6. fejezet: �s m�gis l�legzik…

A sz�l kegyetlen�l t�pdeste a f�kat, az es� �s a vill�mok hatalma z�rta mag�ba a kis erdei tiszt�st. K�t n� �llt egym�ssal szemben… pontosabban egy asszony �s egy fiatal, tizen�t-tizenhat �ves l�ny… egy s�t�tbarna haj� �s szem�, v�kony testalkat� h�lgy, aki m�g�tt m�r annyi eml�k �s csal�d�s �llt, akinek ideje el�tt el kellett d�ntenie, hogy hogyan alak�tsa az �let�t. F�ldbegy�kerezett l�bakkal figyelte a m�sikat.

- Natsumi. Azt hittem, hogy meg�rtetted, amit mondtam. – kezdte kegyetlen, fenyeget� hangon.

- Mit? Nem tettem semmit! Egy �letre v�geztem Sesshoumaru- val! – szakadt ki bel�le. Egy csilingel� kacaj futott �t az es�f�gg�ny alatt, Natsu eg�sz teste beleremegett.

- Natsumi, ebb�l l�tszik, hogy m�g egy egyszer� gyerek vagy, aki nem tud parancsolni az �rzelmeinek. Nem vagy te az Egyens�ly �rz�je… sem az �lmok �rn�je… nem is �rtem, hogyan fogalmaz�dhatott meg a fiamban az a k�ptelen �tlet, hogy te vagy Fuyu. Ha nem tudn�m, hogy milyen gyenge vagy, azt hinn�m, hogy megbabon�ztad, m�sk�l�nben m�r r�g halott lenn�l! – A szavai sz�ven �t�tt�k a le�nyt: „Megbabon�ztam? Micsoda?” – De azt ne hidd, – folytatta – hogy valaha is szeretett t�ged. � nem, nem kis hercegn�… Sesshoumaru mindig csup�n �gy n�zett r�d, mint egyfajta k�teless�gre. Neki m�g az �desapja, Inu Taisho rendelte el, hogy vegye el az �lmok �rn�j�t, ha �gy tetszik, az �gt�jak rem�ny�t. Azt a l�nyt m�r r�ges-r�g kerest�k, kutattuk… amikor r�tal�ltunk Kasug�ra. Gy�ny�r�, er�s d�mon… nem t�k�letes p�rja? Az � csal�dja dics� m�lttal �s hatalmas er�vel rendelkezik, �s ami a legfontosabb… a Kardok is birtok�ba ker�ltek. Bizony… �s minden nagyszer�en alakult, am�g te meg nem jelent�l. Most pedig meg nem t�rt�nt� tehetem az eg�szet, csak egy �letet kell elvennem. – azzal el�r�ntotta a j�l ismert kardot �s iszonyatos gyorsas�ggal h�sn�nk mellett termett. – Ostoba. – azzal eltette a fegyvert, megn�vesztette karmait �s egy hatalmas csap�st m�rt a le�nyra, aki a l�b�hoz kapott �s elesett.

- Seiya- sama… - ny�gte, mik�zben a s�r�l�s�re szor�totta kez�t. A megsz�l�tott Natsu- t nyak�n�l fogva felemelte, majd p�r m�terrel arr�bb rep�tette. Az rongybab�nak �rezte mag�t, �s k�ts�gbeesetten tekintett az Am�ra… de nem kapott v�laszt. „Yume…” A m�sik kard v�r�sen izzott… „Akkor most te j�ssz… ” suttogta a katan�nak �s kih�zta h�vely�b�l. A f�ldbe sz�rta, arra t�maszkodva �llt fel.

- M�g mindig harcolni akarsz? Minden�ron szenvedni akarsz a hal�lod el�tt? Annyira ostoba vagy.

- M�g hogy.. �n? Szerintem meg az az ostoba, aki semmibe veszi a fi�t!

- Hogy mer�szeled?

- Csak nem tapintottam �rz�keny pontra? – b�torodott fel. – Mit�l tart, Seiya- sama? Tal�n hogy nem maga lesz a Nyugat �rn�je? Megnyugtatom: nincs sz�ks�gem sem a hatalomra sem arra, hogy tiszteljenek �s hajlongjanak nekem. Ez azoknak sz�m�t, akik t�l nagyra tartj�k magukat. �s Sesshoumaru… m�r belenyugodtam, hogy sosem l�thatom t�bb�. Mit akar m�g t�lem? Vagy tal�n nem is ett�l tart, hogy �tveszem a hely�t az uralkod�sban. Az ok tal�n Inu Taisho- sama? Nem akarja, hogy a fia azt tegye, mint az �desapja? Szeressen egy haland�t? Mi a sz�nalmas, ha nem ez? Nek�nk nincs dolgunk egym�ssal, Seiya- sama. – az id�sebb n�ben a m�reg n�tt�n-n�tt, alig b�rt parancsolni mag�nak… de az ellenfelet meg kellett tisztelnie azzal, hogy v�gighallgatja.

- Te kis… - suttogta, a d�h szinte teljesen elvette az esz�t, ami m�r nagyon r�g t�rt�nt meg vele. Vil�g�let�ben �gy nevelt�k, ahogy nevelt�k: sosem mutathatta ki az �rzelmeit. Az csup�n a gyeng�k �s az emberek szok�sa volt, � nem tehette. Egy hatalmas szellemnek k�z�mb�snek �s ridegnek kellett lennie minden helyzetben. Ezt � is tov�bbadta gyermekeinek, akik be is tartott�k, hisz ismerj�k Sesshoumarut. – Hogy mersz �gy besz�lni velem? – ism�t el�r�ntotta a peng�t �s Natsu a k�vetkez� pillanatban ism�t meg�rezte a s�ros talaj keser� �z�t. – Velem senki sem besz�lhet �gy! F�leg nem egy… ember! – m�lys�ges undor uralkodott a hangj�ban - Most v�gzek veled Natsumi… - azzal csap�sra emelte kardj�t, de az ism�t megakadt az utols� pillanatban. – Mi�rt nem vagy hajland� v�gre abbahagyni az �rtelmetlen harcot?

- Az �let sosem �rtelmetlen! – sz�lt, mik�zben tov�bbra is tartotta a v�d�falat, ami az el�bb meg�vta a hal�lt�l.

- Sz�nalmas. – azzal a m�sodik, majd a harmadik v�g�s k�vetkezett. Natsumi �sszesz�k�tette a szem�t �s rem�nykedett, hogy az az er�, amely a pajzsot emelte f�l� nem hagyja el. A negyedikn�l m�r nagyon elgyeng�lt, a v�delmez� burok pedig egyre al�bb hagyott… j�l tudta, hogy egyetlen has�t�s �s v�ge… - Nos, �lmok �rn�je… most meghalsz! – azzal csak egy csattan�st hallatszott… minden els�t�t�lt el�tte…

*

Natsumi remegve nyitotta ki szemeit, csak annyit �rzett, hogy nagyon f�j a l�ba. Fel�lt, hogy megn�zze, mi van vele, mikor hatalmas zavarg�s t�madt k�r�l�tte.

Megmozdult! – ki�ltotta egy n�.

Lehets�ges? �letben vagy! Miyu- chan, �letben van! – kiab�lta sip�t� hangon egy fiatal n�.

Ki? Mi t�rt�nt? A fejem… - massz�rozta meg sajg� kobakj�t.

Natsumi… - sz�lt egy hal hang. Ismer�s volt, de most annyira b�san csengett. – Natsumi! Natsumi- chan! – borult nyak�ba unokatestv�re.

Miyu… - lep�d�tt meg kiss�, majd �t�lelte rokon�t… egy forr� k�nnycsepp mosta az arc�t, g�rcs�sen szor�totta a m�sikat.

Azt hittem, meghalt�l… hogy jutott eszedbe ekkora �r�lts�g! – ord�tott r�. – Az eszem meg�ll! Hogy lehetsz ennyire felel�tlen! – Natsy az elej�n rettegve, v�g�l mosolyogva hallgatta a l�ny szavait.

Most meg min r�h�gsz?

Hi�nyozt�l, Miyu- chan.

Ne hidd, hogy ezzel meghatsz! – vonta fel a szem�ld�k�t.

Minden rendben van, kisasszony? – l�pett el� egy f�rfi s�padt arccal. L�tszott a f�lelem �s a k�tely, amelyet �rzett. � vezette a kocsit… ekkor a veszeked� h�lgyek is �szrevett�k magukat: mindenki �ket n�zte.

Persze, mi�rt ne lenne, k�sz�n�m. – er�ltetett egy savany� vigyort az arc�ra, majd felt�p�szkodott, �s az oldal�hoz kapott. – Ame…

Ame? – n�zett az �gre Miyu – Mir�l besz�lsz, nincs egy felh� sem az �gen!

Mennem kell! – sz�lt, azzal mintha misem t�rt�nt volna fut�snak eredt. Fogalma sem volt, hogy mi�rt, de �rezte, hogyha a kard l�ktetni kezd, akkor valami hatalmas er� munk�lkodik a k�zelben. A l�bai magukt�l vitt�k, szinte nem is �rezte a f�jdalmat, ami norm�lis esetben annyira �rj�t� lett volna, hogy csak kiab�lni tudott volna. A sz�k utc�k k�z�tt cik�zva egyre jobban �rezte, hogy k�zeledik, majd l�pteket hallott, amely arra utaltak, hogy akivel nemsok� tal�lkozik, szint�n nagyon siet. „M�r csak egy kanyar” majd �pp akkor, mikor befordult a f�ldre zuhant.

Natsumi- san? T�nyleg te vagy az? – egy fi� besz�lt… a hangja agg�d� de m�gis… rem�nyt ad� volt. Feln�zett, hogy l�ssa az arc�t…

Kaiji? – lep�d�tt meg.

Hai… - azzal a kez�t ny�jtotta a le�nynak, aki mosolyogva elfogadta.

Arigatou…

Most h�vott s�rva Miyu- chan, hogy…

Hogy el�t�tt egy aut�? �, kutya bajom! – „Hm… kutya… Hol van Seiya? Hogy ker�l�k ide?” t�n�d�tt.

De… azt mondt�k, hogy nem l�legzel…

T�nyleg? Nos akkor azt hiszem, hogy nagyot t�vedtek. – mosolygott a fi�ra, majd a katan�ra n�zett. „Megnyugodott…”

Van kedved s�t�lni?

Remek �tlet, az most nagyon j�l esne, k�sz�n�m. – azzal elindultak. Csendesen haladtak egym�s mellett, n�ha-n�ha egym�sra tekintettek, majd el is fordultak.

�s mi t�rt�nt Sesshoumaru- val? Hogy vagytok… ti? – t�rte meg a csendet Kai.

Hogy �rted?

Szereted, nem? – „Megint… olyan egyszer�nek t�nik a v�lasz… igen, persze… de mennyire bonyolult… sosem l�thatom t�bb�” – Natsumi? Mi a baj? T�rt�nt valami? – k�rdezte. A hangsz�ne annyira l�gy volt, hogy Nats teljesen �sszezavarodott t�le.

H�t… semmi. –Meg�lltak �s csak figyelt�k a m�sik szem�ben j�tsz� csalfa f�nyeket. Ekkor egy halk koppan�sra lettek figyelmesek… majd m�g egyre… - Esik? – tette fel a k�lt�i k�rd�st.

�gy t�nik… Gyere! – azzal megragadta a csukl�j�t �s elkezdte h�zni.

V�rj, hov� megy�nk? – futnia kellett, hogy tarthassa a temp�t. „Ismer�s helyzet” gondolta. Nemsok�ra teljesen el�ztak, de m�gsem tal�ltak egyetlen ereszt sem. V�g�l egy apr� utc�csk�ba h�z�dtak, alig f�rtek el egym�s mellett… pontosabban egym�ssal szemben. Egy ideig hallgatt�k a ny�ri zivatar – ism�t egy k�l�nleges id�j�r�si jelens�g- puha hangj�t, majd folytatt�k a besz�lget�st.

Sz�val? Mi t�rt�nt?

Mi t�rt�nt volna? Semmi k�l�n�s…

Sz�val… tov�bbra is �t akarsz j�rni… oda? –hirtelen nem tal�lt megfelel� sz�t.

Musz�j.

Mi�rt?

Nem miatta… „Ink�bb nem csak miatta…”

�rtem… de… �n mindig itt leszek neked, ebben a vil�gban, ha ott nem tal�lod a helyed… ak�rmi is t�rt�nj�k. – olyan �that� tekintettel f�rk�szte a l�ny arc�t… Natsu- t ism�t egy k�l�nleges �rz�s ker�tette hatalm�ba… nem is vette �szre, hogy arcuk k�z�tt a t�vols�g milyen v�szesen fogy…

Folytat�sa k�vetkezik