R�gi j� ismer�s�k

5. R�sz: Tombol� �rzelmek

Miya, v. Karen m�r egy p�r napja szolg�l�k�nt tev�kenykedett Sessy�kn�l. Az � dolga volt a mos�s, varr�s, f�z�s, sz�val minden, amit Jaken am�gy elsz�rt volna. Nem d�h�ng�tt, ink�bb boldog volt, amit Sess is furcs�llt. Boldog volt, hogy Sesshomaru maga mellett tartja. Viszont egy valami mindig zavarta: Jaken. �lland�an k�r�l�tte legyeskedett �s b�multa �t.

“… Ez a gy�k, vagy b�ka, vagy ak�rmi is legyen, vagy csak ideges�teni akar, vagy akar valamit t�lem…”

Az �rn� megbar�tkozott Rinnel, mivel vele lehetett besz�lgetni, �s persze, mert � volt az egyed�li l�ny ott a k�rny�ken. Rin is kedvelte, m�g seg�tett is neki a munk�j�ban.

�pp valamit f�zicsk�ltek ott ketten, m�g Jaken odament Sesshomaru mell�.

Jaken:- Sesshomaru nagy�r! Mi�rt b�ztad r� a f�z�st? Mi�rt nem k�ldted vad�szni, vagy egyebek?

Sesshomaru:- Csak az�rt, mert a te f�szt�dt�l azon t�n�d�m, hogy leugorjak-e a szikl�kr�l.

Jaken:- Olyan kegyetlen vagy, nagyuram!

Jaken ezut�n vetett Miy�ra egy pillant�st, �s Sess �szrevette, hogy m�r megint b�mulja.

Sesshomaru:- Mondd, Jaken. Tetszik neked ez a l�ny?

Jaken:- Tagadhatatlan, hogy gy�ny�r� teremt�s…

S:- Sz�val igen…

Sesshomaru is n�zte. Sz�p volt l�tni, ahogy olyan j�l kij�n Rinnel.

S:- Val�ban nagyon sz�p l�ny…

Jaken erre Sesshomaru szem�be n�zett. Pillant�s�ban f�lt�kenys�get lehetett felfedezni.

Jaken:- Nagyuram! Mondd, kedveled ezt a l�nyt?

Sesshomaru erre nem v�laszolt, csak elfordult, �s tov�bb n�zte �ket. Jaken erre nagyon f�st�lg�tt mag�ban: “… Sesshomaru-sama l�that�an szemet vetett Karenre. Nem igazs�g! �n l�ttam meg el�sz�r…”

Sesshomaru: “… �gy l�tom Jaken beleszeretett Karenbe, amit nem is csod�lok. De szerintem nincs es�lye n�la…”-�s el�gedetten mosolygott mag�ban.

Ezek k�zepette Rin faggatta Miy�t.

Rin:- Karen, mit f�z�nk?

Miya:- Valamit, ami v�rhat�an �zlik majd a nagy�rnak.

Rin:- �n ehetek bel�le?

Miya:- Sajnos nem. Nem b�rn� a kis gyomrod. Neked valami m�st k�sz�tek, rendben?

R:- J�… Karen, neked van csal�dod?

Miya kicsit habozott a v�lasszal.

- Nincs csal�dom.

R:- Most m�r van! –�s r�mosolygott a farkaskuty�ra.

Miya visszamosolygott, �s f�z�tt tov�bb. Rinnek viszont m�g volt k�rd�se.

- Karen! Szeretsz minket?

M:- Persze, kisl�ny. Kiv�ve azt a Jakent. �lland�an b�mul.

R:- �ruld be a nagy�rnak. Majd ell�tja a baj�t!

M:- Igazad van. Pontosan ezt fogom tenni.

R:- �s… Sesshomaru- sam�t is szereted?

Miya meglep�d�tt a k�rd�sen.

“… Csak nem mondhatom el neki, hogy jobban szeretem, mint az �letem. Ezt �gysem �rten� meg egy ilyen kisl�nyka…”

- Igen. Szeretem, mint uramat.

Rin l�tsz�lag el�gedett volt a v�lasszal.

- �n is szeretlek t�ged. Mintha a mam�m lenn�l.

M:- T�nyleg? De aranyos…- Megsimogatta Rin fej�t.

Rin:- Majd ha megismered a nagyurat, te is szeretni fogod. Tudod, � az apuk�m…- Mosolygott.

Miya nevetett. Rin is, b�r nem eg�szen �rtette, hogy mi�rt.

Rin: “… Mostm�r van egy mam�m is! Jaj, de j�…”

A d�lut�n folyam�n Rin �s Miya mosni mentek a patakhoz. Sesshomaru titokban k�vette �ket, Jakennek azt mondv�n, hogy ellen�rzi, megsz�kik-e a l�ny.

A f�ld hirtelen pirosan kezdett izzani, �s ocsm�ny szellemek m�sztak ki onnan. Rin megijedt:

- Karen! �n f�lek!

Miya: “… Halottak… Hogy tal�ltak meg?…”

�sszesen h�rman voltak: K�t �l� hulla fekete lovon, �s egy p�nc�los hadvez�rf�le, akinek a kopony�ja is l�tsz�dott…

Miya:- Mester?

Hadvez�r:- Igen, �n vagyok, a mester, aki �j�szatra tan�tott egykor…

Miya:- Mit akarsz itt?

Hadv.:- Azt, hogy meghallj! – �s t�madott.

Miya: “… Ebben nincs dr�gak�… mert ha lenne, akkor azt sz�tt�rve elporladna. De nincs, ez�rt csak a m�gia hat r�… �s nekem elveszett az er�m… Drakon �rtes�lt a dolgokr�l…”

A hadvez�r t�madott, �s lefoglalta Miy�t. Az egyik lovas azalatt megsz�lalt:

- F�n�k! A kisl�nnyal mi legyen?

- �lj�tek meg!

Miya:- Azt nem!

Az egykori mester lefogta az �rn�t, mikor az Rinre n�zett.

- Most megvagy! V�gre meghalsz, �s Drakon nagy�r hasznos�thatja az er�det! HAHAHA!

Miya:- NEM! RIN!

Ezt k�vet�en Miya eg�sz teste l�ngolni kezdett, �s ell�kte mag�t�l a hull�t. Mikor az �jb�l nekirontott, egyszer�en sz�tporlasztotta egy hatalmas t�z�rv�nnyel. Miya azt�n a Rinre t�mad�kkal is ugyan�gy v�gzett.

“… Egy m�gus?… Az nem lehet…” – Gondolta Sesshomaru, �s csak �mult. Azt�n, mikor az �g hirtelen bes�t�t�lt, el�j�tt rejtek�b�l.

Az �gb�l 3 istens�g sz�llt al�: az er�, a b�lcsess�g, �s az �letv�gy istenei. Ezek l�ncolat parancsoltak le az �gb�l, �s fogs�gba ejtett�k vele Miy�t.

- Megtiltottuk neked, hogy haszn�ld az er�d! Nem vagy m�lt� m�gusnak! Ez�rt most b�ntet�st kapsz!

A l�ncokba vill�m csapott, �s megr�zta Miya eg�sz test�t. Iszonyatos ki�lt�s k�s�rte a k�nz�st. Mikor az eszm�let�t is elvesztette, leengedt�k a l�ncr�l, �s elt�ntek a felh�k k�z�tt. Miya teste a f�ldre hullott. Rin odafutott, �s s�rni kezdett:

- Karen! Mama! Ne halj meg!

Sesshomaru is odament, �s karj�ba fogta a s�r�lt l�nyt. L�tsz�lag nagyon agg�dott �rte.

- Sesshomaru-sama! Meg fog halni?

- Nem… Nem hal meg…

Azt�n a szellem mag�hoz szor�totta Miy�t.

“…Legal�bbis… Rem�lem…”- Azzal elindultak’ t�borhely�k’ fel�