R�gi j� ismer�s�k

7. R�sz: H�t te vagy az?

“… Augh, a fejem…!”- Erre a gondolatra �bredt Miya, Ez�stfalu �rn�je. Felegyenesedett, kid�rzs�lte az �lmot a szemeib�l, �s sz�tn�zett. Egyszerre eg�sz test�ben megremegett: Sesshomaru �l�ben fek�dt, ki karj�val szorosan k�rbefogta a l�ny derek�t, �s egy f�nak d�lve aludt felette.

- Mit jelentsen ez, Sesshomaru? – Mondta halkan, hogy m�gse �bressze fel a szellemet. Egy ideig n�zte, azt�n v�gigsim�tott az arc�n �s fel�llt. Mint ilyenkor mindig, ellen�rizte, hogy minden fegyvere a hely�n van-e. A t�reit megtal�lta az �v�ben, de a h�t�n a kardh�vely �res volt.

- Az istenekre! Hol a kardom? Hol a Ken-no-hi?!

K�r�ln�zett a k�rny�ken, �s meg is tal�lta a keresett kardot. Rin a nyel�t fogta, �s pr�b�lta felemelni, de a kard egy centit sem mozdult. Miya lehajolt Rinhez, aki l�tsz�lag �r�lt, hogy l�tta.

- Mondd, Rin! J�l vagy?

Rin:- Igen, Karen. J�l vagyok… H�la neked! K�sz�n�m, hogy megmentett�l.

Miya:- Elv�gre mi, l�nyok tartsunk �ssze! Elmondan�d, hogy mit csin�lsz a kardommal?

Rin:- A ti�d? Nagyon neh�z! Nem b�rom felemelni… Az van r��rva, hogy Ken-no-hi (t�zkard). Mi�rt?

Miya fogta a kardot, �s k�nnyed�n belecs�sztatta a kardh�velybe.

- Persze, hogy neh�z, mivel el�tkozott. Olyan �tkot kov�csoltak bele, hogy csak �n tudjam felemelni. Ap�m egy rendk�v�l kem�ny vulkanikus k�zetb�l kov�csolta nekem. Uralni tudom vele a t�zet.

Rin:- Apuk�d kov�cs volt?

Miya:- Csak mell�kfoglalkoz�sk�nt, de igen. Az �reg Totosai tan�totta egy darabig… De mindegy, nem �rdekes…

Rin mosolygott:

- Most m�r t�bbet tudok r�lad!

Miya:- Pedig ez nem t�l sok…

Rin:- J�l vannak a sebeid? Az a cs�nya nagy vill�ml�s rendesen eltal�lt…

Miya csak most vette �szre, hogy kifakadtak a sebei, �s r�ad�st m�g �jakat is szerzett.

- Persze, meg se �reztem…

Rin:- Mi�rt b�ntettek meg az istenek?

Miya:- Mert nem szabadott volna a var�zser�met haszn�lnom. De m�gis megtettem, ez�rt �lsz te most.

Rin:- Micsoda istenek… B�ntetik az embereket… Sesshomaru-sama nagyon agg�dott �m �rted…

Miya meglep�d�tt:

- Sesshomaru… Agg�dott?

Rin:- Igen. Minden�ron � akarta bek�t�zni a sebeidet, �s nem engedett ki az �l�b�l. Azt mondta, nem fekhetsz, mert s�r�lt a h�tad…

Miya:- Aha…- Les�t�tte a szem�t, �s kiss� elpirult – Erre nem sz�m�tottam… Kedves t�le…

Rin:- Karen elpirult! Karen elpirult!

Miya:- Hagyd abba, te kis csirkefog�!

Rin nevetett m�g egyet, azt�n elszaladt:

- Seg�tek Jaken-sam�nak gy�jt�getni!

Miya csak mosolygott, majd visszas�t�lt Sesshomaruhoz, �s le�lt mell�. Megigaz�totta a f�rfi egy hajsz�l�t, majd a v�ll�ra tette a fej�t.

- Nem �rtelek t�ged, Sesshomaru. Egyszer elhagysz, m�sszor megv�desz. Most, hogy feln�ttem, tal�n ism�t bel�mszerett�l? Vagy csak j�tszol velem? �ssze vagyok zavarodva…

Feln�zett, hogy net�n fel�btesztette-e, de Sesshomaru ugyan�gy aludt ott, mint az el�bb. �gy teh�t folytatta:

- Eml�kszem a csata napj�n… Akkor m�g szerett�l… Nem akartad, hogy h�bor�ba menjek. Vitatkoztunk… Az lett a v�ge, hogy odaadtad nekem ezt a k�vet…-A nyak�ban l�g� nagy, k�k k�re n�zett egy pillanatra- Hogy hozzon szerencs�t… �gy is lett, meg nem is… A harcban meg�lt�k ap�mat, any�mat, a kedvenc lovamat, Zunamit sem k�m�lt�k… �s engem is majdnem… Igen, aznap Miya, a m�gusn�vend�k hajsz�l h�j�n lek�sz�nt… H�la neked, csak majdnem…

Miut�n ezt elmondta, l�tta, hogy Sesshomaru kinyitja a szemeit, �s mormog valamit maga el�:

- Majdnem… Csak… Majdnem…

Miya gyorsan felpattant mell�le, majd ism�t a szolg�l� szerep�be b�jt:

- L�tom, fel�bredt�l, nagyuram…- �s meghajolt.

Sesshomaru fel�llt, fel� fordult, �s rideg pillant�s�t csod�lkoz�s v�ltotta fel. Miya felemelkedett:

- Valami gond van, uram?

Sesshomaru csak n�zte a l�nyt �s motyogott:

- Csak… Majdnem…

Miya gyanakodott:

“… Vajon mennyit hallhatott a mes�mb�l?… �n, �s a nagy sz�m…”

Ahogy �gy duzzogott mag�ban, �szrevette, hogy Sesshomaru v�gigm�ri, n�zegeti, s�t b�mulja. Azt�n a csod�lkoz� tekintetet kezdte felv�ltani valami szokatlan… melegs�g. Az ifj� �rn� m�r t�l ijeszt�nek tal�lta ezt az eg�szet. H�tr�lni kezdett. Sesshomaru k�zelebb ment.

“… Mire k�sz�l… Tal�n… Tal�n meg akar �lni?…”

Miya m�r elfutott volna, de a kutyaszellem megfogta a kez�t, �s mag�hoz h�zta. Egy darabig m�g n�zte, azt�n halk hangon megk�rdezte az ijedt l�nyt:

- Mi�rt hazudt�l nekem?

Miya les�t�tte a szem�t:

- Teh�t m�r tudod… Hidd el, nem arr�l van sz�, hogy nem b�zom benned, vagy ilyesmi…

Sesshomaru:- Akkor mi�rt tetted? Net�n… F�lsz t�lem?

Miya:- Nem err�l van sz�, csak… F�ltem, hogyha megtudod, ki vagyok, elkergetn�l, vagy tal�n meg is �ln�l…

Sesshomaru:- Ugyan mi�rt tenn�m?

Sessy m�lyen a szem�be n�zett, majd szorosan mag�hoz �lelte:

- Hiszen szeretlek… Miya.

Miya most s�rni kezdett, b�r j�l tudta, hogy szellemekn�l ez sz�gyen. Sz�r�s tekintete Sess arc�ba v�gott.

- Akkor mi�rt hagyt�l ott a csata kell�s k�zep�n? Mi�rt rohant�l el csak �gy?

Sesshomaru keser� k�pet v�gva szint�n felemelte hangj�t, mondhatn�m, ord�totta:

- Mert azt hittem, meghalt�l! Mert azt hittem, sosem l�tlak t�bb�! Egyszer�en t�l sok volt nekem, �gy ink�bb elfutottam, mint egy gy�va alak… El, messze ezekt�l a tragikus esem�nyekt�l…

Miya nem hitt a f�l�nek:

- Sz�val… Err�l van sz�? Azt hitted…?

A kutyaszellem arc�n k�nnycseppek csorogtak v�gig:

- K�rlek, bocs�ss meg…

Miya �t�lelte:

- Semmi baj… Nem a te hib�d… Azok a halott m�gusok majdnem meg�ltek, de a var�zsk�ved kiseg�tett… Pont m�g�d var�zsolt engem, �gy l�ttalak elrohanni…

Sesshomaru:- �n…

Miya:- Ne mondj most semmit… A l�nyeg, hogy megint egy�tt vagyunk…–�s megcs�kolta Sesshomarut.

A meghitt pillanatot egy robban�s szak�totta f�lbe.

Miya: “… Jaj, ne! Kezd�dik a harc! A mi harcunk Drakon ellen!…”