V�ratlan Vend�g 4

4. fejezet

M�r harmadnapja j�rtunk iskol�ba, �s keresg�lt�nk eredm�nytelen�l a k�nyvt�rban, mikor �rdekes dolog t�rt�nt. Az udvaron, egy nagy f�nak dulve az eb�d�nket fogyasztottuk, mikor n�gy l�ny, akik eggyel alattam l�vo �vfolyamba j�rnak, odaj�ttek hozz�nk. Ismertem oket, sokat besz�lgettem vel�k. Yuka, Eri, Ayumi �s Kagome. Kagome mostan�ban el�g beteges, sot, mindenf�le furcsa betegs�geket szed �ssze: reuma, v�rz�kenys�g, kisebbs�gi komplexus, sat�bbi. De, ha iskol�ba j�n, mindig eg�szs�gesnek l�tszik. Szeg�ny Houjo-kun szerelmes bel�, de neki m�r bar�tja, aki Ayumi�k szerint �nzo �s eroszakos.

-Szia, Midori-san! Hallottunk az �j tanul�r�l, gondoltuk megn�zz�k.  vigyorogtak mind a h�rman, Kagom�n l�tszik, hogy zavarban van.

-Yuka-chan, Eri-chan, Ayumi-chan, Kagome-chan, sziasztok. O itt, Kadonomaru Iesuda.  mutattam be nekik Sesshoumarut, majd ford�tva. Sesshoumaru biccentett fel�j�k.

-Hajimemashite,(�rvendek)  mond�k egyszerre. Kagome furcs�n n�zett Sesshoumarura, �s Sesshoumaru is r�.

-Kagome-chan, meggy�gyult�l m�r a mandulagyullad�sodb�l?  �rdeklodtem.

-Persze, Midori-san.  vihogott zavartan. Ekkor megsz�lalt a csengo.

-�r�l�k, hogy besz�lt�nk, majd tal�lkozunk k�vetkezo sz�netben.  mondtam nekik mosolyogva.

-Mi is, akkor m�g majd besz�l�nk!  felelt�k, majd ment mindenki a saj�t tanterm�be. Miut�n elv�ltunk tol�k, Sesshoumaru megsz�lalt:

-Ezt a Kagom�t ismerem. Az �cs�m bar�tnoje. O az, aki m�sik vil�gb�l j�tt. O tudja

-Nani?  kerekedtek a szemeim.  Kagome utazgat a sengukuba? Akkor besz�ln�nk kell vele.

-Csak te

-Mi�rt? Neked is ott kell lenned.  a felelet egy d�h�s morg�s volt. �rtem m�r  Nem akarja, hogy megvetett �ccse bar�tnoje �gy l�ssa ot.  Nem akarod hogy, �gy l�sson, mert ember vagy

-Mondtam m�r, hogy nem vagyok ember, onna!  a szemei vill�mokat sz�rtak, nagyon ijeszto volt a belole �rad� d�h.

-Szerinted nem ismert fel?  hangom szinte hiszt�rikuss� v�lt.  El�g furcs�n n�zett r�d!

-Akkor is te besz�lj vele, nem akarok sz�vess�get k�rni az �cs�m bar�tnoj�tol. Az nem m�lt� hozz�m, a nagy Sesshoumaruhoz.  most m�r nyugodtabb hangnemben besz�lt, de ki lehetett venni a benne tombol� fesz�lts�get.

-Rendben. Megteszem, amit k�rsz.  higgadtam le.  De m�g egyszer ne besz�lj �gy velem

Alig v�rtam, hogy v�ge legyen az �r�nak. Sz�netben Sesshoumarut ott hagytam Han�val, majd megkerestem Kagom�t. F�lreh�vtam egy f�hoz, o k�v�ncsian k�vetett.

-Mi�rt ez a titokzatoskod�s, Midori-san?  �rdeklod�tt Kagome.

-Nos, hogy is kezdjem  -tunodtem el.  Amikor hi�nyzol az iskol�b�l, val�j�ban nem vagy beteg?

-E  eeezt meg hogy �rted?  nagyon zavarba j�tt. Teh�t igaz. Am�g  beteg , val�j�ban a m�sik vil�gban van. Jobbnak l�ttam nem k�nt�rfalazni, ez�rt elmondtam neki a feltev�semet.

-Amikor hi�nyzol, egy m�sik vil�gban vagy. A k�z�pkori Jap�nban.

Majdnem h�traesett, annyira meglepod�tt.

-Honnan tudod ezt, Midori-san? Ugye, nem sz�nd�kozol ezt elmondani senkinek sem?

-Persze, hogy nem.  nyugtattam meg.  Csak arra lenn�k k�v�ncsi, hol az ido �tj�r�.

-�t akarsz menni?

-Mondhatni �gy is.

-Az a szem�ly, aki veled van  Nagyon ismeros nekem. Tal�n o akar �t menni?

Tudtam! Felismerte. Most mit tegyek?

-Tal�n.  feleltem neki.  �ruld el, hol van az a k�t, onegai.

-Tudom m�r kire hasonl�t az a fi�! Olyan, mint Sesshoumaru, akirol egy ideje nem hallottunk.

Bing�! Okos l�ny. Ezt j�l kital�lta.

-Igen, o az.  feleltem.  Valahogy �tesett a k�ton, �s meg�tkozta egy boszork�ny, hogy emberr� v�ljon. Haza akar menni, de nem eml�kszik, hol van a k�t. Ez�rt k�rem a seg�ts�ged, Kagome-chan.

-Sesshoumaru?!  most m�g jobban meglepod�tt.  A k�t a szent�ly�nkben van. Ott haza tud menni. De mi�rt seg�tesz, neki, Midori-san? Sesshoumaru nagyon kegyetlen, nem biztos, hogy h�l�s lesz neked. Gyul�li az als�bbrendueket, �s ehhez p�rosul, hogy rendk�v�l eros. Igaz, Inu Yasha k�tszer legyozte, de meg�lni sohasem tudta. Az apja kardja miatt elpuszt�thatatlan, �s f�lek, hogy �gy h�l�lja meg a seg�ts�gedet, hogy miut�n visszanyerte erej�t, meg�l t�ged. J�l meggondoltad?  k�rdezte agg�dva.

-Hogy o kegyetlen? Igaz, hogy nagy az egoja, de velem mindig kedves volt. Az egoj�hoz k�pest.  tettem gyorsan hozz�.

-Te kedveled  Szeg�ny Midori-san. Inu Yasha sem k�nnyu eset, de o j�l megvan az emberekkel.

-�n csak seg�teni szeretn�k neki.  mentegetoztem, de tudtam, hogy igaza van. Val�ban kedvelem Sesshoumarut. Nem r�m�tett meg, amiket mes�lt r�la, rem�nykedtem, hogy velem majd m�sk�pp b�nik. �tk�s�rem a k�ton, azt�n hazaj�v�k, �s majd �n is megl�togatom, mint Kagome, Inu Yash�t. Olyan kedves marad velem, mint eddig, �s tal�n o is megkedvel engem.

-Rendben.  mondta Kagome, iskola ut�n elj�tt�k velem a szent�lybe. �n csak k�t nap m�lva megyek vissza, de akkor engem ott v�r Inu Yasha. Nem lenne tan�csos, ha �gy tal�lkozn�nak. �n meg tudom �ll�tani Inu Yash�t, de o piszk�ln� ezzel a b�tyj�t, aki ha visszanyerte erej�t, mindenk�pp meg�ln� Inu Yash�t. Ez�rt ma kell �tmennetek, de hagyj�tok el a k�t ter�let�t min�l gyorsabban.

-Vakarimasu. Te is visszak�s�rsz minket, Kagome-chan?

-Nem.  r�zta meg a fej�t Kagome.  Ha visszamenn�k, Inu Yasha r�gt�n meg�rezn�, �s ott teremne.

-Rendben, akkor tan�t�s ut�n itt tal�lkozunk.

-Hai.  mosolygott Kagome.

-Arigatuo, Kagome-chan.

-Ie, ie. (sz�vesen; bar�tok k�z�tt)

Tan�t�s ut�n Kagome m�r v�rt minket. Han�t�l elb�cs�ztam, megk�rtem, hogy am�g t�vol vagyok, mentsen ki a c�gn�l. B�r mondtam neki, hogy csak �tk�s�rem Sesshoumarut �s visszaj�v�k. Sesshoumarut arra k�rtem, hogy ne legyen bunk� Kagom�val, annak ellen�re, hogy a l�ny felismerte. Nagy nehezen, de r� tudtam besz�lni erre.

-Midori-san, Sesshoumaru! H�t itt vagytok. Menj�nk.  mondta Kagome. Mosolyogva b�lintottam, Sesshoumaru n�m�n k�vetett minket. Elosz�r bement�nk a holmij��rt n�lam, majd elment�nk a szent�lyhez.

-Itt lenn�nk.  mutatta Kagome a szent�lyt.  Ott van bent a k�t. Csak bele kell ugrani �s megny�lik az �tj�r�. Lek�s�rlek titeket.

-�t�lt�zhetn�k esetleg?  k�rdezte Sesshoumaru.

-Persze, addig kint v�runk.  felelte Kagome, m�g Sesshoumaru eltunt a szent�lyben.

-Kagome-chan, Arigatuo gozaimashita.  h�l�lkodtam neki.

-Sz�ra sem �rdemes, de �g�rd meg, hogy vigy�zol magadra, Midori-san.  figyelmeztetett Kagome.  Az a vil�g, m�s, mint a mi�nk. Sesshoumaru szem�lyis�ge is m�s. Most ember, az embereknek �rz�sei vannak, de szellemk�nt nem ilyen.

-Vigy�zok magamra.  �g�rtem meg neki. Ekkor elol�pett Sesshoumaru teljes harci d�szben.

-Mehet�nk?  k�rdezte.

-Hai.

-Midori-san!  mondta Kagome, mikor m�r k�t felett �lltunk.  �g�rd meg, hogy hallatsz m�g magad felol.

-�g�rem.  feleltem, �s beleugrottunk a k�tba. Hirtelen egy k�k t�rben tal�ltuk magunkat, amelyben teljesen lelassult az es�s�nk. Szinte lebegt�nk. Majd kem�ny talajt �rezt�nk a l�bunk alatt. A k�k erot�r megszunt.

-Itt vagyunk.  jelentette ki Sesshoumaru. Kim�sztunk a k�tb�l. Egy tiszt�sra �rkezt�nk. A levego krist�lytiszta volt, a fu z�ldellt, a madarak csicseregtek. �reztem a vir�gok m�mor�t� illat�t.

-De sz�p itt minden  -csod�lkoztam el.  K�r, hogy nemsok�ra vissza kell mennem. Holnap iskola.

-Nem m�sz te sehov�!  hangja fenyegetozo volt, majd ell�gyult.  Azt szeretn�m, hogy maradj velem p�r napot. Azut�n majd visszat�rsz, ha akarsz. M�g nem is ismered azokat, akikkel utazok.

-Oh, �rtem. Akkor keress�k meg oket.  Javasoltam, mire o mosolyogva b�lintott, �s elindultunk. Zavart az elozo hangneme. Lehet, hogy igaza volt Kagome-channak? Nem. Az nem lehet. Ut�na olyan kedves volt. Alig gyoztem csod�lkozni a t�j sz�ps�g�n. A sz�vem majd kiugrott. R�szben teljes�lt az �lmom. Itt vagyok a k�z�pkori Jap�nban, egy tartom�ny�rral. B�r furcs�lltam, hogy m�g nem v�ltozott vissza. Ezt sz�v� is tettem.

-Mondd csak, Sesshoumaru, most, hogy itthon vagy, mi�rt nem t�rt meg az �tok?

-Meg kell keresni azt az onit, ezt csak o tudja.  felelte. Azt vettem �szre, hogy egyre csak t�volodunk a k�tt�l. Igaz, mondta Kagome, hogy min�l hamarabb hagyjuk el a k�rny�ket, nehogy Inu Yasha itt tal�ljon minket. De  Akkor is  Rossz elo�rzetem t�madt  Tal�n Sesshoumaru durva hangneme miatt? Nem tudom. Az is furcsa, hogy ut�na r�gt�n kedves lett  Tal�n hirtelen eloj�tt a term�szete? Ezeken a dolgokon j�rt az eszem, mikor arra lettem figyelmes, hogy nagyon elf�radtam �s m�r s�t�tedik. Ez azt jelenti, hogy t�bb �r�t gyalogolhattunk. Sesshoumaru csendes volt, mint mindig. Eg�sz �ton egy sz�t sem sz�lt. Egy tiszt�sra �rkezt�nk. Ekkor �tit�rsam megsz�lalt:

-Gyere, keress�nk tuzif�t! Est�re lehul a levego.  mondta, �s �n b�lintottam. Bement�nk a f�k k�z�. Ekkor olyan �rz�sem lett, mintha t�bben lenn�nek a k�zelben, de ezekbol egy ember. A t�bbi szellem. Igazam volt. Megsz�lalt az egyik, valami rettenetes rekedt hangon:

-Sesshoumaru nagy���������r! Merre vagy? Gyere elo!!!  majd szipog�s hallatszott, melyet a rekedt hang tulajdonosa adott ki. Ezut�n egy kisl�ny sz�lalt meg:

-Sesshoumaru nagy�r nem szokott ilyen sok�ig t�vol lenni -s�rva fakadt.  Lehet, hogy m�r nem is ������l - h�pp�g�s  Nem akarom, hogy meghaljon! Jaken mester keresd meg Sesshoumaru nagyurat!

-Itt vannak Rin�k.  jegyezte meg Sesshoumaru. Majd odaki�ltott nekik: -Rin, Jaken! Erre!

Ekkor Rin �s Jaken egym�st t�lharsogva kiab�lt�k:

-Sesshoumaru nagy������r!  majd cs�rtet�s, �s a f�k k�z�l egy kisl�ny �s egy apr� termetu, z�ld b�kaszerus�g szaladt ki. Jaken egy kant�ron vezetett egy k�tfeju s�rk�nylovat. Nem lepodtem meg rajtuk, mert Sesshoumaru elmes�lte, hogy n�znek ki �tit�rsai. A kisl�ny odaszaladt Sesshoumaruhoz, �s �tkarolta a l�bait. Sesshoumaru lehajolt �s megsimogatta a gyermek fej�t.

-V�gre visszat�rt�l, Sesshoumaru-sama. Annyira �r�l�k!  mondta nevetve Rin.

-�n is �r�l�k, Rin. Rem�lem j�l megvoltatok.  mondta, k�zben Jaken is odament hozz� �s elkerekedett szemekkel n�zett ur�ra.

-Sesshoumaru-sama, mi t�rt�nt a hajaddal? �s  mi�rt van emberszagod?

-Meg�tkozott egy sz�nalmas boszork�ny!  fel�m fordult.  O itt, Midori. Neki k�sz�nhetem, hogy visszat�rtem, mert �testem azon a k�ton, melyet az �cs�m bar�tnoje haszn�l.

-Egy hanyou?  n�zett r�m meredten Jaken.