V�ratlan Vend�g 5

5. fejezet

A hanyou sz� hallat�n Sesshoumaru len�zo tekintet�vel tal�ltam szemben magam, ami nagyon rosszul esett. Mielott b�rmelyik�nk is megsz�lalhatott volna, Rin mosolyogva odal�pett hozz�m:

-�dv�z�llek, Midori-sama! �r�l�k, hogy seg�tett�l Sesshoumaru-sam�nak hazajutni. �n Rin vagyok.

-�dv�z�llek Rin-chan!  a bennem kavarg� �rz�sek ellen�re, siker�lt kedvesen mosolyognom a kisl�nyra. Rin r�gt�n Sesshoumaru fel� fordult:

-Sesshoumaru-sama! Midori-sama vel�nk marad?  k�rd�se ink�bb k�r�snek hangzott.

-Hai. Egy darabig vel�nk marad.  Sesshoumaru hangja k�z�mb�sen �s len�zoen csengett, de ezt Rin �szre se vette.

-Jaj, de j�!  ugr�ndozni kezdett k�r�l�ttem.  Akkor majd szed�nk egy�tt vir�got Sesshoumaru-sam�nak, ne?

-H�t  persze, Rin.  ny�gtem ki. Ez a gyermek azt�n tudja, hogy kell zavarba hozni m�sokat.

-Jaken, hozz tuzif�t �s rakj t�zet!  parancsolta Sesshoumaru, �s Rinnel a nyom�ban elindultak a tiszt�sra.

-Ahogy parancsolod, nagy�r!  Jaken szeme k�nnyes volt a meghatotts�gt�l. K�vettem �n is Sesshoumarut, Jaken maradt gallyakat gyujteni. Ha ezek ketten ennyire odavannak Sesshoumaru�rt, akkor annyira kegyetlen nem lehet  Ugye nem? Ezt hanyou-s dolgot megbesz�lem vel�k, miut�n Rin elaludt. Valahogy olyan elo�rzetem volt, hogy kellemetlen besz�lget�s v�r r�m. Mi�rt �reztem meg a jelenl�t�ket Rin�knek? Otthon, ha valaki m�g�m osont, sz�vinfarktust kaptam, de nem �reztem meg, hogy ott van. Ha valaki becsengetett az ajt�n, nem �reztem meg ki az. De most, hogy megismertem Rin�ket, b�rmikor meg tudtam volna mondani, hogy hol vannak. Persze csak bizonyos t�vols�gon bel�l. Azt is �reztem, hogy melyik�kben milyen ero lakozik, �s az oket k�r�lvevo aur�t. �rdekes  Rinn�l volt n�h�ny gy�m�lcs, �gy nekil�ttunk megvacsor�zni. Lassan a t�bortuz is lobogott Jakennek k�sz�nhetoen. Sesshoumaru egy sz�t sem sz�lt hozz�m, csak sz�r�s szemekkel n�zett eg�sz vacsora alatt. Miut�n megett�nk mindent, Rin nemsok�ra elaludt. Sesshoumaru elso k�rd�se, nem nekem, hanem Jakennek sz�lt.

-Jaken, mi�rt mondtad r�, hogy hanyou?  az utols� sz�t undorral ejtette ki.

-Mert �rzem rajta, Sesshoumaru-sama. �tlagos embernek n�z ki, de van benne szellemv�r.

-Ez meg mit jelentsen?  d�bbentem meg. Tudtommal a sz�leim emberek.

-Azt, hogy f�lv�r vagy!  emelte fel a hangj�t Jaken, ehhez m�g Sesshoumaru megveto pillant�s�t is bezsebelhettem.

-�n  errol nem tudtam semmit  -csak ny�gd�cselni tudtam. Nem �rtettem ezt az eg�szet. Mama biztos, hogy ember. M�g halv�nyan, de ap�ra is eml�kszem. O is haland� volt. Akkor mit �rezhet rajtam Jaken? Sesshoumaru megut�lt volna, emiatt?

-Az �n orromat nem csapod be.  mondta Jaken p�khendien.  �n szellem vagyok, �s meg�rzem ki kicsoda val�j�ban. Most, hogy Sesshoumaru-sama emberr� v�lt, o m�r nem �rzi

Nem der�lt ki, mit akart mondani, mert Sesshoumaru �gy fejen v�gta, hogy hanyatt v�g�dott, �s mikor felt�p�szkodott egy hatalmas p�ppal lett gazdagabb. Legsz�vesebben elnevettem volna magam, de r�gt�n eszembe jutott Sesshoumaru megveto tekintete, �s ink�bb elszomorodtam.

-Most ezt mi�rt kaptam Sess  -kezdte Jaken.

-Urusai!  emelte fel a hangj�t Sesshoumaru. Jaken olyan kicsire h�zta �ssze mag�t, amilyenre csak tudta.

-Sesshoumaru  -kezdtem bele egy k�nos k�rd�sbe.  Ha ez igaz  M�rmint, hogy val�ban f�lszellem vagyok  megvetsz engem?  pillanatnyi csend lett, Sesshoumaru r�m n�zett. Tekintet�bol semmit se lehetett kiolvasni. V�g�l �gy sz�lt:

-M�r mi�rt tenn�m? Csak meglepodtem ezen.

-�rtem.  mondtam, ott volt m�g a k�rd�s a nyelvemen, hogy akkor mi�rt n�zett r�m �gy az elobb, mint egy utols� rongyra, de ink�bb megtartottam magamnak. A hanyoukat jobban gyul�li az emberekn�l, mert az emberek legal�bb tisztav�ruek, nem �gy, mint a f�lig a szellemek. Ezt m�g fel kell dolgoznia, �s �n nem akartam felideges�teni. Mes�lte ugyanis, hogy apj�ra nagyon neheztel, mert bemocskolta az eddig tisztav�ru csal�dot azzal, hogy egy ember notol sz�letett gyermeke. Apja bele is halt ebbe a  szesz�ly�be , -ahogy Sesshoumaru jellemezte apja kapcsolat�t a haland� novel, -mert megmentette a not �s a gyermeket. Gondolataimat Sesshoumaru hangja t�rte meg.

-Ideje aludni. Holnap elindulunk megkeresni azt az onit. Nem szeretn�k �letem v�g�ig ember maradni.

-Rendben.  b�lintottam.

-A- Un nyereg t�sk�j�ban tal�lsz takar�t. Jaken, te ork�dsz.  mondta, majd le�lt egy f�hoz, h�tradolt �s lehunyta szemeit. Eloszedtem a takar�kat, majd �n is k�vettem Sesshoumaru p�ld�j�t, �s nyugov�ra t�rtem. Feld�lts�gom ellen�re perceken bel�l elaludtam.

Arra �bredtem, hogy valaki figyel. Kinyitottam a szemeim, �s Rint pillantottam meg. Sz�lesen mosolygott r�m, �s �gy �dv�z�lt:

-Ohayo, Midori-sama. J� sok�ig aludt�l. Jaken-sam�val m�r fogtunk halat, �s mindj�rt k�sz a reggeli.

-Ohayo, Rin!  feleltem. S�lt hal illata csapta meg az orromat.  Akkor ideje enni.  mosolyogtam, �s a tuzh�z �ltem. Sesshoumaru �s Jaken m�r ettek.  Ohayo, Sesshoumaru, Jaken!

-Neked is.  v�laszolt Sesshoumaru.  Egy�l, mert ut�na indulunk.

-Hai. Ittadakimasu!  mondtam. Miut�n mindenki j�llakott, elindultunk megkeresni a h�rhedt onit. Sesshoumaru ment el�l, m�g�tte �n �s Jaken, aki kant�rsz�ron vezette a s�rk�nylovat, melyen Rin �lt. Rin egyfolyt�ban mindenf�l�ket k�rdezett tol�nk, melyekre Sesshoumaruval alig gyozt�nk v�laszolni. El�g f�raszt� kisl�ny volt, de m�r most nagyon megkedveltem.

-�s t�nyleg olyan nagy sz�nes h�zak vannak abban a Tokyo-ban? �s neked tetszettek Sesshoumaru-sama? �s

-Sesshoumaru! Valami gonosz energi�t �rzek!  szak�tottam f�lbe Rint, Sesshoumaru megtorpant, Rinen pedig l�tszott, hogy nagyon megr�m�lt.

-Merre �rzed?  k�rdezte Sesshoumaru, r�m szegezve arany szemeit.

-Egyenesen, magunk elott, nem tudom megmondani, hogy milyen messze lehet

-Jaken!  parancsolta Sesshoumaru.  �ljetek fel Rinnel A-Un-ra, �s menjetek vissza arra a helyre, ahol t�boroztunk.

-Igen, nagyuram!  felelte Jaken �s teljes�tette ura parancs�t. Mikor a s�rk�ny felsz�llt, m�g Rin hangj�t lehetett hallani:

-Sesshoumaru-sama, Midori-sama, vigy�zzatok magatokra!  mindketten ut�nuk n�zt�nk.

-Most te vezetsz, �n ugyanis nem �rzek semmit.  mondta Sesshoumaru.

-Hai.  b�lintottam, majd elindultam, egyenesen a gonosz aura ir�ny�ba. Nemsok�ra egy kisz�radt erdo sz�l�re �rt�nk. Rossz �rz�sem ker�tett hatalm�ba, de a yjaki az erdobol j�tt. Sesshoumarura n�ztem, o biccentett, �gy h�t bement�nk az erdobe. F�lelmetes volt. Eddig m�g csak horrorfilmben l�ttam ilyen helyet. Mindenhol s�ri csend honolt, sehol egy z�ld n�v�ny, vagy egy teremtett l�lek. Csak kisz�radt n�v�nyek �s kiss� lil�s, egyre s�t�tedo k�d. Hirtelen megbotlottam valamiben, de siker�lt megkapaszkodnom az egyik fat�rzsben, melynek �rint�se hideg �s nyirkos volt. Len�ztem a f�ldre, �s azt hittem el�julok. Emberi �s �llati csontok hevertek minden�tt.

-Valami baj van?  k�rdezte Sesshoumaru.

-Mi ez a hely?  hangom r�m�lt volt.

-Shukumei Mori (Hal�l Erdo)  felelte nyugodtan.  J� helyen j�runk.

-Ez neked j� hely?

-Ennek az erdonek Ekirei volt az �rnoje, az a boszork�ny, aki meg�tkozott.

-Akkor itt lakik az �ccse is, ne?

-Pontosan.  mondta.  Menj�nk tov�bb.

-Hai.  n�ztem le undorodva a csontokra.  Rem�lem, mi nem itt v�gezz�k.  motyogtam az orrom al�, de hirtelen megtorpantam.  Valami k�zeledik

Sesshoumaru is meg�llt. Egy ronda k�t m�ter magas, fekete, piros szemu valami l�pett ki az egyik fat�rzs m�g�l. Ahogy k�zeledett, ki lehetett venni, hogy farkasra hasonl�t, de ez k�t l�bon j�rt. Erot vett rajtam a f�lelem.

-Sesshoumaru, te r�hes kutya!  vicsorgott r� a megsz�l�tottra.  H�t t�l�lted

-Amint l�tod, itt vagyok. Azonnal add vissza az eromet!

-Ki ez a f�lszellem asszony veled?  mondta a sz�rny, �gyet sem vetve Sesshoumarura.  Azt hiszed, ez megv�d? Ha, ha, ha! Milyen sz�nalmas lett�l! Most nem menek�lsz el! Meg�lted Ekireit!   h�r�gte, �s m�r csapott is Sesshoumaru fel�, aki f�rg�n elugrott, �gy az �t�s egy f�t tal�lt el. A fa recsegve kidolt, �n pedig ijedts�gemben, a fenekemre estem. Ekkor furcsa dolog t�rt�nt. A med�lom kics�szott a bl�zom nyak�n, majd f�nyleni �s l�ktetni kezdett. A sz�rny r�gt�n r�m n�zett.

-Sesshoumaru, �gy l�tszik a szerencs�d nem hagyott el  -vicsorogta.  Megtal�ltad a kulcsot, mivel te ebben a form�ban nem tudsz tenni semmit, de most meg�l�m!  nem �rtettem, mirol besz�lt, de m�r �les az �les karmok k�zeledtek fel�m

Nem ilyennek k�pzeltem a hal�lt  J�s�gos kamik!!! M�g nem is �ltem! Lehunytam a szemem, hogy ne l�ssam, �s v�rtam a bel�m has�t� f�jdalmat  V�rtam  Hirtelen eros vill�ml�st �rz�keltem. Kinyitottam a szemem, �s l�ttam, hogy egy feh�r akad�ly vesz k�r�l, �s az oni azt tal�lta el, ez vill�mlott. A med�lom egyre erosebben pulz�lt, �s feket�s-lil�s energiahull�m vette k�r�l a testemet, majd valami hihetetlen ero sz�llta meg, de �gy �reztem, sz�tszakad a v�llam. K�t hatalmas fekete sz�rnyam nott. A k�rmeim meghosszabbodtak, �reztem, hogy egy jel �g bele a homlokom k�zep�be. A ruh�m is megv�ltozott. Hossz�, fekete, egybe r�szes, testre simul� viseletem lett, magas�tott nyakkal. A ruha ujjai, olyanok voltak, mint egy haori-�, a szoknyar�sz baloldalt combtoig fel volt has�tva. �gy �reztem m�s lettem, b�tran n�ztem az onira, aki az akad�ly miatt nem tudott megsebezni. Furcsa, de tudtam mit kell tennem. Ha az oni elpusztul, Sesshoumaru visszakapja az erej�t, �s mi �lve kiker�l�nk innen. Nem akartam, hogy Sesshoumarunak b�nt�d�sa ess�k, abba belehaltam volna. K�t kezemet magam el� tartva, tenyeremben egy k�k energiag�mb�t form�ztam, �s elki�ltottam magam:

-Aisu no Sashisawari!  az energiag�mb v�szesen k�zel�tett megd�bbent sz�rny fel�, majd a g�mb ezernyi j�gszil�nkokra sz�r�dva megsemmis�tette azt. Egy hatalmas ord�t�s r�zta meg a t�jat, ahogy az oni fekete porr� v�ltozva semmiv� lett. Ekkor az akad�lyom megszunt, �n pedig �jultan estem �ssze.