Suki no kyoo- A szerelem ereje

  好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

A t�rt�net alapjaiban foglalja az Inus storyt, de mer�en elt�r. A t�rt�netben szerepl� helyek, nevek �s esem�nyek legt�bbje a fant�zia sz�lem�nyei, emiatt ne r�jatok meg.
Sesshoumaru karaktere olyan, mint az anim�ben, de itt kifejezetten kegyetlen �s a n�kkel sem b�nik valami kedvesen. A t�rt�netben el�fordulhatnak hentai jelleg� �s v�res, h�bor�s jelenetek, de az ilyen jelenetekn�l majd figyelmeztet�st �rok. J� olvas�st! :DD –a szerk.

1. fejezet

Hazat�r�s

Bevezet�s

Cs�nya k�d�s reggel k�sz�nt�tt a Macau k�zel�ben fekv�, mag�nyos templomra. A templom egy magas domb tetej�n �llt, �s egy hossz� k�l�pcs�sor vezetett hozz�. A l�pcs�sor alj�ban, melyet komor feny�k szeg�lyeztek, egy �reg buddhista pap �s egy fiatal l�ny �lldog�lt. A papnak hossz�, mellkas�ig �r�, h�feh�r kecskeszak�lla �s bajsza volt, hossz�, �sz haja a feje tetej�n varkocsba volt k�tve. Bok�ig �r�, feh�r ruh�t viselt, melynek b� ujjai voltak. A ruh�t derek�n�l fekete obival k�t�tte meg. A fiatal l�ny felt�n� sz�ps�g volt. Hossz�, combk�z�pig �r�, k�kes-fekete haj�t, a feje tetej�n copfba k�t�tte. �gsz�nk�k szemei csak m�g jobban kiemelt�k b�jos arc�t. Termete magas volt �s rendk�v�l karcs�, n�iess�g�t hangs�lyozt�k kerek idomai, melyet igyekezett eltakarni. Hossz�, egysz�n�, sz�rke kimon�t viselt, melyet, barna obival k�t�tt meg. A kimon�n k�v�l m�g egy f�ldig �r�, fekete k�peny volt rajta, melynek csukly�j�val igyekezett eltakarni arc�t. A k�t szem�ly b�cs�zkodott. A l�ny t�bb mint sz�z �vvel ezel�tt �rkezett a kontinensre, �s ide szeg�d�tt a paphoz, el�sz�r tan�tv�nynak, majd � maga is r�szt a tan�t�sban. A templom mellett ugyanis volt egy iskola, melyben harcm�v�szeteket oktattak. A l�ny most m�r el�g er�snek �rezte mag�t, hogy megk�zdj�n mindenf�le szellemekkel, hiszen r�gen, otthon �gy �lt, mint egy hercegn�. A mester neki aj�nd�kozta szertart�sos keretek k�z�tt a h�res Adauchi-tou-t, mely egy er�s szellemkard, ez lett az �j �tit�rsa. A l�ny neh�z sz�vvel hagyta el a j�s�gos mestert, de m�r er�sen v�gyott haza, Nihon-ba. (Nihon= Jap�n)

-Mindent k�sz�n�k, Huang-Cheng mester. –mondta a l�ny �s elindult a kik�t� ir�ny�ba.

-Zaijian, Hatsuyo! (Viszl�t, Hatsuyo) –intett ut�na a mester. –Vigy�zz magadra!

A v�gtelennek t�n� haj��t ut�n v�gre kik�t�tt a haj� Jap�nban. A kik�t�ben mindenf�le ember megtal�lhat� volt. K�l�nb�z� �rusok, kal�zok, haj�sok, szamur�jok �s et�k. (eta: Jap�nban az aljan�pet nevezt�k �gy) Az egyik iv�b�l �ppen most haj�tott ki a tulajdonos egy saket�l ittas ig�nytelen, mocskos f�rfit. A f�rfi elter�lt a f�ld�n, majd felt�p�szkodott, �s n�gyk�zl�b folytatta �tj�t. A l�ny s�t�t k�peny�be burkol�zva, lehajtott fejjel t�rt utat mag�nak a t�megben, majd meg�llt egy �rusn�l �s vett mag�nak n�h�ny onigirit �s s�lt halat. Miut�n j�llakott, v�s�rolt egy h�taslovat. Nemsok�ra ki�rt a ny�zsg� v�rosk�b�l, itt l�ra pattant �s elv�gtatott. Most m�r ker�lte az ember, vagy szellem lakta telep�l�seket. Nem akart senkivel sem tal�lkozni, f�leg egyvalakivel nem. Gondolta felkeresi Toutousait �s Myougat, hogy n�mi felvil�gos�t�st kapjon arr�l, mi t�rt�nt addig, m�g � a kontinensen tart�zkodott. Ha csak az�ta nem �lte meg �ket az a bizonyos szem�ly, akit�l � maga is tartott. Szeretett volna m�r tal�lkozni Inu Yash�val is, aki miut�n meghalt Izayoi, �s a szellemek elpuszt�tott�k a v�rost, v�ndor�tra kelt. �tj�t n�h�ny harmadrang� szellem, vagy oni keresztezte, de ezeket k�nnyen meg�lte, h�la Huang-Cheng mester tan�t�sainak �s az Adauchi-tou-nak. Hamarosan egy erd�be �rt, ahol egy felt�n�en nagy fa �llott.

-„Goshinboku” –gondolta mag�ban, �s lesz�llt a lov�r�l, majd a f�hoz s�t�lt. Igencsak maglep�d�tt, mert a f�hoz egy piros ruh�s, kutyaf�l�, fiatal fi� volt szegezve. A fi� ez�st haj�ba a kellemesen meleg sz�l bele-bele kapott.

-Inu Yasha… -suttogta halkan. –Mi t�rt�nt veled? –d�bbenten �llt egykori v�dence el�tt. Ekkor emberek rontottak mindenhonnan el�, mindegyik kez�ben ott volt a kifesz�tett �j.

-Te meg mit csin�lsz ott? –ord�tottak r� a l�nyra, aki fel�j�k fordult. A f�ldm�vesek m�r k�rbe is vett�k.

-�n semmi rosszat nem akarok… -v�dekezett a l�ny.

-Vel�nk j�ssz! –ki�ltott r� egy fiatal f�rfi.

-Hai. –b�lintott a n�, nem akarta meg�lni a falusiakat, pedig k�nnyen v�gezhetett volna vel�k. Rem�nykedett, h�tha megtudhat valamit Inu Yash�r�l. Miut�n be�rtek a faluba, k�r� gy�ltek az emberek, �s mindenki csod�lkoz� tekintettel figyelte a k�l�n�s j�vev�nyt. Hatsuyo kezdte furcs�n �rezni mag�t a vizslat� tekintetek keresztt�z�ben. Ekkor a t�meg egy helyen sz�tny�lt, utat adva egy papn�nek. A miko egy �jjal a kez�ben k�zeledett fel�. Feh�r haorit �s piros hakam�t viselt. Hossz�, fekete haj�ba m�r �sz tincsek vegy�ltek, egyik szeme be volt k�tve.

-Ki vagy te, idegen? –k�rdezte szigor�an. –�s mit kerest�l Inu Yasha erdej�ben?

-�n csak erre j�rtam… -menteget�z�tt a l�ny. –Semmi rossz sz�nd�k nem vez�relt.

-Hmm… -morogta a miko. –Majd megl�tjuk.

-Higgyen nekem, senkinek sem akarok �rtani…

-Te nem vagy ember. –jegyezte meg a miko, ugyanis a l�ny eltakarta az arc�t, de a papn� �rezte az aur�j�t. Erre az emberek h�trah�k�ltek.

-Youkai… -suttogt�k.

-Igazad van, miko. –felelte a l�ny. –Val�ban nem vagyok ember, vagyis nem teljesen.

-Egy hanyou… -mondta a papn�.

-Pontosan. –b�lintott a l�ny. –Watashi wa Hatsuyo desu. (Hatsuyo vagyok) J�rom a vid�ket, szellemekre vad�szva, �s seg�tek azokon, akik bajba jutottak. Nemr�g t�rtem vissza Nihonba, a kontinensr�l. Ha m�r beinvit�ltak ebbe a faluba, k�rhetek sz�ll�st ma �jjelre?

-Hmmm… -gondolkodott el a miko. –Nem b�nom. Gyere velem. –mondta �s lassan elindult a h�za fel�. A l�ny k�vette. A falusiak, l�tv�n, hogy nincs baj, sz�tsz�ledtek ki-ki a maga dolg�ra.

A miko kunyh�ja szer�ny volt, �m tiszta. Bej�rat�n egy bambuszf�gg�ny l�gott. K�z�pen egy t�zhely helyezkedett el, mely felett egy kond�r l�gott. A sarokban egy gy�k�ny�gy volt, takar�kkal. Az ablak alatt egy kis asztalka �llt, melyen k�l�nb�z� gy�gyn�v�nyek voltak.

-�lj le, l�nyom. –mondta a papn�. Majd le�ltek mind a ketten a t�zhely k�r�l. A papn� k�zben nekil�tott felpiszk�lni a kialv� f�lben l�v� t�zet. –A nevem Kaede, �n vagyok ennek a falunak a papn�je.

-Mi t�rt�nt, hogy Inu Yasha ki van szegezve a Goshinboku-hoz? –t�rt egyb�l a t�rgyra a l�ny.

 -Pontosan �n magam se tudom. –felelte a papn�. –�vekkel ezel�tt t�rt�nt. Volt egy n�v�rem, �gy h�vt�k Kikyou, aki nagy erej� miko volt. Egy nap szellemirt�k j�ttek a falunkba �s r�b�zt�k a Shikon no Tama-t.

-Hallottam r�la… -t�n�d�tt el Hatsuyo. –Aki megszerzi, annak hatalma t�bbsz�r�s�re n�vekszik.

-Pontosan. –b�lintott Kaede. –Azonban a Shikon no Tama rendk�v�l gonosz aur�t bocs�tott ki mag�b�l. A n�v�rem k�pes volt r�, hogy megtiszt�tsa. Azonban emiatt �lland� vesz�lyben forgott az �lete. Mindenf�le szellemek t�madt�k �t, hogy megszerezz�k t�le a Shikon no Tama-t. Ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt tal�lkozott Inu Yash�val.

-Inu Yasha nem b�ntotta az embereket sohasem, pedig azok mindig s�rtegett�k, mert f�lszellem volt.

-Ismerted �t? –�rdekl�d�tt Kaede, mik�zben odak�sz�tette a vacsor�t.

-Hai. –s�hajtotta a l�ny. –M�g r�gebbr�l…

-Vakarimasu. (�rtem) –mondta a papn�. –Igazad van, Inu Yasha nem akarta meg�lni a n�v�remet, csak az �kk�vet akarta, hogy teljesen szellemm� v�ljon. Azt�n egym�sba szerettek a n�v�remmel, ekkor m�r nem veszekedtek. Ha valami baj t�rt�nt, Inu Yasha mindig seg�tett a n�v�remnek.

-Akkor m�gis, mi t�rt�nt?

-Azt nem tudom. –s�hajtott Kaede. –Egyik hajnalban a n�v�rem, furcsa indokokkal kiosont a h�zb�l. Aznap t�rt�nt a baj, pedig m�r rossz el��rzetem volt. Azt akartam, hogy a n�v�rem ne menjen sehov�.

-Milyen baj t�rt�nt?

-Semmit se tudok pontosan, csak azt, hogy Inu Yasha bet�rt a faluba, �s ellopta a Shikon no Tama-t. Azt�n megjelent a n�v�rem, �s kiszegezte a f�hoz, majd meghalt, mert s�lyosan meg volt s�r�lve.

-Ezt Inu Yasha tette volna? –csod�lkozott Hatsuyo, hiszen nem �gy ismerte a fi�t.

-Ezt m�r csak �k ketten tudj�k, hogy val�j�ban mi t�rt�nt… -cs�v�lta meg a fej�t Kaede. –Enn�l t�bbet m�r nem tudok…

-Mi lett a Shikon no Tama-val?

-N�v�rem k�r�s�re el�gett�k a holttest�vel egy�tt. –felelte Kaede. K�zben megf�tt a vacsora. Levest ettek, melyben k�l�nb�z� z�lds�gek �szk�ltak. M�r lesz�llt az est, felj�ttek a csillagok is. Kaede �s Hatsuyo lefekv�shez k�sz�l�dtek. Mindenki nyugov�ra t�rt a falucsk�ban, m�r csak az �jjeli sz�v�bogarak, kab�c�k �s t�csk�k hangj�t lehetett hallani. A h�zakban l�v� gyerty�k sorra kialudtak.

M�snap kora reggel Hatsuyo indulni k�sz�lt. A falu hat�r�ban �lltak Kaed�vel. A reggeli napf�ny szikr�z�an s�t�tt, az enyhe sz�l belekapott Kaede haj�ba �s Hatsuyo k�peny�be.

-Mondd csak l�nyom, mi�rt rejt�zk�dsz ennyire? –k�rdezte a korosod� miko.

-Nem akarok felt�n�st kelteni a k�ls�mmel, hisz l�thattad magad is. El�gg� k�l�nb�z�k az emberekt�l.

-Hmm… Igazad lehet… -mondta a miko. –Akkor vigy�zz magadra, Hatsuyo!

-K�sz�n�k mindent, Kaede. Sayounara! –mosolygott a l�ny, majd fel�lt a lov�ra �s elv�gtatott. Kaede addig �llt ott, m�g a l�ny alakja el nem t�nt a messzes�gben.

-�rdekes l�ny… -suttogta halkan. –Olyan, mintha titkolna valamit… -majd megfordult, �s visszas�t�lt a h�zak k�z�.

Hatsuyo eg�sz nap lovagolt, mire est�re el�rkezett egy ki�gett, kietlen ter�letre. Egy barlang k�r�l, mely egy vulk�nba volt be�kel�dve, mindent l�va bor�tott. Lesz�llt a lov�r�l �s kik�t�tte egy elsz�radt f�hoz, majd elindult a barlang bej�rata fel�, mely egy �ri�si szellem csontv�z kit�tott sz�ja volt. Ahogy l�pkedett, talpa alatt �gy szil�rdult meg a t�zes l�va. Mikor be�rt a barlangba egy z�ld-fekete cs�kos ruh�s �regembert pillantott meg, aki t�r�k�l�sben �lt a f�ld�n. Arc�t felf�jta, �s t�zet f�jt az el�tte l�v� vasdarabra, majd �tni kezdte hatalmas, henger alak� kalap�cs�val. Feje tetej�n kopasz volt, h�tul feh�r haja �ssze volt k�tve. R�vid kecskeszak�llat �s bajszot viselt. Felt�n�ek voltak hatalmas kid�lledt szemei. Rajta k�v�l m�g egy h�romszem�, barna teh�n fek�dt a barlangban, �s az �reg v�ll�n egy apr� bolha szellem �llt. Mikor a j�vev�ny bel�pett, az �reg abbahagyta a kop�csol�st.

-Ki vagy te, �s mi�rt j�tt�l? –n�zett k�rd�en az el�tte �ll� alakra. Erre a l�ny leh�zta a csukly�t a fej�r�l, hossz�, k�kes-fekete haja a v�llaira omlott. A bolha szellem elkezdett ugr�lni az �reg v�ll�n, �s felki�ltott:

-Hatsuyo-sama! –�s m�r a l�ny orr�ra ugrott, sz�vva annak v�r�t.

-Hai. –b�lintott a l�ny, �s az orr�ra csapott, a kis szellem beleesett a n� kitartott tenyer�be. –�dv�z�llek Toutousai-dono, Myouga-dono!

-��, �r�l�k, hogy l�tlak, Hatsuyo-sama! –mondta az �reg kov�cs. –Azt hittem m�r nem is l�tlak t�bbet.

-A kontinensen voltam. –Hatsuyo le�lt Toutousai-al szemben. –Huang-Cheng mester tan�tv�nya voltam, majd magam is tan�tottam, kung-fut �s kenjutsu-t.

-Huang-Cheng? –vakarta meg a feje tetej�t Toutousai. –� egy nagyon h�res mester…

-Hai. –felelte a l�ny. –Kaptam t�le egy kardot, az Adauchi-tou-t. –�tny�jtotta az �regnek a kardot. Toutousai elvette, �s n�zegetni kezdte. Egy egyszer� jap�n katana volt, fekete markolattal.

-Hmm… -h�zta ki a kardot a h�velyb�l a kov�cs. –Egy kis �lez�sre szorul… -majd el�vett egy fen�k�vet �s �lezni kezdte. –Ez egy rendk�v�l er�s szellemkard, m�g t�bb sz�z �ve az �n mesterem k�sz�tette, egy k�k s�rk�ny agyaraib�l �s csontjaib�l. Azt�n valahogy �tker�lt a kontinensre. �r�l�k, hogy �jb�l itt van a mesterem remekm�ve. Ezt a kardot t�bb �vtizedig k�sz�tette. –mes�lte el k�zben a kard t�rt�net�t Toutousai.

-Valahogy Huang-Cheng mesterhez ker�lt, de sosem mes�lt r�la…

-Mit sz�nd�kozol tenni, most, hogy hazat�rt�l, Hatsuyo-sama? –v�ltott t�m�t Myouga, aki most megint Toutousai v�ll�n �lt.

-M�g nem tudom… -t�prengett el a l�ny. –�r�l�k, hogy �letben tal�ltalak benneteket. Azt hittem, bossz�t �ll majd rajtatok a kardok miatt. –Az �reg kov�cs hirtelen �sszerezzent, Myouga a kov�cs tark�ja m�g� b�jt.

-Hogy �? –reszketett Toutousai. –A kamiknak h�la nem j�tt ut�nunk, de a h�re nagyon f�lelmetes.

-Teh�t m�g �l… -suttogta a l�ny, aki maga is tartott att�l a f�rfit�l, akivel b�r �let�ben nem tal�lkozott, de m�g a nev�t sem merte kimondani. Er�sen fontol�ra vette �rdemes volt-e hazat�rni.

-�gy bizony. –pattogott a bolha. –Nemcsak hogy �l, nyom�ban minden�tt hal�l �s szenved�s j�r. M�g a Nagy Kutyaszellem �letben volt, legal�bb kord�ban tudta tartani.

-Miut�n Inu no Taisho meghalt, a fia �vtizedek m�lva elfoglalta a Nyugati tr�nt. Fej�be vette, hogy � lesz a vil�g ura, �s m�g nem akadt ellenfele. Kegyetlens�g�t�l retteg mindenki. �jabb �s �jabb ter�leteket csatol Nyugathoz. Az embereket �s a f�lszellemeket szolgak�nt haszn�lja, m�r ha �letben hagyja �ket. Csak az er�s tisztav�r� szellemeket t�ri meg maga mellett, meg egy kis z�ld koboldot, aki mindennap az egekig magasztalja �t.

-Akkor nekem sem sok es�lyem van… -s�hajtotta a l�ny. –Nem el�g, hogy hanyou vagyok, de m�g csal�dom nev�t is bemocskolta az �tkozott �rul�… B�r �n vagyok csal�dom utols� �l� tagja, j� okom van f�lni Nyugat ur�t�l, aki bossz�t fog rajtam �llni…

-Miut�n szeg�ny Inu no Taisho meghalt, m�g �vtizedekig itt volt�l, akkor nem keresett. –pr�b�lta nyugtatni a kov�cs a l�nyt.

-De ha megtudn�, hogy ki vagyok, az lenne �letem utols� perce… �s a csal�dom jele a bal karomon van…

-Azt nem l�tja senki. –mondta Myouga. –A t�rt�ntek�rt nem te vagy a hib�s, Hatsuyo-sama.

-Ki tudja, � mit gondol err�l. –mondta Hatsuyo. –Nagyon sok csal�dot m�sz�roltak m�r le, mert valamelyik tagjuk �rul�st k�vetett el…

-Ez igaz, de nem hallottam arr�l, hogy Sesshoumaru ellened k�sz�lne bossz�ra. –sz�lt k�zbe Toutousai. –M�g �rt�nk se j�tt el…

-Ne mondj ilyeneket, Toutousai! –ugr�lt a bolha feld�ltan. –Nagyon j�l tudod, milyen m�rges lehet, mert nem kapott puszt�t� kardot.

-Ez volt a Nagy Kutyaszellem v�gakarata. –legyintett a kov�cs. –Tal�n m�g hal�la ut�n is korl�tozni akarja kegyetlen fi�t.

-Kir�z a hideg, ha r� gondolok… -reszketett Myouga.

-Nem hinn�m, hogy egy bolh�ra fecs�reln� az idej�t. –hunyorgott Myoug�ra Toutousai.

-Az�rt �n nem tal�lkozn�k vele… -s�hajtott fel Hatsuyo.

-Ez el is k�sz�lt. –forgatta Toutousai a kardot. –Most m�r visszaadom. –majd �tny�jtotta a l�nynak.

-Arigatou gozaimashita. –k�sz�nte meg a l�ny. –Itt maradn�k ma �jjelre, ha nem zavarok…

-Te sosem zavarsz, Hatsuyo-sama. –mosolyodott el a kov�cs.

A Nyugati kast�ly nagyterm�ben tartott gy�l�st a tartom�ny�r �s hadvez�rei. A n�gyzet alak� terem magas mennyezet� volt, k�t oldalt oszlopok sorakoztak. A padl�t tatami bor�totta. Az emelv�nyen �lt a tartom�ny�r selyemp�rn�kon. A m�g�tte l�v� falra egy csatajelenet volt festve, melyben egyar�nt megtal�lhat�ak voltak mindenf�le alak� szellemek �s emberek is. A tartom�ny�r felv�rtezve �lt �s szigor� tekintettel vizslatta az �sszegy�lt hadvez�reket. Fekete, t�sk�s v�rtje alatt feh�r haorit �s hakam�t viselt, melyek izmos f�rfitestet rejtettek. A haorit ujjai v�g�n �s v�llain�l piros alapon feh�r vir�gok d�sz�tett�k. A p�nc�lj�t derek�n�l egy s�rga-k�k obival k�t�tte meg. Jobb v�ll�n egy hossz�, h�feh�r pr�m ter�lt el. Hossz�, ez�st haja m�g�tte omlott le a p�rn�kra. Arc�n mindk�t oldalt lila m�regcs�kok h�z�dtak, homlok�n, k�z�pen a frufruja al�l egy lila f�lhold bukkant el�. Szemei aranybarna sz�nben pomp�ztak, �m semmif�le �rzelmet nem t�kr�ztek, mint ahogy sz�pvon�s� arca sem. Karmos kezeivel katan�j�t markolta, melyet m�g az apj�t�l �r�k�lt. B�r a karddal �lni nem lehetett, � m�gsem dobta el. Tart�sa egyenes volt, �s tekint�lyt parancsol�. Az emelv�ny mellett egy kis z�ld kobold �csorgott, kez�ben egy t�lm�retezett k�tfej� bottal. A nagy�r megt�rte maga mellett a kis szellemet, aki mi�ta megmentette (b�r nem ez volt a c�lja), �rny�kk�nt k�vette �t, �s �jjel-nappal hajb�kolt �s dics��tette. Hadvez�rei, mind er�s szellemek, k�t sorban �ltek a teremben, fegyvereiket maguk mellett tartva. Az egyik v�r�s haj� szellem sz�t k�rt. Sesshoumaru, -mert � a Nyugat ura, -n�m�n b�lintott.

-Kamatari-san, a k�m�nk megtudta, melyik daimjo k�ldte r�d azokat az �tkozott shinobi ninj�kat, nagyuram. –magyar�zta a szellem a t�bbieknek, hogy mi�rt is h�vt�k �ssze a gy�l�st, de m�r mindenki tudta, hogy �jabb h�bor� lesz. A v�r�s haj� f�rfi, Katayama, egy�bk�nt Sesshoumaru f�bizalmasa volt. Hossz�, t�zv�r�s haj�t, h�tul �sszefogva hordta, �s frufru szeg�lyezte sz�pvon�s� arc�t, melyen k�t oldalt piros m�regcs�kok h�z�dtak. Katayama magas volt �s j� ki�ll�s�, v�r�s v�rt fedte f�rfias test�t. Szemei feket�k voltak, mint a s�t�t �jszaka. � bontotta ki Kamatari �zenet�t, melyet postagalamb hozott. Sesshoumaru �sszeh�vta a tan�csot, hogy megbesz�lj�k melyik v�ros lesz az �j c�lpont, �s mikor kezdj�k meg a hadmozdulatokat.

-Ki volt az a fatty�? –h�borgott Ryousei, egy k�khaj� d�mon, Sesshoumaru egy m�sik bizalmasa. Most minden szem Katayam�ra szegez�d�tt, hiszen eddig egyed�l �, �s Sesshoumaru (na meg Jaken, a kobold) ismerte az �zenetet.

-Jinzaburou tette. –felelte Katayama. –Jinza v�ros ura k�ldte a ninj�kat ide.

-De hiszen Jinzaburou csak egy sz�nalmas hanyou! –ki�ltott fel Nakamaru, egy fekete haj� szellem, aki szint�n Sesshoumaru k�zvetlen k�reihez tartozott.

-Honto. (igaz) –csattant fel Sesshoumaru hangja. –�s mi meg fogjuk b�ntetni. Velem, a hatalmas Sesshoumaruval nem sz�rakozhat egy ilyen harmadrang� korcs, mint ez a Jinzaburou!

-Leny�g�z� vagy, Sesshoumaru-sama, mint mindig! –tapsolt k�nnybe l�badt szemmel Jaken.

-Akkor h�bor� lesz, ne?(ne= ugye) –k�rdezte Naganouri, egy barnahaj� d�mon, aki szint�n egy volt Sesshoumaru bizalmasai k�z�l.

-Pontosan. –b�lintott Sesshoumaru. A d�monok �ljenezni kezdtek, mindenki �r�mmel vette tudom�sul a h�rt, hogy ism�t leig�zhatnak egy v�rost. Miut�n kicsit al�bb hagyott a zaj, Katayama megk�rdezte:

-Sesshoumaru, mikor �hajtod kezdeni a h�bor�t?

-P�r nap m�lva, addig tegy�tek meg a sz�ks�ges el�k�sz�leteket. –felelte a nagy�r, majd m�lt�s�gteljesen felemelkedett a hely�r�l. –Katayama, gondoskodj mindenr�l!

-Hai, Sesshoumaru!

-Elmehettek. –intett Sesshoumaru, majd lel�pett az emelv�nyr�l �s Jakennel a nyom�ban elhagyta a termet.

Sesshoumaru egyenesen a lakoszt�ly�ba tartott, a folyos�n belebotlott egyik �gyas�ba, Namik�ba. A fiatal l�ny gyorsan f�lreugrott a f�rfi �tj�b�l, �s al�zatosan fejet hajtott. Tudta, hogy, ha nem �gy tesz, az �let�vel j�tszik. Sesshoumaru len�z� pillant�ssal m�rte v�gig a fiatal sz�ps�get. Nem mutatta, de kedvet kapott a l�nyhoz.  

-Namika, a vadkan �r�j�ban a szob�mba j�ssz! (vadkan �r�ja: este 9 �s 11 �ra k�z�tt volt) –hangja fenyeget� �s parancsol� volt.

-Hai, Sesshoumaru-sama. –felelte ijedten a l�ny, b�r nagyon kedvelte Sesshoumarut, m�gis f�lt t�le. Szeretett vele lenni, de a f�rfi mindig len�zte, �s az �gyban is csak a saj�t v�gyaira figyelt. Mire feltekintett, m�r csak azt l�tta, ahogy Sesshoumaru alakja elt�nik a folyos� v�g�n. Namika sietett, hogy min�l el�bb rendbe tegye mag�t, �s min�l szebb legyen Sesshoumaru sz�m�ra, b�r a f�rfi sohasem dics�rte meg, csak arra haszn�lta �t �s a t�bbieket, hogy k�nny�tsen mag�n �jjelente.

Lassan k�zeledett a vadkan �r�ja. Sesshoumaru, miut�n visszat�rt az o-furo-b�l (f�rd�h�z), meg�llt genkanon, mely a kertre n�z� lakoszt�lya el�tt volt, �s h�t�t a shouji sz�l�nek t�masztva n�zte a gy�ny�r� kertet, mely a holdvil�gban f�rd�tt. Az enyhe esti szell� �sszekavarta a vir�gok illat�t, �s elj�tszadozott a f�kr�l lehull� r�zsasz�n sakura szirmokkal. Minden b�k�s �s csendes volt, csak az �jjeli bogarak hangj�t lehetett hallani, �s a kis v�zes�sek csobog�s�t, melyek a tavakat t�pl�lt�k. A szab�lyosra ny�rt bokrok �s a k�l�nf�le vir�gok k�z�tt a szentj�nosbogarak, mint apr� csillagok cik�ztak ide-oda. A kertben l�v� kisebb-nagyobb tavakon visszat�kr�z�d�tt az ez�st�s holdf�ny, mely megvil�g�totta a v�z tetej�n �szk�l� liliomokat. A hold f�ny�t n�melyik tavon az �t�vel� s�t�t fahidacsk�k t�rt�k meg. Most valami m�gis megt�rte ezt a kellemes harm�ni�t. Elkongatt�k a v�rosban a vadkan �r�j�nak a kezdet�t. Sesshoumaru bel�pett a szob�j�ba. Csak egy feh�r hakama volt rajta, fel�l nem viselt semmit. Izmos fels�test�n a m�csesek s�padt f�nye j�tszadozott. Meg�rezte, hogy valaki van a folyos�ra n�z� shouji m�g�tt. Egy t�rdel� alakot l�tott, tudta, hogy ki az. Namika volt.

18+!

Innent�l, nem v�llalok felel�ss�get senki szellemi fejl�d�s��rt. Nem musz�j ezt a r�szt elolvasnod, hentai elemeket tartalmaz.

-Sesshoumaru-sama, bej�hetek? –k�rdezte a n�.

-Csak tess�k. –j�tt a v�lasz. A n� elh�zta a shoujit, majd fel�llt, �s bez�rta maga m�g�tt. Sesshoumaru k�zben le�lt a futonra, �s a l�nyt n�zte. A l�ny hossz�, barna haja fel volt t�zve, baloldalon a f�le mellett egy vir�gf�z�r hullott al�. Szemh�ja �s ajkai ki voltak festve. R�zsasz�n selyemkimon�t viselt, mely kiemelte karcs� alakj�t. A ruha a test�re fesz�lt, de al�l a szoknyar�sz b�vebb volt. A kimon� alj�n �s b� ujjai v�g�n arannyal kih�mzett r�zsa mint�k futottak v�gig. A kimon�t derek�n�l egy vastag, aranysz�n� obival k�t�tte meg. A l�ny test�b�l m�mor�t�an �radt a finom olajok illata. Sesshoumaru k�z�mb�sen n�zte a vele szemben �ll� sz�ps�get. Hiszen a l�ny is csak egy szolga, mint a t�bbi. Namika t�rdei reszkettek, pedig m�r oly sokszor p�rn�zott a nagy�rral. (p�rn�z�s: �gy h�vt�k a jap�nok az �gybeli egy�ttl�tet)

-Mire v�rsz m�g? –k�rdezte t�relmetlen�l Sesshoumaru. –Vetk�zz!

A l�ny egy kicsit megijedt, de mi m�st v�rhatott volna Sesshoumarut�l. Pedig ezt az �lt�z�ket pont erre az alkalomra csin�ltatta, de � �szre sem vette, hogy �j. Csal�dottan kezdte mag�t kih�mozni ruh�ib�l.

-„Hiszen ez az �n dolgom, ne?” –k�rdezte mag�t�l. –„Csak egy szajha vagyok, pedig egykor hercegn� voltam, f�rjhez mehettem volna, egy olyan f�rfihoz, aki kedves hozz�m… Karma, ne?” –mikor teljesen meztelen volt, k�zelebb l�pett a f�rfihoz. Sesshoumaru egy darabig n�zte a v�kony n�i testet, majd egy er�teljes mozdulattal maga mell� r�ntotta, �gy, hogy a l�ny h�ttal elter�lt a futonon. Sesshoumaru r�fek�dt a t�r�keny n�re, �s nem t�l gyeng�den megmarkolta a l�ny apr� melleit �s massz�rozni kezdte. Namika majdnem felsikoltott a f�jdalomt�l. A f�rfi karmai fels�rtett�k h�feh�r b�r�t, �s n�hol kiserkedt piros v�re, melyet a f�rfi a legnagyobb h�vvel cs�kolt le. Pr�b�lt nem a f�jdalomra gondolni, hanem ink�bb rajta fekv�, csod�latos d�monra �sszpontos�tott. Erre m�r �t is el�nt�tte a v�gy. Sesshoumaru ekkor fel�llt �s levette mag�r�l a hakam�t. A l�ny remegve n�zte, mit tesz a f�rfi. Sesshoumaru g�nyosan a n�re n�zett:

-Csak nem f�lsz? –hangja is g�nyos volt. –Ne l�gy sz�nalmas… -majd let�rdelt a l�ny l�baihoz �s sz�tfesz�tette a combjait, �s �jb�l r�fek�dt, mik�zben belehatolt a l�ny test�be. Mik�zben egyre gyorsabban mozgott a l�nyban, cs�kolta �s harapd�lta annak melleit �s v�llait. Namika szorosan �lelte mag�hoz a f�rfit, kezeivel a f�rfi izmos h�t�t �s fenek�t simogatta. Sesshoumarut erre m�g jobban el�nt�tte a v�gy, �s ahogy k�zeledett a beteljes�l�shez, egyre gyorsabb temp�t dikt�lt. Hamarosan el is �rte a beteljes�l�st, majd lefordult a piheg� l�nyr�l. Miut�n mindkettej�k l�gz�se vissza�llt a norm�lisra, Sesshoumaru az oldal�ra fek�dt, egyik kez�vel a fej�t t�masztva �s �gy n�zett a l�nyra.

-Elmehetsz. –jegyezte meg t�m�ren. A l�ny b�lintott, majd csal�dottan fel�llt, �s elkezdett �lt�zni.

-Gyorsabban, szolga! –csattant a f�rfi hangja. A l�ny riadtan felkapta kimon�j�t, �s elhagyta a szob�t. Sesshoumaru k�z�mb�sen n�zett ut�na.

-„M�g j�, hogy elfoglaljuk Jinz�t, kellene m�r egy �j �gyas…” –gondolta, majd felvette hakamaj�t, �s ki�lt a genkanra. Eg�sz �jjel a holdat b�multa.

Folyt. K�v.