Suki no Kyoo 2

2. fejezet

El�j�t�k a lesz�mol�shoz

A nap szikr�z�an s�t�tt le a Nyugati kast�lyra. A v�rosfalon k�v�l emberek t�megei dolgoztak a rizsf�ldeken. A d�monok, pedig k�l�n�sen izgatottak voltak, mert k�sz�ltek a h�bor�ra. Mindenki nagy zs�km�nyra sz�m�tott, hiszen Jinza v�ros rendk�v�li gazdags�g�r�l, j� term�f�ldj�r�l, na meg sz�p n�ir�l volt h�res. Az ostoba Jinzaburou felh�vta mag�ra a figyelmet, hogy Nyugat ura ellen k�s�relt meg mer�nyletet. Arra nem sz�m�tott, hogy Sesshoumarunak mindenhol j�l t�j�koz�dott k�mei vannak, m�g a teah�zakban is. Ugyanis Jinzaburou egy teah�zban saket�l ittasan fecsegte ki az egyik szajh�nak titkait. A l�ny m�r m�snap �rtes�tette szeret�j�t, Kamatarit, -aki selyemkeresked�nek �lc�zva telepedett le p�r h�napja a v�rosban, hogy szerelme k�zel�ben lehessen,- hogy mit mondott neki Jinzaburou az �jjel. Kamatari erre r�gt�n postagalambot k�ld�tt Sesshoumarunak, majd kiv�ltotta szeret�j�t, �s elt�nt a v�rosb�l. Tudta, ugyanis, hogy csak napok k�rd�se �s a v�ros tal�n a f�lddel lesz egyenl�. Ebben nem sokat t�vedett. A d�monok harci kedve ugyanis �r�r�l-�r�ra fokoz�dott.

Sesshoumaru miut�n ellen�rizte a t�bbi d�mont, hogy rendesen edzenek-e, a kertben �lldog�lt, h�t�t egy hatalmas, vir�gz� cseresznyefa t�rzs�nek t�masztva. A fa el�tt egy kisebb m�ret� tavacska ter�lt el, melynek sz�l�n egy kicsiny sz�k�k�t ontotta viz�t a t�ba. Sesshoumaru a v�z t�kr�n ringat�z� sz�nes liliomokat b�multa. A t� sz�l�n Jaken �lt, szorosan �lelve hatalmas k�tfej� botj�t. Sesshoumaru nagyon unatkozott, sz�rakozni akart, v�rt k�v�nt. Azon gondolkodott, hogy elhagyja estig a kast�lyt, �s �ldozatok ut�n kutat. Gondolatait tettek k�vett�k, majd lassan elindult a fal ir�ny�ba. Jaken feleszm�lt �s elkezdett ura ut�n rohanni.

-Hov� m�sz nagyuram? –szaladt a f�rfi ut�n, ahogy csak apr� l�bai b�rt�k, de elhasalt. –Chotto matte, Sesshoumaru-sama!(v�rj, Sesshoumaru-sama)-kiab�lt, majd felpattant �s �jb�l futni kezdett. A f�rfi meg�llt, majd f�lig h�traford�totta a fej�t. A kis kobold be�rte, majd a d�mon pr�mj�re ugrott. A kutyaszellem felmordult, majd egy hatalmas ugr�ssal a leveg�be emelkedett, �s p�r pillanaton bel�l a kast�ly m�r csak apr� foltk�nt l�tszott a h�tuk m�g�tt. Jaken er�sen kapaszkodott a f�rfi pr�mj�be, mely hatalmas pal�stk�nt �szott a d�mon ut�n a leveg�ben. Miut�n �tl�pt�k a nyugati hat�rt a f�rfi lesz�llt a f�ldre, majd Jaken is leugrott a pr�mr�l.

-Mit sz�nd�kozol tenni, nagyuram? –k�rdezte a f�rfit a kobold.

-Gondoltam, sz�rakozok egy kicsit. –felelte nyugodt hangon Sesshoumaru, aki egy falut �rzett a k�zelben. –Ikuso!(menj�nk) –adta ki a parancsot, �s elindult a falu ir�ny�ba.

-Hai, Sesshoumaru-sama! –mondta a Jaken �s k�vette a f�rfit, aki most nyugodt, lass� temp�ban haladt. �tmentek egy z�ldell� erd�n, de egy teremtett l�lekkel sem tal�lkoztak. Mikor az erd� sz�l�re �rtek, m�r l�that�v� v�lt a telep�l�s. Az emberek szorgosan �j�tott�k a h�zaikat, melyeket az �jjeli f�ldreng�s tett t�nkre. N�h�ny fah�z m�r �llt, a tetej�k�n f�rfiak kop�csoltak, hogy meger�s�ts�k a tet�szerkezetet. Az asszonyok saket, ocha-t (tea), �s levest vittek a dolgoz�knak. Ez a l�tv�ny fogadta a fa m�g�l kil�p� Sesshoumarut �s Jakent.

-N�zd nagyuram, egy falu! –ki�ltott fel Jaken.

-Azt �n is l�tom. –morogta a nagy�r.

-�letben hagyod �ket?

-Ne l�gy ostoba! –hangja k�z�mb�s volt. –Ikuso! –majd lassan elindult a falusiak fel�.

A tet�k�n l�v� f�rfiak egyb�l �szrevett�k a falu fel� k�zeled� furcsa kin�zet� f�rfit. R�m�lten ugr�ltak le a f�ldre, �s ki�ltoztak.

-Youkai! Youkai! – erre eszeveszett futkos�sba kezdtek, �s mindenki felkapott valami t�rgyat, amit fegyverk�nt lehet haszn�lni. Sesshoumaru most m�r fut�sba kezdett, majd elkapta az els� �ldozat�t, egy f�rfit, aki kap�t szorongatott a kez�ben. Sesshoumaru a magasba emelte a szerencs�tlen embert, akinek megh�lt ereiben a v�r, ahogy a szellem aranybarna, rideg szemeibe n�zett. Szerencs�tlennek ez volt az utols�, amit �let�ben l�thatott, mert a szellem a m�sik kez�vel �tsz�rta a fels�test�t a sz�v�n�l, majd a t�bbi ember k�z� haj�totta az �lettelen testet. A falusiak most m�r �nv�delemre helyezkedtek be, a n�k, a gyerekek �s az �regek elb�jtak. Sesshoumaru megvet� tekintettel m�rte v�gig az �t k�r�l �ll�, reszket� parasztokat.

-Sz�nalmas… -s�hajtotta, majd egyik kez�t felemelte. Ujjai s�rga f�nyben derengtek. Az emberek m�g jobban reszkettek, �s lassan h�tr�lni kezdtek. De hi�ba, mert Sesshoumaru eleg�nsan megfordult a tengelye k�r�l, mik�zben egy s�rga energia ostor csapott ki kez�b�l, �s ez darabokra t�pte azokat, akik a k�zel�ben voltak. Sesshoumaru m�lt�s�gteljes tart�sban �llt a szerencs�tlen�l j�rt falusiak testr�szei k�z�tt, majd elindult, hogy felkutassa a t�l�l�ket, melyekkel egyenk�nt �hajtott v�gezni. Jaken �r�mt�ncot j�rt az emberi maradv�nyok k�z�tt, �s dics��tette nagyura „h�stetteit”.

-Sesshoumaru-sama, milyen nagyszer� vagy! –ki�ltotta �s botj�val arr�bb l�k�tt egy emberi fejet. –�gy kell nektek, mocskos als�bbrend� haland�k! Az �n nagyuramnak nincsen p�rja a harcban! –tette hozz� csillog� szemekkel, de Sesshoumarut most m�s k�t�tte le. Az emberi sz�vver�sekre koncentr�lt. Elindult egy fah�z fel�, ahol k�t n� lapult. A bej�ratn�l meg�llt, �s egyik kez�vel belecsapott az ajt�f�lf�ba. A h�z k�rtyav�rk�nt d�lt �ssze, szem el� t�rva a k�t reszket� n�t. A k�t n� utols� k�pe az volt, hogy egy karmos k�z k�zel�t fel�j�k, majd mindent elbor�tott a v�r. Miut�n v�gzett minden �l� emberrel, egyenes tart�ssal elhagyta a romokban �ll� falut, Jakennel egy�tt. A takar�t�st a hal�lmadarak �s a kuty�k vett�k �t. Sesshoumaru elindult vissza a kast�lyba, azon az �ton, amelyiken j�tt. Az erd� m�sik v�g�n egy kellemes viz� patak cs�rgedezett. A nagy�r lemosta benne v�res kezeit, majd lecsatolta a p�nc�lj�t, levette a pr�mj�t �s l�bbelij�t, �s beleg�zolt a h�s habokba. Le akarta mosni ruh�j�r�l az emberek undor�t� v�r�t. A patak legm�lyebb r�sze der�kig �rt neki.

-Jaken! –sz�lt a parton v�rakoz� kis szellemnek. –Mosd ki a pr�mem!

-Hai, Sesshoumaru-sama! – felelte Jaken, majd nekil�tott a feladat�nak. K�zben csod�lkozva n�zte a f�rd�z� kutyaszellemet. Sesshoumaru lebukott a v�z al�, majd mikor felj�tt, h�travette hossz�, ez�stsz�n� haj�t, melyr�l a csillog� v�zcseppek, mint apr� dr�gak�vek hullottak vissza a patakba. A f�rfi test�re r�tapadt a feh�r haori, t�k�letes izmai kirajzol�dtak alatta. Sesshoumaru, miut�n a v�r elt�nt a ruh�j�b�l, kij�tt a v�zb�l, �s megsz�r�tkozott a forr� napon. K�zben Jaken is kimosta a h�feh�r pr�met, �s n�m�n �ld�g�lt gazd�ja mellett. Miut�n a f�rfi megsz�radt, visszacsatolta s�lyos v�rtj�t, felvette fekete cip�it �s feh�r sz�rm�j�t, �s elindultak haza.

A nap lenyugodni k�sz�lt, narancss�rga korongja megad�an ereszkedett lefel� a horizonton, hogy �tadja hely�t az ez�st�s holdnak. Egy h�t�ves kisl�ny, remeg� l�bakkal k�zeledett a romokban hever� falu fel�. � itt lakott egykor, de elsz�k�tt anyj�t�l, hogy j�tszhasson a szomsz�dos falu gyerekeivel. Ahogy megl�tta az �sszed�lt h�zakat �s a tetemeket, azt k�v�nta, b�rcsak ink�bb kikapott volna sz�leit�l, mint ahogy azt rem�lte. V�gigs�t�lt a v�r�ztatta f�ld�n, az �lettelen testek k�z�tt, a kuty�k elszaladtak, sz�jukban egy-egy v�res h�sdarabbal, �s a hal�lmadarak felreppentek, hogy azt�n ism�t r��ljenek egy m�sik testre, folytatva a lakm�roz�st. Nem tudta felfogni mi t�rt�nhetett. Tal�n a sors b�nteti, mert rossz kisl�ny volt, �s elsz�k�tt reggel otthonr�l? De mi�rt �gy? �s ki tehette ezt? Szemeib�l patakzottak a k�nnyek. T�rdre esett, �s a m�sz�rl�s eredm�ny�t b�multa. Hallotta a kuty�k morg�s�t, amint egym�ssal, vagy �ppen a holl�kkal veszekedtek a tetemek felett. Azt�n hirtelen egy l� nyihog�s�ra lett figyelmes, �s hangos sz�rnycsap�sokra. Arra ford�totta tekintet�t, �s l�tta hogy egy lovas k�zel�t fel�, a hullaev� madarak ett�l ijedtek meg, �s sz�lltak fel. Mikor a l� oda�rt mell�, fekete k�penyes lovasa lepattant h�tas�r�l, �s meg�llt felette. A kisl�ny k�ny�r�gni kezdett:

-K�rem, ne b�ntson…

-Nem akarlak b�ntani. –egy kellemes n�i hang sz�lt hozz�. A hang tulajdonosa leguggolt mell�, majd levette a fekete csukly�t a fej�r�l. Egy gy�ny�r� n� tekintett most r� kedvesen az �gsz�nk�k szemeivel. Hossz�, k�kes-fekete haja a v�llaira omlott. –Mi a neved? –k�rdezte kedvesen, �s megsimogatta a kisl�ny fej�t, aki m�r nem f�lt az idegent�l.

-Yoko… -suttogta a gyermek.

-Az �n nevem Hatsuyo. –mondta a n�.

-Hatsuyo-sama, nem tudod, ki tehette ezt? –k�rdezte szomor�an a gyerek.

-Egy gonosz szellem volt. –felelte Hatsuyo, aki �rezte a szellemi aur�t. –Gyere, tarts velem, itt m�r nincs semmi keresnival�d.

-Rendben. –b�lintott a kisl�ny. –De hov� megy�nk? –k�rdezte, mik�zben felsz�lltak a l�ra.

-Van nekem egy nagy v�rosom, Mitsuya, amit nagyon r�gen elhagytam. –magyar�zta a n�.

-Akkor te hercegn� vagy? –csod�lkozott a kisl�ny.

-�gy is mondhatjuk… -mosolygott a n�, majd elv�gtattak Mitsuya fel�.

Mitsuya v�rosa semmit sem v�ltozott a hossz� �vtizedek sor�n, csak a lakoss�g volt �j. Megtal�lhat�ak voltak itt emberek, szellemek �s f�lszellemek egyar�nt. Nem volt ki, -�s bej�r�si tilalom ez�rt Hatsuyo �s Yoko minden ellen�rz�s n�lk�l bemehettek. A v�ros tiszta utc�in nagy volt a t�meg. Hatsuyo a v�roskapuban kik�t�tte a lov�t, �s elindultak be, a kast�ly fel�. Yoko szorosan fogta a n� kez�t, hogy el ne vesz�tse a t�megben. A sokas�g mindenf�le n�pb�l tev�d�tt �ssze. J�rk�ltak itt szamur�jok, papok, keresked�k, helyi lakosok �s g�s�k egyar�nt. A v�ros kereskedelmi negyed�ben vend�gl�k, iv�k, rakt�rak �s teah�zak sorakoztak. A teah�zak, vend�gl�k �s iv�k ereszein sz�nes lampionok cs�ngtek al�. A vend�gl�kb�l k�l�nb�z� �telek illata sziv�rgott ki az utc�ra. Hatsuyo �gy gondolta, hogy miel�tt a kast�lyba megy, meg�ll egy vend�gl�ben, h�tha megtud valamit arr�l, hogy mi t�rt�nt a v�rosban, m�g � t�vol tart�zkodott.

-Yoko-chan, nem vagy �hes? –k�rdezte meg kis v�denc�t, a felelet egy b�lint�s volt. –Akkor bemegy�nk ide, -mutatott az egyik vend�gl�re, -�s esz�nk valamit. �gy is tettek. Le�ltek a vend�gl�n k�v�l elker�tett faasztalok egyik�hez. Nemsok�ra megjelent egy termetes asszonys�g, aki halv�nys�rga kimon�t viselt, �s barna haj�ra feh�r kend�t k�t�tt.

-Konnichiwa! –mosolygott kedvesen az �j vend�gekre. –Mit k�rnek?

-Konnichiwa! –k�sz�nt vissza Hatsuyo. –S�lt halat k�rn�nk rizzsel, �s och�val.

A n� b�lintott, majd elt�nt a vend�gl� bej�ratak�nt szolg�l� bambuszf�gg�ny m�g�tt.

-Sz�p nagy v�rosod van. –jegyezte meg kedvesen a kisl�ny.

-Hai. –felelte csendesen a n�. –Csak m�r r�gen nem voltam itt…

Ekkor visszat�rt az asszony, �s hozta az �teleket. Letette az asztalra, majd indult volna vissza a dolg�ra, de Hatsuyo ut�na sz�lt:

-K�rdezhetek valamit?

-Hai. –mosolygott a n�.

-Danjurou-sam�hoz j�ttem… -mondta, de nem tudta befejezni, mert a vend�gl�s k�zbesz�lt.

-Danjurou-sama m�r t�bb mint t�z �ve halott. – ki�ltott fel az asszony.

-Nan desu, ka? (mi van?) –kerekedtek el a l�ny szemei.

-Honto…(igaz) –hajtotta le a fej�t az asszonys�g. –Mitsuya v�ros�t, m�r �vekkel ezel�tt elfoglalta, Nyugat ura, Sesshoumaru-sama. Danjurou-sama elesett a harcban. Most Sesshoumaru-sama egyik daimjoja ir�ny�tja a v�rost, Gesshin-sama. Tal�n ismerted Danjurou-sam�t?

-Hallottam r�la… -s�hajtotta a l�ny. –K�sz�n�m a felvil�gos�t�st. –majd kifizette az �telt. 

-Sz�vesen. –mondta az asszony, �s visszament a vend�gl�be. A kisl�ny nem �rtette, mir�l van sz�, �gy csendben nekil�tott az eb�dj�nek. Hatsuyo �gy �rezte egy falat se megy le a tork�n. Most tudta meg, hogy h� embere Danjurou halott, �s � f�ld�nfut�v� v�lt. Ami a legrosszabb az eg�szben, az, hogy a rettegett f�rfi tulajdon�ban van egyetlen birtoka.

-„Szeg�ny Danjurou, -gondolta. –hal�l�val nagy szolg�latot tett nekem… �gy elker�ltem az �sszecsap�st Sesshoumaruval. Most m�r nincs hov� mennem… Vagy m�gis? Ott az udvarh�z, amely al� vagyonomat rejtettem… De vajon az is Nyugat ter�let�n van m�r? Meg kell tal�lnom…” –majd nagy nehezen elfogyasztotta eb�dj�t.  M�r a kisl�ny ed�nyei is �resek voltak.

-Menj�nk, Yoko. –mondta, �s elindultak kifel� a v�rosb�l. �tk�zben a kisl�ny megk�rdezte:

-Mi�rt megy�nk el, Hatsuyo-sama?

-Ez a v�ros m�r nem az eny�m. –magyar�zta a n�. –Am�g t�vol voltam, Nyugat ura elfoglalta ezt a ter�letet, �gy semmi keresnival�nk itt.

-Akkor, most hov� megy�nk?

-Van m�g egy h�zam valahol, megkeress�k. –Felelte Hatsuyo, mire a kisl�ny mosolyogva b�lintott. Nemsok�ra ki�rtek a v�rosb�l, fel�ltek a l�ra �s elindultak, hogy megkeress�k az elhagyatott udvarh�zat.

M�r k�zeledett az este, de m�g mindig nem tal�lt�k meg a h�zat. Hatsuyo �gy gondolta, j� lenne sz�ll�st tal�lni �jszak�ra. A k�t l�ny most s�t�lt, elf�radva a t�bb �r�s lovagl�s ut�n, a z�ldell� f�kkal szeg�lyezett, poros f�ld�ton. A messzes�gben egy v�ros k�rvonalai rajzol�dtak ki. A v�ros egy dombra �p�lt, �s fal vette k�r�l. A v�rosfalon k�v�l, az egyik oldalon hatalmas, v�zzel el�rasztott rizsf�ldek ter�ltek el. A d�szes palota a domb tetej�r�l m�lt�s�gteljesen tekintett le a s�ks�gra. Hatsuyo �s Yoko �tk�zben ellens�ges szellemekkel nem tal�lkoztak, csak n�h�ny szamur�jcsoporttal, akiknek al�zatosan fejet hajtva �lltak f�lre az �t sz�l�re.

-N�zd Hatsuyo-sama, ott egy v�ros! –mutatott el�re Yoko, l�tv�n az �ri�si telep�l�st.

-Hai. –b�lintott a n�. –Keres�nk ott sz�ll�st �jjelre, j� lesz �gy?

-Hai. –mosolygott a kisl�ny. K�zben a nap m�r elb�jni k�sz�lt a dombok k�z�tt, �s a t�jat narancss�rg�ra festette. Nemsok�ra meg�rkeztek a v�rosba. A v�roskapura ki volt �rva, hogy Jinza. Kerestek egy fogad�t, ahol Hatsuyo sz�ll�st, vacsor�t �s f�rd�t k�rt. Miut�n mindketten megf�r�dtek, megvacsor�ztak. A l�ny kivett batyuj�b�l egy barna kimon�t, �s azt �lt�tte mag�ra. Yoko m�r lefek�dt aludni az egyik futonra. Hatsuyo eloltotta a szob�ban l�v� m�cseseket, hogy azok ne zavarj�k a gyermek �lm�t. � maga, pedig ki�lt a genkanra, �s a shoujit f�lig nyitva hagyta, hogy a friss esti leveg�t becsalogassa a f�lledt szob�ba. H�t�t nekit�masztotta a fogad� fal�nak, �s t�rdeit felh�zta. Az Adauchi-tou-t maga mell� tette, h�tha sz�ks�g lehet r�. Most nem volt rajta a fekete k�peny, csak a barna, b� pamutkimon�. Hossz� haj�ba belekapott a h�s esti sz�l. A v�rosban m�r elkongatt�k a patk�ny �r�j�nak kezdet�t. (este 11,- �s hajnal 1 k�z�tti id�) A fogad� kertje kicsiny volt �s gy�ny�r�. A l�ny �lvezte ezt a csendet �s harm�ni�t, melyet az �zl�sesen berendezett, holdf�nyben �sz� kert �rasztott mag�b�l. Elm�ly�lten n�zte a sz�nes vir�gokat, �s a szentj�nosbogarak t�nc�t. Nem is gondolta, hogy nemsok�ra gy�keresen megv�ltozik az �lete. Ugyanis az a szem�ly, akit�l rettegett meg�ll�thatatlanul k�zeledett a v�ros fel�, t�bb sz�zf�s, tisztav�r� d�mon hadsereg�vel…

Folyt. K�v.