Suki no kyoo- A szerelem ereje

好の強

Sesshoumaru to Hatsuyo

By: Kurosawa-sama

10. fejezet

D�l� �rzelmek �jszak�ja

Yasukazu g�nyos vigyorral hallgatta ki Tatsuro �s Hatsuyo besz�lget�s�t. M�r rohant is, hogy elmondja Katayam�nak, amit megtudott. Nemsok�ra k�zeledett az �rs�gv�lt�s, �s nem k�slekedhetett. Hamarosan meg is tal�lta rokon�t a Kiv�l� Sake nev� iv�ban. Katayama embereivel �ld�g�lt egy alacsony asztal mellett, �s j�kedv�en iszogatott. El�tte az asztalon legal�bb t�z kors� �llt. M�r mind �res volt.

-M�g �t kors�val! –csettintett ujjaival a vend�gl�snek. –Hayaku! (gyorsan)

A vend�gl�s al�zatos hajlong�sok k�zepette teljes�tette Nyugat m�sodik ember�nek �haj�t. A k�r�l�tte �l�k hangos kurjongat�sba kezdtek. Yasukazu odasietett Katayama asztal�hoz.

-Katayama! –mondta. –Besz�lnem kell veled!

-Yasukazu, megb�ztalak valamivel… -komolyodott el a v�r�s haj� f�rfi. –Majd holnap �jjel ihatsz vel�nk…

-�ppen a feladatr�l lenne sz�! –szak�totta f�lbe rokon�t Yasukazu. Katayama felemelkedett a hely�r�l, majd megker�lte embereit, �s elindult kifel� az iv�b�l.

-K�vess. –sz�lt Yasukazunak, aki engedelmeskedett. Kimentek a k�vezett utc�ra, majd meg�lltak egy fa alatt egy kis patak partj�n. Az utca �res volt, �gy nyugodtan tudtak besz�lni.

-Tatsuro meg akarja sz�ktetni a n�t az �rs�gv�lt�skor. –s�gta Yasukazu Katayama f�l�be, amit hallott.

-Chikushou! (francba) –sziszegte Katayama m�rgesen. –Odamegyek! Te sz�lj Sesshoumarunak! –adta ki a parancsot, �s elviharzott. Yasukazu felkereste Sesshoumarut.

Sesshoumaru az erk�lyen �lldog�lt, �s az �jszakai t�jat szeml�lte. Az ut�bbi p�r h�tben ez az els� �jjel, melyet a palot�ban t�lt. Lelki szemei el�tt az udvarh�z k�rny�ke lebegett. Maga el�tt l�tta a vir�gok k�z�tt fekv� Hatsuyot, amint �ppen r� mosolyog. Hatsuyo illat�t nem tudta kiverni a fej�b�l. �k�lbe szorult a keze, mikor arra gondolt, hogy Hatsuyo milyen kicsinyes sz�nj�t�kot hajtott v�gre, elt�vol�tsa Nyugat tr�nj�r�l, �s a hely�be l�phessen. Elj�tszotta azt is, hogy m�g nem volt f�rfival, de Katayam�nak felaj�nlkozott. Szerencse, hogy Katayama nem hagyta mag�t elcs�b�tani. Ezeken a dolgokon r�g�dott, mikor Jaken mell�l�pett, �s k�z�lte:

-Nagyuram, Yasukazu parancsnok szeretne veled besz�lni…

Yasukazu m�r ott �llt el�tte, �s m�lyen meghajolt.

-Bocs�ss meg, nagyuram, de fontos �gyben j�ttem hozz�d…

-Aj�nlom is… -morogta Sesshoumaru, aki ma �jjel senkit nem �hajtott l�tni.

Yasukazu nagyot nyelt, majd folytatta:

-Katayama t�bornok k�ld�tt.

Sesshoumaru k�z�mb�s arccal b�lintott, hogy besz�lhet.

-A n�r�l van sz�…

-T�vozz! –intett Nyugat ura. –Magam n�zek ut�na.

Yasukazu meghajolt, majd egy kiss� csal�dottan elhagyta a szob�t. B�ntotta, hogy Sesshoumaru v�gig sem hallgatta, m�g riv�lis�t, Tatsurot, m�g sohasem zavarta el. H�bor�k el�tt is, mindig figyelmesen meghallgatta, hogy mit gondol Tatsuro, �s eszerint egyeztett�k a terveket. Igaz, Yasukazunak sosem volt eredeti �tlete, �gy, ha siker�lt kik�mlelnie, mire k�sz�l riv�lisa, akkor � �llt el� az �tletekkel. Tatsuro sohasem �rulta el, hogy � ellopta a terveit. Lehet, hogy tartott Katayama bossz�j�t�l? Ki tudja… Egy balj�slat� esem�ny villant be Yasukazu agy�ba. Mikor a csapataival lerohanta Kamon v�ros�t, majdnem ott veszett mindenki. A rafin�lt kamoniak, kinyitott�k a v�roskaput, �s � sz�pen beles�t�lt a csapd�ba, annak ellen�re, hogy emberei figyelmeztett�k. Yasukazu nem hallgatott senkire, elvak�totta a siker, �s katon�it a biztos hal�lba vezette. Mikor bev�gtattak a v�roskapun, az hirtelen becsuk�dott m�g�tt�k. Egy teremtetett lelket sem l�ttak, de �rezt�k, hogy rengetegen vannak k�r�l�tt�k. Nem is t�vedtek. Egyik pillanatban t�bb sz�z katona b�jt el� mindenhonnan, �s t�zes ny�lz�porral k�sz�nt�tt�k a bent rekedt csapatot. Ekkor megjelent Tatsuro a saj�t egys�geivel, �s megmentette �ket. A v�g�n m�g a v�rost is sikerrel foglalt�k el. Tatsuro h�siess�g�nek a h�re elterjedt, �s mikor visszat�rtek Nyugatra, m�r mindenki �t �nnepelte. Sesshoumaru a V�r�s Krizant�m jelv�nnyel t�ntette ki Tatsurot, �s megdupl�zta az �vi j�vedelm�t. Yasukazuval eln�z� volt a nagy�r, de ezt csak Katayam�nak k�sz�nhette, aki elsim�totta az �gyet. �gy csak Katayama szidta meg felel�tlens�g�rt. Yasukazu a b�rt�n fel� menet ezeken r�g�dott gondterhelten, de hirtelen der�s lett a hangulata. Ha kider�l Tatsuro �rul�sa, v�gleg megszabadulhat t�le, �s ha Tatsuro halott, egyenes �t �ll el�tte a t�bornoki c�m fel�. Term�szetesen Katayama seg�ts�g�vel.

Sesshoumaru megv�rta, m�g Yasukazu t�vozik, majd elindult kifel� a szob�b�l. Jaken ut�na sz�lt:

-Mit sz�nd�kozol tenni, nagyuram?

-Megtudom, mi folyik itt. –visszan�zett a kis szellemre. –Maradj itt. –mondta, �s beh�zta maga m�g�tt a shoujit. Siet�sen haladt a kast�ly alatt elter�l� b�rt�n�kh�z. A hatalmas faajt�n�l, mely elz�rta a k�lvil�gt�l a cell�kat, Katayam�ba botlott.

-Felkeresett Yasukazu… -mondta Sesshoumaru a v�r�s haj� f�rfinak.

-Tatsuro meg akarja sz�ktetni a l�nyt. –foglalta �ssze Katayama t�m�ren a l�nyeget.

-Honnan tudsz te err�l?

-Yasukazut megk�rtem, hogy figyelje Tatsurot. F�ltem, hogy az a n�szem�ly elcs�b�tja… -gonoszkodott Katayama. –Siker�lt is neki…

-Az a n�… -morogta Sesshoumaru. –�gy l�tszik mindegy neki, hogy melyik f�rfinak k�n�lja fel mag�t, hogy el�rje a c�lj�t.

-�gy bizony. –helyeselt Katayama. –L�tod, �n nem d�ltem be neki…

-Elmehetsz. –jelentette ki a nagy�r. –Majd �n k�zbe veszem az �gyet.

-Hai. –b�lintott Katayama. Megv�rta, m�g Sesshoumaru m�g�tt becsuk�dik a hatalmas ajt�, majd elmosolyodott. –„Innen nem sz�ksz meg, onna (asszony)…”

Az egyik cell�ban, a fapadl�n k�t fiatal �lt egym�ssal szemben. A f�kly�k f�nye t�ncolt az arcukon. A faln�l �l� l�ny nyakig beburkol�zott a f�rfi v�r�s k�peny�be. Tatsuro k�rd� tekintettel n�zett a n� k�k szemeibe, v�laszra v�rva. Minden�ron meg akarta sz�ktetni Hatsuyot. A l�ny arca gondterhelts�get t�kr�z�tt. �rs�gv�lt�skor elmenek�lhetne, �m nem akarta bajba sodorni a fi�t. Esz�be jutott a kis Yoko is. Nagyon agg�dhat, hogy nem t�rt vissza m�g a kunyh�ba. Ha � elsz�kik, a kisl�nyt biztosan meg�lik. Katayama gondoskodna r�la. Most mit tegyen? Gondolataib�l Tatsuro hangja r�ngatta vissza.

-Shimpai shinaide, kudasai. (ne agg�dj, k�rlek) –mondta a f�rfi. –Nem lesz semmi baj. Megsz�ktetlek, �s eljutunk a kontinensre.

-Ha ez olyan egyszer� lenne… -s�hajtott Hatsuyo, majd hirtelen felkapta a fej�t. –Sesshoumaru… -suttogta.

-Ez �… - Tatsuro idegesen n�zett az ajt� ir�ny�ba. –„Minek j�tt ide? M�ris megtudta, hogy mit tervezek?”

A nagy�r meg�llt a far�csos ajt� el�tt, �s hidegen b�mult a bent l�v�kre. Tekintete tal�lkozott a Hatsuyo�val. A l�ny szomor�an tekintett a rideg, arany szemekbe, majd elfordult.

-Tatsuro! –d�rrent Sesshoumaru hangja. –Besz�lnem kell veled! –k�r�se parancs volt.

-Hai. –b�lintott Tatsuro, �s felemelkedett a hely�r�l. Sesshoumaru arr�bb ment, hogy ne l�ssa Hatsuyot. Tatsuro k�vette. Hatsuyo agg�dva figyelte Tatsurot, ahogy elhagyja a helyis�get, �s elt�nik a fal m�g�tt.

Tatsuro b�tran �llt Sesshoumaru el�. A k�t f�rfi hossz� pillanatokig farkasszemet n�zett egym�ssal. A k�nos csendet Sesshoumaru hangja t�rte meg.

-Ostoba vagy, Tatsuro! –a nagy�r hangja megvet�en csengett. –Elcs�b�tott egy hazug, gyilkos szuka! Te pedig lev�gtad a l�ncr�l, �s r�ter�tetted a k�penyed! Sz�nalmas!

-Sesshoumaru-sa…

-Urusei! (kuss, pofa be) –szak�totta f�lbe a kutyaszellem. –Nem engedtem meg, hogy besz�lj!

-Hai. –b�lintott Tatsuro, de mag�ban d�h�ng�tt.

-Tudom, hogy el akarod sz�ktetni. Tal�n neked is felk�n�lta mag�t, ne?

-Nem.

-A b�rt�n el� �ll�tom Katayama t�bornokot, �s ha pr�b�lkoztok, meghaltok! Wakarimasu, ka?! (�rted?)

-Hai. –felelte Tatsuro. –„Nem f�lek Katayam�t�l…”

-�s, m�g valami…

-Hai?

-Ha egy ujjal is hozz��rsz a n�h�z, magam darabollak fel, �s a fejedet kit�z�m a kapura, m�g a tested odavetem a kuty�knak… -Sesshoumaru szemei �sszesz�k�ltek.

-Wakarimasu. (�rtem) –mondta Tatsuro. Sesshoumaru h�tat ford�tott neki, �s elment. Tatsuro meglepetten b�mult ut�na. –„Ha egy ujjal is hozz��rsz… F�lt�keny? Vagy akit � �rintett, ahhoz nem �rhet senki?”

Hatsuyo mindent hallott. Sesshoumaru szavaira szomor�an lehajtotta a fej�t.

-„Nem Tatsuro az ostoba, hanem �n…” –gondolta mag�ban. –„Nem mondtam neki egyb�l nemet, ezt � biztat�snak vette, hogy elfogadom a seg�ts�g�t… Hogy lehettem ennyire �nz�?! Mi�rt kellett nekem a legkegyetlenebb f�rfiba beleszeretni?”

Tatsuro bel�pett, �s le�lt vele szemben.

-Mehet�nk? –k�rdezte a l�nyt.

-Nem megyek sehova. –r�zta a fej�t Hatsuyo. –Nem akarom, hogy bajod essen…

-Ugyan! –legyintett a f�rfi.

-Iderendelte Katayam�t. –tekintett fel Hatsuyo a f�rfira. –M�r �rzem is az aur�j�t.

-Nem �rdekel Katayama. –Tatsuro k�rlelhetetlen volt. –Meg�g�rtem, hogy megmentelek.

-Figyelj r�m, Tatsuro. –v�ltott er�lyesebb hangra a l�ny. –Ez az �n karm�m. Sesshoumaru joggal d�h�s r�m. A b�ty�m meg�lte az apj�t, �s �n v�gig hazudoztam neki, az�rt, hogy mentsem az �letem. J�tszadoztam az �rz�seivel, noha �n �szint�n kedvelem �t…

-Sesshoumarunak nincsenek �rz�sei. –szak�totta f�lbe Tatsuro a n�t. Rosszul esett neki, hogy Hatsuyo csak �gy eldobn� az �let�t.

-Hazudtam neki, �gy nem csod�lkozom, hogy Katayama r�galmainak hisz. –mondta Hatsuyo, figyelembe sem v�ve, amit a f�rfi mondott neki az im�nt. –Belet�r�dtem a hal�lba, �s nem akarok m�sokat is magammal r�ntani.

-Nem akarom, hogy meghalj…

-Val�ban akarsz seg�teni?

-Hai. –b�lintott a f�rfi.

-A f�ldm�ves negyed sz�l�n, egy rozoga kunyh�ban, �l egy kisl�ny. Yoko a neve. K�rlek, vedd �t magadhoz! Nem akarom, hogy a rizsf�ldeken �lje le az eg�sz �let�t.

-Megteszem, amit k�rsz. –s�hajtott szomor�an a f�rfi.

-Van itt a k�zelben, egy lakatlan udvarh�z. –magyar�zta a n�. –Az al� rejtettem el az �sszes vagyonom. Fogd ezt a k�t kulcsot. –Hatsuyo a f�rfi tenyer�be nyomta a pinc�k kulcsait. –Ez a vagyon m�g arra is el�g, hogy egy v�rost vegy�l magadnak. Ebb�l v�ltsd ki a kisl�nyt, �s vigy�zz r�.

-Rendben. –felelte a f�rfi. –Nemes lelk� vagy Hatsuyo. M�g a hal�l el�tt is csak m�sokkal t�r�dsz…

A v�kony holdsarl� csod�lkozva b�multa az ez�sthaj� f�rfi homlok�n d�szelg� k�pm�s�t. Sesshoumaru m�r �gy �rezte, megfullad a kast�lyban, ez�rt ink�bb Nyugat hat�rain bel�l k�borolt. Rettent�en d�h�s volt a l�nyra, ami�rt elcs�b�totta Tatsurot. �ppen Tatsurot, aki arr�l volt h�res, hogy milyen k�z�mb�sen viselkedik. Mintha unn� az eg�sz vil�got… �s, most? Az a furcsa csillog�s a szemeiben… Kedveli Hatsuyot. Sesshoumarura r�t�rt a v�gy. A v�gy, hogy gyilkoljon. V�rszagot hozott a sz�l. V�rt �s f�st�t. �v�lt�sek zengt�k be az �jszak�t.

-„Egy falu van a k�zelben.” –gondolta. –„Bandit�k t�madt�k meg.” –futni kezdett, hogy min�l el�bb oda�rjen.

Mikor meg�rkezett, l�tta, hogy a harami�k m�sz�rolj�k a falusiakat. Ha nem Nyugat hat�rain bel�l lenne, v�gign�zte volna a m�sz�rl�st, �s a gy�ztesekkel v�gzett volna. �m ezek az emberek az � alattval�i. Neki ad�znak. Berontott a f�lig lerombolt faluba, �s energia ostor�val r�gt�n sz�tt�pett h�rom rabl�t. Meg�llt a harc. Mindenki a szellemet b�multa.

-Minek avatkozol bele, oni? –harsant egy nagydarab haramia hangja, aki nyilv�n a f�n�k volt. Fej�n szamur�j sisakot viselt, �s peckesen �lte meg barna h�tas�t. –Hagyj�tok a parasztokat, v�gezzetek az onival! –adta ki a parancsot a f�n�k, mire az �sszes bandita r�rontott.

-Baka! (ostoba) –h�r�gte Sesshoumaru. –Velem, a nagy Sesshoumaruval, nem besz�lhet �gy egy ilyen sz�nalmas emberi f�reg! –az arany szemek most v�r�sen izzottak. Sesshoumaru z�lden vil�g�t� karmaival r�t�madt a legk�zelebb l�v� rabl�ra, aki h�rom darabban esett a f�ldre. Sz�k�k�tk�nt spriccel� v�re r�z�dult a d�mon arc�ra, �s h�feh�r ruh�zat�ra. Sesshoumaru nem v�rta meg a t�bbiek reakci�j�t, hanem lecsapott a s�rga energia ostorral. A f�nynyal�b folyamatosan csavarodott el�tte, sz�tszabdalva a meglepett bandit�kat, akiknek ez volt �let�k utols� �lm�nye. Az el�bb m�g hars�nyan ord�t� rabl�vez�r b�tors�ga, most az in�ba sz�llt, �s menek�lni pr�b�lt. De hi�ba, aki s�rtegeti a nagyurat, az ne is rem�ljen kegyelmet. Az energia ostor a nyaka k�r� fon�dott, ler�ntva �t, az ijedten �gaskod� l�r�l. Sesshoumaru a l�bai el� h�zta a verg�d� vez�rt.

-Ne �lj meg… -ny�gte a f�ld�n fekv�, nagydarab f�rfi. Szemeiben f�lelem t�kr�z�d�tt.

-Sz�nalmas… -mondta k�z�mb�sen a nagy�r, akinek szemei ism�t aranysz�nben pomp�ztak, �m nem �g�rtek k�ny�r�letet. H�tra lend�tette jobb kez�t, �s a f�rfi nyak�ra tekeredett ostor �sszeszorult, leszelve a bandita fej�t. Sesshoumaru elt�ntette az ostort, �s a l�bai el�tt hever� halottat b�multa.

-Arigatou gozaimashita, Sesshoumaru-sama! –sz�lalt meg egy �reg hang oldalr�l. Sesshoumaru odan�zett. A t�l�l� falusiak, egy emberk�nt borultak t�rdre el�tte, �s mondtak neki k�sz�netet. Sesshoumaru h�tat ford�tott nekik, majd lass�, m�lt�s�gteljes l�ptekkel elhagyta a falut. Pirkadatig bolyongott, azon gondolkodva, hogy meg�lje-e Hatsuyot. Mikor felragyogtak a nap els�, v�r�s sugarai, m�r tudta, hogy mit tegyen.

-„Megvan a megold�s…” –gondolta. Visszament a kast�lyba, egyenesen a b�rt�nbe. A hatalmas faajt� mellett Katayama �lldog�lt.

-Doshita, Sesshoumaru? (mi t�rt�nt?) –k�rdezte a csod�lkozva a v�res ruh�j� kutyaszellemet, hiszen m�g messze volt a l� �r�ja. �m Sesshoumaru v�laszra sem m�ltatta, bement az ajt�n, le a l�pcs�n, a cell�khoz. Katayama k�v�ncsi volt, hogy mik Sesshoumaru sz�nd�kai, ez�rt k�vette �t.

Hatsuyo �s Tatsuro meglepetten n�zte az ajt�ban megjelen� Sesshoumarut �s Katayam�t. Sesshoumaru kinyitotta a far�csos ajt�t, �s a k�t fiatal el� s�t�lt. Tatsuro �s Hatsuyo felemelkedtek a hely�kr�l.

-„Vajon, mit akarhat?” –k�rdezte mag�t�l ijedten Hatsuyo. –„Ilyen hamar �rtem j�tt?”

-Setsuna no Hatsuyo… -Sesshoumaru undorodva ejtette ki a nevet.

-Hai? –Hatsuyo b�tran n�zett a f�rfi szemeibe. Eld�nt�tte, hogy nem fog megal�zkodni.

-A kiv�gz�sed elmarad.

Senki sem jutott sz�hoz a d�bbenett�l, m�g Katayama sem.

-M�t�l a szem�lyes rabszolg�m leszel, onna. Megkeser�tem nyomorult �leted!

-Nem leszek a szolg�d! –v�gta r� Hatsuyo. –Most is emberek v�r�ben �zol! –Hatsuyo d�h�s lett, esz�be jutott Yoko faluja.

-Semmi k�z�d hozz�! –h�r�gte Sesshoumaru. –Az egyik falumra t�mad� rabl�kat �ltem meg.

Katayama ajkai sz�tny�ltak a csod�lkoz�st�l. Sesshoumaru �let�ben el�sz�r, elsz�molt egy n�nek a cselekedeteir�l.

-Nemes tett volt r�szedr�l. –jegyezte meg Hatsuyo. Kicsit sz�gyellte, hogy �gy r�ki�ltott a f�rfira, aki most �rtatlan falusiakat mentett meg. –De, akkor sem leszek a szolg�d! �lj meg!

-„Ennyire gy�l�lsz?” –gondolkodott el Sesshoumaru. –„Nem baj, nekem is megvannak a m�dszereim.” –gonosz f�lmosolyra h�zta sz�j�t, majd �gy sz�lt:

-Ink�bb a hal�lt k�v�nod, ahelyett, hogy engem szolg�lj?

-Hai. –b�lintott Hatsuyo. –Nem fogsz m�g jobban megal�zni…

-Azt hiszed? –k�rdezte g�nyosan a nagy�r. –Tudom�som van egy kisl�nyr�l, akit magaddal hozt�l…

-Yoko-chan… -suttogta Hatsuyo.

-Tatsuro! –fordult Sesshoumaru az eddig csendben �lldog�l� f�rfihoz. –Hozd a gyereket a kast�lyba! M�t�l ott fog lakni. Addig nem esik b�nt�d�sa, am�g ez a n�, azt teszi, amit mondok neki.

Tatsuro n�m�n elhagyta a cell�t.

-Nos, hogy d�nt�tt�l? –pillantott Sesshoumaru Hatsuyora.

-A szolg�d vagyok, Sesshoumaru. –felelte g�pies hangon a l�ny.

-Sz�l�ts nagy�rnak, szolga…

Folyt. K�v.