1. fejezet

Bevezetés

Történt egyszer, Sesshoumaru-sama keresett egy kristályt, amivel növelheti a hatalmát. Ez zöld színű volt, és Goutan-kőnek nevezték. Ugyanekkor egy nő is kereste. Ez a kristály ugyanis meg erősítené azt, a lila ékkövet, ami a Takashima klán erejét adja. A lila kristály arra jó, hogy egy védő aurát varázsoljon bárki felé, és az emiatt sokkal erősebb lesz. A lila kristály, az évszázadok során legyengült, és már több szellem is átjutott az akadályon, ezek, pedig megtámadták az embereket, ezzel zsarolva a klánt, hogy adják át a lila követ.Ennek a neve Meido-kő. Ha azonban hozzáteszik a zöld ékkövet (amit Sesshoumaru is keresett), akkor a lila kő visszanyeri a régi erejét.

*

A találkozás

 Sakura magas, csinos és rendkívül nőies alakkal rendelkezett. Hosszú, derékig érő zöldes-fekete haját kiengedve hordta. Égszínkék szemei voltak. Aki ismeri, azt mondja, Japánban még nem látott nála szebb nőt. Papnői és szellemi képességei egyaránt voltak. Apja egy dayoukai(nagyon erős szellem), míg anyja egy papnő volt. Így, ő és öccse, Kageromaru, csak félszellemek voltak. Kageromaru hasonlított nővérére, magas, délceg férfi volt, hosszú, zöldes-fekete, derékig érő haját befonva hordta, szeme színe szintén égszínkék. Ugyanúgy, mint testvére, ő is rendelkezett szellemi és papi képességekkel, és kitünő szamuráj volt. Szüleik már régen meghaltak, egy rokonuk élt még: a nagyapjuk, ő nevelte és tanította a testvérpárt, a neve Takashima Isido shuonin-sama, aki egy nagyhatalmú pap, és daimjo (földesúr). Ez a pap és unokái irányítják a Meido-kő által kibocsátott aurát, mely pajzs a szellemek ellen. Kageromaru örökölte az apjától a Raiu-chi kardot, ami egy nagy hatalmú katana (kard).Ezt a kardot szintén Totosai készítette egy legyőzött, viharidéző,lángoló vörössárkány agyarából, Sakura apja kérésére. Sakura vállalta a feladatot, hogy a Goutan-kő nyomába ered, addig Kageromaru védi a kardjával az embereket.  A zöld ékkövet egy nagyon erős szörny őrizte. Sakura már legalább egy hete utazott, néhány gyengébb szellem keresztezte csak az útját, ám ezeket könnyen legyőzte. Az útja egy nagy hófödte hegyre vezetett, itt volt egy barlang, melyben a hatalmas szörny lakott. Időközben Sesshoumaru is erre tartott. Szörnyű nagy hóvihar támadt, Sakura már nagyon fázott, mikor meglátta a barlangot. Gondolta, bemegy, és tüzet rak. Ám valaki megelőzte. A hóvihar a férfit és furcsa kis zöld szolgáját is utolérte. A férfinak hosszú, ezüstszínű haja volt, és arany szemei. Arcán lila méregcsíkok húzódtak, homlokán lila félhold. Magas volt és jó kiállású. Fegyverként egy kardot viselt. A kutyaszellemek klánjához tartozott.

-„Na végre, egy barlang, itt meghúzhatjuk magunkat éjjelre, egy hete nem pihentem..."-gondolta a férfi.

-Nagyuram, egy barlang! Itt meghúzhatjuk magunkat éjjelre, egy hete nem pihentem!- kiáltott fel a kis zöld szerzet, ám a férfi felmordult, és áttaposott rajta.

-Ne mondj ilyen nyilvánvalót! Gyerünk!- mondta és elindult a barlang bejárata felé.

-IIIIgen is nagyuram, kérlek ne haragudj!- hajlongott a a zöld kis gnóm.

-Rakj tüzet!- morgott a férfi.

-Ahogy parancsolod, nagyúr!- mondta a szolga és már tüzet is rakott, talált némi fát a barlangban, és a botjával meggyújtotta.

A férfi leült, nekitámaszkodott a falnak, és behunyta szemeit.

-„Ha megtalálom a Goutan-követ, erősebb leszek, mint valaha.... a szörny ennek a barlangnak a mélyén tanyázik, reggel útnak is indulok..."

*

Sakura egy papnői ruhát viselt, és sálat kötött a fejére, és fekete köpenyébe burkolózott, hogy az óvja magát a vihartól, de így is nagyon fázott.

-„Fenébe, micsoda idő! Ha nem találok valami fedelet éjjelre, megfagyok"- gondolta, és botjára támaszkodva ment tovább.

-„Egy barlang! Megvan, amit kerestem...De mi az a fény? Mintha tűz lenne...Nem számít, bemegyek, hiszen itt van a szörny is, a barlang mélyén..."-és már el is indult a bejárat felé.

-„Egy alvó férfi...és egy kis valami..."

-Te meg mit keresel itt??- rikácsolt a kis szolga.

-Ömm, bocsánat, engedjétek meg, hogy itt maradjak éjszakára!- mondta kedvesen a nő.

Erre a férfi kinyitotta arany szemeit, és az előtte álló alakra nézett.

-Egy korcs...érzem a szagodon, mit akarsz itt? Ha nem mondod el, meghalsz!- mondta kegyetlenül a férfi.

-Csak itt szeretnék maradni éjjelre, odakint nagy a vihar...-felelte amaz, de küldetése célját nem árulta el.

-Hazudsz! Meghalsz!- mondta a férfi, és már talpon is volt, ütött a nő felé, de az elugrott így csak a sálat kapta le róla. A nő a falnak esett. Riadtan nézett a férfi nyugodt szemeibe. Erre a szellem elkapta a nyakát és a magasba emelte.

-Azt kérdeztem, mit akarsz itt, kis korcs?- kérdezte ismét, a nő megfogta a férfi kezét, és fuldokolva megszólalt:

-Keresek egy varázserejű követ, a Goutan-követ.- „Elárultam a küldetést, de ha megöl, akkor esélyem sincs megtalálni, amit keresek..."-gondolta kétségbeesetten Sakura.

-Gondoltam...-válaszolta Sesshoumaru, és elengedte, erre a nő a földre esett, és még mindig köhögött.

-Szánalmas...-szólalt meg ismét a szellem, és visszaült a helyére, hogy pihenjen.

-„Nahááát...nagyuram nem ölte meg? Ez furcsa..."-gondolkozott a kis szolga Jaken.

-„Nem ölöm még meg, majd elvonja szörny figyelmét, és mikor a szörny vele lesz elfoglalva, megölöm, és megszerzem a Goutan-követ, majd végzek a korccsal is...jobban jár, ha szörny öli meg...jobb lesz ez így, mert még egy kardom sincs, csak ez a hasznavehetetlen Tenseiga...Apám, miért, hagytad ezt rám? És hol lehet a Tetsusaiga?- Sesshoumaru ezekkel a gondolatokkal merült alig pár órás álmába.

-„Mit akarhat itt ez a szellem? Csak nem??? Ő is a követ keresi? Várok egy kicsit és elindulok, hamarabb meg kell szereznem, mint ő. Veszélyben a népem, és ezt nem engedhetem!"- elmélkedett a nő.

Egy kis idő múlva, mikor látta, hogy a férfi nem mozdul, kis szolgája, pedig hangosan horkol, elindult mélyen be a barlangba. Nemsokára megtalálta, amit keresett, egy oltáron ott volt a Goutan-kő, és egy hatalmas alak. Az alak hirtelen megmozdult. Sakurára nézett félelmetes piros szemeivel, majd felkelt a helyéről. Egy 3-4 méter magas, minotaurusz kinézetű démon volt. Sakura támadt.

-Villámcsapás!- kiáltotta, de nem történt semmi.

-Ha, ha, ha, ha-nevetett a szörny- El tudom venni bárki szellemi erejét! Mivel te egy félszellem vagy, ez nem volt nehéz! Ha, ha, ha, ha!

-Miii?- kérdezte a lány,- akkor csak a papnői képességem maradt...-mondta, és kifeszítette az íját, és lőtt is, ám nyílvessző, nem tündökölt zöld fényben.

-Ez sem hat rám! Minden varázserődet elvettem! Ha, ha, haaaa!- mondta a démon, és a falnak csapta a lányt.

-Átkozott...-sziszegte a nő, de a szörny kimeresztette hatalmas karmait, és a falhoz szögezte....

*

-„Ez meg hová megy? Csak nem?"- eszmélt fel a férfi, amikor észrevette, hogy a lány felállt, és elindult befelé a barlangba.

-Jaken! Ébredj!

-Mmi, mmi? Iiigeen nagyuram!- vágta magát haptákba a fent említett.

-Indulunk.- jelentette ki a férfi, és elindult a nő irányába.

-Igen! Várj meg nagyuram!!!- kiabálta Jaken, és futni kezdett ura után.

-„Ostoba nő!"- morgott magában Sesshoumaru- „keresztül akarja húzni a számításaimat..."

-Átkozott...-ismételte a nő immár a hasánál falhoz szögezve. Oldalra fordította fejét, és meglátta Sesshoumarut.

-Segíts!- nyöszörögte, eközben a szörnyeteg emelte a mancsát, hogy lefejezze karmaival. Sesshoumaru csak állt, és nézte.

-„Nincs is szebb egy szenvedő korcs arckifejezésénél,"- gonoszan elhúzta a száját- „milyen gyenge, még segítséget kér...."

-Hiába állsz ott, te rühes kutya, utána te következel! Ha, ha, ha!- röhögött a démon, és újból lányra fordította figyelmét.

-Kérlek! Segíts!- kiáltotta a nő, a halálát érezvén, tudta, hogy a férfi az egyetlen esélye.

-„Tehát számításaim bejöttek, ez az ocsmány féreg a korccsal van elfoglalva...eljött az idő..."-így Sesshoumaru

-Minek neveztél? Meghalsz!- kiáltotta Sesshoumaru, a szörny hirtelen ráfigyelt, elengedte a nőt, és koncentrálni kezdett. Közben Sesshoumaru felugrott, és a kezéből hosszú sárga színű fénnyaláb jött elő, mely vészesen közeledett a szörnyeteg felé...

-Miiiiiii? Az erőd még meg van kutya?- ezek voltak a szörny utolsó mondatai, és darabokra hullott.

-Hmpf, azt hitted ilyen varázslatok hatnak rám, a nagy Sesshoumarura? Szánalmas...-sóhajtott a férfi.

-Lenyűgöző voltál, Seshoumaru-sama, mint mindig!!- kiáltott örömmel Jaken.

Sakura felkelt, a falba kapaszkodva, ruháját átáztatta a vér.

-Tehát Sesshoumaru a neved, köszönöm, hogy segítettél!

-Nem állt szándékomban megmenteni téged, nyomorult kis korcs!- szólt hidegen a férfi, és az oltárhoz sétált, elvette a Goutan-követ, és a nyakába akasztotta.

-Akkor most addig szolgállak, míg vissza nem fizetem az életem...-felelte szomorúan a nő.

-Ahogy mondod.- csengtek kegyetlenül Sesshoumaru szavai-" nem akarom megölni, de miért?"

-"meg kell tőle valahogy szereznem a követ, de hogy?"- gondolta kétségbeesetten a nő.

-"Miért nem öli meg a nagyuram ezt a korcsot? Most velünk lesz?"- morgott magában Jaken.