Tuuretsu ikoi-Kegyetlen �letet

5.fejezet

Az �j �rz�s



Sakura nemsok�ra visszat�rt. A szellem r�gt�n fel�bredt.
-Nem akartalak fel�breszteni. Kimosom a kimon�dat, �s megvarrom, el�g sok helyen elszakadt.
-Csak tess�k- v�laszolta a f�rfi. Miut�n Sakura kiment, egy t�z �v k�r�li kisl�ny l�pett be a barlangba. Farkasszemet n�zett a d�monnal, majd elszaladt.
-Sakura hime! Sakura-sama! V�rj meg!- kiab�lt a n� ut�n, aki h�trafordult:
-Sayoko, te mit keresel itt?
-Az a szellem, ugye nem b�nt? � a szerelmed?
-Sayo-chan...gyere ink�bb seg�ts nekem, �s ne k�rdezz ilyen butas�gokat.- mondta a n� elk�pedve. Mindketten a foly� fel� vett�k az ir�nyt. �m Sesshoumaru mindent hallott.
-"�rdekes, m�g a nev�t sem k�rdeztem meg...Sakura...egy hercegn�...nem �ppen �gy b�ntam vele...de akkor is csak egy f�lszellem, als�bbrend�..."- elm�lkedett mag�ban, majd elaludt. Sakura �s Sayo kimost�k a ruh�kat, majd a barlang k�zel�ben egy k�telet fesz�tettek ki k�t f�hoz, �s kiter�tett�k a f�rfi ruh�it. Ekkor egy lovas k�zeledett. Takemaru volt az.
-Sakura-san! Mit csin�lsz te itt?- k�rdezte a f�rfi, mikor mell�j�k �rt.
-Konnichiwa, neked is! Mi�rt k�rsz �gy sz�mon?
-Bocs�ss meg, Sakura-san, �n csak agg�dok �rted.
-Egy sebes�ltet �polok.
-�rtem, akkor �n megyek.- ellovagolt.
-F�lek ett�l az embert�l, Sakura-sama, pedig mindig kedvesen b�nt velem. Olyan furcsa mostan�ban, mintha valami zavarn�, olyan mintha szerelmes lenne bel�d, te viszont ezt a szellemet kedveled.- mondta a kisl�ny.
-�Mi�rt mond ilyen nyilv�nval�kat? Ez a gyerek mindent �szrevesz?�- Ne besz�lj ilyen butas�gokat, te gyermek! Honnan szeded, hogy �n kedvelem ezt a f�rfit? � egy szellem, �n pedig csak f�lig vagyok az.- felelte a n�.
-Annyira agg�dsz �rte�
-Nem jobban, mint b�rki m�s�rt, Takemaru-sant�l, pedig nem kell f�lned, � j� ember, most pedig gyere, szedj�nk gy�gyn�v�nyeket a te�hoz.
-�Csak nem egy k�r�? Pedig ez a f�rfi csak egy ember, p�r �vtized m�lva meg�regszik, nem tudom, mit is akarhat egy ilyen Sakur�t�l.�- gondolta a szellem, mert term�szetesen minden sz�t hallott. A nap lenyugodni k�sz�lt, a t�jat narancss�rg�ra festette. Ekkor a szellemnek l�togat�ja �rkezett. Az �reg pap volt az.
-Hogy �rzed magad, Sesshoumaru?
-Honnan tudod a nevem, mikor �n nem ismerlek?
-Ap�dat ismertem.
-Az ap�m mindenf�le emberekkel �s f�lszellemekkel j�ban volt�ebben sz�nalmasnak tartom, egy olyan hatalmas szellem, mint ��
-�gy l�tom, csak k�ls�leg hasonl�tasz r��-felelt t�n�dve a pap.
-Nem mintha �rdekelne, de mi k�z�d volt neked az ap�mhoz?
-Inu no Taisho �s Sakura apja, Osamitsu, aki szint�n nagy erej� szellem volt, nagyon j� bar�ts�gban �lltak egym�ssal. Osamitsu pedig elvette a l�nyomat. P�r �vvel k�s�bb, akkor m�r a gyermekeik is megsz�lettek, a nagy kutyaszellem Osamitsut csat�ba h�vta. Az ellenf�l Ryuukotsusei volt, egy �ri�s s�rk�ny, mely egy ideje h�borgatta a lakoss�got. Osamitsu �let�t vesztette, mikor ap�d el� ugrott. V�g�l ap�d odasz�gezte a sziklafalhoz a sz�rnyet, de � is s�lyosan megsebes�lt. M�g elhozta Osamitsu holttest�t �s fegyvereit. Marasztaltuk, mert nagyon v�rzett, de � menni akart, mert akkor sz�letett a m�sodik fia. �m m�g aznap meghalt � is.
-Hm, ez �rdekes�
-Kivel harcolt�l?
-Egy tigrisszellemet �ltem meg.
-Sebeidet eln�zve el�g kem�ny ellenf�l lehetett.
-Csak egy s�pred�k volt, sz�tt�ptem.- felelte a szellem, de ekkor bel�pett Sakura a kis Sayoval. Kez�ben egy k�teg gy�gyn�v�nyt tartott.
-Nagyapa, nem is tudtam, hogy itt vagy.- mondta, �s nekil�tott a t�zrak�snak, hogy megf�zze az esti gy�gyitalt a kutyaszellemnek.
-Megn�ztem, hogy �rzi mag�t Sesshoumaru, de m�r megyek is vissza a kast�lyba, k�s� van m�r.
-Vidd magaddal k�rlek, Sayo-chant is, mert m�r s�t�tedik, nemsok�ra megyek �n is.
-Hai, gyere, Sayo-chan.- sz�lt a pap, �s k�zen fogta a kisl�nyt, nemsok�ra az alakjuk elt�nt a s�t�tben.
A szellem n�m�n fek�dt, arc�t megvil�g�tott�k a l�ngok, a n�t figyelte, ahogy az h�ttal neki a gy�gyf�zetet kavarta �ssze. Egyszer csak megsz�lalt:
-Hmm...Sakura...
A l�nyba, mintha vill�m csapott volna, megrezzent,�s csod�lkoz� arckifejez�ssel lassan a f�rfi fel� fordult. Tekintet�k tal�lkozott.
- Nan desu, ka? (mit mondt�l?)
-Iie (nem, semmi)- felelte halkan a f�rfi, �s elford�totta a tekintet�t, jelezve, hogy ehhez a t�m�hoz nincs t�bb hozz�f�znival�ja. Sakura m�g mindig a szellemet n�zte, majd visszat�rt munk�j�hoz.
-"A nevemen sz�l�tott, pedig meg sem k�rdezte...biztos nagyapa mondta neki...de akkor ez furcsa...dehogy furcsa, boldog vagyok, eddig mindig csak korcsnak, meg szolg�nak sz�l�tott."
-Ez mindj�rt k�sz, de addig megn�zem a sebeidet- mondta Sakura, �s a vizest�llal a f�rfi mell� t�rdelt. A felelet egy b�lint�s volt. A l�ny levette Sesshoumaru fels�test�r�l a v�rt�l �t�zott k�t�st. �vatosan kimosta a sebeket tiszta v�zzel, majd bekente a gy�gyn�v�nyekb�l k�sz�lt ken�ccsel. Ezut�n �jra bek�t�zte a f�rfi fels�test�t. K�zben k�sz lett a tea. A l�ny ki�nt�tte egy t�lk�ba, �s a f�rfinak ny�jtotta.
-Ezt idd meg!
A v�lasz egy mordul�s volt, de v�g�lis megitta. Tudta, hogy a n� csak seg�teni akar neki, semmi rossz sz�nd�k nem vez�rli, hiszen szerelmes, ezt a vak is l�tja rajta.
-Akkor �n megyek is. Pihenj, holnap reggel visszat�rek. Oyasuminasai!- k�sz�nt el �s lass� l�ptekkel elindult a kast�ly fel�. Kil�pett a barlangb�l a gy�ny�r� tiszt�sra.
A csillagok szemet k�pr�ztat�an ragyogtak. Nem sietett, gondolkozni akart a ma t�rt�ntekr�l. A dombtet�r�l sz�pen lehetett l�tni a v�roska f�nyeit. Minden b�k�s volt. Enyhe szell� h�s�tette a tavaszi �jszak�t. Feln�zett az �gre, �s elmosolyodott.
-"H�la Buddh�nak, �jra tal�lkoztam vele...�s a nevemen sz�l�tott...milyen gy�ny�r� f�rfi...b�rcsak viszonozn� az �rzelmeimet..."- k�zben meg�rkezett a v�roskapuhoz, de annyra elmer�lt a gondolataiban, hogy �szre sem vette. A kapun�l �rk�d� szamur�jok k�sz�n�se z�kkentette ki, akik egy emberk�nt �dv�z�lt�k �t.
-Konbanwa, Hime-sama!- �s meghajoltak, Sakura a fej�vel biccentett, �s becsukodott m�g�tte a j�kora vasalt gerenda kapu, a nagy keresztgerenda a hely�re csap�dott.
�ts�t�lt a lak�h�zak k�z�tt, majd egy �jabb kapu k�vetkezett, �jabb szamur�jokkal, de ez m�r a kast�lykertre ny�lt. Ezen kellett �tv�gni, hogy az ember be�rjen a palot�ba. Sakura f�radtnak �rezte mag�t, de m�g bement a szent�lybe. A faln�l egy hatalmas Buddha szobor �llt, ezel�tt egy olt�ron volt a Meido-Goutan krist�ly, mely akad�lyt h�zott a v�ros fel�. Vetett r� egy pillant�st, majd a lakoszt�ly�ba sietett, fell�pett az erk�lyre, �s elh�zta a shoujit, leh�zta a zorij�t(alacsony talp�, gyakran bambuszb�l k�sz�lt papucs), v�gigs�t�lt a tatamin(a jap�n h�zak padl�j�t ezzel burkolt�k), �s levetette mag�t az �gyul szolg�l� futonra. El is aludt. �lm�ban egy  vir�gz� cseresznyefa alatt �llt, a csillagos �jszak�ban, �s egy ez�sthaj� f�rfi l�pett hozz�. Sesshoumaru volt az. Hosszan n�ztek egym�s szem�be, hajukat meglebbentette a sz�l, majd a f�rfi �t�lelte.
-Sakura...-hallotta a szellem v�gyt�l rekedt hangj�t.
-Sesshoumaru...
Arca k�zeledett az �v�hez, m�g v�gre ajkuk tal�lkozott, �s szenved�lyes cs�kban forrtak �ssze. A l�ny elmosolyodott �lm�ban.

*

Sesshoumaru n�zte a l�ny t�vol�d� alakj�t.Teste minden�tt sajgott a f�jdalomt�l, a gy�gyn�v�nyes tea hat�s�ra elnehez�lt, �s lassan �lomba mer�lt. �lm�ban  �jszaka volt. Egy alacsony v�zes�st l�tott, ami az alig egy m�ter m�ly tavacsk�ba zuhant al�, a t� felsz�n�t tavir�zs�k tark�tott�k. A tavat bokrok vett�k k�r�l, meg k�t f�zfa �s egy hatalmas vir�gz� cseresznyefa. Bes�t�lt ebbe a kis ligetbe, egy szell� futott v�gig a t�jon, �s vir�gszirmokat f�jt a tavacska fel�. Az eg�sz kis ligetben, mint apr� l�mp�sok, �gy vil�g�tottak a szentj�nosbogarak. Meg�llt a cseresznyefa alatt, a v�zes�s fel� n�zett. Egy n�alak l�pett ki a v�zf�gg�ny al�l, �s elindult egyenesen fel�. A kis f�nyekben kivehet�v� v�lt, hogy az illet� Sakura. Sesshoumaru szemei elkerekedtek, ilyen sz�ps�ggel m�g nem tal�lkozott. A l�ny der�kig �llt a v�zben, hossz� haja pont elfedte b�jait. Ajkai halv�ny r�szasz�nre voltak festve, k�k szeme ragyogott. Azt�n a f�rfira mosolygott,egyik karj�t kiny�jtotta, ahogy k�zeledett fel�. � erre megfogta a l�ny kez�t, �s mag�hoz h�zta.
-Sesshoumaru...- a n� hangja f�tyolos volt a v�gyt�l.
-Sakura...-mondta, mik�zben a n� �t�lelte a nyak�t, �s mag�hoz h�zta a fej�t, majd megcs�kolta. Mennyei �rz�s volt. Felriadt. Az �lomk�p szertefoszlott. Test�t borzong�s j�rta �t, de ez�ttal nem a f�jdalomt�l, hanem a v�gyt�l.
-Mi van velem?- k�rdezte f�lhangosan mag�t�l- mi�rt �lmodom vele? "Nem akarok t�le semmit, ez rangomon aluli. Legsz�vesebben meg�ln�m,mert m�g �lmomban sem hagy b�k�n. De mit �rn�k vele, ha meghalna? Hi�nyozna a jelenl�te...igen...most is j� lenne, ha itt lenne velem...De mi ez az �rz�s a sz�vemben? Nem is tudtam, hogy nekem olyan is van. Az any�mat nem ismertem, �s ap�mon k�v�l senki ir�nt nem �reztem semmit. Ap�mat is csak tiszteltem, � volt a legm�lt�bb szem�ly, akivel megk�zdhettem volna...Jakent meg elviselem...de ez? Megbabon�zott ez a n�...szellem vagyok ugyan, de f�rfi...

Folyt. k�v.