Mad�rkir�lyn�

1. r�sz

by Midorikoo

- Hogy mi?????? Na ne! Ezt most azonnal felejts�tek el! Ki van z�rva, hogy ezt megtegyem. Nem nem, �s nem!! – fakadtam ki teljesen, mikor meghallottam a h�rt, sz�leimt�l. – �s m�gis ezt mikor d�nt�tt�tek el?

  Ap�m nyugodtan k�zel�tett fel�m. Ideges voltam, de m�g milyen ideges.

- L�nyom nyugodj meg. Ezt m�g a sz�let�sed el�tt eld�nt�tt�k…

- Ez nagyszer�, teh�t m�r belesz�l�som sem lehet a saj�t �letemben?

  Elmosolyodott. F�radt arc�ra, m�r n�h�ny r�nc betolakodott. Az elm�lt k�t h�tben t�bbet �regedett, mint eg�sz �let�ben.

- Dehogynem, mi csak azt k�r…

  Ism�t a szav�ba v�gtam:

- Most �szint�n, ap�m, szerintetek, az mi amit csin�ltok? Azzal, hogy f�rjhez adtok, �gy hogy �n m�g nem is tudtam r�la, szerintetek, mi? R�ad�sul pont hozz�? M�r belesz�l�som sincs a saj�t �letembe?

- Ha ezt most v�giggondolod, m�r te is eld�nt�tted ezt. Hiszen ha nem is k�nyszer�ten�nk, akkor hozz� menn�l. – kez�t felemelte, hogy most hallgassak, �s hallgassam v�gig. -  Most t�ged csak az zavar, hogy mi ezt megbesz�lt�k m�r, �vekkel ezel�tt. Ha az egyess�g nem lenne…

  Nem b�rtam, ki.

- Ha az egyess�g nem lenne, akkor tal�n nem is ismern�m. Lefogadom, hogy � tudta v�gig igaz? – ap�m szemeib�l minden kider�lt. – Pomp�s! Teh�t �n tudok meg mindent utolj�ra!

  D�h�sen vonulok v�gig a szob�n, majd magam ut�n becsapom az ajt�t. Kifel� menet, m�g hallom any�m gondterhelt s�haj�t.

  Elindulok az udvar fel�. A kast�ly szinte minden egyes folyos�ja ugyanolyan, �gy nem csoda, ha d�h�mben elt�vedek, ami m�g tet�zi idegess�gemet. V�g�lis nagy nehezen kijutok a szabad leveg�re. A kik�vezett �ton indulok el a s�t�l�kert fel�. A hatalmas park, gy�ny�r� l�tv�nyt ny�jt nekem. A csal�di szent�lyhez megyek. Let�rdelek a Buddha szobor el�, k�zben egy f�st�l�t gy�jtok meg. Im�dkozni kezdek. Majd m�r ink�bb csak bosszankodok.

  Mi�rt van? Mi�rt kell f�rjhez mennem? Igaz a j�slat szerinte, ha 100 �ves koromban nem h�zasodok meg, akkor nem sz�lethetnek gyermekeim. De �n nem hiszek ezekbe a j�slatokban. De tal�n ap�mnak t�nyleg igaza van. De nem! Dehogy van igaza! Ha nem lett volna az az egyess�g, akkor nem is ismern�m, �s akkor teljesen m�s lenne a f�rjem. Akit szeretn�k. De hiszen, �n…

  A gondolataimb�l egy m�ly f�rfihang �breszt fel. Amikor meghallom, r�gt�n felugrom, �s vele szembe fordulok �s k�rd�re vonom.

- Te tudtad igaz? Mindv�gig tudtad igaz? �s m�gis hazudt�l!

- Igen tudtam. – mondja. B�r hangja fagyos, ez�rt is tudok neki nehezen hinni. – De nem mondhattam el, mert ap�m megtiltotta. Ugyan�gy vitatkoztam vele, akkor, hogy mi�rt nem tudhatod, mint te most.

- Hallottad? – csod�lkozom.

- Szerintem m�g a szomsz�d ter�let is hallotta.

- Ha-ha-ha, nagyon vicces. – kicsit durc�san n�zek r�. – de akkor legal�bb titokba, �s megeskethett�l volna, hogy ne mondjam el senkinek, �s tegyek �gy mintha nem tudn�m.

- Mi�rt azzal mit �rt�l volna el? Akkor is �gy tombolt�l volna.

- Lehet, de legal�bb tudtam volna.  Mondd csak Takuya, � is tudja?

  Nem v�laszol. Elford�tja tekintet�t. Teh�t igen. Tudja. Csak �n vagyok az egyetlen, aki nem tudja?

  Egy sz� n�lk�l otthagytam. Nem teszek, ilyent, mert szeretem Takuy�t, hiszen a b�ty�m. De most ideges voltam. R� is �s mindenkire, aki csak tudta. A karomn�l fogva r�ntott vissza, de fel sem vettem, kit�ptem a kez�b�l a karom, majd tov�bb mentem.

  Ismerhetn�m annyira, hogy tudjam, nem adja mag�t olyan k�nnyen. M�gegyszer visszar�ntott, de most er�sebben szor�totta a karom. Maga fel� ford�tott. Nem n�ztem r�. Tudtam, hogy amilyen ideg�llapotban vagyok, olyat tenn�k, amit biztos, hogy megb�nn�k.

  Kezei nem gyeng�ltek, m�r kezdett zsibbadni a karom.  A m�sik kez�vel az �llam al� ny�l, �s felemeli fejem, k�nyszer�tve, hogy r� n�zzek.

- Takuya, k�rlek engedj el! Hagy higgadjak le, hadd tomboljam ki magam, egyed�l.

- Nah, persze! Te meg az, hogy egyed�l tombold ki magad! Ismerlek Mire! Tudom, ha te egyed�l akarsz tombolni, akkor ott valaki meg fog s�r�lni, �s az �ltal�ban nem te vagy. Most pedig felk�s�rlek a szob�dba, �s ott fogsz maradni estig4

- Na persze, meg ahogy azt te elk�pzelted! – most m�r nagyon m�rges voltam – Ki vagy te? Tal�n az ap�m? Nem! Csak a testv�rem! Nem parancsolhatsz nekem! Azt csin�lok amit �n akarok!

  Teljes er�mb�l ell�ktem magamt�l, karmai horzsolt�k a karomat. Megfordultam, majd amilyen gyorsan csak tudtam elfutottam onnan. Nem akartam bemenni a kast�lyba, semmi �rtelme nem volt. Meg�lltam a szob�m erk�lye el�tt. Felugrottam r�.

  Az erk�lyemr�l volt a legszebb kil�t�s az eg�sz palot�ban. Miut�n bet�lt�ttem a tizenhetedik �let�vemet, ap�mnak addig verg�dtem, m�g meg nem engedte, hogy ebbe a szob�ba lakhassak. Mindenki a kast�ly �szaki sz�rny�ba lakik. �n m�r a nyugatiba. A naplemente mindig leny�g�z�tt. D�lut�nonk�nt k�pes voltam �r�kig is itt �llni.

  A kertnek ez a r�sze elhanyagolt volt. Itt a n�v�nyek szabadon n�ttek. N�ha lementem, hogy a dudv�kat kikapdossam a f�ldb�l. A borosty�n v�gigfutott a palota ennek az oldal�ra. A fut�r�zsa meg r� n�tt. A kis vir�goskert egy torkollott. Kevesen tudj�k, vagy szinte senki rajtam k�v�l, de az erd� k�zep�n egy hatalmas �s gy�ny�r� t� van. �n is csak akkor vettem �szre, mikor el�sz�r j�rtam ott. Nem �reztem a v�z illat�t. M�g most sem �rzem. De nem tudom mi�rt.

  Nagy nehezen elv�ltam a t�jt�l, �s bel�ptem a szob�ba. A megszokott rendetlens�g uralkodik szob�mon. Az ajt�val szemben az �gyam, amit �n csak haj��gynak nevezek. A m�rete miatt. Egy szolg�l�le�ny azt mondta, az�rt tervezt�k ilyenre, hogy akik �rdekh�zass�gba h�zasodnak, akkor azok ne tal�lj�k meg egym�st az �gyban. Ezt szerintem most hasznomra lesz. Teh�t az �gyamon a takar� �gy van ahogy hagytam reggel. Vagyis sz�td�lva. Elmosolyodok. Eleinte mindig megvetett�k. Gy�l�ltem. A sokadik sz�l�som ut�n, m�r fenyegettem a szolg�l�mat, hogy ha m�g egyszer rendet rak, akkor meg�l�m. �gy l�tszik ez bev�lt. Az �ggyal szemben, a kis f�s�lk�d� asztalom. Ott most csak a f�s�m hever. Az �gyam k�t oldal�n egy kis �jjeli szekr�ny, gyerty�kkal rajta. Az egyik falon a ruh�sszekr�nyem, mellette egy k�nyvespolc. Tudom furcsa, hogy a szob�ban van egy. �n k�rtem. A k�nyvt�r t�l messze volt.

  A k�nyvespolc mellett egy ajt� ny�lott a f�rd�be. Beh�ztam magam m�g�tt az ajt�t. A zuhanyz�ba megengedtem a vizet. Elkezdtem levetk�zni. Be�lltam a hideg v�z al�. J�t tett a b�r�mnek a hideg v�z, legal�bb valamennyire felfriss�ltem. Egy t�r�lk�z�be csavartam magam, majd visszamentem a szob�ba.

  R�gt�n megcsapta az orrom az illata. Az �gyamra n�ztem, �s ott fek�dt. K�nyelmesen elhelyezkedve, h�t�t a falnak d�ntve. Az egyik k�nyvem olvasta. Mikor kij�ttem fel�m fordult. Felh�zott orral elfordultam t�le, majd a szekr�nyhez l�ptem.

  Mikor kinyitottam h�rtelen hullottak r�m az �sszegy�rt, csak �gy behajig�lt ruhadarabok. Nagy nehezen kihal�sztam egy �jszakai kimon�t. Finom selyemb�l k�sz�lt. Bord�. �gy veszem fel, hogy a m�g�ttem �l� alak, semmit ne l�thasson bel�lem. Leng�n megk�t�k rajta egy v�kony s�rga obit. M�rmint a kimon�n. Mikor bez�rom az ajt�t �rzem, hogy k�zvetlen�l m�g�ttem van.

- Meddig fogod m�g ezt j�tszani? Azzal, hogy durc�skodsz a meg�llapod�s m�g �rv�nyes. – hallom m�ly, hideg hangj�t. Nem tehetek r�la, ez a hang mindig le tudott ny�g�zni. De nem! Most er�snek kell lennem.

  Megfordultam, �s igyekeztem elmenni mellette. A v�llamn�l fogva l�k�tt neki az ruhaajt�nak, ott tartva kez�t, k�nyszer�ttet, hogy n�zzek fel r�. D�h�sen n�ztem szemeibe.

- Te tudtad! De nekem luxus lett volna sz�lni igaz?

- Most csak az b�nt, hogy te nem tudt�l r�la?

- Mi�rt t�ged nem b�ntana? –k�rdeztem kiss� indulatosan.

- H�t �n sem ujjongtam, amikor megtudtam…

- Na tess�k, m�g ez is! M�g a f�r… - nem tudtam befejezni, mert k�zbev�gott. Ilyen tapintatlans�got!

- Nem ujjongtam, mikor megtudtam. �n is d�h�ngtem, mint te! Akkor sem �r�ltem, mikor el kellett j�nn�m, megn�zni a leend� asszonyom. Mikor megl�ttalak azt hittem ap�d k�p�be, fogok r�h�gni. M�g kisl�ny volt�l. Az�ta 43 �v telt el, �s sok minden v�ltozott. Feln�tt�l, igazi n� lett bel�led.

  Nem tudtam mit mondani, mert v�g�l is igaza volt. Tal�n �n is megszokom a gondolatot, de akkor is, mi�rt nem tudhattam r�la?

  Eln�zek mellette.

- K�rlek engedj el, pihenni akarok.

  Elenged.

  Vissza kiengedem a szekr�ny ajtaj�t, �s visszahajig�lom a kiesett ruh�kat, nagy nehezen elnyeli is nyeli a bestia a ruh�imat.

  Lehuppanok az �gyra, majd az �jjeliszekr�nyr�l elveszem a k�nyvet �s elkezdem olvasni.

  Lefekszik mell�m. Nem veszek r�la tudom�st. � sem r�lam. Mindketten elvagyunk magunknak. Tal�n m�gse lenne olyan rossz ez a h�zass�g, ha akkor is �gy viselkedn�nk. De ez ki van z�rva, hiszen � f�rfib�l van…

  Gyeng�den kiveszi kezemb�l a k�nyvet.

- Meddig fogod folytatni ez a duzzog�st? – b�r mozdulatai gyeng�dek, hangja nem

- Sesshoumaru, hagyj! Hadd em�sszem meg.

  Ezzel oldalra fordulok, a gyerty�t, ami az �jjeliszekr�nyemen �ll, �s elf�jom. Betakar�zom, majd pr�b�lok aludni, b�r �ber vagyok. �rzem, ahogy Sesshoumaru h�tulr�l �tkarol, �s hozz�msimul. A fen�be is, kinek akarok hazudni? M�g j� hogy szeretn�m vele a h�zass�got.

  Karjaiban megfordulok Kezeim a mellkas�n, pihennek, fejem a v�ll�ra hajtom. M�lyen besz�vom a b�re illat�t, amit�l lassan elalszom.

  Sz�pet �lmodom. Angyalokr�l, ahogy lej�nnek hozz�nk, �s magukkal hozz�k a b�k�t is. Minden sz�p �s j�, mindenki boldog, mosolyognak. Nincs �h�ns�g, nincs semmi baj. Magamat l�tom, egy erd�beli h�zban. A h�z gy�ny�r�, k�r�l�tte f�k, m�g�tte egy kis kert, tele vir�gokkal �s egy kisebb t�val. A h�z k�r�l �llatok szaladg�lnak, nem f�lnek, �n sem f�lek. Sesshoumaru l�p ki mell�m a h�zb�l. Arca ugyanaz a rideg tekintet�, m�g a szemei is. De m�gis…�szre lehet venni benn�k egy kis boldog�gs�got. Egy mad�r rep�l a v�llamra.

Folyt. K�v.

�rjatok v�lem�nyt, hogy hogy tetszett: yume.midoriko@gmail.com