Mad�rkir�lyn�

2. r�sz

by Midorikoo

- De… Tudod, hogy engem csak az b�nt

- Igen tudom. – sz�lt a m�ly hangj�n. Ett�l a hangt�l mindig �mulatba estem. – Az b�nt, hogy nem mondtuk meg neked. Hidd el, nem csak te volt�l ilyen, ha…

  Nem fejezhette be.

- Tudom, � is elmondta, �s � sem volt lelkes, aminek m�g jobban �r�l�k, hiszen � sem akarja. – a szem�be n�ztem – ok�, ez most h�lyes�g volt most m�r akarja, � is, �s boldogan fogunk �lni, de ez a marhas�g InuTaishou!

  A f�rfi n�ztem. Magas volt, mint mi�ta megismertem mindig. Hossz� feh�res sz�rke haj�t l�farokba a feje tetej�re t�zte, de �gy is a derek�ig �rt.  Arca k�t oldal�n 1-1 lila, szab�lytalan m�regcs�k h�z�dott. Arany szemei meg�rt�st t�kr�ztek. Ugyanazt a ruh�t viselte, mint amikor… amikor meghalt.

  M�r nem volt �l�, de itt volt, l�ttam, �s �reztem. Karmos kezeivel a fejem b�bj�ra paskolt.

  Mikor elment mellettem a keze ut�n ny�ltam.

- �s… �s mi van, ha m�gse s�l el j�l a h�zass�gunk? Tudod milyen a fiad, �s azt is tudod �n milyen, vagyok. Egym�s agy�ra fogunk menni. � is makacs, �n is. Sose fogunk semmiben egyet�rteni.

- Ezen m�r k�s� keseredned. A meg�llapod�st sehogy sem lehet semmiss� tenni. A h�zass�gotok meglesz. �s… unok�knak is �r�ln�k. – sz�lesre h�zta sz�j�t, �gy vigyorgott.

  Minden sz�trobbant bennem, de pr�b�ltam higgadt maradni

- Mit �rn�l vele, a hal�lba? �gyse l�thatn�d �ket.

- Csak akkor nem, ha olyanok a k�pess�gei, mint neked…

  Sose voltam egy higgadt ember. �pp k�sz�ltem visszav�gni neki.

***

  Hirtelen pattantak fel a szemeim.

  Az els�, amit �rz�keltem, hogy s�t�t volt. A m�sodik, hogy az �gyamban alszom. A harmadik, Sesshoumaru b�r�nek az illata.

  Aludt. Hallgattam sz�ve egyenletes dobban�s�t, a halk szuszog�s�t. �reztem, hogy karjaival �lel. Feln�ztem. L�ttam z�rt szem�n, hogy meg-megrebben. �lmodik.

  Ahogy �n is. Csak �lmodtam, m�gis oly val�s�gos volt. InuTaishou. Ami�ta meghalt, �s k�ts�g t�mad bennem, este az �lmomba megjelenik, �s besz�lgetek vele, mintha itt lenne. Mindig idi�ta tan�csokkal l�t el, amit persze, napokkal k�s�bb fogok fel, mivel rejtve besz�l. Azt mondja, hogy k�l�nleges k�pess�gem van. Tudok �lmodni a halottakkal, fel tudom vel�k �lmomba venni a kapcsolatot, de m�g nem tudom, hogy kell haszn�lni, addig � fog hozz�m j�nni. Badars�gnak tartom, de m�gis, nem tal�lok egy�b magyar�zatot r�.

  K�ptelen voltam visszaaludni. Ideges voltam, de nagyon. M�ghogy unok�kra v�gyik? Ink�bb arra v�gyna, hogy visszaj�jj�n az �letbe.

  D�h�met Sesshoumaru is meg�rezte. El�bb csak elengedett, majd egyre t�volodott t�lem, majd felk�ny�k�lt, �s r�m n�zett.

- Mi lelet?

- �szint�n? – szemei nem voltak �lmosak. Nem tudom, hogy csin�lja. – Ap�d idi�ta! – Sesshoumaru azok k�z� tartozott, akik tudtak err�l, �s nem n�ztek ez�rt h�ly�nek. – Unok�kat akar! – mondtam k�ts�gbeesett hangon.

- �s mi tart vissza, hogy ezt teljes�ts�k? – b�r arcizmait uralta, de szemeit nem. Azzal vigyorgott r�m, ugyanazzal a vigyorral, mint az apja.

  Az els� kisp�rn�t, ami a kezembe ker�lt, hozz� v�gtam. Pontosabban az arc�ba. Nem sz�ltam semmit, csak h�tatford�tottam neki. A takar�t kisaj�t�tottam magamnak, az �sszest, �gy meg is lett a bajom, pillanatok alatt melegem lett, �s kezdett el izzadni a testem a h� hat�s�ra. De nem t�r�dtem vele. Nem adtam egy szemtakar�t sem Sesshoumarunak, �gyse tud megf�zni! Mindig ezzel henceg! �reztem, hogy k�zeleg hozz�m, majd egy fordulattal a f�ldre vetettem magam. A sok takar�nak h�la puh�ra �rkeztem.

- Ha nem akarod, hogy megfojtsalak, akkor jobb, ha nem j�ssz a k�zelembe!

  N�h�ny perc eltelt�vel m�r aludtam is.

  Reggel az �gyamban �bredtem. A takar�r�teg sem volt m�r alattam/felettem, egy k�nny� ny�ri takar� volt rajtam. Oldalra n�ztem, de Sesshoumaru nem volt ott. Teh�t elment, de miel�tt ezt megtette volna, felrakott az �gyra. Nem �rdekel! Nem bocs�tok meg neki! M�g egy ideig.

   Nap m�g csak most akar�dzik felj�nni. Az �g alja m�r r�zsasz�nbe �s k�kben f�rd�tt. N�h�ny csillag tiltakozni pr�b�lt a nap ellen, �s m�g az �gen volt, de a lassan felj�v� nap f�nye elvette az � f�ny�ket.

  A f�rd�be z�rk�ztam egy hideg zuhany k�s�ret�be. J�l esett az esti izzads�g ut�n, ami a takar�r�teg okozott. Fejembe Sesshoumaru szavai kavarogtak. �s megint ideges lettem. A kem�ny szivaccsal v�gigd�rzs�ltem a testem. Mikor kisz�lltam r�kv�r�s voltam. Becsavartam magam egy t�r�lk�z�be �s visszamentem a szob�ba.

  Felvettem a kedvenc ruhadarabomat, ami egy feh�r v�szon hakama �s egy piros haori volt. A haori ujja m�r rojtos volt a sok visel�st�l, a nadr�gr�l nem is besz�lve. N�h�ny helyen m�r el volt szakadva.  Senkinek nem engedtem, hogy bestoppolja! B�rki aki ezzel pr�b�lkozott megkeser�lte, egy id� ut�n m�r nem is pr�b�lkoztak vele. Felk�t�ttem egy s�t�tk�k-narancss�rga obit, amit el�l kellett megk�tni, �s a sz�ra eg�sz t�rd al� ment. K�t oldalamra egy-egy kardot f�ztem bele, melyeknek markolat�n egy s�rk�ny tekeredett fel, de �gy, hogy a forgat�ja k�nyelmesen foghassa.

  Mikor belen�ztem a t�k�rbe el�gedett voltam a l�tv�nnyal. H�tk�z�pig �r� feh�res-sz�rk�s gy�r� g�nd�r haj, smaragdz�ld szemeket l�ttam. V�kony arcom volt, orrom egyenes, �s sokak szerint pisze. H�feh�r b�r, hegyes �llam. Fekete v�kony szem�ld�k. Nyakamon j�l l�tszott az �r�sjel, amit m�r oly r�g�ta viseltem. Any�m szerint a b�tors�g szimb�luma. Eleinte nem �r�ltem, hogy ott van, de sz�p lassan kezdtem elfogadni, �s m�r megszerettem. A nyakamon egy pikkelyes vastag b�r h�z�dott. Vagyis csak ennyi l�tszott bel�le.

  A nyitott ablakb�l egy �les hangot hallottam. Megfordultam, mire az �gyamon tal�ltam a hang forr�s�t. Ryoko a sasom. Vagyis �n annak tartom, hogy � minek tart engem… rem�lem, hogy a bar�tj�nak. R�gen az erd�ben tal�ltam r�, sebes�lt volt, az egyik sz�rnya elt�rt. Hazahoztam, �s meggy�gy�tattam. �n is seg�tettem a gy�gyul�s�ba. A gy�gyul�sa ut�n �gymond magamhoz vettem, az�ta velem van. Igaz egy percig sem k�rtem t�le, m�gis velem maradt.

  A v�llamra sz�llt, cs�r�vel a hajamba t�rt h�tha akad valami ennival�, de nem j�rt sikerrel. Ahogy a f�lemn�l sem. Egy kis l�d�hoz mentem, majd a lakatot kinyitottam. Mikor felhajtottam r�gt�n megcsapott a d�gl�tt patk�ny szaga. Egyet kivettem a sok k�z�l, majd Ryokonak adtam. � h�l�san kezdte el enni, �s �n mag�ra hagytam.

  K�t kid�lt fa t�rzs�n �lt�nk, amely h�romsz�get form�lt. Nem illett eleinte az �sszk�pbe, de nem mi nem engedt�k elvitetni innen, ez volt a mi t�rzshely�nk. K�r�l�tt�nk vadvir�gok n�ttek, kisebb nagyobb szikladarabok szanasz�t. A k�zelben, egy kisebb foly�cska folydog�lt. �n t�r�k�l�sben �ltem a f�n, m�g a m�sikon velem szembe Hayama lovagl� �l�sben. 

  Lapock�ig �r� sz�ke haj�t h�trafogta, csak n�h�ny tincs lop�dzott el�re, de azokat is a hegyes f�le m�g� k�ldte. Krist�lyz�ld szemei odafigyel�st sug�rzott. Karcs� sokak szerint t�r�keny alakj�t neki is a palotai egyenruha takarta. Vagyis barna hakama, �s s�t�tk�k haori. Az oldal�n neki is ott l�gott a kardja.

  Vele n�ttem fel, b�r nem a palot�ban lakott, �s nemesi sz�rmaz�si is m�r kezd elhalv�nyulni, a csal�dja ir�nt, ap�m mindig k�sz�nettel tartozik, hogy mi�rt azt sosem tudtuk meg. Minden nap itt volt a kast�lyban, csak est�re ment haza, mi�ta csak az eszemet tudom. �s ha nem itt voltunk, akkor a k�rny�ket fedezt�k fel. 

  Elmes�ltem neki az eg�szet, m�rmint ami tegnap t�rt�nt velem. Semmit nem hagytam ki, nem sz�p�tettem. �rdekl�dve figyelt. N�ha a szem�ld�k�t h�zta fel, m�skor nagyokat nevetett, de v�gig komolyan vett.

- De most v�gk�p nem �rted mi bajod. �r�lj neki, hogy hozz� �s nem m�shoz kell hozz� menned!

- Hayama! De h�t nem �rted? M�g csak 54 �ves vagyok! Hova h�zasodja m�g? – h�borodok fel.

  De � csak sz�p nyugodtan ism�t felnevet: - Ha nem tudn�d a haland� l�nyok m�r 16 �ves korukba, �s a d�monok, is �tlagosan 30-40 �vesen m�r f�rjhez kell menni�k. Teh�t te igencsak el�nyben vagy.

- De…

- Nincs semmi de, �r�lj neki, hogy olyanhoz m�sz, akit szeretsz, �s aki viszont is szeret, ha m�g nem is mutatja mindig.

  Nem tudtam mit tenni, igaza volt, mint mindig, ilyen dolgokban. Ez�rt szeretem �n �t annyira.

  A k�vetkez� pillanatban valaki h�tulr�l �leli �t a nyakam. Fels�test�vel r�m d�lve, �gy �n beg�rnyedtem. Arc�t az eny�mhez sim�tja. F�l szemmel r�n�zek.

- Wataru megfulladok…

  Ez seg�tett, majd elengedett, �s a k�t far�nk�k k�z�, majd csillog� szemeivel r�nk n�zett.

- Na, ki cs�b�tott�l m�r el az este? – k�rdezte Hayama.

- Ez most m�s! L�nyok, �n most szerelmes vagyok. –d�l h�tra a f�be.

- Persze-persze, mint mindig. – hagyom r�.

- De ez most m�s, ez most t�nyleg az �rzem! – �l fel, majd kezeimet fogja kezei k�z�.

  Hayam�val egym�sra n�z�nk. Wataru volt az, aki minden h�tv�g�n m�s n�t cs�b�tott el. Tal�n az egyik legjobb katon�nk, de amilyen er�s, olyan n�cs�b�sz. Szerencs�tlen n�k mindig bed�ltek nekik. Egyszer volt ilyen szerelemes, az is tal�n egy �vig tartott. Mi tagad�s, romantikus alkat. Mag�t�l kezdett el besz�lni

- Az a gy�ny�r� h�feh�r b�r

- A jap�nok mi�ta feh�rb�r�ek? – v�gott k�zbe Haya

- Akkor a szokv�nyoshoz k�pest feh�rebb, �gy jobb?

- T�k�letes – vigyorgott. Mindig ez van. Nincs olyan nap, hogy ne k�tn�nek bele egym�sba, vagy ne vitatkozn�nak valamin, amib�l �ltal�ban Haya ker�l ki gy�ztesen, h�la a hidegv�r�nek. Wataru ink�bb forr�fej�.

- Gy�ny�r� fekete hajai vannak, a h�ta k�zep�ig �r, barna szemei…

- Haland�? – vetem k�zbe

- Nem, d�mon, csak �gy n�z ki mint egy haland�. Gy�ny�r� t�r�keny alakja van, �s amilyen gy�ny�r� olyan szer�ny.

- Egy�tt voltatok az este? –firtatja Haya.

- Mit k�pzelsz – fordul fel� – m�g csak tegnap ismerem.

- Tudtommal ez t�ged nem szokott zavarni, mindig egy este ut�n viszed �gyba �ket.

- De ez most m�s! � m�g �rintetlen, �t el�bb meg kell h�d�tani.

  Hay�val ism�t egym�sra n�z�nk. Mindketten egyik szem�ld�k�nket h�zzuk fel. Mindig �rnek meglepet�sek Wataruval kapcsolatba.

- Ki hitte volna, hogy egyszer ilyet pont t�led fogunk hallani.

  Wataru teljesen felh�borodott, majd ism�t fel�m, fordul.

- Ennek f�rfi hi�nya van. 

  Csak v�llamat vonom: - �rthet� volna, hiszen m�r lassan egy �ve, hogy Kibei elment.

- �s akkor rajtam kell kit�ltenie?

  Erre egyik�nk se v�laszolt. Hayam�t n�ztem. B�r egy�tt nevetett most Wataruval m�gis a szem�ben l�ttam a szomor�s�got.

  Hayama �s Kibei egy �sszem�retet�sen tal�lkoztak. Hayama egyik nem t�l k�zeli bar�tja, �s Kibei bar�tja kih�vt�k egym�st. Mindketten egy-egy szemtan�t vittek magukkal. Mai napig nem �rtem mi�rt pont Hay�t vitte, hiszen �k m�g j�ba sem voltak. Haya t�rsa vesztett, de sz�gyen�t�en, csellel meg�lte Kibei t�rs�t, �s Kibeit is s�lyosan megsebezte, tal�n meg is �lte volna, de Hayama k�zbel�pett, �s meg�lte a sz�gyentelent. Haya hazavitte, �s �polta, nagyon s�lyos volt a s�r�l�se. M�snak nem akartunk sz�lni, �s nek�nk kellett �t meggy�gy�tani. 2 nap alatt, kiolvastam a lehet� �sszes gy�gyn�v�nyk�nyvet. De az�rt siker�lt. A s�r�l�se a v�lla �s a sz�ve k�z�tt �rte, �s egy s�lyos a combj�n. Ahogy egyre jobban �p�lt fel, Hayama �s Kibei is egyre jobban ismert�k meg egym�st. �s sz�p lassan kibontakozott a szerelem�k. Haya eleinte m�g tiltakozott ez ellen. Hiszen � volt az, aki nem hitt ebben. B�r volt m�r f�rfival szerelembe nem hitt. De v�g�l nagy nehezen elfogadta.

  Kibei ap�mt�l kapott egy parancsot, hogy keressen meg egy szem�lyt, �s hozza a sz�ne el�, mert most annak a f�rfinak, vagy n�nek nem tudom, a seg�ts�g�re van sz�ks�ge.

- Mindenesetre k�v�ncsi vagyok, hogy fogod kib�rni, m�g megh�d�tod. – sz�lok k�zbe a besz�lget�sbe, amir�l sikeresen lemaradtam.

- Sehogy. Egy f�rfi maximum egy h�napig b�rja n� n�lk�l!

  Ahogy kimondta abban a pillanatban b�nta meg. Haya vill�ml� szemekkel n�zett r�. Wataru tartva t�le, ink�bb a h�tam m�g� menek�lt.

- Tudod hogy nem �gy gondolta. – menteget�z�k helyette.

  Csak s�hajt�st adott v�laszul – Tudom. De azt is tudom, van benne igazs�g. M�r egy ideje nem adott mag�r�l �letjelet. Eddig mindig k�ld�tt valamilyen �ton levelet, azt mondta akkor nem fog, mikor m�r forr� nyomon van. De ez m�r k�t h�napja.

  Az idilli k�rnyezet�nket, mint mindig, most is Takuya vetett v�gett. Le�lt Hayama m�g�.

- Tudod, hogy m�g ut�llak.

- Tudom, Mire. �pp ez�rt j�ttem. Ma este lenne egy kis feladatotok. Kal�zcsemp�szek j�ttek a szigetre, �s csemp�sznek is. El k�ne kapni, �s meg�lni �ket.

- Csak egy k�rd�s. – fordul Haya h�tra – Mi�rt mindig mi v�gezz�k el a piszkos munk�tokat?

- Mert ti vagytok a legjobbak! �s m�sra nem is mern�m b�zni. Ti h�rman be�rtek lassacsk�n egy eg�sz hadsereggel.

- Az�rt t�lz�sokba ne ess – v�gom vigyorg� pof�j�ba. – Mikor �s hol? �s hogy n�znek ki?

- Gyertek velem.

  Ezzel fel�llt, �s elindul vissza a palota ir�ny�ba, ahova most a legkev�sb� v�gytam, de nem csak �n voltam ezzel �gy.

Folyt. K�v.