4. r�sz

   M�snap reggel mondhatni kor�n keltem fel. Szememet csukva tartottam. �reztem, ahogyan a finom takar� a b�r�mh�z simul. Egy ideig mosolyogva f�szkel�d�k az �gyba. Nyugodt voltam. Olyan nyugodt amilyen m�r r�gen nem. Azt�n hirtelen eszembe jutott, hogy hol vagyok. Mint egy bolha �gy ugrottam ki az �gyb�l. Gyorsan a szekr�nyhez rohantam, mikor kinyitottam el�llt a l�legzetem.

  Szebbn�l szebb kimon�k sorakoztak a szekr�nybe. M�g soha nem l�ttam ezekhez foghat�kat. Finoman v�gigsim�tottam n�h�nyon. Tal�ltam egy hakam�t �s haorit is. Ink�bb azokat vettem fel, nem volt sz�vem a kimon�khoz ny�lni. A haori feh�r a hakama meg fekete volt.

   Mikor fel�lt�ztem kopogtak. Egy szolg�l� j�tt be, mosolyogva. Megk�rt, hogy �ljek le, �s � addig megcsin�lja a hajam. Nem volt annyira �nyemre ez az eg�sz, de h�t �sse k�, megengedtem neki.

-   A haja v�ge el van t�redezve, ha megengedi lev�gn�k a v�g�b�l, egy kicsit.

Meg se v�rva a v�laszom, egy oll�t h�zott ki a kimon�ja ujj�b�l. Ahogy meg�g�rte, csak egy kicsit v�gott le a v�g�b�l. �gyesen b�nt a f�s�vel is. V�gig a t�k�rb�l figyeltem. Egyszer sem h�zta meg a hajam, �s a v�g�n t�nyleg j�l �llt nekem. M�rmint a hajam.

   Szembe fordultam vele:

-   Mondja csak, hol tal�lom a konyh�t, egy kicsit meg�heztem.

A fiatal l�ny, csak mosolygott. Mondta, hogy menjek vele.

   Rengeteg foly�son ment�nk v�gig. B�r els�nek bonyulultnak t�nik, val�j�ban nem az. Igaz minden folyos� ugyanolyan.

   A konyha a f�ldszinten volt. A nagy bej�rati ajt�val szembe, az egyik l�pcs� m�g�tti ajt� rejtette. A l�ny, akir�l kider�lt, hogy Kireinek h�vnak, elmagyar�zta, hogy a konyha mellett van az �tkez�, �s hogy az�rt nem visz engem oda, mert parancsot kapott, hogy a konyh�ba vigyen. Aminek �szint�n nagyon �r�ltem.

   A konyha hatalmas volt. �s kevesen voltak ott. Az egyik fal ment�n v�gig pultok voltak. A szoba k�zep�n, egy nem is kicsi, de nem is nagy asztal �llt, mellette a m�r j�l ismert p�rn�kkal. Az egyik sarokba, meleg�tett�k az �telt, aminek igencsak j� illata volt.

   Le�ltem az egyik p�rn�ra. Egy id�s n� j�tt oda hozz�m, �s el�m tett egy t�l levest. Ennek volt olyan j� illata. A n� le�lt velem szembe. A konyh�ba akkor m�r csak mi voltunk ketten. Hosszan n�zett engem.

- Engedje meg, hogy bemutatkozzak, fels�g. A nevem Edo. Az �n �desanyj�nak a dajk�ja voltam. �s az �n� is, am�g el nem mentek.

- T�nyleg? – lep�dtem meg. A n� t�nyleg nagyon �reg volt, de ha any�t t�nyleg dajk�lta, akkor nagyon fiatal lehetett.

- Igen, t�nyleg. Nagyon eleven kisl�ny volt, �s ilyen id�s kor�ba teljesen �gy n�zett ki, mint te. Kedves l�ny volt, mindig mosolygott, �s mindenkit nagyon szeretett. �s ez ford�tva is �gy volt, �t is mindenki nagyon szerette. Egyke volt. A sz�lei m�r hamar meghaltak. InuTaishou-val egy�tt n�tt fel, ap�dat is �gy ismerte meg. B�r nem volt nemesi sz�rmaz�s�, a sz�lei j�ban volt a cs�sz�rral. �gy ker�lt be, �s �gy lett hercegn�. Senki nem tudta meg, hogy any�d honnan sz�rmazik. Mindenki azt hitte, hogy a fels�g le�nya, akir�l azt hitt�k, hogy egy m�sik d�monn�t�l sz�rmazik. Any�d�k mindig szerett�k ezt a t�vhitet elhitetni. �lvezt�k a j�t�kot. Igaz any�d sem tudta, hogy kik voltak a sz�lei, csak annyit tudott, hogy m�g kiskor�ba meghaltak. Sose sz�nta ezt a sorsot az � gyermek�nek.

- De sajnos megt�rt�nt. De ezen nem lehet v�ltoztatni.

A t�ny�r leves f�l� hajoltam, �s ettem. M�r nagyon �hes voltam. V�gig nem n�ztem fel. Any�mon gondolkoztam.

- �s apa? � milyen volt?

- �desap�d nagyon fura szem�lyis�g volt. Sz�let�s�t�l fogva a harcra nevelt�k, hogy ha majd feln� sebezhetetlen legyen. Nagyon hidegv�r� volt. �s komoly. Egy viccen sem tudott nevetni, m�g mosolyogni sem. Makacs is volt, de ezt nem mutatta ki. Kir�ly ut�dja r�v�n, szava szent. Abban a pillanatban, ahogy megl�tta any�d valami megv�ltozott benne. InuTaishou legjobb bar�tja volt, �gy k�nnyen any�d k�zel�be tudott ker�lni. De el�tt�k is a mogorva, hideg �larcot viselte. Any�d ak�rhogy pr�b�lkozott sosem tudta megnevettetni, vagy ak�r megmosolyogtatni. De � tudta, hogy sz�ve m�ly�n ap�d is egy �rz� gyeng�d l�lek. �s milyen igaza volt! Egy este t�mad�s �rte a kast�lyt. Any�dat akart�k elrabolni, ami siker�lt is volna, ha ap�d nincs ott. Senki nem tudja mi t�rt�nt azon az �jjel, csak �k. De minden megv�ltozott. Seikotsu-sama azut�n v�gig any�d nyom�ba j�rt. Egy percre sem hagyta mag�ra. M�g este volt. K�pes volt eg�sz �jjel fent lenni, �s �rk�dni. �s �gy folyamatosan kialakult az egym�s k�z�tti k�tel�k. Ha Seikotsu-sama haza is ment, any�dnak hi�nyzott. B�r �lland�an veszekedtek, �s makacskodtak, hi�nyzott neki. Ez el�sz�r InuTaishounak t�nt fel. � akkor m�r tudta. Tudta, hogy ezek ut�n elv�laszthatatlanok. Ak�rh�ny csat�ba is mentek, Kanako-chan sokat idegeskedett. Mindig azt mondta, hogy InuTaishout f�lti. Senki nem gyanakodott. Azt�n �gyeb�r elj�tt a nap, hogy Seikotsu-sama megh�zasodjon. Mindenki megd�bbent, mikor any�d kez�t k�rte m�g. M�g any�d maga is. Nem tudott mit felelni. Sokat gondolkozott ezen, majd mikor megl�tta ap�d egy m�sik n�vel, elfogta a f�lt�kenys�g, �s igent mondott neki. N�h�ny �vvel ezut�n megsz�lett�l te. A t�bbit meg m�r te is tudod. – hossz� csend k�vetkezett be, majd Edo folytatatta. – Mikor meghallottam, hogy a sz�leid meghaltak, napokig magam alatt voltam. Nem akartam elhinni, hogy ez mind megt�rt�nt.

  Nem tudtam megsz�lalni. Fel kellett dolgozni ezt a sok inform�ci�t.

  Fel�lltam. Megk�sz�ntem a reggelit, �s hogy ezt mind elmondta nekem, majd kih�tr�ltam a teremb�l.

  Az el�csarnokba hatalmas felfordul�s volt. Rengeteg szolg�l� j�r fel-al�. Az els� szolg�l� aki velem szembej�tt megk�rdeztem, mi folyik itt. � nemes egyszer�s�ggel v�laszolt, hogy b�l lesz.

  B�l???????? Nem hittem a f�lemnek. Tudtam, hogy ebb�l semmi j� nem fog kis�lni. F�leg az �n javamra nem. Elkezdtem rohanni, hogy megkeresem Taro-senseit. Egy f�l �ra m�lva siker�lt megtal�lnom. A gyakorl� p�ly�n volt. A katon�kat edzette.

  Meg�lltam. Gy�ny�rk�dve n�ztem �ket. A harcukat, a teknik�jukat. Leny�g�z�tt.

  De nem volt sok id�m gy�ny�rk�dni benne. Taro-sensei r�gt�n kisz�rt, �s odaj�tt hozz�m.

- J� reggelt sensei. – k�sz�ntem �s k�zben meghajoltam.

- Gyermekem ez nem sz�ks�ges – � csak kedvesen mosolyogott. – Miben seg�thetek?

- Csak azt szeretn�m k�rdezni, hogy milyen b�l lesz?

Elgondolkozott. N�h�ny perc m�lva v�laszolt.

-Jah, hogy a b�l? – �n csak kitart�an b�logattam. – N�h�ny parancsnok �s k�zt�k j�magam is, �gy gondoltuk, hogy egy b�lt rendez�nk a tiszteletedre. De nem kell, megijednek, csak azokat h�vtuk meg, akik fontosak voltak a sz�leidnek, �s ford�tva is.

  B�l? Az �n tiszteletemre? Hirtelen kavarodott fel a gyomrom. �n nem akarok b�lt, amit Taro-sensei-nek meg is jegyeztem. De ahogy l�ttam nem nagyon foglalkozott ezzel.

  D�h�sen hagytam ott �ket. Nagy l�ptekkel haladtam, �s a d�h�mmel foglalkoztam, �gy nem is vettem �szre, hogy k�zbe velem szembe j�nnek, �s sikeresen lefejeltem az illet� v�ll�t.

  F�jdalmasan n�ztem fel.

-   Minoru!- sz�laltam meg.

-   Hercegn�?

-   Yume.

-   Mh?

-   K�rlek ne hercegn�nek, sz�l�ts, hanem Yumenak. Ezt valahogy jobban szeretem �s nem... hivatalos. Rendben?

-   Persze rendben Yume-chan!

  Csak pof�t v�gtam a „chan” kifejez�sen. De v�g�l is m�g mindig jobb mint a hercegn�.

  Taro-senseit kereste, megmondtam neki, hogy hol tal�lja, �s hogy most elfoglalt. Amint l�ttam � sem foglalkozott ezzel. � is ott hagyott.

  Visszasiettem a szob�mba. Az eg�sz kast�ly ny�zsg�tt a szolg�l�kt�l.

  Mikor fel�rtem szomor�an vettem �szre, hogy nem �res a szob�m. B�r ink�bb voltam felh�borodott, mint szomor�.

- Te meg mit keresel itt? –sziszegtem.

- Ahogy eln�zlek, m�r tudsz a b�lr�l, �s

- Eln�zel? H�ttal �llsz nekem! Ha m�r velem besz�lsz k�rlek fordulj meg!

  De nem fordult meg. Ugyan�gy �llt. Velem h�ttal.

- A b�lon itt lesz az �szaki-Ter�letek ura is. Aki t�rt�netesen a nagyb�ty�d. Sok olyan vend�g lesz, akik nagyon befoly�sosak a sz�munkra. Teh�t vegy�l vissza a magatart�sodb�l, �s uralkodj magadon. Itt nem n�zik j�l szemmel, a viselked�sedet.

  Nem hittem a f�lemnek. T�nyleg ezt mondta? Leblokkoltam.

  M�ghogy vegyek vissza magamb�l. �s hogy viselkedjem. M�gis kinek k�pzeli ez mag�t? 

Folyt. k�v