5. r�sz

  Sesshoumaru elmegy mellettem. Mintha leveg� lenn�k. M�g el sem k�sz�nt. Egy ideig m�rgel�d�m, majd elgondolkozom szavain.

„A b�lon itt lesz az �szaki-Ter�letek ura is. Aki t�rt�netesen a nagyb�ty�d. Sok olyan vend�g lesz, akik nagyon befoly�sosak a sz�munkra. Teh�t vegy�l vissza a magatart�sodb�l, �s uralkodj magadon. Itt nem n�zik j�l szemmel, a viselked�sedet”

  A nagyb�ty�m? H�, nekem ez m�r magas. Nem el�g, hogy hercegn� vagyok, m�g rokonaim is vannak? Mire belegondoltam, �r�mt�ncot kezdtem el j�rni. Persze csak gondolatban. Teh�t m�gsem vagyok egyed�l.

  Ahhoz k�pest, hogy m�g csak tegnap �rkeztem meg, �gy �rzem, mintha �vek �ta itt �ln�k. Eg�sz nap a palot�ba j�rk�ltam. Mindenki a b�lra k�sz�l.

  A folyos�k feld�sz�tve, egy sem kihagyva. �gsz�nk�k �s a feh�r a domin�nsak, de term�szetesen vannak m�s sz�nek is. Az el�t�rben, az ajt�val szembe h�rom c�mer z�szlaja van felf�ggesztve. Meg�llok el�tt�k, �s gy�ny�rk�d�m benn�k. Mint m�r oly sok mindenben itt.

  Egyszer�en k�ptelen vagyok felfogni. Ez t�nyleg megt�rt�nik velem? T�nyleg itt vagyok? Egy olyan helyen, ahov� mindig is v�gyta? Ezek a k�rd�sek kavarogtak bennem, m�g visszamentem a szob�mban.

  M�r saj�tomnak �reztem, �s nem akartam innen kik�lt�zni. Hihetetlen, hogy egyetlen nap mire nem k�pes. Kinyitom az erk�lye ajtaj�t, majd kitelepszem. A korl�tra t�masztom a k�ny�k�m, �s onnan n�zem a kertet.

  A szob�m erk�lye �pp a vir�gos kertre n�z, teh�t van mibe gy�ny�rk�dn�m. Szebbn�l szebb vir�gok �s k�l�nf�le n�v�nyeket �ltetnek, �s gondoznak.

  Nem tudom mennyi id�, telhetett el, csak k�t kopog�sra lettem figyelmes. Megfordulok �s visszamegyek a szob�ba, majd beengedem az �rkez�t. Ugyanaz a szolg�l�l�ny, aki reggel j�tt. �gy l�tszik, �t fog most m�r mindig j�nni. De nem b�nom. Kedves.

  Kirei sz� n�lk�l a szekr�nyemhez megy. Ek�zben olyasmit magyar�z, hogy a ma este egy d�nt� este lesz az �n �letemben, �s hogy �pp ez�rt gy�ny�r�nek kell lennem.

  A k�vetkez� pillanatban megfogta a kezem �s a f�rd�be h�zott. Utas�tott, hogy �lt�zzek meg, mert meg kell f�rdenem, �s hajat mosnom is, mert amit k�sz�l csin�lni vele, azt csak vizesen �rheti el. �gy tettem, ahogy mondta. Be�ltem egy el�g t�gas d�zs�ba. Meleg vizet �nt�tt a hajamra �s baszappanozta, majd elkezdte d�rzs�lni. Ma m�r �rtem mi�rt j�rt el �gy. A korpa miatt, amelyt�l a haj piszkosabbnak l�tszik, mint b�rmi m�st�l.

  Amikor kell�k�ppen �sszevissza kaparta a k�rmeivel a fejb�r�met, v�gre megf�r�dhettem. Ezut�n kiment�nk a f�rd�b�l, �s a f�s�lk�d� asztalhoz �ltem, �s neki�ll egy faf�s�vel �tboron�lni a hajamat. Ek�zben annyira maga fel� h�zta azt, hogy a nyakam megf�jdult az er�lk�d�st�l. Amikor m�r �gy v�lte, siker�lt minden csom�t kif�s�lnie, kamillaolajat f�s�lt a hajamba, amit�l az sz�p f�nyes lesz. Hajamba n�hol f�nyes csatokat rakott, �gy �gy n�zett ki, mintha vir�gokat t�ztek volna bele.

  Ezut�n j�hetett az �lt�zk�d�s. Levetette r�lam a k�nt�st, �gy teljesen meztelen�l �lltam el�tte. El�sz�r is a meztelen cs�p�mre egy selyem�vet ad r�m. Ezt egy r�cvidujj� als�ing k�veti, amit a derek�n�l szorosan megk�tnek. Ezut�n k�vetkeznek az egym�shoz zsin�rral er�s�tett apr�, alakos kik�pz�s� p�rn�csk�k. Az als�ruha, tulajdonk�ppen nem puszt�n als�nem�. Ha egy kimon�t visel� l�ny s�t�l, vagy ak�r t�ncol, n�ha k�nytelen bal kez�vel f�lemelni kimon�j�nak sz�l�t, hogy ne legyen �tj�ban. Ilyenkor az als�ruha eg�szen t�rd alattig kil�tszik, vagyis sz�n�nek, mint�zat�nak �s anyag�nak illenie kell a kimon��hoz. Ezenk�v�l az als�ruha gall�rja is kil�tszik, ahogyan a f�rfiak inggall�rja kil�tszik a zak� al�l.

  Most m�r �rtem, mi�rt van sz�ks�g a seg�ts�gre. A kimon�k mind egyforma hossz�ak, f�ggetlen�l att�l, hogy ki viseli azokat, �gy azut�n a nagyon magas n�k kiv�tel�vel fel kell bel�l�k hajtani. A felhajt�s azonban nem alul, hanem a sz�les selyem�v alatti r�szek, kell v�grehajtani. Amikor Kirei a der�k alatt befejezte a felhajt�s, soha a legkisebb r�ncot sem lehetett a kimon�n �szrevenni. A felhajtott r�szt Kirei zsin�rral r�gz�tette. Ha n�ha valami nem eg�szen stimmelt, itt-ott r�ntott egyet a ruh�n �s mindj�rt minden rendbe j�tt. Amikor befejzte a munk�j�t a ruha mindig gy�ny�r�en k�vette a test k�rvonal�t. 

  A legfontosabb feladat, az obi megk�t�se volt. Az obi megk�t�se t�volr�l sem tartozik az egyszer� feladatok k�z�. A der�k k�r� tekert obi a mellcsontt�l eg�szen a k�ld�k alatti r�szig fedi a testet. Azok az emberik, akik semmit se tudnak a kimon�kr�l, azt hiszik, hogy az obit egyszer�en �gy k�tik, meg mint a zsin�rokat. Ez azonban nagyon t�vol �ll az igazs�gt�l. Vagy f�ltucatnyi zsin�rra �s kapocsra van sz�ks�g ahhoz, hogy az obi a hely�n maradjon, de sz�ks�g van m�g n�mi al�p�rn�z�sra is, �s a csom�t megfelel�en meg kell form�zni. Kirei j� n�h�ny percre volt sz�ks�ge ahhoz, hogy megk�sse az obimat. Amikor befejzte a munk�j�t, az anyagon sehol nem l�tszott egyetlen r�nc sem, annak ellen�re, hogy meglehet�sen vastag �s merev volt.

  A nagyt�k�rh�z mentem �s belen�ztem. Csak n�ztem magam, �s nem hittem a szememnek. A ruh�mon az alj�t�l eg�szen a combom k�zep�ig egy s�rk�ny tekergett. A s�r�nye v�r�sre festett sz�lakb�l volt sz�ve. Karmai �s a fogai ez�st, szemei aranyfonalb�l k�sz�ltek. – igazi aranyfon�lb�l. K�ptelen voltam megsz�lalni.

  Kirei odaj�tt mell� a t�k�rbe �s � is engem n�zett. Ek�zben a hajam m�r teljesen megsz�radt.

- Ha szabad megjegyeznem, nagyon sz�p ebben a ruh�ban hercegn�!

- Yume, k�rlek, sz�l�ts Yume-nek. Kirei, nagyon sz�pen k�sz�n�m, ez egyszer�en csod�latos. �n...

- Ne k�sz�nj�n semmit, hiszen ez a dolgom. J�jj�n, lek�s�rem, gondolom m�r mindenki, itt van, �s mag�t v�rja.

  Felvettem a magastalp� papucsot, ami igen megnehez�tette a j�r�st. Mivel nem voltam ehhez hozz�szokva, Kirei az �t k�zben tan�tott, hogy mit hogyan csin�ljak. Gyorsan tanultam, �s mire le�rt�nk m�r majdnem mindent tudtam, hogy hogyan b�njak a ruh�mmal.

  A d�szterem ajtaja z�rva volt. A folyos� s�t�t. Kirei azt mondta, hogy neki most mennie, kell, de v�rjak itt, �s majd �n tudni fogom, hogy mikor menjek.

  Nem tudom, ezt hogy �rtette, de elnyelte a s�t�t. N�h�ny perc m�lva, ami nekem �veknek t�n, hirtelen kiny�lt a k�tsz�rny� ajt�.

  A f�ny hirtelen �rt, �gy �ssze kellett h�znom a szemeimet. A szemem fokozatosan szokott hozz� a f�nyhez. Odabent csend volt. Gondolom mind engem v�rtak. Lassan elindultam, vigy�zva, nehogy elesek. Mindenki engem n�zett. Rengetegen voltak. Tal�n 150 ember. Volt �reg �s fiatal egyar�nt.

  Mikor a terem k�zep�re �rtem, Taro-sensei j�tt oda hozz�m. Bemutatott, hogy ki vagyok. Sokak arc�n hitetlens�g �lt, sokan viszont kedvesen mosolyogtam r�m, amit �n csak er�ltetett mosollyal tudtam viszonozni. Ezut�n, bejelentette, hogy itt az ideje, hogy egy�nk.

  Engem egy hossz� asztalhoz vezetett, ahol a f�sz�ken Sesshoumaru �lt. K�t szabad hely volt, mind a k�t oldalt k�zvetlen�l mellette. M�r akkor tudtam, hogy az egyik az eny�m, b�r rem�nykedtem benne, hogy nem.

  Hi�ba minden foh�szom, mell� �ltettek. Let�rdeltem a tatamira. Szolg�l�k jelentek meg, akik az �telt hozt�k. Hatalmas hangzavar t�madt a teremben. Mindenki j�kedv� volt. Evett ivott.

  A vacsora v�gezt�vel mindenki az udvarra tess�keltek, ami a d�szteremb�l ny�lt, itt is k�tsz�rny� ajt�val. Kint is asztalok voltak. N�h�ny g�sa – vagyis �n annak v�ltem �ket n�zni – git�r form�j� hangszeren j�tszottak, �s ez adta a zen�t. Sokan itt is le�ltek, m�sok t�ncra perd�ltek.

  A kert gy�ny�r� volt. Lampionokkal vil�g�tott�k meg azt a helyet, ahol mi voltunk. A h�tt�rben a cseresznyef�k vir�goztak. Igen, v�gre tavasz van. A madzagok, amin a lampionok l�gtak, feh�r �s k�k szalaggal voltak d�sz�tve.

  �tv�gtam a t�megen. B�r az �n tiszteletemre rendezt�k ezt a b�lt, nem sok k�z�m volt hozz�. M�g �tv�gtam magam, egy alak sem �ll�tott meg. A sz�leimnek �k voltak a fontosak? N�ha ezt neh�z elk�pzelni.

  A cseresznyef�k ir�ny�ba haladtam. Ott egy t� volt. A h�dra l�ptem, majd a k�zep�n�l meg�lltam. K�ny�k�mmel kit�masztottam magam a korl�tn�l. A vizet figyeltem, �s a f�ny j�t�k�t. M�g�ttem a hold s�t�tt, ami gy�ny�r� narancss�rga f�nnyel t�kr�z�d�tt a v�zen. A zene sz�lt, a sokas�g �nnepelt. De mit?

  M�g ezen kezdtem volna gondolkozni k�t kisebb r�nt�st �reztem a kimon�m ujj�n�l, len�ztem �s egy olyan 8 �ves, �m igen csinos, �s eleg�ns l�ny n�zett fel r�m. Kedvesen mosolygott.

-T�nyleg te vagy Kanako-chan �s Seikotsu-sama l�nya? – sz�lt hozz�m igen kedvesen.

- Igen �n vagyok az. A nevem Yume.

- Tudom! Hallottam, mikor Taro-sama bemutatott. Mi�rt nem vagy ott a t�bbiekkel?

- Mi�rt legyek, ha nem is �rdekl�dnek fel�m? De ezt ugyan�gy neked is feltehetn�m!

  B�r selyemkimon�ba volt, nem zavartatta mag�t, felm�szott a korl�tra, �s m�r nem kellett feln�zni r�m, annyira.

- L�ttam, hogy elj�ssz, �s gondoltam k�vetlek, hogy mi�rt

- Egy k�rd�s. Hogy ker�l egy nyolc �ves kisl�ny ehhez a… - a t�rsas�g fel� n�ztem, majd ink�bb nem mondtam, amit kigondoltam – ezekhez az alakok k�z�?

  Miel�tt b�rmi v�laszt is kaphattam volna, egy magas f�rfi j�tt fel�nk. Nem l�ttam, hogy n�z ki, csak mikor kij�tt a f�k �rny�ka al�l. S�t�tz�ld haj�t felfogva hordta. S�t�tk�k hakam�t �s haorit viselt. A haorij�n, a f�rfi sz�ve t�j�k�n, a csal�d c�mer�t viselte. Gondolom ugyanazt a c�mer, van a h�t�n is, csak nagyobba. Szemei t�zv�r�sek voltak, m�r-m�r hasonl�tott az eny�mhez. Ajkai pengev�konyak voltak, �lla enyh�n sz�gletes, homlok�t ak�r a tenyerem al� is rejthettem volna. F�lei hegyesek voltak, ak�r nekem.  

  Odal�pett hozz�nk, �s kedvesen mosolygott, el�bb a kisl�nyra, majd r�m.

Folyt. K�v.