Ikusa no hime - Risa

戦の姫 ーりさ

by Mido

6. fejezet:

Bossz��ll� - 返り討ち

Az ifj� taiyoukai l�tsz�lag unott nemt�r�d�ms�ggel t�maszkodott balkonj�nak faragott mellv�dj�re. Aranysz�n szemei a t�volt f�rk�szt�k, f�ny�k s�t�t �s balj�s volt, e kora esti �r�ban. Sem a hanyag testtart�s, sem a d�mon arcvon�sai nem t�kr�zt�k a lelk�ben d�l� indulatokat, egyed�l pillant�s�nak k�s�rteties csillog�sa tan�skodott arr�l, mi zajlik a kutyaszellem elm�j�ben.

A s�t�t szem�ld�k�k megremegtek, ahogy a fiatal f�rfi egy pillanatra d�h�s daccal �sszeszor�totta szemh�jait, s ezzel egy id�ben ujjai k�z�tt f�jdalmas reccsen�ssel repedt meg az erk�ly korl�tja. Az indulat tovaveszett, a hegyek fel�l �rkez� friss ny�resti sz�llel, �s a gondolatok �jra a realit�s medr�ben csorogtak tova.

„Mi�rt hagytam, hogy any�m elt�r�tsen a c�lomt�l?” - villantak meg a borosty�n szemek, ahogy pillant�sa t�volr�l lassan k�zeledtek a v�ros, a v�rfal, majd a kert fel�. - „Mi�rt hallgattam az ostoba �rvel�s�t, mi�rt pazaroltam az id�m arra, hogy meggy�zzem �ket? K�t hossz� hetet vesztettem…”

M�ly s�haj, d�h�s f�jtat�s, �s a korl�t �jabb reccsen�se vezette fel a hirtelen gondolatv�lt�st.

„Ez a rohad�k pedig m�g mindig �letben… nem �ltem meg. Mert any�m tele besz�lte a fejem… �s mert elhittem, hogy tal�n j� lenne csalinak. Chikushou! M�rt engedtem, hogy egy asszony befoly�soljon!?!”

P�r r�vid, b�k�sen mad�rdalos, t�volr�l az �ce�n locsog�s�t hallgat� percig a korl�t is �gy gondolta, a nehez�n m�r t�l van. Sesshoumaru ujjai engedtek a szor�t�son, s m�r csak ny�g�s f�radts�ggal t�maszkodott a mellv�den.

„Ha eddig nem �ltem meg, h�t most m�g kib�rom egy darabig… elt�r�m a bar�ts�gos vigyor�t, �s nem t�pem le a fej�t. Tudom, hogy tudja… �s tudja, hogy tudom. De v�rok… ha csak egy kicsit is lehets�ges lenne…” - az inuyoukai f�lszemmel az udvar fel� pillantott, hogy azt�n unottan m�s merre tekintsen, ahogy felismerte a k�s�ret�vel k�rbevett Menorut.

„Risa �l, �s vissza fog j�nni ide…” - a d�mon m�lyen besz�vta a tenger s�s p�r�j�val keveredett, friss hegyi vadvir�g �s erd� illatot, melyet arc�ba csapott a sz�l. - „Tudom, hogy visszaj�n…”

A szell�, mely eddig l�gyan, balzsamosan simogatta arc�t, �s k�colta ez�st�s f�rjeit, v�ratlanul er�s�dni kezdett, s a kellemes, �rz�keit andal�t� illat is tovat�nt bel�le. Susogva, a f�k leveleit t�pve bukott al� a hegyek k�z�l, v�gigs�p�rt a rizsf�ldeken, �tbucsk�zott a v�rosfalon, majd erej�b�l alig vesz�tve, d�h�sen csapott a f�rfi arc�ba. Fordult, r�ppent, k�rbenyaldosta a mozdulatlanul, �rdekl�dve szeml�l� alakot, majd al�bukott a p�rk�nyon, �tnyargalt az udvaron, mik�zben egyetlen sz�t suttogott borzongat� hangon a D�li palota lak�inak: Shine!

***

M�ly l�legzet, kicsit bent tartod, majd kif�jod. Gyer�nk Risa, nem eregetheted a r�k�kat ilyenkor…

�szint�n sz�lva, minden bajom volt. Ott �lltam a lemen� nap f�ny�ben ism�t a d�li hat�rvid�ken, a l�baim remegtek, a tenyerem izzadt, a bens�m forrt… �s nem voltam tiszt�ban saj�t magammal sem. Hazudn�k, ha azt mondan�m, hogy a lelkem nem h�nytorog legal�bb annyira, mint a testem. Vagy tal�n m�g jobban is… az elm�lt �jszaka csak m�g s�t�tebben, m�g kusz�bban nehezedik r�m.

El is filozof�lgatn�k saj�t bajaimr�l, le�ln�k a gy�ny�r�, narancsos naps�t�sben, n�zn�m a kis, hasas, h�feh�r b�r�nyfelh�ket, s megv�laszoln�m az �let nagy k�rd�seit. Csak kiss� nyomaszt�an hat r�m ez a p�r ezer ember itt m�g�ttem, fegyverben, p�nc�lban, bossz�ra szomjazva.

Hov� ker�ltem �n?

Gyer�nk Risa, m�lyen besz�vod, hosszan lent tartod, lassan kif�jod… menni fog ez!

�r�knak t�ntek a percek, amit a hat�r�t ment�n, az alkonyati erd�ben megb�jva t�lt�tt�nk. �n az �len halad� csoportot vezettem, p�r otome, �s j� k�tsz�z katona, azaz f�rfi �l�n. M�g�ttem valahol Reito j�n, a Tetsu-kl�n marad�k�val, s j� p�r kiv�l� harcossal, hogy kis el��rs�nk majd el�rte az ezret. �s mi m�g csak a sor eleje voltunk. H�rom m�sik Oszlop vezetett m�g, a mi�nkn�l is nagyobb egys�geket, vel�nk p�rhuzamosan, tal�n egy m�rf�ld�n bel�l, �m mindig egy l�p�ssel m�g�tt�nk.

Ezek t�nyleg azt hiszik, hogy �n ismerem a terepet. Persze, a palotakert v�d�fal�t�l, mint a tenyerem… de itt? Nem baj, csak l�legezz�nk m�lyen!

M�r azt hittem t�rdig le�lltam a l�baim, mikor v�gre megjelent mellettem az �cs�m. Kevesen m�lott, hogy fr�szt nem kaptam, de azt�n sikeresen titkoltam ezt el�tte. Nem volt mir�l besz�ln�nk, minden prec�zen, pontosan ki volt tervelve, nek�nk csak megfelel�en v�gre kellett hajtanunk az utas�t�sokat.

�jabb v�rakoz�s, v�g�l mikor m�r azt hittem megv�rjuk itt a naplement�t felt�nt el�tt�nk a Harmadik Oszlop, Nao. � volt az egyszem�lyes felder�t� csapat, ennek �rtelm�ben m�r az indul�skor aktiviz�lta a p�nc�lj�t, szolg�l�j�nak �rny�ka is a k�zelben j�tszott, �m tov�bbra is rejtve. A karmazsin piros p�nc�l aranysz�n csatjain, s d�szein szikr�zva t�rt meg a napsug�r, �s csillanva csurogtak le, a f�ldes �t por�ban b�szk�n �ll� n� ac�lkarmair�l �ldozatainak v�rcseppjei. Ez egyet jelentett sz�munkra; az �t szabad.

A v�rosig kell jutnunk �gy, sz�pen csendben, mint akik lopni j�nnek. A l�nyeg azon van, hogy tov�bbra se vesz�ts�k el a meglepet�s erej�t. Ugyanis erre tov�bbra is sz�ks�g�nk van, kil�t�sban azzal, hogy k�r�lbel�l a k�tszeres t�ler�re kell sz�m�tanunk. �m Yorouichi-sama szerint m�g �gy is majdnem biztos az �tk�zet kimenetele, hiszen n�gy oszlop �s megannyi otome is harcba vonul. Majdnem biztos, hogy els�p�rj�k a D�li Tartom�nyokat, s k�nnyed�n tessz�k a f�lddel egyenl�v� Menoru birtokait. Csup�n nem szabad elb�znunk magunkat, �s tartani kell magunkat ahhoz, amit az Otohime mondott.

N�m�n tettem egym�s ut�n a l�baim, mik�zben figyeltem a barna csizm�kat. Nem igaz�n er�ltettem t�l a dolgot, szok�sos ruh�zatomban j�ttem. A v�ros hat�r�ban �gy is felveszem a p�nc�lt, �s addig, m�g az utols� ellen�ll� l�legzik, nem is fogom azt elhagyni. Am�gy sem vagyok hozz�szokva a neh�z harci �lt�zetekhez, �szint�n m�g az is nehezen ment, hogy a kimon�kat le tudjam v�ltani nadr�gokra. Kellemetlen ber�gz�d�sek…

Igaz�n m�r nem is tudom, min gondolkodtam, egyet tudok, mire nem akartam gondolni. �s ez t�k�letesen �ssze is j�tt, eg�szen a v�roshat�rig, annyira siker�lt lek�tn�m magam mindenf�le csip-csup dolgokkal, fut� gondolatokkal. M�g Kagutsuchira sem akartam figyelni, aki miut�n megunta nyakass�gom b�k�n hagyott. �gy azt�n el�gg� meglepett, hogy a lemen� v�rv�r�s korong� Nap utols� sugaraival egy�tt el�rt�k azt a magaslatot, mely alatt elter�l a D�li Tartom�ny f�v�rosa, a palota �s a kik�t�. Innen m�r nem volt vissza �t, s mintha ezt meg�rezte volna h�borg� lelkem is, hirtelen elcsitult k�r�l�ttem a vil�g.

Megsz�ntek a f�lelmek, megsz�nt minden nyom�s, minden bens� k�nyszer. Nem f�ltem az ismeretlent�l, s nem f�ltem m�r a j�v�t�l sem. Ez volt, azaz �rz�s, melyr�l Yorouichi suttogott nekem az �jjel, mikor a lelkemr�l let�rnek a bilincsek, mikor az �lmok k�zt ring� v�gyak be�rnek, �s az elhat�roz�s cselekv�sbe torkollik.

Ott �lltam a v�ros hat�r�ban, melynek fogja voltam, hossz�, k�nkeserves h�rom �vet. Alattam futottak a foly�k melyeket ez id� alatt megismertem, s vil�g�tva a narancs, �ltet� sugarak f�ny�ben ott magasodott a palota szik�r t�mbje, �s alatta ott z�ldellt a kert, melyet �gy szerettem, �s tudtam, hamarosan azoknak a l�ngoknak v�lik martal�k�v�, melyeket �n gy�jtok.

A bossz� lelkemben par�zsl� t�ze fellobbant, hogy majd felperzselte j�zan gondolataim, s kisz�rad� ajkaimon m�r �reztem az el�gt�tel vev�s �des �z�t. Megfizetek, minden�rt meg fogok fizetni, amit ellenem elk�vett�l… Meghalsz, Menoru!

– Risa? - l�pett mell�m elsz�nt tekintettel �cs�m. - Az Otohime d�nt�se alapj�n… te vezetsz minket… Nos?

Tovat�nt a v�res, s�t�t �n lelkemb�l, ahogy ell�gyul� tekintetem egyetlen testv�remre emeltem. Szemei hat�rozottan, elsz�ntan csillogtak, az � erej�b�l mer�tettem er�t magamnak. Egy pillanatra a f�k �s bokrok k�zt kil�p�kre pillantottam, s tudatom azonnal felm�rte a sokas�got, ami az erd�ben v�rva figyel.

Ek�zben mellettem kil�pett a k�t m�sik oszlop, kik a t�bbi hadtestet vezett�k, mellett�k felt�ntek a v�rvonal �s kl�n f�n�k�k, az oszlopok szerz�d�i. Mire �szbe kaptam, m�r a k�t otome f�l t�rdre ereszkedve v�rta ur�nak d�nt�s�t, csak �n hezit�ltam.

Megkapaszkodtam a b�ztat� gondolatokban, melyeket Kagutsuchi sugalmazott elm�mnek, �s lassan �n is leereszkedtem Reito el�tt. Egy pillanatra f�tyolosnak t�nt a tekintete, tal�n mondani is akart valamit, �m �n nem akartam, hogy most mondja. Azt akartam, hogy kezdj�k el, hogy legy�nk t�l ezen, s akkor ism�t, tal�n ism�t minden a r�gi ker�kv�g�sba ker�l. �gy ink�bb lehunytam szemeim, felszegett fejjel v�rtam �rint�s�t.

– Ha elfogadod az akaratom, szabadon engedem az er�d, Siroitoshi Negyedik Oszlopa; Risa Narusegawa.

– Elfogadom! - olyan idegen, �s �lces volt a hangom.

Nem l�ttam, csak �reztem, ahogy az �get�, tagjaimat bej�r� bizserg�s kiindul a homlokomb�l, majd b�r�met bebor�tja a kellemes, lelkemig hat� �rint�s�vel a h�feh�r, aranyosan f�nyl� p�nc�l. Csukl�imon felragyogtak a p�ntok, hajam elt�volodott h�tamt�l, ahogy a vasp�ntok felfogt�k hossz�t. Mikor feltekintettem mellettem m�r mind a k�t oszlop harck�szen, szilaj tekintettel b�multa a lenyugv� Nap v�rv�r�s korongj�t.

Ruganyos, k�nnyed mozdulattal felemelkedtem, majd sz�tnyitott ujjaim k�z�tt megjelent az apr�, feh�ren izz� g�mb, s halk csattan�ssal felvette naginat�m form�j�t. J�l eset a h�v�s f�m �rint�se, b�r a keszty�k�n �t csak halv�nyan �rz�keltem. B�rh�nyszor �lt�ttem fel kino�m, m�g mindig mag�val tudta ragadni lelkem az �rz�se… a hat�rtalan, v�gtelen er� �rz�se. Egy olyan er��, melynek nem lehetet g�tat szabni, mely bej�rja minden apr�, pici sejtem, mely tettekre buzd�tja elm�met.

Nem vagyok se nagy sz�nok, se jeles hadvez�r. Azt se tudom Yorouichi mi�rt engem szemelt ki erre a posztra… tal�n csak es�lyt akart adni a bossz�mra, hogy �gy �rezzem t�nyleg �n hiszem v�ghez. Tudom, hogy nem. Csak egy homokszem vagyok a sivatagban, aki a t�bbiekkel ellent�tben nem f�l, ha a sz�l elragadja, �s a magasba emeli. Egy kicsiny szemcse, mely olyan, mint a t�rsai, m�gis, a kop�r lank�k k�z�l az o�zisba v�gyakozik, noha nem ott a helye.

Nem sz�nokoltam, nem mondtam b�ztat� szavakat. Az egyetlen utas�t�som csak az volt, melyet m�r el�re elterveztem.

– Nem olyanok vagyunk, mint �k, nem rendez�nk m�sz�rl�st. Csak az ellen�ll�kat �s a katon�kat �lj�k meg. Nem akarom megl�tni, hogy b�rki kezet emel �rtatlan asszonyra, vagy remekre…

Nem fordultam fel�j�k, �gy is b�ven el�g volt hallanom a helytelen�t� morg�st. Tudtam, hogy sokaknak nem fog tetszeni. �m nem akartam les�llyedni arra a szintre, ahov� szerelmem �s Menoru k�z�s er�vel akartak tasz�tani. Nem, �n m�s vagyok! Youkai, otome, de nem �rtatlanok gyilkos.

– Rem�lem vil�gos voltam? - fordultam m�g is h�tra, mivel a morg�s, �s helytelen�t�s zajai csak nem sz�ntek. - Ha valakit megl�tok, hogy m�sz�rl�sba kezd, a saj�t kezemmel �l�m meg!

Nyomat�k kedv��rt a f�ldbe d�ftem a naginata nyel�t, mire az felf�nylett, s lassan beleolvadt a f�vel gy�ren ben�tt domboldalba, hogy azt�n feh�ren ragyog� f�nyek k�s�ret�ben megjelenje, szinte a domboldalr�l sz�letve szolg�l�m. Kagutsuchi v�szj�sl� ki�lt�sa rikoltva sz�llt tova a sz�llel, mely elindult a d�li palota fel�, vinni a h�rt; minden perc�k meg van sz�ml�lva.

Ellend�ltem, a s�rg�s f�nyfolt, mely testemet alkotta menet k�zben felkapta, a domboldalon lejjebb, a f�ldb�l kibukkan� fegyverem, s a k�vetkez� pillanatban m�r �ri�si szolg�l�m aranys�rga cs�r�n �lltam. Oldalra sand�tva megpillanthattam a k�t m�sik behem�t �llatszer�, f�listen l�nyt, k�s�r�immel egyetemben.

– A j�t�k kezdet�t veszi… - motyogtam magam el�, mire Kagutsuchi gondolatban azonnal v�laszolt.

– Elfajzott egy gondolat, ezt j�t�kk�nt �rt�kelni…

– Ki fogom �lvezni minden pillanat�t, �s m�dszeresen v�gzek vele… - ajkaim mosolyra h�z�dtak, ahogy fant�zi�mban felragyogtak a r�g�ta d�delgetett v�gyak bossz�mr�l.

– J�l hangzik. B�r f�lek t�le lass� leszel, hogy els�nek elkapd… - bizony ez utal�s volt arra, hogy mellett�nk mozg�sba lend�lt a t�j, ahogy ezernyi kinoe aktiv�l�dott, �s katon�k l�bai d�b�r�gtek el mellett�nk.

– A gyorsas�g a te reszortod, kedves t�rsam…

– T�rs? - �reztem a g�nyt, v�g�l az �szinte �r�m�t ebben a behat�rolhatatlan, zeng� hangban, melyet csak az �n f�leim �szleltek. - Ha �gy gondolod �r�mmel…

***

Sesshoumaru felkapta a fej�t, s fesz�lten f�rk�szte a naplemente narancs f�nyeiben f�rd� t�jat. A sz�l, �s amit susogott. A zsigereiben �rezte, hogy t�rt�nni fog valami… Valami, amire napok �ta v�r.

A szell�, mely az el�bb olyan vadul, v�gtatva hozta az �zenetet most �jra k�rbe futotta a palot�t, megt�pte a kerti f�k �gain a levelet, �s bele kapott a kutyaszellem ez�st�s, f�nyl� hajsz�lai k�z�.

A t�volban, t�l a v�rosfalon, a z�ldell� hegyek �s a t�rkiz �ce�n k�z�tt valami remeg�s, k�l�n�s vibr�l�s t�nt fel a leveg�ben, mintha a z�ldell� dombok is mozg�sba lend�ltek volna. A f�rfi v�konyra h�zta aranysz�n szemeit, hogy m�g jobban meg tudja figyelni a k�l�n�s, v�szj�sl� jelens�get, m�gnem v�ratlanul �ri�si, h�feh�r test emelkedett a magasba, mik�zben d�b�rg� sz�rnycsap�sokat sodortak f�leihez a fenyeget�en �rkez� sz�ll�k�sek.

Sesshoumaru meglepett ny�g�ssel szabadult meg eddig fesz�lts�g�ben bent tartott l�legzet�t�l, ahogy szemei felismert�k az �ri�si, gy�ny�r�s�ges l�nyt, mely d�h�s rikolt�ssal a magasba emelkedett. M�g t�l sem jutott az els� d�bbeneten, mikor is hasonl�, furcsa, �mde l�that�an kisebb, m�gis hatalmasnak tetsz� l�nyek t�ntek fel az els� mellett. Akkor m�r meg�rtette, nem a domb mozdult meg, hanem alakok ezrei rohannak rajta lefel�. T�bben voltak, mint amennyire legvakmer�bb sz�m�t�sai alapj�n gondolni mert, hiszen fel nem foghatta, a f�lig kiirtott, lerombolt v�ros hogy adhat ennyi harcost egy revanshoz.

Az ifj� taiyoukai percekig a d�bbenet hat�sa alatt volt. Csak markolta az erk�ly korl�tj�t, s k�ptelen volt szemeit elszak�tani az �len k�zeled�, a lesz�ll� alkonyatban szinte vil�g�t�, t�zesen l�ngol� fark� hatalmas mad�rszer� l�nyr�l. K�r�l�tte izzott a leveg�, �s noha hunyorognia kellett, m�g �gy is kitudta venni, amit a legjobban l�tni k�v�nt.

Karcs�, magas alak �llt b�szk�n, fegyver�re t�maszkodva az �ri�sl�ny sz�narany cs�r�n, ahogy az lehetetlen sebess�ggel k�zeledett, ak�r egy l�ngol� t�zgoly�, v�ratlan gyorsas�ggal v�lt k�pess� arra, hogy kivegye a m�lytengeri k�k sz�nben j�tsz� szemeket, a felt�z�tt, �ben hajkoron�t, a n� kecses, v�kony nyak�t, s eg�sz babon�z�an gy�ny�r� l�ny�t. �m ahogy m�ltak a pillanatok, cs�kkent a t�vols�g, k�ptelen volt nem �szrevenni, a leny�g�z�en k�k szemek olyan tekintettel figyelik �t, �s vele egy�tt a palot�t, mely idegennek hatott a n�t�l, kinek gondolat�t�l k�ptelen szabadulni.

Szinte mellbe v�gta a fiatal d�mont, ahogy felfogta, nyoma sincs ebben a l�nyben annak az �rtatlan, kedves l�nynak, akit itt hagyott hetekkel ezel�tt. Harag, bossz�v�gy, indulat, �s d�h kegyetlen f�nyei j�tszottak a m�skor oly ig�z� pillant�sban, s a telt, apr� ajkak kellemetlen�l torznak hat� mosolyra h�z�dtak

B�rmennyire a pillanat hat�sa alatt is volt, a kutyaszellem �let�t m�g is megmentett�k kifinomult �rz�kei. M�g a t�mad�s pillanat�ban ell�kte mag�t az erk�ly korl�tj�t�l, majd elmos�dott alakk�nt rontott a szob�j�ba, �pp hogy csak elker�lve a tombol� l�ghull�mot, mely darabokat szak�tott ki a palota t�m�r szikla test�b�l. K�t pillanat volt az eg�sz, a youkai haorit h�zott, majd rutinos mozdulatokkal csatolta mag�ra a vaskos v�rtezetet. V�g�l m�g miel�tt b�rmi m�st tehetett volna a l�gnyom�s kil�kte a foly�s�ra, hogy a szemk�zti falnak csap�dott.

– Ha ez �gy megy tov�bb, m�g a v�g�n meg�l… - h�z�dtak �ssze bossz�san a f�rfi szem�ld�kei, majd ism�telten brav�ros menek�l�sre k�nyszer�lt, mikor a szinte form�t �lt� sz�l �ts�p�rt a foly�s�n.

Egyetlen es�ly�nek a szabad �g alatti harcot l�tta, �gy t�nt a palota nem lesz k�pes sok�ig elviselni a nyom�st, ami r�nehezedik. �m nem juthatott olyan k�nnyen ki az udvarra, hiszen az �p�letben elszabadult a k�osz. Csel�dek, n�k, f�rfiak, hivatalnokok, katon�k ordib�ltak, sikongattak �s rohantak fejvesztve, ki erre, ki arra. T�bben hiszt�rikus rohamot kaptak. Sesshoumaru, ahogy le�rt az als�bb szintre, m�r azel�tt k�zelharcba kellett bocs�tkoznia, hogy felfogta volna mi t�rt�nt.

Az udvar, �s a bej�rati csarnok csak �gy hemzsegett a p�nc�los, villog� szem� t�mad�kt�l, �s a pillanat mikor betoppant �gy t�nt, fellobbantotta azok harci kedv�t is, kik eddig tart�zkodtak. Egy l�legzetv�telnyi kis id� volt, ezer meg ezer, bossz�t�l f�nyl� szemp�rral tal�lta szemben mag�t, �s tudta, ez olyan bossz� mely jogosan s�jthat le r�. V�g�l az ifj� kutyaszellem �sszeszor�totta �kleit, �s ugyan valami k�l�n�s, meg nem foghat� f�jdalmat �rzett, elhat�rozta; nem fog itt meg halni. Addig nem, am�g meg nem tal�lja Ris�t. Addig nem, am�g nem v�gez Menoruval.

Egyszerre mozdult meg az �rj�ng� t�meg, s kezdt�k v�gni a maroknyi katon�t, kik megpr�b�lt�k h�siesen feltartani az �radatot, �m azok egykett�re a nyugati tartom�ny�r�k�s k�zel�be ker�ltek. Sesshoumaru az els� percekben rem�nytelen�l v�dekez�sre k�nyszer�lt, szinte azonnal be szerzett p�r sebes�l�st is, b�r azok j�r�sz�t v�rtjei felfogt�k. Ez azt�n felsz�totta a fiatal d�mon harci kedv�t is, �s egykett�re helyet teremtett mag�nak a visszavonul�sra, b�r f�jdalmasan kellett tudom�sul vennie, amelyik t�mad� olyan k�l�n�s anyagb�l k�sz�lt p�nc�lt visel, mint Risa, azok ellen kev�snek bizonyulnak karmai. S hamarosan m�r saj�t �ps�g�t meg�rizv�n nem is haszn�lta �ket, mivel legt�bbj�k vagy let�r�tt, vagy a fel�re kopott. Ha ideje lett volna, bizony�ra k�tked�sek k�zepette �mulni kezd v�rz� kezei l�tt�n, de ha �letben akart maradni, ezt nem tehette meg.

Percek m�lt�n �rkezett csak a felment� sereg, �s ekkor v�gre lehet�s�ge v�lt a d�monnak, hogy kiv�ljon az �r�lt forgatagb�l. Csak vissza, vissza az emelet fel�! �tt�rte mag�t a l�pcs�n lefel� igyekv� v�d�k�n, majd a m�g mindig hiszt�rikusan rohang�l� h�zn�pe k�z�tt �tv�gva az egyik nyitott ablakhoz rohant, hogy azon l�gies k�nnyeds�ggel t�vozzon. Alig egy sz�vdobban�snyi id� m�lva cik�z� ez�st�s szellemg�mb r�ppent vissza ugyan azon a ny�l�sz�r�n, �pp hogy csak megmenek�lve, egy a fal mellett eltombol� �ri�s sz�l�rv�ny el�l. �gy azt�n Sesshoumaru ink�bb a kert fel� pr�b�lkozott a k�vetkez�ben, �s val�ban, �gy t�nt ide m�g nem vette be mag�t az ellens�g.

Egy villan�snyi gondolkod�s ut�n l�pteit a nagydomb fel� vette, mely egyetlen kil�t�si pontot jelenthetett sz�m�ra, s b�r semmif�le haditervet nem dolgozott ki mag�nak, k�t c�l mindenn�l er�sebben vez�relte; �letben maradni �s megtal�lni a l�nyt. B�r el�bbi szinte lehetetlennek t�nt, minek ut�n els� sz�m� c�lpontt� l�ptette el� mag�t azzal, hogy felfedte jelenl�t�t. �m ha a h�r eljut Ris�hoz…

Sesshoumaru megtorpant, ahogy a csapong� leveg� gyan�s szagokat sodort fel�je. Azonnal fesz�lten figyelni kezdett, majd koncentr�lva felr�ppent a dombtet�re, hogy lev�gja az utat, mely m�g h�tra lett volna. Odaf�nt azt�n m�g moccanni sem maradt ideje, azonnal penge nyom�dott nyaki �t�er�hez.

– Nocsak, nocsak… csak nem az ifj� nyugati tartom�ny �r�k�s, aki k�ny�kig v�resen t�vozott t�l�nk? - duruzsolta egy �des, m�gis visszatasz�t� hang a f�l�be.

Ugyan t�mad�j�t nem l�thatta, m�g is azonnal tiszt�ban volt minden adotts�g�val. N�la alacsonyabb, v�kony, olyan k�l�n�s p�nc�lt visel� n�. S a f�m, mely nyak�hoz simul a n� kez�re csatolt ac�lkarmok hegyei. Maga el�tt pedig – megsz�lethetett a felismer�s –; mi�rt volt olyan �res, �s csendes a kert. Itt m�r v�get �rt a harc, �s minden ellen�ll�t, m�g a domb tetej�n, vagy a t�ls� r�sz�n le�ltek, innen n�zve mindent bebor�tott a v�r, �s mindenfel� �lettelen holtestek fek�dtek, kis t�zek pislogtak az alkonyatban a feket�ll�, f�ldbe f�r�dott nyilak �s d�rd�k k�z�tt.

Egyes egyed�l �, �s ismeretlen, de visszatasz�t�an er�s t�mad�ja voltak m�r csak itt �l� l�nyek. Ez pedig nem jelenthetett m�st, minthogy egy kellemetlen�l sok er�t felem�szt� szemt�l szemben harccal kell sz�molnia.

– B�knak veszem, hogy eml�kszel r�m… �lvezd ki, mert �n leszek az utols� eml�ked is. - az eddig ide-oda futkos�, a ter�letet p�szt�z� arany szemek pillant�sa v�ratlan gyorsas�ggal megkem�nyedett, �s elhideg�lt, mik�zben az eddig �rzelmek �ltal d�lt arc ism�t ridegg�, �s megfoghatatlanul t�vols�gtart�v� merevedett.

Ugyan a v�r�s haj�, bossz�szomjas otome azonnal �rezte, er�s v�ltoz�s ment v�gbe ellenfele gondolatai k�z�tt, mely azonnal kihatott test�re �s erej�re is, m�gis, megh�kkeni sem maradt ideje, Sesshoumaru k�nnyed�n elt�nt vaskarmainak szor�t� fogs�g�b�l, s a k�vetkez� pillanatban, m�r csak a v�res, beszakadt karmok �rint�s�t tudta felismerni v�dtelen nyakszirtj�n�l.

– J� vagy… tal�n ez�rt keres t�ged az a kis j�tt ment liba is… de nem el�gg�! - vigyorodott el a l�tsz�lag patt helyzetbe ker�l� n�, mire szemeiben �r�lt f�ny villant, s ek�zben egy behem�t �rny�k r�juk vet�lt az alkonyatban…

Folytat�sa k�vetkezik…