Ikusa no hime - Risa

戦の姫 ーりさ

by Mido

8. fejezet:

Krist�ly - こうせき

N�ma belenyugv�ssal v�rtam az elker�lhetetlent.

�rz�keim k�b�k voltak, l�t�som hom�lyos, hall�som zavarta saj�t sz�vem reszket� dobban�sai. Egyetlen egy dolgot tudtam csak nagy sok�ra �rz�kelni; fekszem valahol.

Tagjaim az �lomn�l is nehezebbek voltak, ezt m�g l�gz�semen is �reztem. Perceket v�rtam, mire megbizonyosodtam r�la, �letben kell lennem, ha ezt a szor�t� f�jdalmat k�pes vagyok �rezni. �gy h�t kem�nyen �sszeszor�tottam fogaim, �s k�ny�keimre t�maszkodva felemelkedtem a nyirkos k�vezetr�l, melyen eddig arcom fektettem.

– Mester? - rohantak meg ideges, ny�g�s, m�gis ismer�s gondolatok.

– Kagutsuchi… - motyogtam neki vissza, b�r nem tudom ajkaimon kisz�k�tt-e hang.

Ugyan ekkor, ahogy �zott, s�t�tl� tincseim elmozdultak l�t�terem el�l, az el�m sz�k� l�tv�nyt�l �jult er� k�lt�z�tt bel�m. Mellettem, alig karny�jt�snyira Sesshoumaru fek�dt, alvadt v�rt�l s�t�tl� pocsoly�ban, magatehetetlen�l, �m �letben.

�gy k�sztam oda, mintha csak most pattantam volna ki az �gyamb�l, agyamb�l kitisztult minden f�jdalom �rzet, s csak egy dolog �rdekelt; hogy vele mi van.

– �letben van, de m�r nem sok�ig. - has�tott rem�nyeim k�z� szolg�l�m nemtelen, higgadt hangja.

– Hogy �rted? - �ltem fel a sebes�lt inuyoukai mellett, �s kif�s�lve v�rmocskos, kormos ujjaimmal szennyezett ez�st tincseit az arc�b�l, �lembe h�ztam a fej�t. - Hiszen er�s…

– A sebeit n�zd, �rn�m. - j�tt a kim�rt v�lasz.

Er�lk�dve ford�tottam �t a h�t�ra, s vil�goss� v�lt sz�momra a mozdulat k�zben, mennyire gyenge vagyok. Mikor v�gre Sesshoumaru teljesen �tg�rd�lt az oldal�n, �n a legrosszabbra is felk�sz�lve el�rehajoltam, hogy megvizsg�ljam s�r�l�seit.

Az arc�t k�l�nb�z� m�ret�, �s m�lys�g� karcol�sok �s v�g�sok bor�tott�k, melyeket ha feler�s�dik egyetlen gondolat�val bizonyosan el tud majd t�ntetni. �m enn�l sokkal jobban aggaszott test�nek t�bbi r�sze.

Mind k�t karj�n v�llig leszakadt a haori ujja, s �gy tiszt�n l�thattam kezeit, a m�lyen h�s�ba szakadt k�rm�ket, melyek egykor bizony�ra b�szk�n viselt fegyverek lehettek, az oldal�n t�tong�, fekete, varos lyukakat, melyekr�l fogalmam sincs, hogy szerezhette, a nyak�n lilul� v�ral�fut�sokat, elborzadtam ahogy felfogtam; gy�ny�r�, d�s ez�st haj�nak hossz�t szinte teljesen elvesz�tette, a m�skor eg�szs�gesen f�nyl� sz�lak most b�d�s, megp�rk�l�d�tt szagot �rasztottak.

Azonban mindez, m�g �gy egy�tt v�ve sem volt annyira elborzaszt�, mint a kutyaszellem legvesz�lyesebb s�r�l�se. Jobb v�ll�n, csontig felt�pett seb ontotta kellemetlen, b�z�s p�r�j�t a barlangba, �s ahogy a gy�r, kev�ske f�nyben kitudtam venni, nem csak a b�rt, az izmokat �s inakat t�pte le Yatagarasu a p�nc�llal egy�tt, hanem a d�mon kulcscsontj�t is szil�nkosra t�rte ac�lkem�ny cs�r�vel. A kis feh�r, n�hol �tl�tsz� szil�nkok sejtelmesen lebegtek a cs�r m�lyesztette kr�terben, melyet sziv�rg� v�r, �s s�rg�s genny t�lt�tt meg.

– J�s�gos teremt�m… - akadt a l�legzet a torkomon.

– Itt mi m�r nem sok mindent tehet�nk. A sz�vver�se ugyan lass�, �temes �s m�g kitart egy darabig… �m a t�deje… - szolg�l�m elhallgatott d�h�s pillant�somt�l, �m egy pillanat m�lt�n folytatta. - Risa-sama! Meg ne pr�b�ld levenni a p�nc�lt! Ha ezt teszed, k�ptelen leszek tov�bb gy�gy�tani a sebeidet.

– De valahonnan t�p�st kell szerez�nk! V�z van, t�zet majd csin�lok valahogy… - soroltam, mik�zben szemeim k�rbe futattam a nyirkos, m�szk�ves falakon. - Mellesleg… hol vagyunk most?

– A Barlangok egyik�ben.

– �gy �rted? - d�bbentem le. - �gy �rted, hogy a Krist�ly-barlangok egyik�ben?

– �gy!

Hitetlenkedve helyeztem vissza �lemb�l a f�ldre Sesshoumaru fej�t, majd a l�baimba has�t� f�jdalommal mit sem t�r�dve, elsiettem abba az ir�nyba, honnan a dereng�s besejtet�d�tt. �s val�ban. A barlang sz�j�t perny�z� v�zf�gg�ny, az Adekawa m�lt�s�gteljes v�zes�se takarta.

– Hogy ker�lt�nk mi ide? Hiszen a D�li Palot�t�l…?

– Mikor h�vt�l, m�r csak az es�s f�jdalm�t�l tudtalak meg�vni titeket, �gy hossz� m�rf�ldeken �t vitettem magunkat a foly�val. M�g nem egy be�ml�sn�l megismertem az Adekawa egyik mell�k�g�nak viz�t, �s a foly�t k�vetve felrep�ltem Shiroitoshi sz�l�ig. B�r a v�rosba nem mertem mutatkozni… ha megteszem, lehet te m�r meleg szob�ban lehetn�l, de nem tudtam mi c�lod a Nyugatival.

– J�l d�nt�tt�l Kagutsuchi, k�sz�n�m. - hajoltam meg apr�t t�nd�kl� h�feh�r l�nye fel�. - Most k�rlek pihenj, hamarosan, m�g pirkadat el�tt le kell vinned minket a h�zunkhoz.

Tekintetemet elford�tottam a t�nd�kl� f�nypontok milli�rdj�t�l, �s visszat�rtem a barlang s�t�tj�be. Agg�d� pillant�st vetettem a mozdulatlan, verejt�kben �sz� youkai fel�, majd gyors l�ptekkel megindultam a barlang belseje fel�. Ezt az �tvonalat m�g soha sem haszn�ltam, l�tez�s�r�l sem tudtam, �s k�v�ncsis�ggal t�lt�tt el a gondolat; val�sz�n�leg most sokkal beljebb jutok, mint ameddig valaha is voltam. Eddig �seink s�rj�n�l mindig meg�lltam, �s nem mer�szkedtem be a Krist�ly-csarnokba, mir�l az eg�sz barlangrendszer a nev�t kapta.

Mikor dereng�s has�tott az �reg s�t�tj�re, nem hogy meg�lltam volna, ink�bb m�g jobban felgyors�tottam l�ptem, s szinte futva robbantam be a csod�latos, l�legzetel�ll�t� aul�ba.

K�r�l�ttem karcs�, faragott oszlopok sz�ktek a magasba, s mindegyiken szem magass�g f�l�tt egy kicsivel, csill�ml� �kk�vek �ltek. El�ttem kett�, egyenk�nt tizenh�t oszlopb�l �ll� sor emelkedett, mik k�z�tt v�gig haladva, m�g a bors�szemn�l is kisebbnek �reztem magam. A g�r�ngy�s m�szk�padl� elt�nt, arannyal fug�zott �ri�s lapok kopogtak csizm�im alatt, mik�zben nem tudtam betelni a l�tv�nnyal.

Minden p�r oszlop m�g�tt d�szes, festett domborm� b�jt meg, melyek n�p�nk t�rt�net�t �br�zolt�k eg�szen az �sid�kt�l fogva. Sosem l�ttam m�g ehhez foghat�t, ahogy f�l�ttem a bolt�vek �ssze�rtek, s a plafonba �gyaz�dott krist�lyokt�l �gy n�zett ki, mintha a csillagos �g ragyogna f�l�ttem. Lelkemben egyre n�tt az �h�tat, szellememet meg�t�tte ezen szent hely var�zslatos kisug�rz�sa, �m l�pteimen nem lass�tottam.

Mikor el�rtem az oszlopsor fel�t, m�r tiszt�n l�ttam a ragyog� f�nyt a t�volban, �s meg sem �lltam, m�g el nem �rem a csarnok v�g�t, mely hirtelen kisz�lesedett, majd falai visszakanyarodva �lelt�k �t egym�st. Az �ri�s kupola, mely a Krist�ly-erd� f�l� emelkedett olyan volt, ak�r az �jszaka b�rsonyos kez�nek simogat�sa, mindent nyugtat�n betakart, �m a f�nyj�t�k k�zep�n, a megsz�ml�lhatatlan, milli�rd, a f�b�l kin�v�, �rcesen csill�ml� dr�gak� k�z�tt ott magasodott, a t�k�letes faforma; d�s, �gas, leveles, l�legzetel�ll�t� t�nd�kl�s�vel.

Mint ahogy a legend�k le�rt�k, �gai �veges feh�rek voltak, ak�r a gy�m�nt, levelei mintha ezernyi smaragdb�l sz�lettek volna, �s s�r�n bor�tott�k gallyait, azonban mik�zben gy�ny�r� zaf�rk�k vir�gokat bontott, �gain ott pihentek a term�sek; rubin piros �rett alm�k.

– Bocs�ss meg, hogy zavarom nyugalmadat! - sz�laltam meg elcsukl�, rekedt hangon.

Tiszt�ban voltam vele mekkor�t v�tkezem, hiszen a Tan�cs b�lcsein k�v�l senki nem l�togathatta ezt a termet, �k is csak �vente egyszer, mikor elhozt�k az els� �v�kbe l�p� gyermekeket, hogy a Krist�ly-fa j�indulat�t k�rj�k, valamint az apr� �kk�vet, melyet k�s�bb a sz�v�kbe �ltettek.

– R�g nem tal�lkoztunk, lehet nem is eml�kszel r�m… �n kaptam a csecsem�k k�z�l utolj�ra olyan krist�lyt, melynek ereje Shiroitoshi �t Oszlopa k�z� emelt. H�l�s vagyok a nagylelk�s�ged�rt, de most lopni j�ttem hozz�d…

Leheletem p�r�ja zavar�n gomolygott el�ttem, s ahogy fuvallat t�madt az �ri�si csarnok fel�l k�s�rteties, gy�ny�r�s�ges csilingel�s t�lt�tte be a termet.

– Sz�ks�gem van egy krist�lyra, b�rmilyen kicsiny is. Csak a te adom�nyod mentheti meg valakinek az �let�t, aki… - elakadtam. - Akit nem hagyhatok meghalni. Szabd ki r�m m�lt� b�ntet�sed, ami�rt k�pes vagyok lopni t�led, vagy adj �nsz�ntadb�l…

Reszketve v�rtam, de nem t�rt�nt semmi.

Nem tudtam, mit tegyek. A fa vagy nem hallja, amit mondani akarok neki, vagy csak nem �rti. Egy�ltal�n hogyan �rtheti a szavaim valami k�l�n�s, �kk�ves fa? Lelkembe hatolt a k�ts�gbees�s.

�jabb fuvallat futott v�gig a csarnokon, melyet ism�t csilingel�s k�vetett, b�rsonyos, z�g�, s emberi szavakat form�lt.

– Hajland� vagy k�rhozatra �t�ltetni a lelked, s kitagadtatni magad �seid szent nyugv�hely�r�l, egy f�rfi �let��rt? - duruzsolta egy finom n�i hang, elvegy�lve a krist�lyok cseng� dallam�ra.

Fagyott� merevedtem a megd�bben�st�l.

– Ha ezt kell ki�llnom �rte… - elbizonytalanodott a hangom. �m nem volt helye a t�tov�z�snak. Egyszer�bb volt nem bele gondolni, �s tov�bb l�pni. - Ha ez az �ra, hogy Sesshoumarut �letben tartsam, h�t b�rod a szavam. Minden, a hal�l ut�n j�r� jussomr�l lemondok.

– B�tor, de ostoba kinyilatkoz�s, Risa Narusegawa, Ac�l le�nya^*. Eml�kszem r�d, m�g csecsem� volt�l, mikor neked adtam azt, minek mostani er�det k�sz�nheted. Lehet�s�get kapt�l t�lem a felemelked�sre, �m te egy f�rfi�rt, ki lem�sz�rolta v�reid z�logba adn�d a lelked…

Elfeh�redtem. Honnan tudhat � mindent? Egy�ltal�n, hogyan lehets�ges?

– Hajland� vagy beengedni engem a lelkedbe? - futott �t �jra a dallamos nesz a fa �gai k�r�l.

– T�gy, ahogy csak akarsz. Hal�lomig h� szolg�d vagyok. - hajtottam fejet, mire mintha valaki megsim�totta volna az arcomat.

– A sz�ved er�s, �s nem szennyezi semmif�le romlotts�g. - Ebben er�sen k�telkedtem. - Teh�t fogadd aj�nd�kom, mivel megmentheted azt, aki�rt a lelked is eladtad volna.

Cseng�-bong� nesz j�rta �t a termet, ahogy a fa talapzat�nak l�pcs�ire apr�, hegyes krist�lydarab hullott, majd gurult csizm�im el�.

– Sosem fogom tudni megh�l�lni el�gg� aj�nd�kodat, Teremt�nk. Mindazon�ltal �letem v�gig szolg�llak majd, ahogy csak tudlak.

– Nagy szavak ezek, egy ilyen fiatal l�nyt�l, mint te. Mindazon�ltal, a sorsodon nem v�ltoztathatsz, ha a sz�ved m�sk�pp nem maradhat tiszta, �ruld el a n�ped, v�laszd a k�rhozatot, �s j�jj vissza hozz�m, ha m�r nem b�rod cipelni f�jdalmad terheit.

�gy �lltam ott, mint aki gy�keret eresztett. A fa, mellyel k�z�ns�ges otome nem is besz�lhetett sorsot vetett nekem. Mintha megj�vend�lte volna tetteim, �s mindezt olyan nyugalommal, mit�l �kl�mnyire sz�k�lt a gyomrom. �n, el�rulni a n�pem? �n elhagyn�m ezt a v�rost? �reztem, ahogy eddig l�ketet�, forr� v�rem is lelassul ereimben.

– Ne �llj ott, mert az id� olyan aj�nd�k, melyet �n sem osztogathatok szabadon.

Tov�bbra sem mozdultam, annyira elsz�rnyedtem a hallottakt�l, hogy k�ptelen voltam a cselekv�sre.

– Na de, gyermekem! - bossz�s cs�r�mp�l�s vegy�lt a csill�ml� szavak m�g�. - M�g t�zet �s k�tszert is kell szerezned… vagy t�vedn�k?

Pislogva t�rtem vissza a val�s�gba.

– I-igen…

– Akkor meg? Menj vissza az els� oszlopsorig, majd a legs�t�tebb sarokban, a Tisztas�g Gy�m�ntj�nak sz�let�se mellett �tj�r�t tal�lsz. �seid s�rboltjai k�z� visz. Ha fell�psz Otome-sama kript�j�nak emelv�ny�re, az m�g�tt selymet tal�lsz, a csarnokban f�kly�kat.

– Igaz�n k�sz�n�m. Nem is tudom mit mondjak!

– Ne mondj semmit, csak siess, mert a f�rfi az els� barlangokban haldoklik. - az eddig simogat� borzongat� hang jegesen fagyoss� v�lt. - Valamint elv�rom t�led, Tetsu-kl�n v�rvonal�nak utols� n�i �r�k�se, hogy sose l�pj le a helyes �sv�nyr�l, k�l�nben t�ged k�s�r� �ld�som �tokk� v�lik homlokodon…

A d�b�rg�s feler�s�d�tt, majd elhalt.

– Hogy �g�rhetn�m ezt? - sz�rnyedtem el, hiszen fogalmam sem volt, mikor cselekszem helyesen, �s melyik d�nt�seim visznek tov�bb a Krist�ly-fa �ltal kinevezett helyes �ton.

– Ha mindig a sz�vedre hallgatsz, melyben ott l�ktet a krist�ly mit t�lem kapt�l, nem t�veszthetsz el egyetlen l�p�st sem. S ha el is hagyod a n�pet, mit szolg�lnod kellene, engem sosem hagysz el.

Hirtelen v�lt �ress�, �s komorr� a csarnok, mintha csak a f�nyek fakultak volna meg, vagy valami k�l�n�s b�b�j sz�llt volna fel. K�nyszeredetten el�re l�ptem, felemeltem a f�ld�n pihen� krist�ly darabot, majd m�lyen meghajoltam, s mint az �r�lt sz�guldottam kifel�. Az oszlopsor mell� �rve bizalmatlanul kerestem a Tisztas�g Gy�m�ntj�nak sz�let�s�t, �s r� is leltem, egyb�l a bal els� domborm�n.

Bebotladoztam a teljes s�t�ts�gbe, majd kezeimet el�re tartva tapogat�ztam a fal ment�n, m�g nem megtal�ltam az �tj�r�t. Itt azt�n vakon rohanni kezdtem, nem t�r�dtem vele, hogy csizm�m dobog�sa zavar� visszhangot ver �seim s�rja k�z�tt, �s rettegve a halott k�roml�st�l, de �tlend�ltem az �ri�s, aranyozott v�r�s m�rv�ny szarkof�gon, melyben Otome-sama pihente �r�k �lm�t, majd felkaptam a g�ngy�leg selyem v�get. Karomra ter�tettem, majd a kript�k k�z�l lekaptam egy lobog� f�kly�t, �s tov�bb rohantam, vissza a s�t�t j�raton, �t a l�pteimt�l zeng� Krist�ly-csarnokon, vissza a nyirkos, m�szszag� barlangba.

– Megj�ttem! - lihegtem, mikor megl�ttam a barlang �rny�ban szolg�l�m s�t�t alakj�t, �m vele tov�bb nem t�r�dve lerogytam a l�zasan vonagl�, k�nt�l izzadt Sesshoumaru mell�.

– Most m�r minden rendben lesz! - s�gtam neki, mire d�bbenetemre felny�ltak arany szemei.

Torkomra forrtak a szavak, mik�zben ujjaim k�z�l kisiklott az anyag �s a krist�ly, �pp, hogy a f�kly�t megtartottam.

A taiyoukai s�pol� t�d�vel m�ly l�legzetet vett:

– Tudtam, hogy addig nem fogok meghalni, am�g �jra nem l�tlak. - jelentette ki teljesen k�z�mb�s, majdhogynem h�v�s hangon, �m a sz�ja enyhe g�nnyal �titatott f�lmosolyra h�z�dott.

– Ne besz�lj! - pillant�som, akaratom ellen�re elkomorult, minden er�mmel pr�b�ltam k�z�mb�snek l�tszani, �rz�seimet eldugni a megvet�s fala m�g�. - Att�l, hogy l�tsz, m�g ugyan �gy meghallhatsz. �s ha �gy ebben a barlangban teszed azt, az nem lesz el�gt�tel sz�momra…

L�ttam, ahogy az arca megmerevedik, majd neh�zkesen oldalra ford�totta a fej�t.

Iszonyatos f�jdalom has�tott a mellkasomba, azt hittem felh�rd�l�k, de nem engedtem meg, hogy �rzelmeim, ak�r csak megsejtse. Nem, any�m gyilkos�nak lakolnia kell, az�rt amit elk�vetett, ezt m�g leggyeng�bb pillanatomban sem felejtettem.

– Ezt most ki kell b�rnod. - sz�geztem le hidegen, majd fel�ltettem �s a h�t�t a falnak d�nt�ttem. Most valahogy nem �reztem semmilyen neh�zs�get abban, hogy ilyen k�nnyen mozgassam �t. - �s pr�b�lj meg nem bele halni.

– Igyekezni fogok! - pillantott r�m, g�nyos kis vigyorral, mire �n hasonl�val viszonoztam gesztus�t, �s t�p�st tekertem naginat�m v�g�re. - Harapj r�. De ha csak egy karcol�s is lesz rajta…

Fintorgott, majd hagyta, hogy ajkai k�z� illesszem a r�d v�g�t, �s lehunyta szemeit. M�ly leveg�t vettem, mik�zben remeg� k�zzel kih�ztam fegyverem peng�j�t, mit hosszas l�ncz�rg�s k�vetett, �s �l�t a lobog� l�ngba m�rtottam. Mikor m�r kell�en izzott, a f�kly�t egy g�rgeteg k�nek t�masztottam, �s balommal leszor�tottam a d�mon v�ll�t, jobbomban pedig az izz� ac�llal a gennyez�, b�zl� seb fel� k�zeledtem.

Yatagarasu, l�gy �r�kk� �tkozott! - gondoltam remegve az elfojtott bels� f�lelemt�l, majd megszil�rd�tva elm�m a forr� vasat k�m�letlen�l a sebbe nyomtam.

Az elk�nzott, gy�trelmes, fojtott ord�t�s, mi azon az �jszak�n h�tszer sz�llt v�gig a v�roson, mindenkib�l r�m�lt d�bbenetet v�ltott ki. A h�zakban az emberek f�lve �ssze b�jtak, az otom�k saj�t tagjaikban �rezt�k a t�zel� k�nokat, s a Tan�cs tagjai reszkettek ak�r a ny�rfalev�l.

A hetedik elk�nzott, elhal�, sz�k�l� vony�t�s visszhangj�val azt�n megsz�nt a v�rost bebor�t� jeges f�lelem, s ugyan szemeim m�r hom�lyosak voltak a f�radts�gt�l, ujjaim reszkettek, �s szolg�l�m is egyre elgy�t�rtebben tartotta vissza az �jul�sban is reszket� Sesshoumaru karjait, m�g miel�tt engem is led�nt�tt volna a f�radts�g, merev ujjakkal emeltem fel a csill�ml�, aranys�rga krist�ly darabot, majd nyomtam a ki�getett sebbe, majd tekertem a finom selyemb�l er�s k�t�st a d�mon v�ll�ra.

Majd ahogy az utols� csom�t is er�sre h�ztam, er�tlen�l rogytam a f�ldre, majd pillanatok m�lt�n m�r �lomtalanul, m�lyen aludtam. �s valahogy �gy tal�lt r�nk a pirkadat els� dereng�se is, mikor elindult k�rhozat�som �jabb k�lv�ri�ja, �m addig m�g b�k�sen pihentem Sesshoumaru mell� rogyva a Krist�ly-barlangok csendj�ben.

Folytat�sa k�vetkezik…

^* Risa a Tetsu-v�rvonal �r�k�se, minek jelent�se vas, ac�l.