Ikusa no hime - Risa

戦の姫 ーりさ

by Mido

9. fejezet:

V�ltoz�sok -変化

Ak�r az �j leple alatt besurran�, lopni j�r� tolvaj, �gy �rkeztem meg saj�t h�zamhoz. A pirkadat m�r �titatta az �gboltot, egyre �lesebb� v�ltak a h�zak kont�rjai, s minduntalan att�l tartottam; nem tudok titokban haza �rni.

Kagutsuchit a kapuban elbocs�tottam, majd utolj�ra v�gig futattam pillant�som a kapu vasalt sz�rnyain, hogy megszil�rd�tsam akaratomat. Tudtam, hogy minderre, csak a p�nc�l tehet k�pess� �s b�ztam benne, hogy siker�lhet. A k�vezeten fekv� eszm�letlen kutyaszellemre pillantottam, mik�zben buzg� im�ds�gokat rebegtem, v�g�l r�sz�ntam magam a k�ptelenre.

Szaggatott mozdulattal lehajoltam, karjaim �tfontam az eszm�letlen f�rfi bek�t�z�tt mellkas�n, majd v�llamra h�ztam test�t. K�telkedtem, nagyon is k�telkedtem, hogy egy�ltal�n k�pes leszek megmozd�tani �t, �m musz�j volt megpr�b�lnom. Az istenek szerelm�re, h�t d�mon vagyok �n is, nem? B�r nem az a s�lyemel� kateg�ri�b�l…

Er�sen figyeltem egy vastag, s�t�tbarna bar�zd�t a csiszolt f�ban, majd kiegyenes�tettem derekam �s t�rdb�l emelkedni kezdtem. Az els� sz�vdobban�som alatt m�r egyb�l �reztem, ahogy eg�sz testemben megfesz�lnek az inak �s izmok, �m nem v�rt k�nnyeds�ggel egyenesedtem fel, majdhogynem teljesen.

Sesshoumaru bal karja nyakam sz�vem fel�li oldal�n l�gott, �s �n alkarj�ba kapaszkodva pr�b�ltam egyens�lyban tartani, hiszen igen csak instabil m�don billegett a jobb v�llamon. Ami a legnagyobb probl�m�t jelentette, az a magass�ga. J� egy fejjel alacsonyabb voltam n�la, �gy hi�ba is emeltem meg, l�bait ernyedten h�zta m�g�ttem a f�ld�n.

Nem baj Risa, nem a t�k�letess�g a c�l! – b�ztattam magam, s a korai �r�ban kezdtem �gy �rezni, tal�n az alv�s hi�ny fenyeget skizofr�ni�val. Vagy csak egyszer�en bele �r�ltem ebbe az istenek �ltal s�jtott �letbe? Az �jjel v�gign�ztem egy t�rsam hal�ltus�j�t, v�gig n�ztem, ahogy megk�nozz�k a f�rfit, akit szeretek, a f�rfit, aki miatt ennyit b�nh�dtem, m�gis megmentettem �t. �jra elj�tszottam a gondolattal, vajon mi t�rt�nt volna akkor, ha egyszer�en hagyom, hogy Shiho meg�lje… M�r k�s� volt ezen t�prengeni… b�r arra sem akartam gondolni, mi minden sz�rad m�g a lelkemen az �jszaka elk�vetett dolgok k�z�l.

Berogyasztottam t�rdeim, majd kecsesnek �ppen nem mondhat� mozdulattal, de �tlend�ltem a kapu felett �s �gyes man�verez�ssel a h�z el�tt �rtem f�ldet. Innen m�r csak �szrev�tlen el kellett jutnom a bels� udvarig, �s megfelel�en eldugott szob�t keresni tiltott vend�gemnek. Olyan k�nnyen ment, mint a karikacsap�s. Vagy csak �n voltam annyira f�radt, hogy az �r�kat is rohan� perceknek �rz�keltem?

J�l elm�l�zgattam egyre felt�r� �s�t�saim k�zepette, m�g megker�lt�k az �p�letet. Igyekeztem az �rny�kba maradni, �s k�zben nem feld�lni a ker�t�s melletti vir�gos kertet �s bokrokat. Az oldals� sz�rnynak v�ge szakadt, �s a hajnali dereng�sben megpillanthattam az apr� tavat, az �polt kertet s m�g�tte a f�lig le�gett m�sik sz�rnyat. Igaz�n ellent�tes l�tv�ny.

Elhaladtam az apr� kaviccsal bevont �sv�nyeken, inger�lten borzongva a hangt�l, ahogy a taiyoukai csizm�i sz�ntj�k m�g�ttem a k�veket, v�g�l lihegve, verejt�kben �szva el�rtem saj�t rezidenci�m bej�rat�t. B�r ha egyszer�bben fogalmazok, akkor mondhatn�m �gy is; szob�m kertre n�z� ajtaj�t.

Elengedtem Sesshoumaru ernyedt csukl�j�t, hogy elh�zzam a shoujit, �m az n�ma d�bbenetemre mag�t�l elmozdult. Minden idegsz�lam megfesz�lt, f�radt elm�mben egym�st v�ltogatt�k a tervek, m�g nem egykori komorn�m szenvtelen arca nem jelent meg el�ttem.

– M�r v�rtalak, �rn�m! - hajolt meg tiszteletteljesen, �s m�g csak jel�t sem mutatta, hogy felzaklatja a v�llamon cs�ng� szellem jelenl�te.

Hangtalanul f�lre �llt az �tb�l, majd beh�zta ut�nam az ajt�t.

– Azt hiszem p�r magyar�zattal ad�sak vagyunk egym�snak. - pillantottam fel�, majd megk�sz�r�ltem a torkom. - A seg�ts�gedre van sz�ks�gem. K�rlek, nyisd ki a falat az �gyam mellett!

Furcs�n hangzott, de � �rtette.

Sz�pen kiemelte a fakeretes rizspap�r fal egyik elem�t �s �tengedett minket a ny�l�son. Oda�t s�t�tebb volt, �s a tatamikon k�v�l semmi nem volt helyis�gben. Ez lett volna a szob�m b�v�thet� r�sze, �m �n nem tartottam r� ig�nyt.

– Ott is! - b�ktem a k�vetkez�, most t�l�nk balra fekv� shouji sorra.

Fumaya n�m�n k�vette utas�t�saim, m�g nem eljutottunk oda, hogy egy apr�, alig h�romtatamis helyis�gben �lt�nk mindketten. � m�csest gy�jtott, �n pedig leraktam eddig cipelt terhem �s visszat�rtem saj�t szob�mhoz, ahonnan tartal�k futont �s takar�kat hoztam magammal.

Mikor ezzel is megvoltunk �s v�gre volt egy percem szusszan, akkor j�ttem csak r� mennyire f�radtnak is �rzem magam. L�gz�sem szaggatott volt, nem �reztem elegend�nek az oxig�nt, melyet t�d�mbe sz�vtam, h�tamon verejt�kcseppek gurultak lefel�, izmaim g�rcs�sen meg-megr�ndultak.

– Risa-sama? - szak�totta meg a b�k�s csendess�get szolg�l�m bizonytalan hangja.

– Meg kellett volna �ln�m, vagy v�gig kellett volna n�znem, ahogy meghal. H�t �n egyikre sem voltam k�pes… - nem �reztem semmit mik�zben besz�ltem.

– A sz�vedre hallgatt�l �rn�m. Az sosem hazudik.

– Lehet. Ugyanakkor m�g is any�m gyilkos�t pr�b�lom most elrejteni abban a h�zban ahol a csal�dom �lt.

Fumaya f�szkel�d�tt, de tov�bbra is az egyetlen lobog� l�ngocsk�t b�multa.

– Szeretn�m, ha rajtad k�v�l senki nem tudn� meg, hogy � a h�zban van. Rem�lem �rted milyen fontos ez? - szegeztem az �szbe fordul� tincsekre pillant�som.

– Az �letem, �s mindannyiunk �lete, akit ma megmentett�l a te kezedben van. Ha b�rmif�le k�pen szolg�latodra lehet�nk, ak�r a hal�lunk �r�n is megtessz�k neked azt… �rn�m.

– H�nyan j�ttetek el a d�li palot�b�l?

– K�ttucatnyian.

– �rtem. - s�hajtottam m�lyet. - Ez a h�z am�gy is szinte �res, alig p�r rokonom maradt. J� b�n�sban lesz r�szetek, ha �gy viselkedtek, ahogy azt elv�rhatom t�letek.

– Minden megtesz�nk Risa-sama.

– Remek. Akkor te tov�bbra is mellettem maradsz, �s kiv�lasztasz kett�t a legmegb�zhat�bbak k�z�l, akik szem�lyesen nekem tartoznak felel�ss�ggel. A t�bbiek pedig… alig maroknyi szolg�l� van a h�zban, gondok is voltak bel�le, hogy lehetetlen �gy �letben tartani egy ilyen �p�letet… egy ilyen kertet. Hasznotokat fogja venni itt mindenki. - halkult el egyre f�radtabban a hangom. �gy n�z ki, m�r a hangsz�laim is mer�ben unt�k ezt a kellemetlen�l hossz�ra ny�lt folyamatos �brenl�tet �s stresszt.

– Nem csal�dtam benned �rn�m. K�sz�n�k mindent, �s engedelmeddel akkor int�zkedem is. Azonban… - tekintete a csendesen l�legz� d�monra fordult.

– Azonban? - k�rdeztem �n, �loms�ly� pill�imat akaratosan nagyra nyitva.

– Sesshoumaru nagy�rral…

– Ne nevezd a nev�n! - szak�tottam f�lbe �lesen. - El�g lesz a nagy�r is… vagy valami ilyen…

– Term�szetesen! - biccentett �, majd feljebb emelkedett sarkain, �s meg�rintette a f�rfi homlok�t, majd minden sz� n�lk�l lefejtette az �gyetlen kis k�t�st a brut�lis v�llsebr�l. - Azonban itt dolgunk lenne…

– Egyet �rtek. �n nem �rtek sokat a sebes�l�sekhez, se a gy�gy�t�shoz. Tegy�l, amit akarsz. - pislogtam komorn�mra bizonytalanul, de k�ts�geim j�l elrejtettem nemt�r�d�m hangsz�nem alatt.

– H�vok m�g k�t csel�det a mienk k�z�l… �s hozatok dolgokat, amikre sz�ks�g�nk lehet. Megfelel �rn�m?

– Csak csin�ld! - b�lintottam, mire � sebes l�ptekkel elindult, vissza a s�t�t mell�kszob�ba, majd a saj�tomba.

Azt hiszem elaludtam, mert hogy �rkez�k csendes neszez�s�re riadtam. Tal�n alig p�r perc m�lva. Megd�rzs�ltem �g�, f�radt szemeim, majd m�g miel�tt t�nylegesen meg�rkezhettek volna azok, kik fel�nk tartottak megr�ztam magam, ak�r a vizes kutya. A p�nc�l csill�ml� f�nyfoltokk� olvadt a b�r�m�n, majd egy pillanat m�lt�n ruh�imban �ltem a tatamin.

– Risa-sama? - l�pett be Fumaya nagy t�l, g�z�lg� vizet cipelve. - Bocs�ss meg, hogy ilyen sok�ig tartott!

– Semmi gond! - motyogtam �lomittasan, mik�zben a k�t ismer�s csel�dasszonyt figyeltem, akik bej�ttek komorn�m ut�n.

Mindketten cipeltek valamit; egyik�k nagyk�teg tiszta, feh�r rongyot, a m�sik kicsiny dobozokat �s �vegeket egyens�lyozott ujjai k�z�tt. Letett�k terh�ket, majd t�rdre borultak �s homlokukat a tatamihoz �rintve meghajoltak el�ttem. �n meg csak pislogtam, mint a levelib�ka.

– Igyekezzetek! K�t�seket a v�zbe, a fert�tlen�t�t pedig a t�lba! - suttogta visszafojtottan Fumaya, mik�zben �n n�gyk�zl�b k�zelebb m�sztam.

Sesshoumaru olyan mozdulatlan volt, ak�r egy darab fa, s ez a rezzen�stelens�g csak akkor t�rt meg, ha n�ha lassan �s szaggatottan leveg�t vett. Tudtam, hogy nem fog fel�bredni, hiszen saj�t maga gener�lta k�m�ban fekszik. Csak �gy van es�lye meggy�gyulni. �n seg�tettem innen kintr�l, a t�bbit mag�nak kell elint�znie bel�lr�l.

– Seg�tsetek levetk�ztetni! - j�tt az �jabb utas�t�s Fumay�t�l, mire halkan csuklottam egyet.

N�m�n figyeltem a youkai gy�ny�r�, h�feh�r b�r�t, d�s s�t�t szempill�it, az arc�ra tapadt v�rfoltokat, s megt�p�zott tincseit mik�zben valaki sikoltozott a fejemben; Nem akarom �t �jra ruha n�lk�l l�tni!

– Risa-sama, k�rlek, vagy seg�ts, vagy menj pihenni… - z�kkentett ki p�r pillanatos transzomb�l szolg�l�m szigor� hangja, �s ahogy k�rbe pillantottam m�r tudtam; vagy meg�r�l�k, vagy meg�r�l�k.

Ehhez csak hozz�j�rult a g�nyos kis z�mm�g�s a fejemben, ami szint�n ezt sugallta. V�g�l Kagutsuchi megadta a kegyelemd�f�st is, mikor hangja eljutott hozz�m:

– Azt akarod, hogy ezek az idegen n�k szedj�k le r�la a nadr�got? - k�rdezte tot�lisan higgadt �s nem t�r�d�m m�dba kapcsoltan, �m az �n v�rnyom�som hirtelen el�rte a csillagos eget.

Nem tudtam, mit tegyek. Menek�ljek ki a szob�b�l �s z�rjam magamra az ajt�t, vagy l�kjek f�lre mindenkit az �tb�l �s remeg� ujjak �rintsem meg �jra �t. Annyira akartam mindkett�t. �m valamire m�g k�ptelen voltam, nem csak egy �pk�zl�b d�nt�st hozni. Nem tudtam elszak�tani a tekintetem t�le, s b�rmennyire k�zd�ttem is, musz�j volt pillant�somnak lesiklania a halv�nyan v�rz�, s�lyos sebre, majd a sok apr� karcos horzsol�sra �s z�z�d�sra a bord�in, eg�szen le a derek�hoz, majd gigantikus nyel�ssel �rte szeml�l�d�sem a k�ld�k�t �s cs�p�j�nek lapos, f�rfias �v�t… �s ekkor bel�gott az egyik szorgoskod� csel�dl�ny feje a k�pbe.

A k�vetkez� tiszta pillanat, mikor ism�t a magam ura voltam, m�r saj�t szob�mba k�sz�nt�tt r�m. �gy n�z ki egy bakugr�snyi id� derekasan kimaradt az �letemb�l, b�r nem b�ntam, hogy nem eml�kszem r�, hogyan hagytam hanyatt homlok magam m�g�tt a szob�t. Az �gyamon �ltem, k�b�n figyeltem a kert fel�l bek�sz� dereng�st �s k�ptelen voltam tov�bb �bren maradni.

Nem �rtott volna egy zuhany, tiszta ruh�kat is illett volna h�znom, �m m�r olyan m�lyre s�llyedtem a fekete f�radts�gban, hogy tagjaim, ha akartam volna sem engedelmeskedtek volna elk�pzel�seimnek. Csendesen eld�ltem a bevetett futonon �s m�r azel�tt elaludtam, hogy a fejem a p�rn�ra �rt volna…

***

�des narancs f�nyp�szm�k vill�dztak a fejem felett. K�b�n, �loms�ly� pill�kkal figyeltem �ket �s nem gondoltam semmire. �res voltam, nem �reztem se, f�jdalmat se boldogs�got. Kellemes volt ez a s�ly n�lk�li lebeg�s, �bred�s �s alv�s k�z�tt, mikor m�g v�gtelen k�r�l�ttem a t�r �s senki sem zavarja mag�nyos nihili �llapotom.

Legal�bb is azt hittem senki sem fogja zavarni, �m mikor �ppen eljutottam eddig a gondolatig, n�i alak jelent meg az �gyam mellett, egy pillanatra meg�llt �s meghajolt, majd a szob�m ajtaj�n �tt�vozott.

Pislogva �ltem fel, sz�mat h�zva elg�mberedett tagjaim f�jdalm�t�l. M�g mindig ugyan abban a ruh�ban voltam, amibe Menoru ellen indultam. Szem�ld�k r�ncolva figyeltem a besz�r�d� arany f�nycs�kokat �s biztosra vettem, az id� korad�lut�nra j�r. Csakhogy abban is biztos voltam, hogy nem csak p�r �r�t aludtam. Csal�ka ez az �bred�s…

Halkan ny�sz�r�gve fel�lltam, majd m�g mindig csendes mag�nyomba burkol�zva l�pteim a f�rd� fel� vettem. Odabent sem �reztem sz�ks�g�t, hogy gondolataim is fel�bresszem, ment nekem magamt�l, automatikusan a vetk�z�s, �s olyan �l�halott szaggatotts�ggal var�zsoltam magamnak friss�t� f�rd�t, hogy jobb esetben f�jt volna a lass�s�g, amivel mozogtam.

De most se f�jdalom, se semmi kellemetlen nem k�rny�kezett meg, a fejem �res volt �s tiszta minden gondolatt�l, �n pedig �gy akartam m�g maradni. M�g nagyon sok�ig. Tal�n, mert valahol a tudatalattim m�ly�n ott lappangott a felismer�s; amint megsz�nik a k�nnyed lebeg�s ism�t gondok �s teend�k zuhannak a nyakamba.  

Melegv�z, hidegv�z, melegv�z, hidegv�z… Ennyire eml�kszem mosd�somb�l, b�r a fokozatoss�g elve j�l �rv�nyes�lt, az utols� h�v�s felfriss�l�s ut�n m�r olyan �ber lettem mintha, nem is aludtam volna �t napokat. Kil�ptem a h�v�s k�vezetre �s dideregve kutattam t�r�lk�z� ut�n. Gyors �temben sz�r�tkoztam, majd puha yukat�ba burkoltam magam �s tov�bb t�r�ltem v�zt�l elnehez�lt tincseim. Mikor m�r legal�bb f�rtjeim nem cs�p�gtek, mez�tl�b csattogva t�rtem vissza a szob�mba.

�ber lettem, friss �s �de, �m nem engedtem, hogy a gondolatok egy egyszer� husz�ros rohammal bevegy�k elm�met, lassan adagoltam magamnak az inform�ci�kat. Felr�mlett minden; a d�li palota, a kegyetlen harc, a barlang… minden a hely�n volt �s �jra nyomaszt� s�llyal nehezedett lelkemre, de m�r nem akartam �sszerogyni terhe alatt.

Az udvarra n�z� tol�ajt�hoz s�t�ltam, majd r�snyire h�ztam �s hagytam, hogy arcomra r�vet�ljenek a Nap bizserget�, �ltet�en forr� sugarai. P�r pillanatig �gy szieszt�ztam �s adtam �t l�nyem a kellemes melegs�gnek, mit�l �gy �reztem maximumra t�lt�dnek energi�im. Ett�l felbuzdulva azt�n m�g miel�tt meggondolhattam volna magam a pap�rfalon t�tong� hi�ny fel� l�ptem, �tsuhantam a sz�rk�leti hom�lyba borult szobar�szen, majd elh�ztam a shoujit, mi m�g�tt halv�nyan m�cses l�ngja pisl�kolt.

Sesshoumaru a futonon fek�dt, mozdulatlanul �s eg�szs�gtelen�l s�padtan. Csod�ltam, hogy m�g akkor sem sz�llt inamba a b�tors�gom mikor bel�ptem a kicsiny helyis�gbe, �s let�rdeltem mell�, �m m�g �lltam a sarat. L�legzetvisszafojtva figyeltem minden rezd�l�s�t, mellkas�nak �temes, lass� emelked�s�t �s s�llyed�s�t. Saj�t b�r�m alatt �reztem pulzus�nak l�ktet�s�t, ahogy v�rakozva j�rtattam tekintetem arc�n, egy fesz�lyez� pillanatig �gy r�mlett egy ritmusra ver, m�g a sz�v�nk is.

Nagyon mozdulatlan volt, ha nem �reztem volna bel�le az �let l�ngol� energi�it �radni, tal�n azt mondtam volna, hogy halott. De nem volt az. B�r�met simogatta a forr�s�g, a t�m�ny, szinte meg�rinthet� energia, ami �bel�le �radt, ami m�g d�moni l�pt�kkel m�rve is �ri�si volt �s elk�pzelhetetlen�l nagy hatalmat adott neki saj�t teste �s szelleme felett.

Egy k�sza minutumig �gy �reztem, musz�j meg�rintenem. Musz�j a b�r�m�n �rezni b�r�nek h�v�s b�rsony�t, musz�j saj�t aur�mmal v�gigsim�tani a bel�le �rad� er�t. Szaggatottan kapkodtam leveg� ut�n, fels�testem akaratom ellen�re el�re d�lt, de ujjaim �k�lbe szorultak, hogy v�letlen�l se �rintsem meg. Be kellett csuknom a szemem, k�nyszer�tenem kellett elbutult agyam, hogy a b�neire eml�kezzek �s ne test�nek �r�lt vonzalm�val kelljen harcolnom. Sz�lmalomharc lett volna ez, hiszen minden idegsz�lam, sz�vem minden dobban�sa arra v�rt, hogy �jra ez�st f�rjei k�z� f�rhassam ujjaim, hogy testem az � forr�s�g�b�l t�pl�lja meleg�t, hogy ajkaimmal �rezhessem minden rezd�l�s�t, hogy a sz�mat bet�ltse test�nek �ze…

H�tra h�k�ltem, fen�kre estem, majd egy pillanat m�lva �gy h�tr�ltam eg�szen az ajt�ig. A forr�s�g perzselte az arcom, viszont karjaim �s eg�sz testem m�gis borzongott, mintha tollal simogatn�nak. Saj�t kapkod� l�gz�semnek hangja t�r�tette hely�re jobbik eszem, �m m�g mindig az elm�lt percek hat�sa alatt �lltam.

Soha ilyet m�g nem tapasztaltam, olyan eleven �s val�s volt, hogy �reztem, ahogy saj�t v�gyam �ze vastagon r�tapad �zlel�bimb�imra �s keser�s�gemnek arom�ja meg�li sz�mat. Elemi er�vel, f�ld�nt�li vonz�d�ssal v�gytam r�, ugyan akkor undorodtam att�l, amit tenni szeretn�k, lelkem egy s�t�t zug�ban tajt�kos hull�mok fr�csk�lt�k be bossz�szomjas viz�kkel v�gyam �s ez a lelketlen gonoszs�g az el�gt�tel�rt ord�tott. Has�tott, sz�rt az oldalam mik�zben nem tudtam nem any�m hal�lsikoly�t hallani bels� f�lemmel, �s nem tudtam nem ap�m v�res arc�t l�tni magam el�tt. K�ptelen voltam a megbocs�t�sra… �s k�ptelen voltam elfogadni, hogy egy�tt kell �lnem ezzel a bels� v�v�d�ssal.

Sikoltottam volna, ha a sikongat�s n�k kateg�ri�j�ba tartozom, �m szerencs�mre nem tudtam magamat k�zt�k. Remeg� l�bakkal pr�b�ltam fel�llni, majd kih�tr�ltam teljesen a szob�b�l, becsaptam a tol�ajt�t �s sarkon fordulva kirohantam, vissza saj�t csalfa biztons�g�rzetet ny�jt� lakoszt�lyom fel�.

M�g remegtek a kezeim, mik�zben valami ruh�t kerestem magamnak, kapkodva, hideg ver�t�kben �szva r�ngattam magamra feh�rnem�im, majd feszes indig�k�k nadr�got h�ztam, reszketve k�zd�ttem �t karjaim fels�m ujjaiba, �s alig tudtam megk�zdeni b�r �vem csatj�val. Kirobogtam szob�mb�l a foly�s�ra, �s csak menet k�zben kaptam fel csizm�im, meg a mell�j�k fektetett r�vidkardot.

Mikor v�gre becsaptam magam m�g�tt az ajt�t, csak akkor v�ltam k�pess� ism�t leveg�t venni, azt hiszem tal�n m�g sz�vem sem vert az el�z� p�r pillanatban. Dideregve rogytam a fal t�v�be, majd er�ltettem karizmaim, hogy magamra r�ngassam l�bbelieimet �s felt�zzem fegyverem. Azt�n m�r csak h�travetett fejjel pihegtem, mint aki �ppen k�rbefutotta a birodalom hat�rait.

– Mi a j� �let volt ez…? - motyogtam magam el�, csontsz�raz ajkakkal.

Sz�vem m�g zaklatottan d�b�rg�tt bord�im fogs�g�ban, mikor v�gre t�ntorogva felkeltem �s az �tkez� ir�ny�ba indultam. Minden l�p�s megt�tele ut�n egyre cs�kkent zavarodotts�gom �s a nihili �ress�g lassan visszak�szott elm�mbe. A t�vols�g elem�sztette a lelkemet nyaldos� l�ngokat, s b�r �reztem hogy a felsz�n alatt megb�jik a v�r�sl� par�zs, a biztons�g t�ves ill�zi�j�ba ringattam magam.

El�sz�r vagy t�lteszem magam az elm�lt negyvennyolc �ra minden izgalm�n, f�jdalm�n �s retteg�s�n vagy sosem leszek k�pes tov�bb l�pni. M�rpedig nekem nem �llt sz�nd�komban ebben az �llapotomban itt ragadni, �gy egy j� eb�d - vagy vacsora - t�rsas�g�ban le akartam tiszt�zni minden �rzelmem, hogy legal�bb t�k�rbe tudjak n�zni. M�snak nem �reztem sz�ks�g�t, noha ott motoszk�lt fejemben a bizonyoss�g, sokkal kellemetlenebb perceket kell m�g t�l�lnem, mint saj�t lelkiismeretem roncsaib�l val� fel�p�l�s f�jdalmai… a b�n, amit elk�vettem s�lyosabb volt az �rul�sn�l is, �s �n m�gsem voltam k�pes megb�nni.

Elv�gre, a sors akarata volt, hogy Sesshoumarut k�z�l�nk val�v� tettem.

Folytat�sa k�vetkezik…