Egy�ttl�t…

Szireisz ahogy felkelt, tudta hogy a szelem �l, �s nagy k� eset le a sz�v�r�l. Fel�llt, �s d�h�t felejtve, kiindult a kerthez, gondolta hogy ott lesz, pihenni. Meg is l�tta a szelemet, �s hogy j�l van. De amint v�gig n�zet rajta, aggodva oda rohant hozz�.

-         Sessho… - mondta a szelemnek, mik�zben mellette t�rdelt, �s kez�t a szelem arc�ra tette. M�sikkal meg a sebet n�zte a karj�n.

-         Nem v�szes – mondta nyugodtan. K�zben nyugodtan hajtotta fej�t, a l�ny karj�ba.

Mire az, elszedte mind k�t kez�t a szelemr�l. Az egyikkel megpofozta. Le�lt mell�, d�h�s volt, gyorsabban l�legzet, �s a sz�vver�se is felgyorsult. M�rgesen harapd�lta a sz�j�t.

A szelem meg m�g mindig meglep�dve �lt a pofont�l. A l�nyra n�zett, aki a kez�vel a l�b�n dobolt. R�tette a kez�t, ezzel megnyugtatva. Mire az a l�b�t kezdte el mozgatni. Ses nem haragudott a pofon�rt, m�r kapott a l�nyt�l p�rat, �s tudta ezt most meg�rdemelte.

Szireisz elh�zta a kez�t.

-         Gyere! – mondta a szelemnek �s fel�llt.

-         Hova? – k�rdezte nyugodtan.

-         Ell�tom a sebeidet! – a szelem nagyot s�hajtott. Ha nem indul el, akkor, egy �jabb vita lesz. Ha meg elindult, akkor meg megsp�rol 2�ra, h�zza- vonn�t, aminek v�ge �gy is az lenne, hogy a l�nnyal megy.

Fel�llt, a l�ny elindult el�tte, Sesshoumaru k�vette. M�g nem is ismerte be mag�nnak, mennyire szereti a l�nyt. Viszont azt tudta, hogy nem b�rn� elviselni, ha meghalna. Ez�rt �vta mindent�l. T�bbet jelentett neki b�rkin�l, �s b�rmin�l. Nem tudta volna meg�lni, de n�ha nem tudta elviselni a l�ny akaratoss�g�t, meg hogy soha nem azt teszi, amit akar. De ezt ink�bb szerette benne, m�g ha sok bossz�s�got is okozott neki. Most hogy k�vette a l�nyt, �gy �rezte �r�k� vele akar lenni.

Gondolataikb�l a k�t szelemet, a riad� k�rt verte fel. Sesshoumaru feln�zett, l�tta hogy a feh�r z�szl� van kint. Akkor m�g van 3napjuk. A l�ny nem n�zet fel. Elhat�rozta, ha t�rik, ha szakad ebbe a harcba r�szt fog venni.

Mik�zben feljutottak Sesshoumaru szob�j�ba egy sz�t sem v�ltottak. Szireisz bel�l az ajt�ban megv�rta a szelemet. Majd becsukta az ajt�t. Sesshoumaru levette a v�res pr�mj�t, �s a f�ldre dobta a p�nc�lj�val egy�tt. A kimon�ja fels�r�sz�t is levette. Szireisz l�tta a sebet a h�t�n. Azt m�g nem l�tta eddig. Arc�ra aggodalom �lt ki. Csendben oda s�t�lt, a szelem h�ta m�g� akart l�pni, amikor az a szem�be n�zve nem engedte. L�tta hogy a l�ny nagyon f�lti, szem�ben f�lelem volt. Att�l f�lt, hogy elveszti, ezt ki tudta olvasni. A d�monn�nek, b�ntudata lett. Szem�be k�nnyek jelentek meg. M�r a j�v�re gondolt, ahogy a szelem szem�be n�zet. Tudta hogy 3nap m�lva elmegy, �s nem fogja engedni, hogy vele menjen. El�re szomor� volt. Sesshoumaru nem b�rta n�zni, ahogy a l�ny s�r. Ink�bb megcs�kolta, Szireisz viszonozta, de k�nnyei v�gig folytak az arc�n. Ses nem �rte be ennyivel, a l�nyt akarta. Szireisz is �gy �rzet, mik�zben el�lltak k�nnyei. �rezte, hogy a szelem leveszi r�la a ruh�t, � is levette a marad�kot, majd az �gyban k�t�ttek ki.

Reggel, amikor Szireisz felkelt, l�tta maga mellet, a d�mont, �t�lelte, a szelem is �gy tett. Nagyon szerette �s soha nem akarta elveszteni, sem elengedni. Sesshoumaru megcs�kolta. � m�r tudta, amit a l�ny nem. Hamarosan indulnia kell a csat�ba, reggel, amikor kin�zet l�tta a piros z�szl�t. Ami azt jelezte, hogy f�l nap, �s itt lesznek. Gyorsabbak, mint gondolt�k. Nem akarta elmondani a l�nynak. Aki nyugodtan szuszogott mellette.

-         Hozz�m j�ssz? – k�rdezte meg a f�lig alv� l�nyt�l.

-         Hm? – n�zet fel, f�l �lmosan.

-         Tudom, hogy vannak vit�ink. De nem akarlak soha elengedni. – mondta a szelem kedvesen. L�tta hogy a l�nynak most esik le mit is k�rdezett. Aki k�pni, nyelni nem tudott.

-         Igen! – mondta ki. Kicsit felsik�tva. A szelem nyak�ba ugr�t, vagyis borult.

Sz�m�ra nem volt senki m�s, akivel �ssze tudta volna k�tni az �let�t. M�g abban sem volt biztos, hogy majd nem halassz�k el az esk�v�t, legal�bb egyszer. Szerette a szelemet mindig megbocs�tott neki, mik�zben a nyak�ban fek�dt, �jra k�nnyek jelentek meg a szem�be.

A harc napj�n…(Harc el�tt folyt.k�v.)

A szelem elment, azt mondta, hogy k�rbe n�z. A l�ny is �gy tett, b�r a szelem tudt�n k�v�l.

Sietette, hogy Sesshoumaru el�tt a kast�lyban legyen. �ppen hogy meg�rkezett a kapuba, amikor a szelemet megl�tta. Nagyot s�hajtott. Egy macska szelemmel tal�lkozott, akivel meg is k�zd�tt, de az elmenek�lt. Ahogy n�zte a szelemet visszagondolt a ma reggelre. Amikor megk�rte a kez�t, amikor egym�s karjaiba keltek. M�g csak alig 2h�napja ismerte. De k�pes lett volna �r�kre vele �lni. Ahogy a szelem el�rt hozz�, meghajolt majd csatlakozott hozz�.

Harc el�tt folyt.k�v…

-         Akkor is harcolni fogok! – �v�ltette a l�ny. – Ez lesz a v�gs� k�zdelem, �s nem hagylak magadra benne. – mondta meghat�dva a szelemnek, akinek a szem�t f�rk�szte a v�laszra v�rva.

-         Nem. –mondta nyugodtan. Elindult kifele, csak ezt akarta tiszt�zni, m�r nem volt sok h�tra a k�zdelemig.

-         Szireisz d�h�sen ut�na n�zett, majd az ajt�t bev�gta a szelem m�g�tt. Le�lt az �gyra. Abban biztos volt, hogy elmegy �s harcolni fog. De kellet neki valami �tlet, hogy cselezi ki a szelemet. �gy gondolkodott majd hanyatt d�lt az �gy�n. Lassan megfogant benne a terv.

Elindult kifele, ahogy k�rbe n�zett, tudta merre tal�lja a Sesshoumaru lakhely�t. El is indult arra, tudta hogy most a kertbe van, ugye a szoba �res. Ahogy haladt egyre jobban megr�misztette mit fog sz�lni a d�mon, ha r�j�n. „De nem fog r�j�nni” nyugtatta mag�t. Benyitott, j�l gondolta senki nem volt ott. Viszont a falon d�sznek volt egy mellv�rt, �s egy sisak. Ezek�rt j�tt, gyorsan mag�ra vette. Elindult lefel�, m�r nem l�tszott ki is, egy sima katon�nak t�nt, a sisak kitakarta az arc�t. Egyre gyors�tott, amikor a k�rt egyre er�sebben, �s magasabbon sz�lt. M�r lent volt, �s csatlakozott a hadba vonul�khoz. Sesshoumaru ment az �len Apj�val. Nem akarta felh�vni mag�ra a figyelmet, �gy k�z�pen ment, ahol mindenki elrejtette. Egy erd� volt el�tt�k. Amib�l a gyorsan kiker�l� macsk�k t�madtak. Sesshoumaru gyorsan �tv�ltozott. De azok is �t voltak. Szireisz csak �t tudta figyelni.

Harc…

 Ahogy egyszerre t�bb mint 3macska t�mad r�, m�r feloszlott a hadrend. Mindenki csat�zott valakivel, a l�ny haladt Ses fel�. 3 Macska el�llta az �tj�t, el�h�zta a kardj�t, de amikor l�tta, hogy Sesshoumarura egy r�t�mad h�tulr�l, hideg borzalomfut�t v�gig, rajta ahogy a sok macska a nyak�nak esik. Nem b�rta n�zni, valamit tennie kellet, olyan volt sz�m�ra mintha �t t�madn�k. Ahogy �t akarn�k meg�lni. Kardj�val neki esett a macsk�knak, k�zben a 3macska k�vette. Kardj�val meg�lte az egyiket, Sesshoumaru ki tudott szabadulni. Most 2�j�kre 6macska n�zett, Szireisz elkezdet �tv�ltozni. Ses n�zte, majd r�j�tt hogy kicsoda a l�ny, meg�rezte a szag�r�l, amikor a kutyak�n t�rt vissza a f�ldre. El� �llt, h�tra fordult �s d�h�sen r�morgott. Szireisz csak figyelte. Kicsit megillet�dve. Amikor a szelem h�tra fordult, a macska szellemek neki estek, egyet, elkap�t �s ell�k�tt, de a t�bbi karmolni �s harapni kezdt�k, Szireisz mell� �llt, �s a macskaszemeknek t�madt, kett� viszonozta. Most m�r csak p�ran voltak essen, led�nt�tt�k a l�b�r�l, � meg harapott, �s meg is �lt egy kett�t. De mik�zben 2� a nyak�n l�gott, Szireiszhez szaladt �s a macsk�knak eset, aki �t akart�k b�ntani. De m�g t�bb j�tt, Sesshoumarut megint led�nt�tt�k, mik�zben megmentette a l�nyt, a t�bbit�l. �s meg�lte �ket. De � m�r f�ld�n volt, lefogva egy macsk�t, harapta a tork�t, de az nem akart meghalni, k�zben egyre t�bb eset neki. Szireisz nem b�rta n�zni, tudta hogy azt �zente neki, most azonnal menjen innen, vagy � maga �li meg. K�nnyek jelentek meg ez�st szemeibe, �s Sesshoumaruhoz ugrott, let�pkedte a szellemeket r�la, de azok neki estek. Sesshoumaru gyorsan talpra �llt, pedig ereje fogyott. Egym�snak h�ttal voltak, mindenhonnan macsk�k vett�k k�rbe �ket. Szireisz nem sz�molta h�nyadiknak esik neki. K�zben Sesshoumaru megfordult, �s m�g h�tulr�l t�madt�k, � csak a l�nynak seg�tett. Amikor l�tta, hogy a l�nynak 3szelem neki esik, oda akart ugrani, de neki ugrott vagy 10macska, a f�ldre teperve. Harapd�lt�k, ahol �rt�k, fel akart �llni de nem tudott. N�zte, ahogy a l�ny szenved, k�zben nem is �rdekelte �t h�nyan t�pik, minden erej�t bele, adta abba hogy fel�lljon, de akkor m�g t�bben r�gy�ltek. K�zben Szireiszre egy macska r�ugrott, a tork�ra pr�b�lta lel�kni de nem tudta. Szerencs�tlen�l a f�ldre d�lt. Majd egy utols� vony�t�ssal, Sesshoumarura n�zve elmondta neki, hogy szereti, �s mindig is fogja, ak�rhova jut. Sesshoumaru megk�v�lten n�zte, ahogy a szelem elharapja a tork�t, a l�ny meg hamuv� v�lik. Lesz�lltak r�la a szellemek, Sesshoumaru f�jdalmat nem �rezve kezdet el�ke te puszt�tani, nem hitte el, hogy a l�ny meghalt. Hogy nincs t�bb�. Elvesztette ez esz�t, mindenkit meg�lt, akit maga k�r�l tal�lt. Nem tudott k�l�nbs�get tenni a b�natok. Meg�lt minden szelemet. Amikor a csatat�ren nem volt m�r senki, akit meg�lj�n. S�rva rogy�t a hamu mell�. Kezdet ember alak�v� v�ltozni. Nyak�hoz ny�lt, csupa v�r volt. Egy nyakl�ncot szedet el�, amin egy gy�r� volt. �tkozott mindent. A Tenssaigat is, tudta hogy hamut nem tudja �letre kelteni. Kez�be vette a hamut, k�nnyei r�csordultak. Egy alak jelent meg el�tte, s�rt, de boldog volt.

-         �r�k� veled! �r�k� ak�rhol szeretni foglak - suttogta s�rva a szelemnek. – �gesd semmiv� a hamut. �s akkor nem csak a sz�vedbe leszek, ha nem �letre is kellek, �s �jra szerethetlek. Akkor ad majd nekem azt. – n�zett s�rva a gy�r�re. Lassan halv�nyodni kezdet, de m�r a szellem l�tt �llt.

-         M�g ne! – parancsolat. A l�ny oda hajolt �s utolj�ra megcs�kolta, �s elhalv�nyodott k�zben. – Szeretlek! – suttogta maga el� s�rva.

�gy tett, mint a l�ny mondta, a gy�r�t eltette. A hamut semmiv� �gette. De amikor �vek m�lva sem tal�lt r�. Sz�ve megkem�nyedet, nem tudott tov�bb v�rni ink�bb kiverte a fej�b�l.

Epil�gus…

Gyilkol�ssal, ut�lattal. Azt hitte, ha gonosz lesz, elfelejti. De nem… mindig ott �lt benne…

Mindenkit, akit szeretett ahhoz kegyetlen lett. El akart felejteni szeretni. Azt hitte az csak f�jdalommal, j�r. Ez�rt ink�bb mindenkit meggy�l�ltetett mag�val. Nem gondolt a l�nyra… legal�bbis ezt mondta mag�nak, de minden percben �t kereste. Mindenbe �t akarta l�tni. Egy valakit szeretett… �s fog is szeretni… aki�rt m�g s�rni is tudott. K�nnyeket naponta hullajtott, amikor senki nem l�tta. K�v�l kegyetlen �s k�sz�v� volt. Bel�l � is �rzet, de nem akarta kifejezni, amikor ez legut�bb megt�rt�nt, akkor f�jlommal j�rt neki, hogy nem b�rta volna ki megint… a nagy �s sebezhetetlen Sesshoumaru Nagy�r…