2.fejezet
2007.11.25. 18:38
2.fejezet
-Nem, te Kaedenál maradsz!- Inuyasha.
-Fe…..- Miroku befogja Kagome száját.
-Inuyashanak igaza van.- Miroku elereszti Kagomet. –Ez túl veszélyes egy gyereknek!
-Na, de……. –Shippo végül jobbnak látja csöndbe maradni.
Így Shippot lerakták, majd elindultak a szent tóhoz. 3napi járás után meg is érkeztek. Egy gyönyörű szép tájon volt elrejtve a tó, háborítatlan környezettel.
-Milyen romantikus. –Jegyzi meg Kagome.
-És most? –Inuyasha.
-Ússzunk le a tó mélyére! –Miroku.
-Na és Kirara? –Kérdezi Sango.
Válaszképpen Kirara beleugrik a vízbe. Így a kis csapat leúszik a tó mélyére, ahol egy barlangszerűség fogatta őket. Jobb és bal oldalt fáklyák világítottak a folyosón, amit egy terem követett. A terem közepén egy kis láng volt, ami hírtelen fellobbant és egy zöldszemű, hosszú vörös hajú és vöröses páncélt viselő démonná alakult át.
-Mit akartok? –Kérdi a férfi.
-Arra szeretnénk megkérni, hogy végezz avval a lánnyal, akit régen megöltél. -Miroku.
-Micsoda?! Él az a szuka?! –Teste hírtelen lángra gyúl.- Azt hittem, hogy meghalt az éjszaka közepén!
-Öm……a legenda szerint nappal végeztél vele. –Miroku.
-Ja! Arra a nőre gondolsz, aki az alvilágot uralta? – Abbahagyja a lángolást.
-Igen. Egy Naraku nevű hanyou belerakta annak a nőnek egy darabját a női reinkarnációjába, akit Marekorunak hívnak.
-Az a két nő veletek van?
-Igen. Miért? –Inuyasha.
-Túl veszélyes lesz nekik a harc.
-Akkor elvisszük Kaedehoz őket. –Miroku.
-Ahogy akarjátok. Kazuro vagyok különben.
-Én Miroku, ő Inuyasha, Kagome, Sango és Kirara.
Így a kis csapat a Shippo helyét átvett Kazuroval elindult Kaedehoz.
-Ülj le nyugodtan. –Mondja a lány.
Sess leül az ágyra. A lány óvatosan ellátja a démon sebeit.
-Ki tette ezt veled?
-Jobb, ha nem tudod. Kár hogy nem látlak.
-Semmit sem változtam az óta, amióta elmentél.
-Nem hiszem.
-Hm. –Elmosolyodik.- Most aludjál, mert ahogy elnézlek bátyó, nem nagyon tudsz mást tenni. Elmegyek ellenméregért.
Igen-igen. Az idegen lány a mi Sesshoumarunk húga, aki fehér ruhát viselt, ezüstszínű hosszú haja, borostyánszemei vannak, és neki is egy hold van a homlokán.
-Sakura. –Igen így hívják a húgát.
-Mi az? Hozzak még valamit?
-Rin?
-Az a kislány, aki veled van?
-Igen.
-Lenn van az ebédlőben. Különben tudod, hogy nagy szerencséd van?
-Tudom, de nem érdekelne, hogy mit gondolna, mert te úgy is meggyőznéd.
-És ha nem? Akkor mit tennél, hisz ilyen állapotban még kisebb az esélyed a győzködéshez? Különben, szerintem nem voltál normális.
-Mikor?
-Hát régebben. Miért csak velem vagy ilyen? Jó tudom, de amikor kettesben voltatok apával, akkor vele is lehettél volna ilyen.
-Tudod jól, hogy mit tett veled.
-Tudom. – Lehajtja fejét. – De nem érdekel.
Feláll és elsétál. Sess magára és a gondolataira maradt. /Miért tetted ezt vele apám? Ha velem tetted volna, azt megértettem volna, de pont vele? /
Sess egyedül a húgának mutatta ki az érzéseit, de maga se tudta hogy miért. Végül elnyomta az álom.
|