16. r�sz

  Az id� csak telt, egyre k�zeledett a nap.

  Egy nap nagyapa h�vatott mag�hoz, Sesshoumaruval egy�tt.

  Mikor bel�pt�nk a kicsiny szob�ba, nagyapa az asztaln�l t�rdelt. Meg�lltunk el�tte, kiss� meghajoltunk. B�r nagyapa hellyel k�n�lt minket, mi m�gse �lt�nk le.

- Amint visszafoglaltuk Keletet, megtartjuk az esk�v�t. – nagyapa szavai hidegzuhanyk�nt hatott. Mindketten megr�k�ny�dve �lltunk el�tte – �s olyat most nem akarok hallani, hogy halasszuk el a csat�t, vagy az esk�v�t. Nem! – arckifejez�se komoly.

- De h�t… ilyen hamar? – hallom rekedt hangomat. Nem sz�m�tottam erre pont most.

- A csata eltarthat hetekig, h�napokig, vagy ak�r �vekig…

- Vagy napokig. – Sesshoumarunak siker�lt visszaszereznie a hangj�t, vagy el sem vesz�tette.

- Akkor napokig. Amint mi�nk Kelet, egyes�teni kell Nyugattal. Kelet nem maradhat v�dtelen.

- v�rjunk csak! – itt m�r az �n hangom is visszat�rt – Ezzel most azt akarod mondani, hogy az�rt kell ilyen hamar megesk�dn�nk, hogy ut�na Kelet is Nyugathoz tartozzon? – nagyapa b�lintott – Na nem! Ebbe �n nem megyek bele!

- Ha belem�sz ha nem, �gy lesz!

- Nem tagadhatod meg Kelett�l a szabads�got!

- Kelet gyenge! �s csak gyeng�bb lesz!

- Most nehogy azt mondd, hogy sz�ks�ge van egy er�s k�zre! Igen sz�ks�ge van! S�t el is ismerem, hogy Sesshoumaru nagyon er�s ir�ny�t�, de te is! Hiszen te volt�l egykor Kelet tartom�nyosa! Most m�rt nem lehetsz te? Ne gyere azzal, hogy �reg vagy, mert nem igaz! Te is tudn�d ir�ny�tani, mint ahogy egykor tette! Gondolj egyszer Keletre is! Egyik megsz�ll�sb�l a m�sikba esik…- hangom egyre idegesebb.

- Milyen megsz�ll�sr�l besz�lsz l�nyom! – nagyapa is kezd egyre idegesebb� v�lni.

- Szerinted az emberekre/d�monokra hogy fog hatni, ha Nyugat veszi �t felett�k az ir�ny�t�st?

- Bele fognak t�r�dni!

  A fejemet ingatom. – �n nem hiszem…

- Ne magadhoz m�rd �ket l�nyom! – hangja m�r egyre higgadtabb – �k nem azt a nevel�st, �s gondolkod�sm�dot kapt�k, mint te, �k k�pesek elfogadni, ha a ter�let�ket egy m�sik ter�lettel osztozz�k meg. �gy is er�s�dve.

- Igen nagyapa, pontosan, de arr�l se feletkez meg, hogy nem v�letlen�l gondolkozok �gy. Vagy ap�m, vagy any�m is �gy gondolkozott, vagy tal�n mindketten. Ezt gondold v�gig.

  Majd sz� n�lk�l megfordultam �s kimentem. Nem fogom hagyni. Meg akarom tartani Kelet f�ggetlens�g�t.

  Az ajt�val szembeni falnak d�lve, Shizu �llt. Karba font k�zzel. Miut�n becsuktam az ajt�t szem�gyre vett�k egym�st. Sz� n�lk�l el akartam menni.

- Amit mondt�l mind nagyon sz�p, de te is gondolhatn�l Kelet n�p�re. Meggyeng�lve nem lenne k�pes fenntartania mag�t. Te is tudod, hogy csak a legjobbat akarja. Kelet lehet szabad, nem nagyon fog Nyugat belesz�lni a dolgaiba, hiszen Sesshoumaru oldalak�nt, gyakorlatilag te leszel Kelet tartom�nyosa. Te ir�ny�thatod. Az�rt meg egyes�lni fog Nyugattal nem vesz�ti el a szabads�g�t, �s nem is fog m�st�l f�ggni. M�g sokat kell tanulnod err�l. A gondolkoz�sm�dodat any�dt�l �r�k�lted. � sem hagyta volna, b�r nem sok belesz�l�sa lehetett egy�bk�nt sem. Persze ha csak ap�dat nem vette r�. – itt r�m vigyorodott.

- Ezt most mi�rt mondod el?

- Gondolkozz egy kicsit. Sesshoumaru feles�gek�nt bele tudsz sz�lni a korm�nyz�sba. Apa m�r elhat�rozta, hogy Nyugat �s Kelet egyes�lni fog, amint gy�z�nk. Vagyis ebben rem�nyked�nk, hogy gy�z�nk. Most nem lenne egyszer�bb, ha �gy t�rt�nne, hogy megesk�dt�k, �s te belesz�lsz. Vagy nem esk�dt�k meg, de akkor semmi k�z�d nem lesz Kelethez. Ezt akartam mondani, az el�bbi monol�gomba. De l�tom, nem figyelt�l.

- De figyeltem, csak nem jap�nul mondtad. – mosolyogtam r�. – Lehet megfontolom. – b�cs�t intettem neki, majd mentem a dolgomra.

  Ez a nap is elj�tt. Holnap indulunk. Mindenki l�zasan k�sz�l�dik. A sereg egy r�sze m�r elment. A m�sodik r�sz�vel megy�nk mi. Persze nem mozg�s�tunk minden hader�t, az�rt valakinek v�denie is kell a v�rat, am�g mi ott vagyunk.

  A szob�ban �l�k a padl�n, �s gondolkozom. Anya napl�ja mellettem. Minden napr�l egy k�sz reg�nyt �rt, amin mindig sokat nevettem. Teljes �lete volt.

  Egyszer csak Sesshoumaru l�p be a szob�ba kopog�s n�lk�l. M�r fel sem veszem, kezdem megszokni a modor�t. Becsukom a k�nyvet. B�r m�r l�tta n�lam, �s �rdekl�d�tt is, hogy mi az, nem mondtam meg neki, �s � tov�bb nem firtatta. Tal�n m�gsem lesz olyan sz�rny� h�zzas�gom, ha abban is olyan marad, mint most.

  Feln�ztem r�. Teljes fegyverzetben �llt el�ttem.

  L�b�n a m�r j�l ismert fekte csizm�ja volt, hakam�ja a le nem szakadhat r�la feh�r egyszer� volt. Haorija is a m�r megszokott feh�r alapon a bal v�ll�n�l h�z�d� piros folt, amibe feh�ren 5 sz�g�, mint volt. Mindk�t ujj�nak a v�g�n is piros folt, a m�r el�bb eml�tetett mint�val. Hogy a mellkas�n milyen minta volt, nem lehetett tudni, hiszen azt eltakarta a fekte v�rtje �s a rajta t�sk�s p�nc�lzatnak n�zett valami. Megsaccolni se mertem milyen neh�z lehet, helyette ink�bb elk�pzeltem. Majdnem belegebedtem. A v�rtje egy s�rga obival volt �sszefogva, abba tartotta a k�t kardj�rt. Az egyik a tenseiga a m�sik a tokuijin. Minoru egyszer mondta, hogy egy haland� l�nyt sz�rnyai al� fogadott, de m�g nem l�ttam azt a l�nyt. � maga nem is eml�tette, �s ezt meg �n nem firtattam. Majd elmondja, ha akarja. A l�nyt hozta vissza az �l�k sor�ba a tenseig�val. M�r sokat hallottam arr�l a kardr�l.

  Let�rdelt velem szembe.

- Ha azt gondolod… - kezdett volna bele besz�d�be.

- Ha azt gondolod, hogy rendes n� l�temre itt maradok, �s megv�rom a harc v�g�t, most t�vedt�l a legjobban. Ayu is veletek megy, nemde? Akkor �n is! Nem sz�nd�kozom tov�bb vitatkozni. Nem fogok itt maradni. Felel�snek �rzem magam Kelet miatt.

- Pedig tudod, hogy nem kell.

- Igen tudom, �s m�gis. Nem tehetek r�la. Veletek megyek, hisz nem az�rt, gyakoroltam magam szinte hal�lra, hogy ut�na itt maradjak. Ahhoz t�l makacs vagyok.

  Egy mosolyf�l�t pr�b�ltam magamra er�ltetni, kev�s sikerrel, �gy fel is hagytam vele.

- Sesshoumaru, most ne v�rd t�lem, hogy itt maradjak.

- Meghalhatsz…

- Ahogy te is, �s b�rki m�s, �s meg is fognak halni, mert nincs olyan h�bor�, ahol ne haln�nak meg. Lehet, hogy �n is k�zt�k leszek, de akkor k�zt�k leszek. Tudod a szamur�j erk�lcs�t. Ha meghal egy szamur�j a harcban, b�szk�n hal meg, hiszen a haz�j�t, a csal�dj�t v�dte. Nekem sem lesz okom arra, hogy most �tkoz�djam, hogy mi�rt kell meghalnom, mert �n biztos nem fogok.

  Nem sz�lt semmit. Fel�llt, majd kiment, b�r m�g az ajt�b�l visszasz�lt.

- K�t �ra m�lva indulunk! K�sz�lj el addigra!

  B�lintottam.

  �s elkezdtem k�sz�l�dni. El�sz�r is lezuhanyoztam, mert koszosan, az�rt m�gsem mehettem el, h�bor�ba. Ezut�n magamra vettem egy feh�r kimon�szer� ruh�t. Erre vettem fel a t�nyleges ruh�mat. S�rk�ny z�ld haorit �s hakam�t. A haori h�t�n a csal�di c�mer d�szelgett. Nem �rtettem, hogy Sesshoumaru�n mi�rt nem. A nyak�n�l k�r alak� mint�k d�szelgettek. Ahogy az ujj�n�l is. Ezt k�vette a fekete v�rt, amit egy bord� obival k�t�ttem meg. Oldalamra egy kardot t�ztem, l�bamra fekete csizm�t h�ztam. Hajamat a fejem tetej�re t�ztem, ami m�g �gy is a derekamig �rt.

  Miut�n elk�sz�ltem lementem az udvarra. Ott m�r k�szen �lltak a fegyverekkel, �s ut�np�tl�ssal megrakott szekerek. A katon�k is m�r majdnem rendbe sorakoztak. �n Ayu mellett �lltam, a Minoru �ltal vezetett lovas egys�gben. 300 katon�b�l �llt a csapatunk, sokakat ismertem is k�z�l�k. Rajtunk k�v�l, m�g 15 ugyanennyi l�tsz�m� egys�g volt. �s a gyalogoss�g, akik legal�bb k�tszer ennyien voltak.  Akik el�tt�nk mentek el �k voltak legal�bb 20. 000-en, �s m�g kapunk er�s�t�st Shizut�l is. Hogy mennyit azt nem tudjuk, de ha minden j�l megy legal�bb 100. 000-en lesz�nk, �s m�r �gy is t�bben lesz�nk, mint Hikono�k.

  Elj�tt a pillanat. Megsz�laltak a kast�lyk�rt�k. El�sz�r a lovass�g v�gtatott ki. Mi�rt is ne, Minoru egys�ge volt az els�, teh�t mi. Megl�ktem a lovam, akit Ivornak h�vtam el, oldal�t, �s elindultunk. Ahogy v�gign�ztem a katon�kon, mindenkin az elsz�nts�got, a b�szkes�get l�ttam. Magamban elmosolyogtam. �s �n is ezt �reztem. B�szkes�get.

  Azt mondt�k, hogy az �t loval, ha �jjel nappal megy�nk, legal�bb k�t nap. Mi ezt kock�ztattuk megtenni.

  A lovaink talpa alatt remegett a f�ld, 4515 lovas katon�t�l. A v�ros falai megremegtek. �gy indultunk �tnak.