Egy palota kertjében egy 4-5 éves kislány játszik, s a palota ablakából egy arany és egy smaragd zöld szempár figyelte minden mozdulatát. A bent lévő férfinak rövid fehér haja volt és a mellette álló nő hosszú fekete hajával szép kontrasztot alkottak. A kint játszó kislánynak hosszú fekete haja, smaragd zöld szeme és egy pár zöld méregcsíkja volt. A bent lévő pár aggódva nézte a kislány minden mozdulatát, s nehéz szívvel bár de meghozták döntésüket.

-Akkor biztonságba viszed Kagomét?-kérdezte a nő
-Persze Kasuga, de veled mi lesz?-kérdezte aggódva a férfi
-Nem lesz semmi bajom, de szólnunk kellene Nyugat urának is.-mondta töprengve Kasuga
-Tudom, de nem akarlak magadra hagyni.-mondta
-Muszáj, mert különben Kagoménak baja esik. Takumi kérlek minél előbb induljatok.-mondta Kasuga
-Rendben, akkor még ma elindulunk.

Még egy darabig beszélgettek s pár óra múlva Takumi és a kis Kagoméval a karjaiban fénygömbbé alakult és nyugat fele repült. Hosszú út állt előttük, s még csak az elején jártak, mivel a kis Kagome miatt sűrűn meg kellett állniuk. Aznap este az erdőben éjszakáztak és korán reggel folytatták útjukat nyugat irányába. Már lassan egy hete úton voltak mikor végre elérték nyugat határát, ahonnan gyalog folytatták útjukat s egyből belebotlottak a területen járőröző katonák egyikébe. A járőr az idegeneket a palotába vezette, ahol egy nagy terembe zárták őket míg a terület ura nem dönt a sorsuk felől. Az egyik szolgáló értesítette a palota urát, aki épp felesége és alig egy éves lányuk mellett volt. Kicsit meglepetten ment a fogadó terembe, ahol már várták őt. Takumi megfordulva egy keserű mosollyal üdvözölte barátját, aki meglepetten viszonozta a feléje nyújtott baráti jobbot. A magas arany sárga szemű, hosszú fehér hajú férfi érdeklődve nézett barátja háta mögé, ahol Kagome teljesen apja lábához lapult ijedtében. Takumi mosolyogva figyelte lányát, de mosolya hamar lehervadt amint eszébe jutott jövetelük valódi oka, de még mielőtt belekezdhetett volna mondandójába az ajtón egy 8-9 éves forma arany sárga szemű, hosszú fehér hajú fiú robbant be a terembe.

-Sesshoumaru!-hallatszott az szigorú hang, mire a fiú megdermedt
-Hagyd csak Inu no Taishou barátom.-mondta elnézően Takumi
-Miért kerestél barátom? Mert nem véletlenül vagy itt.
-Ez igaz Inu no Taishou, de ezt inkább négyszemközt mondanám el neked.-mondta, s közben a két gyerekre nézett
-Rendben Takumi. Sesshoumaru kérlek vidd magaddal ezt a fiatal hölgyet és szórakoztasd el.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon

A fiú kissé morcosan engedelmeskedett apja parancsának, de mivel nem akart neki csalódást okozni ezért jó pofát vágott hozzá. Miután a két fiatal kiment a teremből Takumi azonnal a lényegre tért, s mereven nézett ki az udvarra tekintő ablakon. Inu no Taishou figyelmesen hallgatta barátját és megértette aggodalmát, hisz neki is volt egy fia és már nem csak rá és a feleségére kellet vigyáznia hanem a lányára is. Még jó darabig beszélgettek, s közben az udvaron játszó két fiatalt nézték. Nem sokkal azután hogy Sesshoumaru és Kagome elhagyta a fogadó termet elindultak az udvar felé, de a kis lány kissé megszeppenve követte a nála idősebb fiút. Folyosók hadán keresztül eljutottak a palota legszebb részébe, magába a kertbe ahol már élvezettel szemlélte a csodálatos kilátást és kezdett feloldódni. A fiú még mindig morgott amiatt hogy apja „rásózta” a lányt, de minél tovább nézte annál inkább kezdte megkedvelni. Kagome halvány mosollyal az arcán fordult Sesshoumaru felé, akinek kicsit tátva maradt a szája, mert még eddig egy lány se mosolygott rá őszintén. Bár nem is igen ismert ezelőtt lányokat a húgán és az anyján kívül, na persze ott voltak a különböző tartomány urak elkényeztetett lánykái és fiacskái. Eddigi élete során Kagome volt az első aki őszinte mosollyal ajándékozta meg, s az sem volt mellékes számára hogy fiatal kora ellenére nagyon is szemre való lány volt. A lány lopva megnézte magának a fiút, s kicsit megnyugodott hogy nem kell tőle tartania. Fiatal kora ellenére hamar megtanulta hogy mindig szülei közelében maradjon, mert a legtöbb vele egy korú és nála idősebb fiúk mindig piszkálták. Pár perces néma fürkészés után mindketten elmosolyodtak, majd egyöntetűen elkezdtek fogócskázni. Eközben a két felnőtt a fogadó terem csendjében tárgyalt, de közben azért szemmel tartották a kint játszadozó gyerekeket.

-Miért akarsz elmenni, Takumi barátom?-kérdezte immár sokadjára Inu no Taishou
-Nincs más választásom, mert különben akár a lányom életével is fizethetek, ha maradunk. Valamint Kasuga is azt szeretné, ha biztonságba helyezném Kagomét.-mondta komolyan
-Értem, de remélem azért pár napig még maradtok. A fiamnak sem árt egy kis felelősség és ahogy látom remekül elvannak.-mondta egy ravasz mosoly kíséretében
-Miben sántikálsz, te „vén róka”?-kérdezte rosszat sejtve
-Én ugyan semmiben.-mondta nagy „ártatlan” arccal
-Na persze higgyem is el. Na bökd ki mire gondolsz.-mondta nyugodtan
-Tudod igen csinos lányod van, s a fiam se épp egy „kripta szökevény”.
-Mit akarsz ezzel mondani? Csak nem összeakarod őket boronálni?-kérdezte
-Miért ne? Szép pár lennének, de egyenlőre csak eljegyzésre gondoltam. Ezzel mindketten be lennénk biztosítva, s az sem elhanyagolható tény hogy jól kijönnek egymással.-mondta, miközben a kint játszó gyerekeket nézte
-Hm igazad van barátom, de ne feledd el hogy még mindketten gyerekek.-mondta beleegyezően
-Akkor megegyeztünk?-kérdezte kíváncsian
-Igen, de ez egyenlőre maradjon a családunk közt.-mondta

A két dai-youkai kezet rázott és írásban is lefektették iménti egyezségüket, s jól elrejtették arra az esetre ha valaki megakarná semmisíteni. Eközben a kertben Kagome és Sesshoumaru remekül elszórakoztak, de mihelyst a két férfi levette róluk a szemét egy 11-12 év körüli fekete hajú, smaragd zöld szemű fiú szállt le eléjük korom fekete szárnyai segítségével. Kagome riadtan bújt Sesshoumaru mögé, s közben idegesen játszadozott egy kis kígyó alakú karkötővel, miközben ijedten fürkészte az idegen fiút. A srác halványan elmosolyodott és a lány felé sétált, miközben ő egyre jobban hátrált s míg háta egy fának nem nyomódott.

-Hm szóval te vagy a nagy Takumi lánya?-kérdezte gúnyosan
-Ki vagy te?-kérdezte félve
-Csak nem félsz kislány? Egyébként Shun vagyok.-felelte félvállról
-Hagyd békén!!-morogta idegesen Sesshoumaru, mert kissé megijedt a várható büntetéstől
-Ch mit akarsz kutyuli? Talán meg akarsz halni?-kérdezte egyre gúnyosabban

Sesshoumaru egyre jobban morgott miközben Shun egyre gúnyosabban vigyorgott, s töretlenül közeledett Kagome felé aki egyre jobban elkezdett félni. Már csak egy méter választotta el az idősebb fiút a lánytól, de még mielőtt elérhette volna megjelent köztük egy magas szőke hajú és szürke szemű férfi. Shun mogorva tekintettel nézett a hírtelen előtte termő férfira, s legszívesebben ketté hasította volna ha nem érezte volna a másik szellem fölényét, de így csak morgolódások közepette elrepült. Amint Shun eltűnt a férfi is „felszívódott” és ismét kis gazdája csuklóján díszelgett mint egy közönséges karkötő, de ezt a még mindig rémült lány nem vette észre és a vele lévő fiú is túl dühös volt ahhoz hogy jobban odafigyeljen a történtekre. Még néhány percig ugyanott álltak mint mikor Shun megjelent, de ezt a kábultságot egy szolgáló megjelenése rázta fel. A két gyermek engedelmesen követte az idősödő nőt a fogadó terembe ahol már várták őket. Takumi egyből észre vette lánya kissé remegő kezeit,s a mellette haladó Sesshoumaru dühös morranásait. Inu no Taishou is látta a két gyermek zaklatott viselkedését, s barátja aggódó tekintete sem kerülte el figyelmét. Mindkét apa kíváncsi volt arra hogy miért zaklatottak gyermekeik, s ezt meg próbálták anélkül megkérdezni, hogy megbántság őket. Elsőnek Takumi kezdte el faggatni lányát, aki készségesen válaszolt apja minden kérdésére.

-Mi történt kicsim?-kérdezte aggódva Takumi
-Egy Shun nevű fiú jelent meg.-mondta még mindig reszketve Kagome
-Értem kicsim. Hogy nézett ki ez a Shun?-kérdezte
-Hát fekete haja, zöld szeme és fekete szárnyi voltak.-mondta

Takumi ijedten nézett lánya háta mögé, s csak barátja látta ijedt és rémült tekintetét. Mindkét gyerek feszülten figyelt a két férfira, de tekintetükből semmit nem tudtak kiolvasni. Lassan kezdet besötétedni s ezzel egy időben a fiatalokat egy nevelőnő vitte magával. A nevelőnő háta mögött Sesshoumaru elkezdett bohóckodni és érdekes fintorokat vágni, amivel megnevettette Kagomét, de ezzel magukra haragították az idősödő hölgyet és szobafogságra kárhoztatta őket az est további részére. Eközben a felnőttek még beszélgettek egy darabig, s bár Takumi nehéz szívvel de úgy döntött hogy másnap reggel ismét útra kelnek hogy meg tudja védeni egyetlen lányát. Néhány perccel később egy szolgáló kopogott be hozzájuk hogy kész a vacsora. A két barát gondolataikba mélyedve mentek az ebédlő felé, ahol már várta őket Seiya és Mina de Sesshoumaru és Kagome nem voltak ott. A palota ura rosszallóan nézett a nevelő nőre aki időközben tájékoztatta a gyerekek szerinte botrányos viselkedéséről. Inu no Taishou alig bírta komoly ábrázattal végig hallgatni a nő panasz áradatát, de nem tehetett mást s pár perc múlva a két kis kópé is köztük ült. Seiya szigorú szemekkel nézett fiára, aki még mindig szórakoztatta a mellette ülő lányt ezzel kivívva anyja haragját, de ezzel most nem foglalkozott mivel jobban érdekelte a mellette ülő lány mint anyja várható szidása. A vacsora néhány apróbb affértól eltekintve remekül sikerült, s hamarosan mindannyian nyugovóra tértek. Másnap korán reggel Takumi szomorúan búcsúzott barátjától, s néhány perc múlva elindult oldalán keservesen síró lányával. Inu no Taishou és a mellette álló Sesshoumaru még jó darabig nézett a lassan halványodó alakok után, s a fiú egyre jobban elkeseredett mert úgy érezte hogy elveszíti első és eddig egyetlen barátját. Eközben Kasuga aggódva gondolt lányára és férjére, de tudta muszáj volt megtenniük az óv intézkedéseket. Rég nem érezte magát ennyire magányosnak, de most nagyon örült a régi emlékeknek, amik családjáról villantak emlékezetébe. Édesanyját látta maga előtt amint épp apjával beszélgetnek és nevetgélnek, de ez gyorsan megváltozott mert megjelent egy fekete szárnyakkal rendelkező férfi és dühösen nézett anyjára. A férfi Kasuga szeme láttára végzett apjával, majd anyját felpofozta és magával vitte vele együtt. Az akkor még kislány Kasuga ijedten szaladt anyjához és erősen kapaszkodott bele így férfi kénytelen volt őt is magukkal vinni. Pár nappal később tudta meg hogy a férfi aki végzett apjával édesanyja nagyapja volt, de mivel anyja cserben hagyta népét így az unokáján akart bosszút állni mert elhagyta klánját egy „átkozott kutyáért”. De azt még ő sem tudta hogy lánya anyja egy papnő leszármazottja volt, s ezt a képességét tovább adta családja minden nő tagjának. Kasuga már inkább volt kutya szellem mint árnyharcos és ez megjelenésén is látszott. Feje két oldalán egy-egy fekete kutya fül díszelgett és csak szeme színe mutatta hogy egy harcos klán leszármazottja, de még így is tudta irányítani a családjától örökölt erejét. Persze lánya teljesen más volt mint annak idején ő, hisz Kagoméban minden őse ereje megvolt, de ezt a kislány még nem tudta és csak anyja érezte valódi erejét. Ez talán köszönhető volt annak hogy családjában öröklődött a miko vér és így valahogy visszafogta a kislány erejének jó részét. Eközben Takumi már messze járt a nyugati területektől, s közben jó néhány szellemmel volt kénytelen végezni mert mindegyik „ebédnek” nézte lányát. Az egyik ilyen támadás egy gödör közelében történt és csak nehezen tudta megvédeni magukat, aminek a végén mind ketten beleestek a gödörbe és ájultan hevertek annak alján. Takumi több mély sebből vérzett és a kis Kagome hátán is látható volt egy nagy karmolás nyom. Már lassan egy napja feküdtek eszméletlenül, mikor rájuk talált egy a húszas évei közepén járó nő és rémülten rohant segítséget kérni apjától. Néhány perces erőlködés után már mind a kislány mind a férfi egy kis szentély padlóján feküdt, s a nő és az idős férfi óvatosan bevitte őket a házba ahol tudásukhoz mérten ellátták sebeiket, majd pedig kihívták a mentőket. A mentősök alig tíz perc alatt kiértek és megrökönyödve nézték a két alakot, de döbbenetüket gyorsan legyőzték és a két sérültet bevitték a kórházba. Négy évvel később már egy család voltak és a nő aki megmentette őket anyja ként szerette párja lányát, aki semmire nem emlékezett előző életéből. S boldogságuk felhőtlen volt mert már nem sok volt hátra, hogy megszülessen Takumi és Miyu közös gyermeke. Kagome nagyon örült a kistestvérnek és már alig várta hogy kezébe foghassa őt. Ez a vágya alig egy hónap múlva teljesült, de örömük nem volt teljes mert Takumi „balesetet” szenvedett és életét vesztette. Persze ők nem tudták hogy a férfi visszatért a középkorba ahol még épp idejében érkezett barátja segítségére aki halandó párját és közös kisfiukat akarta megmenteni. Miután megmentették őket Takumi eltűnt és hosszú ideig senki nem tudott róla semmit, de Inu no Taishou is követte barátja tettét s csak ritkán látogatta meg második családját. Néhány évvel később a két férfi közösen járta a középkor világát, s mindketten gyászolták szerelmüket akik időközben meghaltak. Izoyai a kis Inuyashán kívül még egy kisfiút hagyott árván. A második kisfiút Mina vette magához és sajátja ként nevelte, aminek bátyja nem igen örült de egyre jobban kezdte megkedvelni az Ishigamira keresztelt fiúcskát. Eközben a modern Japánban egy 15 év körüli lány igyekezett az iskolába, s szerencséjére épp a tanár előtt esett be a terembe. Régi külsejéből csak fekete haja maradt meg, s szeme színe a barna és a zöld keverékére váltott, de mikor dühös volt szemei ismét régi smaragd zöld színükben tündököltek. Az eltelt évek alatt méregcsíkjai eltűntek és régi életére csak a „karkötője” emlékezete, ami arany színben tündökölt kezén, s félalkarját elfoglalta; s csak nagyon ritkán vált meg az ékszertől mert az eltelt évek során ha ránézett mindig édesapja jutott eszébe. Az elmúlt 7-8 évben rengeteg dolog történt vele, de mégis a legjobb az öccse születése volt akivel ez idáig remekül kijöttek egymással.

Folytatás következik.....