Az erdő csendjét hangos veszekedés zaja verte fel, s egy közeli tisztáson egy kutya fülű fiú és egy fura ruhás lány veszekedett. A tisztás környékéről minden élőlény elmenekült aki és ami tehette, de egy hosszú fehér hajú és arany sárga szemű férfi feléjük tartott. Amint odaért egy darabig érdeklődve figyelte a veszekedőket majd közelebb ment hozzájuk.

-Khm.-köhintett, de nem figyeltek rá
-Mégis mi a fenéért kell neked folyton haza menned? Mikor az ékkő a legfontosabb?-morogta a fiú
-Szóval én csak arra vagyok jó hogy ékkő szilánkokat keressek?-kérdezte a lány fenyegetően
-Én nem ezt mondtam. Csak annyit mondtam hogy felesleges az a dolgozat izé, amit folyton emlegetsz.-mondta idegesen a fiú
-Inuyasha!-kezdte fenyegetően-FEKSZIK! FEKSZIK!-kiáltotta, majd megfordult
-Ezért még megfizetsz Kagome.-morogta Inuyasha a földet köpködve

Kagome már nem figyelt a morgolódó félszellemre, hanem figyelmét a tőlük nem messze álló férfira szegezte. A férfi is érdeklődve figyelte a lányt, s hamarosan észre vett egy kisebb kígyó fejet kikandikálni a lány blúzának ujjából. Lassan Inuyasha is feltápászkodott a gödörből amit becsapódásával okozott s egyből morogni kezdett a szemben álló alakra.

-Mit akarsz itt Sesshoumaru?-kérdezte ellenségesen
-Semmi közöd hozzá korcs.-mondta jéghidegen a Sesshoumaru nevű alak, majd Inuyashára támadt

A félszellem még épp időben tért ki a támadás elől, de a másik fél csak el akarta őt távolítani a lány közeléből, aki még mindig érdeklődve nézett az arany sárga szemekbe. „Hm érdekes olyan ismerősnek tűnik ez a fickó! De nem ismerhetem vagy mégis?”-kérdezte magát gondolatban s közben „karkötőjével” játszott, ami szisszent egy kicsit. A két fiú egyszerre fordult a lány felé, aki szintén értetlenül nézet „karkötőjére”. Kagome még mindig hol karkötőjére hol Sesshoumarura nézett, ami kezdte idegesíteni útitársát s ennek hangot is adott.

-Még is mi a fenéért bámulod a bátyám Kagome!?-kérdezte feszülten
-Csak nem féltékeny vagy öcsi?-kérdezett vissza gúnyosan az idősebb testvér

Most Inuyasha támadt bátyára ami már kezdte untatni a lányt és faképnél hagyta a két küzdő felet, s elindult a Csontok kútja felé hogy haza menjen. Alig tett meg száz métert mikor egy fekete hajú és smaragd zöld szemű férfi elkapta, s már készült vele felemelkedni a magasba korom fekete szárnyai segítségével, de még mielőtt túl magasra emelkedhetett volna a lány sikított egyet. A két csatázó néhány perces fázis késéssel fogta fel a történteket, de akkor is egymással versengve indultak a lány megmentésére. A lány nem várta tétlenül míg el rablója magasabbra ér, hanem a férfi kezébe harapott aki erre felszisszent, de nem szállt le hanem folytatta útját. Már majdnem elérhetetlen magasságba ért mikor egy sárga energia ostor lejjebb kényszerítette és egy arany szemű és fehér hajú férfi megmentette a lányt. A férfi mosolyogva nézett a fiatal lányra, majd lerakta és nyugodtan elsétált míg Kagome figyelte eltűnő alakját. A férfi még egyszer vissza fordult és búcsút intett a lánynak, majd folytatta útját s felkötött haja ritmusosan súrolta hátát. Mire a férfi teljesen eltűnt feltűnt a láthatáron Sesshoumaru és Inuyasha, akik a változatosság kedvéért ismét egymás torkának estek. Kagome megunva az értelmetlen vitát elrohant a Csontok kútjához, majd bele ugrott és ismét a modern Japánban találta magát. Amint kimászott a kútból felment a szobájába és belevetette magát a tanulásba, de gondolatai néha-néha visszatértek Sesshoumaruhoz és megmentőjéhez. Egészen késő éjszakáig tanult és utána fáradtan tért nyugovóra, hisz reggel iskolába kell mennie. Gyorsan elrepült az éjszaka maradéka és Kagome hangos óra csörgésre ébredt, amit egy erőteljes mozdulattal elhallgattatott majd kimászott az ágyából és készülődni kezdett az iskolába. Miután felvette egyenruháját lement és elköszönt édesanyjától, majd az iskolába rohant és miután odaért bement a termébe ahol barátnői lerohanták kérdéseikkel. Szerencséjére hamarosan megszólalt a csengő ezzel megmentve a lányt a további kínos kérdésektől. Lassan a tanár is belépett és kezdetét vette az első óra, s ezt követte a második és a többi. Szinte minden órán dolgozatokat írtak, amivel teljesen lelombozták a diákokat, s már alig várták hogy vége legyen a tanításnak. Lassan elérkezett az utolsó óra is és végre a diákok haza mehettek, de Kagome nem úszta meg ennyivel mert barátnői a nyomában voltak és folyton kérdezgették. A lány már nagyon kezdte unni ezeket a kérdéseket ezért játszadozni kezdett a karkötőjével ami ismét sziszegni kezdett, de ezt senki nem vette észre. Kagome végre hazaért és sikeresen lerázta barátnőit, majd miután bement a házba és miután köszönt családjának felment a szobájába. Amint felért lerakta táskáját és mint előző nap most is leült tanulni, mert aznap tudták meg hogy 1-1,5 hét múlva vizsgázniuk kell, ezért a végzős diákok zöme a következő napokat tanulással töltötte, s ez alól Kagome sem volt kivétel. A lány annyira belemerült a tanulásba hogy teljesen megfeledkezett barátairól , akik már nagyon várták vissza. Kagome az elkövetkező órákban csak annyi szünetet tartott, ami feltétlenül muszáj volt. Az egyik ilyen szünet alkalmával egy pár soros levelet írt, de hamarosan meg is feledkezett róla. Ismét késő estig tanult, s csak hajnal fele tért nyugovóra, de másnap reggel ismét korán fent volt. Szerencsére a következő 1-1,5 hétben nem kellett iskolába mennie tekintettel a vizsgákra. Miután Kagome előző este elaludt a „karkötője” lesiklott kezéről s miután magához vette a lány által írt levelet elindult a Csontok kútjához és belecsusszant, de amint átért a kúton már emberi alakjában volt. Felnézett a tiszta csillagos égre és egy könnyed mozdulattal kiugrott, de mivel az elmúlt hosszú éveket kígyó alakban töltötte egy kicsit félresikerült mutatványa és arccal lefelé ért földet. Nehezen feltápászkodott és szitkozódva kezdte leporolni magát.

-A fenébe!-sziszegte, s közben tovább porolgatta magát

Szerencsétlenségére más is látta kis produkcióját, s egy enyhe fintorral jutalmazta azt. Arany sárga szemeivel megvetően nézte az idegen férfi idétlenkedését, de közben gondolatai visszatértek gyerek korába és rég látott barátjához. Eközben a férfi elindult Kaede anyó faluja felé, de még mielőtt odaért volna egy piros ruhás igen morcos fiúval találta szembe magát.

-Ki vagy és mit csináltál Kagoméval?-kérdezte idegesen
-Reito vagyok, a hercegnő védelmezője.-mondta nyugodtan
-Mi van? Ember érzem rajtad Kagome szagát! Hova vitted és mit csináltál vele?-kérdezte féltékenyen
-Már mondtam kölyök, hogy semmit nem csináltam a hercegnőmmel.-sziszegte
-Ezt meséld a nénikédnek.-morogta, s közben a többiek is megjöttek
-Nyugi már kölyök. Én nem akarlak bántani, de ha muszáj megteszem.-figyelmeztette
-Inuyasha legalább hallgasd meg mit akar mondani.-kérte Miroku
-Fogd be szerzetes! Ez nem tartozik rád!-tajtékzott
-Nyugi van kölyök, már mondtam hogy nem akarok balhét!-sziszegte idegesen Reito
-Hol van Kagome? Mond meg most azonnal!-kiabálta Inuyasha
-Már mondtam egyszer hogy a hercegnőm otthon van.-mondta unottan

Inuyasha még idegesebb lett erre a mondatra és veszetten morogni kezdett Reitóra aki egy lemondó sóhaj kíséretében várta ellenfele támadását. A háttérben lévő szerzetes és szellemirtó elnyomott egy lemondó sóhajt és az ideges félszellemre néztek, aki már támadásba is lendült. Reito egy apró mozdulattal félre állt az ideges hanyou támadása elől és csak „gyengéden” hátba vágta a fiút, aki majdnem elterült a földön de még időben sikerült megállítania esését. Mikor visszanyerte egyensúlyát újult erővel támadt a magabiztos kígyó szellemre, aki kénytelen volt megleckéztetni a forró fejű fiút. Inuyasha kikerekedő szemekkel nézett a youkaira aki egy halvány mosollyal figyelte miközben a fiú eldől, de csak lebénította mert nem akarta megölni nyugat egyik örökösét. Inuyasha minden áron felakart kelni, de végtagjai nem engedelmeskedtek akaratának és csak feküdt bénultan. Miroku tátott szájjal nézett Reitóra aki közömbösen figyelte a megbénított félszellem minden mozdulatát.

-M-m-m-mit c-c-csináltál vele?-kérdezte rémülten Shippou
-Nyugalom nem lesz semmi baja, csak egy ideig nem fog tudni mozogni.-mondta nyugodtan
-Akkor jó.-mondta megnyugodva Sango
-Hoztam nektek egy levelet, de most már mennem kell különben a hercegnőm mindenhol keresni fog.-mondta, majd átadta a levelet és elment.

Inuyasha mereven és dühös szemekkel bámult az eltűnő alak után, de még jó darabig eltart mire megtudja mozdítani lebénult tagjait. Eközben Reito már a modern Japánban volt, s ismét „karkötőként” vigyázta Kagome minden mozdulatát. Már egy hete egyfolytában csak tanult Kagome, de már csak egy napja volt arra hogy felkészüljön a végső vizsgákra amikre következő nap kerül sor. Remegve várta a vizsga napját, s addig minden szabad idejét tanulással töltötte. Gyorsan elszállt a maradék idő és most nagy hévvel készülődött az iskolába hogy letegye végső vizsgáját. A végzős diákok alig várták hogy túl legyenek ezen a napon, s egyeseknek gyorsan míg másoknak lassabban teljesült ez a vágyuk. Kagome az elsők között vizsgázott és az elmúlt hét tanulással töltött kemény órái meghozták gyümölcsüket, mert szinte minden tárgyból jelesre vizsgázott és végre nem kellet megosztania figyelmét a modern és a középkori Japán közt. Amint haza ért felment a szobájába és végig nyúlt az ágyán, s pár perc múlva már aludt is. Annyira ki volt merülve hogy csak másnap este ébredt fel, de csak annyi időre míg evett valamit és megfürdött és utána visszafeküdt aludni. Következő reggel már korán fent volt és neki kezdett csomagolni, mivel készült visszamenni barátaihoz, de szerette volna meglepni őket valamivel. Pénzt vett magához és elindult vásárolni, majd miután mindent beszerzett hazament és még pakolt némi enni valót, majd a régi szentélyhez sietett miután elköszönt családjától beleugrott a kútba; s hamarosan a jól ismert táj tárult a szeme elé. Miután kimászott a kútból egy igen dühös szempárral találta szembe magát, s ha ez még nem lett volna elég megjelent Sesshoumaru is ami ismét vitához vezetett.

-Hol a fenében voltál? És ki volt az a fickó aki meglátogatott minket?-kérdezte féltékenyen Inuyasha
-Milyen fickó? Egyébként otthon voltam és tanultam mert nem rég volt az utolsó vizsgám és most már nem kell ingáznom olyan sűrűn.-mondta boldogan
-Szánalmas vagy öcsém.-mondta hidegen
-Fogd be Sesshoumaru! Ez nem tartozik rád!-morogta Inuyasha, majd ismét Kagome felé fordult-Mégis ki volt az a fickó aki egy levelet hozott nekünk?
-Már mondtam hogy nem tudom miről illetve kiről beszélsz!-mondta egyre dühösebben, mikor megjelentek Sangoék
-Kagome!-ugrott a lány nyakába Shippou
-Sziasztok! Minden rendben?-kérdezte barátait
-Igen csak nem igazán tudtunk ki igazodni egy érdekes fickón, de Inuyasha összecsapott vele és csak tegnap tudott megmozdulni.-mondta cinikusan Miroku
-Mi van szerzetes?-kérdezte még mindig dühösen a hanyou

Kagome lassan elindult Kaede anyó faluja felé, s közben hátra-hátra nézett Sesshoumarura; de még mindig nem tudta honnan ismerheti ha ismeri egyáltalán. Sesshoumaru amint észrevette hogy a lány kezd eltávolodni tőlük utána ment s már majdnem megszólította mikor egy falusi szaladt feléjük.

-Szellem! Szellem!-kiabálta idegesen
-Mi?-kérdezte Kagome kedvesen, miközben megállította a férfit
-Kaede anyót két szellem tartja fogva!-mondta idegesen
-Máris megyek.-felelte a fiatal miko

Kagome futásnak eredt s pár perc múlva már az öreg papnő kunyhója előtt állt társai társaságában, majd óvatosan benyitott a kunyhóba és amit látott attól leesett az álla. Az anyó egy nővel és egy fiatal fiúval beszélgetett mikor beléptek, s a fiú egyből Sesshoumaru nyakába ugrott aki kicsit morcosan vette tudomásul a heves érzelem nyilvánítást.

-Szia!!!-kiáltotta boldogan, s közben szorosan megölelte a szellemet
-Ishigami kérlek, ne légy ilyen heves.-mondta egy elnéző mosoly kíséretében a lány
-De Mina! Olyan rég láttam Sesshoumarut és egyébként is ő a...-nem tudta befejezni, mert Mina belé folytotta a szót
-Nyugi öcsi. Tudom hogy hiányzott, de ha arra nem képes hogy meglátogasson minket akkor nem érdemli meg hogy üdvözöld.-morogta kicsit mérgesen Mina
-Mina! Mi a fenéért jöttetek utánam!? Megmondtam hogy hamarosan meglátogatlak benneteket.-morogta Sesshoumaru
-Na persze, ahogy az elmúlt években is, mi?-kérdezte ugyan olyan dühösen
-Attól még hogy a húgom vagy nincs jogod így beszélni velem!-morogta
-Igen a húgod vagyok és Ishigami meg az öcséd! Legalább őt meglátogathattad volna, ha már engem semmibe veszel.-mondta egyre dühösebben

Sesshoumeru nem mondott semmit csak morgott és közben farkas szemet nézett húgával, aki állta az idősebb youkai pillantását, miközben a körülöttük lévők döbbenten nézték a vitájukat. Inuyasha teljesen megdermedt a hallottaktól, de lassan visszanyerte lélek jelenlétét és egyből bátyjának esett.

-Mégis miért nem mondtad el hogy van egy nővérem és egy öcsém?-kérdezte dühösen
-Nem tartozott rád.-morogta
-Még hogy nem tartozott rám!?-kérdezte idegesen

Sesshoumaru nem válaszolt csak dühösen kivonult a kunyhóból a nyomában Inuyashával, s amint elhagyták a falut a dühös félszellem bátyjának rontott aki könnyedén kitért a csapás elől. Még egy darabig csatároztak, de egyikük sem figyelt a többiekre egészen addig amíg Mina közéjük nem állt és dühtől vöröslő szemekkel rájuk nem szólt.

-Azonnal hagyjátok abba!-kiáltotta

Folytatás következik...