Édes ellenfél

Inuyasha élet és halál között lebegett Kaede anyó kunyhójában, s közben Kagome hűségesen ápolta az eszméletlen fiút. Igen ám, de nem minden úgy történt ahogy azt várták. Ugyanis a hanyou míg eszméletlen volt megjárta a meny és pokol közti vékony határt.

-Sajnos nem léphetsz be egyik világba sem.-hallatszott egy kedves női hang a fény felől

-Meg-meghaltam?-kérdezte elcsukló hangon Inuyasha

-Még nem. Jelenleg eszméletlen vagy, de mivel nem tudjuk eldönteni hogy a bűneid vagy a jó tetteid vannak-e túlsúlyban ezért visszaküldünk a földre.-mondta a férfi hang a sötétség felől

-Értem. És mit kell csinálnom?-kérdezte kicsit döbbenten a hanyou

-Segíteni másoknak és találni egy személyt aki szívből megszeret.-felelte egyszerre a két hang

Inuyasha bólintott, majd ismét Kaede anyó kunyhójában találta magát ahol barátai már rég az álmok útján jártak. Lassan hajnalodni kezdett, s a hanyou elindult hogy könnyítsen magán. Néhány perccel később egy hangos sikolyt hallott a falu, mire mindenki kérdőn nézett szomszédjára. Kaede anyónál a csapat riadtan kezdte keresni Inuyashát, mikor meghallották a sikolyt. Gyorsan elindultak a hang irányába és ott egy hosszú fekete hajú, mély kék szemű lányt találtak, akinek arcán egy pár kék méregcsík díszelget. A lány hisztérikusan keresett valamit, s mivel nem találta a keresett dolgot hisztérikus nevetésben tört ki.

-Elnézést hölgyem minden rendben?-kérdezte Miroku

-Hölgyem? Ugye most csak viccelsz szerzetes!?-kérdezett vissza dühösen a nő

-Öhm talán ismerjük egymást?-kérdezte tanácstalanul a szerzetes

-Ne hülyéskedj már Miroku! Én vagyok az Inuyasha!-kiabálta hisztérikus hangon a nő

-Biztos ebben hölgyem?-kérdezte ismét a szerzetes

-Nézz már jobban meg te szerencsétlen nőcsábász! Honnan a fenéből szereztem volna ezt az átkozott nyakláncot!?-morogta dühösen Inuyasha, miközben a kodama füzért rángatta

-Te tényleg Inuyasha vagy.-mondta döbbenten a szerzetes

-Na végre, hogy megismertél.-morogta a hanyou

-Hát a modorod semmit nem változott.-mondta a fejét vakarva Miroku

A nő alakban lévő Inuyasha a legszívesebben megfolytotta volna a mellette álló szerzetest, de egyenlőre még türtőztette magát egészen addig amig egy simogató kezet nem érzett a fenekén. Dühösen fordult a szerzetes felé, s teljes erejéből pofon vágta a fiút aki néhány métert repült az ütéstől. A háttérben Sango és Kagome nevetésben tört ki az egykori hanyou akciója miatt, s végre ők is a most már nő alakban lévő fiúhoz sétáltak.

-Ez szép volt Inuyasha.-mondták nevetve a lányok

-Nem hittem hogy ez az idióta ilyen idegesítő tud lenni.-morogta Inuyasha

-Na igen elég fárasztó mikor rájön az öt perc.-értett egyet vele Sango

-Inuyasha, ha már nő lettél jobb lenne ha nevet változtatnál. Kicsit fura hogy lány létedre fiú néven szólítunk.-mondta elgondolkodva Kagome

-Nem, nem és nem! Nem akarok nő lenni!-morogta idegesen a volt hanyou

-De már az vagy és mindenki számára érdekesen hat, hogy Inuyashának szólítunk mikor nő vagy.-világított rá a lényegre a miko

-Rendben, de ne valami nyálas név legyen.-morogta Inuyasha

-Oké. Mit szólsz a Noriehoz?-kérdezte a szellem irtó

-Felejtsd el.-mondta ellenségesen a nő

-Miyuki?-kérdezte reménykedve Kagome

-Rendben, de mit mondjunk hova lettem?-kérdezte a youkai nő

-Mondjuk akadt egy kis dolgod és azt kell elintézned, s te már régóta ismered Inuyashát és valamikor volt köztetek valami.-mondta elgondolkodva a miko

-Ez hihető. S még azt is mondhatod az érdeklődőknek hogy összevesztetek és ezért szakítottatok egymással, s most kiakartál békülni Inuyashával.-tette hozzá Sango

-Ez elég bonyolult. Szóval mondjam azt hogy a saját barátnőm voltam és most ki akarok békülni magammal?-kérdezte érdekes ábrázattal Miyuki

-Igen.-jött az egyöntetű válasz

Inuyasha illetve mostmár Miyuki lemondóan sóhajtott, s megadta magát barátainak akik egy kis átalakítást végeztek a külsején Kaede anyó kunyhójában. Mire a lányok végeztek Miyuki átalakításával addigra Miroku is visszatámolygot az öreg papnő kunyhójába, s fájó fejjel ült le a házikó elé. Hamarosan mindhárom lány kilépett az ajtón, s a szerzetesnek leesett az álla egykori barátja láttán. Miyukin(Inuyashán) egy könnyű piros kimonó volt hozzáillő fehér övvel, s Kagome és Sango könnyed konyba rendezte a lány fekete fürtjeit. De a szerzetest nem csak a nő öltözéke fogta meg, hanem a ruhák alatt rejtőző igézően dús domborulatok is. Miyuki észre vette a meredten rá bámuló szerzetest, s észre vételénenk hangot is adott.

-Mit bámulsz szerzetes?-kérdezte gorombán a youkai lány

-Én s-semit.-felelte dadogva, s tekintetét elfordította barátja domborulatairól

Miyuki megkönnyebülten felsóhajtott, majd kérdőn nézett társaira. Kagome és Sango egyszerre indultak el Kaede anyó falujából Kirara és Shippou társaságában, miközben Miyuki és Miroku kissé lemaradva követte őket. Már jó pár órája úton voltak, amikor megálltak egy kicsit pihenni és enni. Egy órás pihenő után folytatták útjukat Észak-kelet felé, amerre Narakut sejtették. Jó pár kilómétert tettek meg mikor már elkezdett esteledni ezért letáboroztak, s a lányok elmentek megfürdeni. Kivételesen Miroku nem ment kukkolni, mert még élénken élt benne a reggeli pofon emléke. Lassan már egy hónapja annak hogy Inuyasha nővé változott, s Miyukiként tért vissza barátaihoz. Időközben egyre közelebb értek Naraku búvóhelyéhez, mikor Miyuki kétségbe esve rohant Kagoméékhoz.

-Kagome, Sango!-mondta idegesen a youkai lány

-Mi a baj Miyuki?-kérdezte Kagome

-Valami nem stimmel velem, mert vérzek.-felelte idegesen a lány

-Csak ennyi?-kérdezte megkönnyebbülve Sango

-Mi az hogy csak ennyi!? El fogok vérezni!-sikította kétségbe esve

-Nem fogsz. Normális dolog ha egy nőnek megjön a havi vérzése, s azt a pár napot te is kibirod.-mondta nyugodtan a miko

Miyuki még mindig idegesen nézett a lányokra, s nem nagyon akarta elhinni nekik hogy ez a havi micsoda teljesen normális a nőknél. Végül összeszedte a maradék bátorságát is.

-Mit kell ilyenkor csinálni?-kérdezte pirulva Miyuki

-Gyere megmutatom.-mondta mosolyogva Kagome

Kagome, Sango és Miyuki elvonultak megmutatni barátjuknak miként működnek a különféle tisztasági szerek.

-Mit szeretnél használni tampont vagy betétet?-kérdezte a miko

-Azok micsodák? Melyik melyik?-kérdezett vissza Miyuki

-Na szóval a tampont azt a hüvelybe kell felhelyezni és azt saját magadnak kell megcsinálni. A betétet a fehérneműdre kell ragasztani.-válaszolt Kagome

-Hogy hova kell rakni azt a tampon izét!?-kérdezte döbbenten a youkai lány

-A hüvelyedbe.-felelte nyugodtan a miko

-Azt nem! Nem fogok magamhoz nyúlni semmi pénzért, akkor inkább az a betét vagy micsoda.-mondta idegesen Miyuki

Kagome elmosolyodott és segített barátjának elhelyezni a betétet, majd utána folytatták útjukat Észak-kelet felé. Már jó ideje úton voltak, mikor előtük feltűnt egy forgószél mire Miyuki morogni kezdett. Kagome óvatosan oldalba bökte a youkai lányt, mire az megnyugodott és feszülten nézett a miko előtt lefékező farkas szellemre.

-Kagome rég találkoztunk. Hol van a pincsi és rendesen vigyáz rád?-kérdezte a farkas szellem

-Szia Kouga. Inuyasha jelenleg nincs velünk.-mondta nyugodtan a miko

-Akkor mégis ki vigyázz rátok? S ki ez a youkai nő veletek?-kérdezte ismét Kouga

-Ő Miyuki és Inuyashától akart bocsánatot kérni egy régi félre értés miatt.-válaszolt Sango

-De hát Inuyasha...-kezdte a szerzetes, de a tayia elhalgatatta

-Mi van a pincsivel?-kérdezte Kouga

-Nem pincsi, hanem Inuyasha.-morogta Miyuki, mire a farkas szellem ránézett

-Te ismered Inuyashát?-kérdezte döbbenten

-Igen ő egy jó barátom, de sajnos évek óta nem találkoztam vele.-felelte rezzenéstelenül a lány

Kouga elbűvölten nézett a dühös mély kék szemekbe, s egyre kíváncsibb lett rá hogy mit akarhat egy korcstól ez a nő.

-Mit akarsz tőle?-kérdezte kíváncsian Kouga

-Csak bocsánatot akarok kérni tőle egy régi félreértés miatt. Te meg mi a fenét bámulsz rajtam.-kelt ki magából Miyuki Kouga pillantásait látva

Kagome és Sango remekül szórakozott a farkas szellemen, akin látszott hogy a tekintetével már levetkőztette a youkai lányt. A farkas szellem nehezen tudott a lány kérdésére figyelni mert teljesen elveszett a lány idomainak tanulmányozásában, s már majdnem kicsordult a nyála is. Miyukit egyre jobban zavarta egykori riválisa tekintete, s már közel állt hozzá hogy behúzzon neki egyet, de a farkas szellem egy könnyed mozdulattal kezet csókolt a lányoknak, majd eltűnt a jól ismert forgó szél kíséretében. A youkai lány megkönnyebülten fellélegzett, majd barátaira nézett.

-Ha már választani kéne Kouga és Sesshoumaru közt akkor inkább a bátyjám bókoljon mint ez a rühes ordas.-morogta Miyuki

-Aha szóval inkább a bátyjád választanád, de mi van akkor ha Kouga és Naraku közt kellene választanod?-kérdezte Kagome

-Naraku. Inkább az a korcs mint az ordas.-felelte magabiztosan a youkai lány

A vele lévő lányok elmosolyodtak, majd miután összeszedték a szerzetest folytatták útjukat Naraku palotája felé. Már jó ideje haladtak, s időközben egy erdőbe értek így folytatták útjukat egészen addig, amig be nem sötétedett. Letáboroztak s a lányok elindultak fürdeni, de még előtte egy fához kötözték a szerzetest és mellé néhány kézzel írott cetlit ragasztottak.

"Aki elengedi meglakol!

Ne nyúlj hozzá, mert ragályos beteg."

Ehhez hasonló írások voltak Miroku körül, ami egyáltalán nem tetszett a szerzetesnek hisz szívesen megnézte volna a lányokat fürdés közben. Csüggedtségéből egy közeledő alak térítette magához, s amint az illető közelebb ért kínjában elmosolyodott.

-Helló Sesshoumaru! Nem engednél el, kérlek?-kérdezte a szerzetes reménykedve

-Nem. Hol az öcsém?-kérdezte hidegen a youkai

-Inuyasha épp a lányokkal fürdik, mert történt egy s más mióta nem találkoztatok.-kezdte Miroku, majd gyorsan folytatta-Tudod most már inkább a húgom megszólítás illik rá, de meg kell hogy mondjam nagyon jó bőr lett az öcsédből.-fejezte be kajánul vigyorogva

-Merre vannak?-kérdezte hidegen Sesshoumaru

-A közeli tóban fürdenek, de engedj el és én odavezetlek.-kérte ismét Miroku

Sesshoumaru nem figyelt a szerzetes kérésére, s elindult a közeli tó felé ahonnan vidám kacagást vitt felé a zsél. Néhány perc múlva meglátta a tóban pancsoló és önfeledten játszó llányokat, majd elő lépett a fák takarásából. Amint feltűnt a parton a lányok sikítva merültek nyakig a vízben, majd Miyuki dühösen felpattant megfeledkezve neztelenségéről.

-Mit keresel itt Sesshoumaru?-kérdezte dühösen a youkai lány

-Hm a szerzetesnek igaza volt elég jól nézel ki öcsi.-válaszolta elgondolkodva a youkai, mire Miyuki feleszmélt

-Te, te perverz! Nem szégyelled magad!? Képes vagy kukkolni a saját öcséd!?-kérdezte dühössen a lány

-Öhm, azt hiszem valamit elfelejtettél. Már nem fiú vagy hanem lány.-szúrta közbe Kagome

Sesshoumaru elvigyorodott és tovább legeltette szemét húga idomain, mire Miyuki vörösödve csobbant a vízbe. A youkai lány morogni kezdett és az orra alatt dünyögött, mire Sesshoumaru halk nevetésben tört ki és végül megkönyörült nővé vált öccsén és elfordult míg a lányok gyorsan felöltöztek. Néhány perc múlva már élénken beszélgetve mentek vissza a megkötözött szerzeteshez, akit végül elengedtek.

-Nem akarsz velünk tartani Sesshoumaru?-kérdezte mosolyogva Kagome

-Hm. Miért ne?-válaszolta elgonodolkodva a youkai

-Ez remek legalább lesz aki vigyázzon Miyukira, ugyanis ez lett Inuyasha új neve.-mondta vidáman a miko

Sesshoumaru bólintott, majd felállt és néhány percre eltűnt s nem sokkal később társaival tért vissza. Még sokáig beszélgettek miközben Miyuki távolabb duzzogott bátyja miatt. Éjfél felé játhatott az idő mikor mindannyian nyugovóra tértek és nyugodtan átaludták az éjszaka maradékát. Másnap reggel reggeli után ismét útra kelltek, s már jó néhány órája járhatták az erdő ösvényét mikor megjelent előttük Naraku a haját fésülgetve.

-Sziasztok! Nem tudjátok merre van egy jó fodrász?-kérdezte még mindig fésülködve Naraku

-Helló Naraku! Ha fodrászt keresel előtted áll kettő.-mondta gúnyosan Miyuki, mire a hanyou arra nézett

-Á veled még biztos nem találkoztam. Mi a neved szépségem?-kérdezte izgatottan Naraku

-Kagome kérlek ment s meg!-húzódott a miko háta mögé Miyuki

-Hadd mutassam be neked Miyukit Inuyasha volt barátnőjét.-mondta vidáman Kagome, s csak nehezen tudta visszafolytani nevetését

-Nincs kedved meginni velem valamit Miyuki?-kérdezte reménykedve a hanyou

A többiek nehezen tudták visszafolytani nevetésüket, s még Sesshoumaru is elfordult nehogy elárulja a youkai lányt. Miyuki teljesen zavarba jött, hisz nem igazán érezte magát nőnek de most válaszolnia kellene legnagyobb ellensége kérdésére.

-Hát ö, nem is tudom. Talán ha a barátaim is velem jöhetnek.-mondta bizonytalanul a lány

-Persze neked mindent édesem.-mondta nyálcsorgatva a hanyou

Néhány perc múlva már mindannyian Naraku kastélyában voltak, s az egész csapatot elszálásolták külön-külön szobákban. Miyuki a Naraku szobája melleti szobát kapta meg, s ez egyáltalán nem tetszett a szélboszorkánynak sőt kifejezetten féltékeny lett a youkai lányra. Kagura elindult megkeresni Narakut, akit a kertben egy fa alatt ücsörögve találta meg.

-Naraku cica, miért hoztad ide azt a kis nőcskét?-kérdezte a hanyouhoz dörgölőzve a szélboszorka

-Ő életem szerelme Kagura.-mondta álmodozó hangon Naraku

-De Narakuci tegnap még azt mondtad én vagyok életed szerelme.-kezdett hisztizni Kagura

-Az tegnap volt, ma meg ma van.-mondta unottan Naraku

Kagura duzzogva állt fel és ment be a kastélyba, majd a szobájába érve az ágyra dobta magát és zokogni kezdett. Néhány órával később a szélboszorka összeszedte magát és rendbe tette sírástól maszatos arcát, majd lement az ebédlőbe ahol már javában állt a bál. Kagura féltékeny szemekkel nézte amint az ő Narakucija épp Miyukinak udvarol teljes bedobással, s a youkai lány már így is eléggé be volt csípve. A szélboszorkány is az asztalhoz ment s magába döntött néhány pohárka szakét, anélkül hogy egy falatott is evett volna. Mire ismét felnézett már nem látta a teremben Narakut és a youkai lányt, így bánatában még néhány pohárkával legurított. Már mindenből kettőt látott mikor mellé ért az ugyan csak spicces szereztes és egy félre nem érthető ajánlatott tett a szomorú boszorkának, majd karon fogta a nőt és még a szellem irtót is magával húzva hármasban félre vonultak. A teremben már csak Kagome, Sesshoumaru, Shippou és Rin maradt, s végül a miko kissé kótyagos fejjel az ágyba parancsolta a gyerekeket akik a poharak aljában maradt néhány csepnyi alkoholt nyalogatták ki. Hamarosan elcsendesedett a palota, s csak egy-két szobából halk nyögdécselések hallatszottak ki. Végül minden elcsendesedett s csak másnap délután ébredtek fel fájó fejjel és másnaposan. Még mindenki elég kómás volt mikor hangos sikítás rázta meg a palotát. Mindannyian a hang irányába rohantak, s szinte egyszerre rontottak be Naraku szobájába, ahol Miyuki hisztérikusan kiabált a kissé kómás Narakuval. Néhány perc múlva végre Miyuki is lecsillapodott, majd az ágyra rogyott és sírni kezdett mire Naraku ijedten próbálta megnyugtatni a lányt. Miután lenyugodtak a kedélyek mindannyian visszavonultak a saját szobájukba és tovább pihentek. Eközben a menny és pokol közt megtörtént a megállapodás a hanyouval kapcsolatban.

-Hadjuk had éljen boldogan.-mondta a nő

-Rendben, de melyik testben?-kérdezte a férfi

-Melyiket választod?-kérdezte a nő

-Maradjon a mostani testében.-felelte a férfi

-Rendben ebben egyet értünk.-mondta a nő, majd lezárták a beszélgetést

Visszatérve kis csapatunkhoz, már mindannyian visszatértek az éjszakai tevékenységhez. Kagura az elmúlt éjszaka után nem bánkódott sokat Naraku után, igaz most kénytelen volt megosztani a szerzetest Sangoval is, de szerencséjükre jól kijöttek egymással. Lassan teltek-múltak a hónapok, s időközben Naraku rábeszélte a vonakodó Miyukit hogy menjen hozzá. A lány néhány napos gondolkodás után igent mondott a hanyounak, aki örömében jól megforgatta a youkai lányt. De nem csak ők voltak az egyetlenek akik összekötötték életüket, hanem Miroku is elvette a szélboszorkát és a szellemirtót is. Azért persze ügyelt arra a szerzetes hogy feleségei ne szenvedjenek hiányt semmiben sem, s figyelmét is nekik szentelte. Végre teljesült a vágya Sango hozzáment, s nem csak ő volt vele hanem még egy nő. Nagyon élvezte hogy feleségei látszólag versengnek a figyelméért, de arról fogalma sem volt hogy a két nő egymásközt mindent megbeszélt. Végül, de nem utolsó sorban Sesshoumaru is elvette a mikot, akivel közösen kezdték nevelni Rint és Shippout s néha jókat nevettek Miyuki és Naraku kisebb összetűzésein. Miyuki egyre feszültebb volt, s végül rászánta magát egy vallomásra.

-Narakuci mondanom kell valamit.-mondta szempilla rezegtetve a lány

-Mi lenne az édesem?-kérdezte Naraku egy mosoly kíséretében

-Tudod én nem mindig voltam nő.-kezdte szem lesütve, majd folytatta-Pár hónapja még a legnagyobb ellenséged voltam

-Ez jó vicc édes. Én akkor is szeretlek, ha azt mondod hogy a lányokat szerted.-mondta mosolyogva Naraku

Miyuki kicsit morcosan nézett Narakura, majd elmosolyodott és megcsókolta a hanyout ami még mindig nehezére esett. Mindannyian boldogan éltek míg meg nem haltak, s néhányan még annál is tovább.

Vége