Érzelmek viharában

Szomorú nap virradt a középkori Japánra. Az elmúlt nap egy véres csata fejeződött be, ami eldöntötte az emberek sorsát. Egy hosszú ezüstös fehér hajú fiú sírt egy fura ruhás lány élettelen teste felett, s elkeseredését csak fokozta hogy barátai súlyos sebekkel feküdtek a közelben. Nehezen állt fel s miután társait elvitte Kaede anyó falujába s az idős papnő gondjaira bízta őket visszament halott kedveséhez. Kesergésének halk léptek vetettek véget.

-Ölj meg Sesshoumaru nem fogok védekezni.-mondta szomorúan és felállt

-Szánalmas hogy egy halandót siratsz öcsém.-jött a hideg válasz a youkaitól

-Ha annyira szánalmasnak tartod miért vagy itt?-kérdezte színtelenül a hanyou

-Egy egyezséget ajánlok neked öcsém.-mondta nyugodtan Sesshoumaru

-Még is miféle egyezséget?-kérdezte egy halvány remény sugár kíséretében Inuyasha

-Visszahozom a lányt, ha eltűnsz az életéből míg nem szólok.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében a youkai

-Ezt nem kérheted tőlem.-suttogta elhaló hangon a hanyou

-Gondold meg öcsém. Nem lesz több lehetőséged.-mondta hidegen Sesshoumaru

-Rendben beleegyezek, de akkor vigyázz rá.-motyogta szomorúan Inuyasha, s egy utolsó csókot lehelt halott kedvese ajkaira

A hanyou szomorúan és könnyes szemekkel távozott, míg bátyja erősen koncentrálni kezdett és a kezében lévő Tenseiga lüktetni kezdett s egy könnyed csapással megölte az alvilág küldötteit. A hanyou még egy darabig figyelte bátyja ténykedését, majd egy fáradt sóhaj kíséretében visszament Kaede anyó falujába a barátaihoz. Eközben a tisztáson a miko lassan ébredezni kezdett, s az első akit meglátott a felette tornyosuló youkai volt. Szemeit ismét lehunyta s várta a halálos csapást, amivel Sesshoumaru végez vele. De legnagyobb meglepetésére a végzetes csapás elmaradt, s helyette érezte amint a youkai óvatosan felemeli és elsétál vele. Lassan ismét kinyitotta gesztenye barna szemeit amiket az őt vivő youkai arany szemeibe függesztett, s kérdőn nézett farkas szemet vele.

-Ne várd hogy az idióta öcsém érted jöjjön.-válaszolta a ki nem mondott kérdésre Sesshoumaru

-Hol van most?-kérdezte halk hangon Kagome

-Tisztes távolságban tőlem.-felelte a youkai

-Értem, de miért hoztál magaddal?-kérdezte egyre halkuló hangon a miko

-Hamarosan megtudod.-morogta és részéről befejezte a beszélgetést

A lány lassan ismét lehunyta szemeit, s mély álomba merült. Sesshoumaru lassan fénygömbbé alakult s egy távoli falu felé vette az irányt, amint elérte a falu határát visszavette emberibb alakját, s hideg nyugalommal sétált be a felbolydult faluba. Már megszokta hogy a halandók rettegnek tőle, s nyugodtan sétált az egyik kunyhó felé; majd mikor odaért kopogás nélkül belépett a házba és egy közeli futonra lefektette a kezében alvó mikot. Miután lerakta a lányt leült a kunyhó egyik távoli sarkába, s behunyta arany szemeit. Néhány perccel később halk lépteket hallott az ajtó felől, s nem sokkal később belépett a kunyhóba egy hosszú fehér hajú arany szemű lány. A bent pihenő youkai lassan felemelte tekintetét a belépőre, s minden sietség nélkül állt fel. A lány lassan elmosolyodott és a felálló youkai nyakába vetette magát, majd szorosan átölelte.

-Szia tesó!-mondta boldogan és megpuszilta a férfi arcát

-Szia Miharu!-üdvözölte nyugodtan Sesshoumaru

-Minek köszönhetem hogy megtiszteltél?-kérdezte Miharu, miközben elengedte testvérét

-Vigyáznod kellene egy kicsit erre a halandóra.-mondta és fejével a miko felé bökött

-Miért is?-kérdezte nyugodtan a lány

-Mert megkértelek rá és mert dolgom van.-mondta rezzenéstelenül a youkai, majd kisétált a kunyhóból

Amint kiért ismét fénygömbbé alakult és gyorsan közeledett társaihoz, majd mikor megérkezett felemelte a szundikáló kislányt és fénygömb formájában a falu felé száguldott. Amint visszaért gyors léptekkel visszasétált Miharu kunyhójához, s kopogás nélkül bement. Ahogy beljebb értek a kunyhóban orrát megcsapta egy idegen démon szaga, s miután lerakta a miko mellé a kezében alvó kislányt elindult a szag irányába. Ahogy elérte a kunyhó másik szobáját halkan belépett, s a lába egy pillanatra a földbe gyökerezett amint megpillantotta Miharut egy idegen férfi karjai közt. Sesshoumaru szemei egy pillanatra vörösre váltottak, ahogy a húgát egy vörös hajú férfi öleli. A pár annyira el volt foglalva egymással hogy észre sem vették a belépő youkait.

-Engedd el Miharut!-hallották meg a dühösen vibráló hangot, mire szétrebbentek

-Mit akarsz tőle?-kérdezte a vörös hajú, zöld szemű férfi

-Sesshoumaru, Ryuu kérlek beszéljük ezt meg.-kezdte Miharu, de Sesshoumaru közbe vágott

-Elég legyen, Miharu! Kezdesz úgy viselkedni, mint Inuyasha. Azt még hajlandó vagyok elfogadni hogy halandók társaságában élsz, de azt ne várd tőlem hogy örüljek annak hogy egy idegent ölelgetsz.-morogta Sesshoumaru, miközben szemei ismét vörösödni kezdtek

-Nem vagy az apám, hogy beleszólj az életembe! S egyébként is Ryuu a barátom és szeretem őt.-válaszolta hasonló hangnemben a lány

Sesshoumaru nem válaszolt csak morogva nézett húgára, aki egy darabig állta a youkai pillantását majd szemeit lesütötte és Ryuu mellé állt. A zöld szemű férfi aurája egyre jobban örvénylett körülötte, s ez kezdte megijeszteni Miharut. A két férfi egyre dühösebben nézett a másik szemébe, majd hirtelen kimentek a kunyhóból és a házikó mögött elterülő tisztásra ugrottak. A kunyhóban alvók lassan felébredtek a kintről beszűrődő morgások és reccsenések miatt, majd Miharuhoz csatlakozva kisiettek a kunyhó mögötti tisztásra. A miko szája tátva maradt ahogy a tisztáshoz érve meglátta az egymással szemben álló feleket, s ezzel nem volt egyedül mert a kis Rin is hasonlóan reagált. A tisztáson két hatalmas lény állt. Az egyik Sesshoumaru volt démon alakjában, s vele szemben egy a youkainál majdnem háromszor nagyobb vörös lény tornyosult a tisztás felé. A kutya alakban lévő Sesshoumaru erőteljesen morgott, míg a vele szemben álló Ryuu csak hangosan horkantott és orrán kénes szagú füst gomolygott ki. Kagome áhitattal nézett a vörös sárkányra, aki jóval a youkai fölé tornyosult közel 30 méter magasságával. A három lány csak állt és döbbenten nézett a két dühösen fújtató youkait, akik egyenlőre csak méregették egymás erejét. Eközben Kaede anyó falujában feszült volt a hangulat, hisz a hanyou semmit nem mondott nekik a történtekről. Lassan teltek múltak a hetek és a hónapok, de Inuyasha egyre jobban magába zárkózott ami kezdett feltűnni barátainak is. Sangoék nem tudták miért, de érezték hogy valamit titkol előlük. Igaz Narakuval végeztek és egyenlőre csak a kisebb szellemek jelentettek veszélyt, így elég sok dolguk akadt a falvakban. Az egyik faluban egy fiatal lányt kergettek, akinek hosszú fehér haja és kék szeme volt. Inuyasha meglepetten nézett a fiatal démon lányra, s nem volt szíve végezni vele ahogy a falusiak akarták, ezért inkább a védelmére kellt és magával vitte amin barátai nagyon meglepődtek. A hanyou ez után mindig a lányon tartotta a szemét, s mindentől próbálta megóvni.

-Mi a neved kislány?-kérdezte kedvesen a hanyou

-Yoriko.-suttogta ijedten

-Ne félj mi nem fogunk bántani.-mondta egy halvány mosoly kíséretében Inuyasha, mire barátai meglepetten néztek rá

Sango és Miroku döbbenete csak nőt, mikor a hanyou átölelte a fiatal lányt s megnyugtatóan megsimogatta a fejét. Közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig egymással szemben állva méregették egymást, s végül a sárkány unta meg a tétlen várakozást és a youkaira támadt. Sesshoumaru csak épp hogy eltudott ugrani a támadás elől, de nem számolt az ellenfél nagyobb testalkatával és az egy közeli fának taszította a kutya alakban lévő youkait. Sesshoumaru nem adta fel a harcot és ismét a sárkány alakban lévő Ryuu-ra támadt aki ismét egy fához csapta ellenfelét egy erőteljes fark csapással. A youkai újra támadni akart, de egy fényes nyílvessző suhant el a két fél közt, s mindeketten arra kapták fejüket. Kagome íjjal a kezében nézett a két démonra, akik morogva és fujtatva néztek rá.

-Ryuu kérlek ne csináld.-kérte Miharu könyörögve, mire a sárkány lassan vissza vette emberibb alakját

-Miért avatkoztál bele, halandó!?-kérdezte morogva Sesshoumaru, miután ő is visszavette emberibb alakját

-Én, én csak segíteni akartam.-dadogta félelmében a miko

-Még egyszer ne avatkozz bele a csatámba, különben véged.-morogta a youkai és vészesen közel került a mikohoz, aki egyre jobban remegett a félelemtől

-S-sajnálom.-dadogta lesütött szemekkel Kagome

Sesshoumau egy fenyegető morgást hallatott a lány felé, majd Miharuék felé fordult s villámló szemekkel nézett rájuk. Miharu és Ryuu viszonozta a youkai tekintetét, aki egy dühös morranás kíséretében megfordult és könnyed léptekkel elsétált a nyomában Kagoméval és a kicsi Rinnel. Ennek már több hónapja, s azóta Miharu semmit nem hallott Sesshoumaruékról. A démon lány egy részt örült hogy bátyja és barátja nem ugranak össze, de kezdett hiányozni neki a testvére. Ryuu szinte mindennap Miharunál volt, s egyre jobban megszerette az inuyoukai lányt. A sárkány démon egy nap kissé idegesen kereste fel barátnőjét, hisz szülei kíváncsiak voltak választottjára.

-Miharu, beszélnem kell veled.-mondta kicsit idegesen Ryuu

-Miről? Valami baj van?-kérdezte aggódva a lány

-Nem nincs baj csak a szüleim szeretnének megismerni.-mondta a sárkány szellem

Miharu meglepetten nézett Ryuura s először nem akart hinni a fülének, de nem sokkal később boldogan ugrott kedvese nyakába. Eközben Inuyasha egyre több időt töltött barátaival és Yorikoval, ami még mindig meglepte barátait. Sőt a hanyou a kis róka szellemet sem bántotta mostanában, hanem inkább félre vonult ha a kis fiú idegesítette. A kis róka szellem egyre jobban kezdte megkedvelni a hanyou új megértőbb természetét, s egyre többet volt a fiú társaságában. Persze az idő múlásával Sango és Miroku egyre bizalmasabb kapcsolatba kerültek, s egyre több időt töltöttek kettesben míg Inuyasha a két fiatalra vigyázott. Az utóbbi időben Inuyasha egyre többet gondolt Kagoméra, aki bátyjával utazott együtt. Gondolataiból halk kuncogás térítette magához, s kissé ijedten nézett körbe hogy merre van Yoriko és Shippou. Amint megpillantotta a két fiatalt észre vette amint Mirokuékat lesik egy bokorból.

-Hát ti mit csináltok itt?-kérdezte nagyon halkan Inuyasha

-S-s-semmit.-dadogták egyszerre

-Nem vagytok még fiatalok ehhez?-kérdezte a hanyou, miközben ő is kilesett a bokorból

-Ugyan már Inuyasha, hisz előbb utóbb fel kell világosítsatok minket.-mondta nyugodtan Shippou

-Na jó gyertek innen, míg Mirokuék észre nem vesznek minket.-mondta Inuyasha, majd maga előtt terelve a két fiatalt elsétált

Mikor már elég messze értek a turbékoló pártól nyugodtan várta a két fiatal kérdésit, s tudása szerint válaszolt rájuk. Shippou és Yoriko ámulattal hallgatták a hanyou szavait, s egyre kényesebb dolgokat kezdtek kérdezgetni tőle, amitől a fiú színe egyre vörösebbre váltott. Eközben Sesshoumaruék egyre közelebb kerültek a hanyouhoz és barátaihoz, de a youkai ügyelt arra hogy öccse ne menjen utánuk. Már rég nem találkozott Innuyashával, de tudta még nincs itt az ideje annak hogy öccse ismét lássa a vele utazó mikót. Az elmúlt hetekben és hónapokban a lány egyre közelebb került Sesshoumaruhoz, s egy kicsit talán össze is zavarodott az érzései miatt. A miko és a youkai alig egy hete kerültek bizalmasabb viszonyba, s azóta nem szóltak egymáshoz s még csak nem is néztek a másikra; ami megijesztette Rint. A kislány szomorúan nézte ahogy pót apukája és a velük utazó miko miként távolodtak el egymástól, s egyre jobban elszomorodott hisz a múlt hétig nagyon jól megvoltak. Eközben Miharu Ryuu bejelentése után egyből készülődni kezdett az esti találkozóra, de kicsit tartott kedvese szüleitől. Lassan elérkezett az indulás ideje s Miharu feszülten karolt Ryuuba, aki gyors léptekkel igyekezett szüleihez s közben néhány fontos dolgot elmondott kedvesének. Ahogy megérkeztek a vörös sárkány szüleihez ahol Miharu tisztelettel köszönt a két idősödő dai-youkainak. Félelmei ellenére az este remekül sikerült, s Ryuu szülei is feltétel nélkül elfogadták a lányt annak ellenére hogy ő egy kutya szellem volt. Miután Ryuu és Miharu elhagyták a fiú szüleinek palotáját visszatértek abba a faluba ahol a lány élt. Lassan teltek múltak a hónapok, s Miharu ez idő alatt semmit nem hallott Sesshoumaruról. Közben Sesshoumaruéknál a szótlanság csatája véget ért, s a miko és a youkai végre képes volt néhány szót váltani egymással, ami örömmel töltötte el a velük lévő kislányt. Persze Kagome mélységesen hallgatott arról, hogy a közel fél éve a youkaijal töltött éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Bár a férfi nagyon jól tudta hogy a miko titkolózik előtte, de egyenlőre ráhagyta a dolgot hisz ismét Miharu falujához közeledtek közel 1,5 év után. Még mielőtt a démon lány házához értek volna Sesshoumaru fénygömbbé alakult, s elszált megkeresni öccsét. Közben Kagome és Rin Miharu házához ért, majd óvatosan bekopogtak s nem sokkal később kilépett Ryuu és meglepetten nézett a két halandóra.

-Mit kerestek itt?-kérdezte nem túl barátságosan a szellem

-Minket Sesshoumaru nagyúr küldött Miharu samához.-mondta Rin tisztelettel

-Szóval a bátyám küldött titeket, de ő hol van?-kérdezte Miharu, miután megjelent az ajtóban

-Igen. Nem tudom nem mondott semmit.-mondta nyugodtan Kagome

Miharu lassan félre állt az ajtóból és magával húzta Ryuut is, hogy vendégeik be tudjanak lépni. A két lány Miharu előtt haladt el akinek egyből feltűnt a miko alig láthatóan gömbölyödő hasa. Még mielőtt megkérdezhette volna tőle hogy nem csal-e a szeme megérezte bátyja jelenlétét, s inkább csendben maradt. A youkai hamarosan belépett a kunyhóba, s szigorúan nézett a húga mögött álló sárkányra akit a legszívesebben darabokra szedett volna. A lányok egyre kényelmetlenebbül érezték magukat, hisz a két férfi közt szinte tapintható volt a feszültség. Az egyre kínosabbá és feszültebbé váló csendet Miharu törte meg egy halk köhintéssel, majd kissé rekedtes hangon megszólalt amivel felborzolta kedvese vágyait.

-Öhm, Sesshoumaru kérdezhetek tőled valamit?-kérdezte egy újabb torok köszörülés után

-Attól függ mit.-mondta a youkai

-Lehetne inkább négy szem közt?-kérdezte ismét Miharu

-Felőlem, de ajánlom hogy gyors legyél.-morrantotta Sesshoumaru, majd kisétált a kunyhó elé Miharuval

-Mi történt a lánnyal?-tette fel az őt érdeklő kérdést a lány

-Nem tudom miről beszélsz húgi.-mondta a youkai közömbösen

-Arról hogy az a papnő várandós, s szerintem te vagy a gyermek apja. Hisz rajtad kívül senki nem mehetett a közelébe az elmúlt közel 1,5 év alatt.-mondta határozottan Miharu

Sesshoumarut meglepte a lány következtetése, s inkább nem mondott semmit csak halkan morrant egyet. Inuyasha nem sokkal azelőtt érkezett meg barátaival mikor Miharu közölte bátyjával észre vételét, s a hanyounak és társainak a földbe gyökerezett a lába; majd a bátyjára támadt, aki könnyedén kitért előle.

-Miért csináltad ezt velem, Sesshoumaru?-kérdezte megtörten Inuyasha

-Mire gondolsz öcsi?-jött a hideg felelet a youkaitól

-Hogy mire gondolok? Arra amit az előbb hallottam.-morogta dühösen a hanyou

-Igazán? S mit hallottál pontosan?-ingerelte tovább Sesshoumaru, miközben rezzenéstelenül álltak egymással szemben

-Hogy mit!?-kérdezte egyre idegesebben a félszellem

Sesshoumaru hidegen nézett szembe dühös öccsével, aki az elmúlt 1,5 évben némi önuralomra tett szert, de az lassan kezdett elillanni. A hanyou keserű dühét bátyjára zúdította és néhány percnyi feszült várakozás után teljes erejéből rátámadt a youkaira. Már javában harcoltak, mikor Kagome és Ryuu a tisztásra értek. A testvérek nem foglalkoztak a néző közönséggel s egyre erősebb csapásokat mértek a másikra, míg hirtelen köztük nem termett Ryuu sárkány alakjában.

-Azta de nagy.-morogta a hanyou, s elnézett a sárkány mellett

-Állj félre.-morogta vörösödő szemekkel Sesshoumaru, mire Ryuu csaj fújt egyet

Miharu lemondóan sóhajtott egyet, majd könnyed léptekkel Ryuu mellé sétált; aki miután visszavette emberibb alakját átölelte kedvesét. Erre a gesztusra Sesshoumaru ismét morogni kezdett, s nem is szándékozott egyhamar abbahagyni. Kagome lassan Miharu mellé sétált, s maga elé meredve halkan megszólalt.

-Miért kell állandóan veszekednetek?-kérdezte alig halhatóan a miko, de nem nézett egyik férfira sem

Sem Sesshoumaru, sem Inuyasha nem nézett a mikora, s gondolataikba merülve bámultak maguk elé; s mire felnéztek már csak a miko hűlt helyét látták. Kagome miután nem kapott választ kérdésére várt még néhány percet, majd könnyeivel küszködve elszaladt. "Miért? Miért kell nekik folyton veszekedni? És én miért szaladtam el?"-kérdezte magától Kagome, s hamarosan egy tisztásra ért; amit egy kis patak szelt ketté és a miko leült annak partjára; miközben könnyei lassan lefolytak szép metszésű arcán. "Mi történt velem? Miért bánt annyira, hogy Inuyasha nem jön ki a bátyjával? És mit érzek irántuk?"-tette fel magának a kérdéseket a miko, s egyre jobban folytak könnyei. "Nem tudom mihez kezdjek, hisz még mindig szeretem Inuyashát, de nem hiszem hogy megtud nekem bocsátani. A helyében nagy ívben elkerülném magam, mert becsaptam és megcsaltam.