Érzelmek viharába 1./2rész
2007.12.12. 17:01
. Nem igazán értem még mindig hogy miért feküdtem le akkor Sesshoumaruval, hisz nem szeretem."-töprengett tovább. Töprengéséből Rin vékonyka hangja térítette magához.
-Minden rendben Kagome?-kérdezte aggódva a kislány
-Igen, Rin csak elgondolkodtam kicsit.-felelte a miko halvány mosollyal
-Értem, de miért szaladtál el? Talán haragszol Sesshoumaru nagyúrra?-kérdezte ismét Rin
-Ez egy kicsit bonyolult Rin. Nem haragszom Sesshoumarura csak kicsit össze vagyok zavarodva-mondta Kagoma
-Aha. Kagome ugye szereted a nagyurat?-jött az ártatlan kérdés a kislánytól
-Hát ööö... tudod Rin én kedvelem Sesshoumarut, de egy kicsit össze vagyok zavarodva és nem tudom pontosan mit érzek.-válaszolta a miko
A kislány csak bólintott, hogy megértette a mikot s még egy darabig beszélgettek más dolgokról is. A miko és Rin lassan feláltak a patak partjáról, s tovább beszélgetve sétáltak vissza Miharu falujába, ahol még mindig feszült volt a hangulat. Kagome félénken nézett körbe, majd halkan megszólalt.
-Inuyasha, Sesshoumaru beszélhetnék veletek?-kérdezte bizonytalanul, mire a testvérek nyugodtan követték
-Miről van szó?-kérdezte türelmetlenül a hanyou
-Hármónkról. Tudom hogy most haragszol rám Inuyasha, de eddig semmit nem tudtam rólad és te se kerestél meg.-mondta szomorkás hangon a miko
-Kérlek nem mehettem utánad, mert megegyeztem a bátyámmal.-morogta nyugtalanul Inuyasha
-Tttessék?-kérdezte döbbenten a lány
-Szóval a Naraku elleni harcban meghaltál és Sesshoumaru felajánlotta hogy megment, ha kilépek az életedből egy időre.-mondta a hanyou nyugodtan, mire a miko körül forogni kezdett a világ
Sesshoumaru egy gyors mozdulattal elkapta az összeesni készülő mikot, s a karjában tartva besétált húga kunyhójába. A bent lévők a belépő youkai és hanyou felé kapták a fejüket, majd gyorsan helyet csináltak az ájult mikonak. Miután a youkai lerakta a lányt már fordult volna ki a kunyhóból, de Miharu útját állta és maradásra bírta az enyhén dühös Sesshoumarut, majd kedveséhez fordult.
-Ryuu megtennél nekem valamit?-kérdezte kedvesen Miharu
-Persze édesem, mi lenne az?-válaszolta a sárkány démon
-Elhelyeznéd a szüleidnél a vendégeinket Sesshoumaru és a hanyou kivételével?-kérdezte a lány
-Rendben édesem, de legkésőbb két nap múlva visszajövünk.-mondta Ryuu, majd megcsókolta kedvesét
Miharu szenvedélyesen viszonozta kedvese csókját, s miután szétváltak a lány kissé kedvetlenül vett búcsút a sárkány szellemtől, majd lassan besétált kunyhójába; ahol bátyja és a hanyou morogva néztek a másikra. Sóhajtva ment ki ismét és hamarosan egy vödörvízzel tért vissza, s miután egy tálba merített belőle óvatosan egy vizes ruhát rakott a miko homlokára. Közben szemeit végig az egymással szemben ülő és egymásra morgó youkaion és hanyoun tartotta, majd lassan közzéjük sétált és leült.
-Miért csinálod ezt Sesshoumaru?-kérdezte fáradtan Miharu
-Mire gondolsz Miharu?-kérdezte a youkai hidegen
-Arra hogy időnként feltűnsz nálam és fenekestül felforgatod az életem, hogy utána nyugodtan elsétálj mintha mi sem történt volna.-mondta hasonló hangnemben a youkai lány
Sesshoumaru csak egy morgással válaszolt, mire Miharu dühösen viszonozta a férfi gesztusát. Inuyasha csak értetlenül nézett hol Sesshoumarura, hol Miharura; de egy szót sem értett a kettejük párbeszédéből. Végül megunta hogy egy szót sem ért, s hangot adott kíváncsiságának.
-Ti meg miről beszéltek? S Sesshoumaru mi közöd van ehhez a lányhoz?-kérdezte morogva a hanyou
-Semmi közöd hozzá öcsém.-mondta hasonló hangnemben a youkai
-Mi, ti testvérek vagytok?-kérdezte döbbenten Miharu
-Igen, de nem örülök neki.-morogta Inuyasha
Miharu csak megkövülten nézett rájuk, s szemei és arca egyre nagyobb döbbenetett sugárzott. A youkai lány döbbenete lassan eloszlott, s felkészült arra hogy megossza a hanyouval titkát. Már épp megakart szólalni mikor halk mozgolódást hallottak a miko felöl, aki lassan és kissé bizonytalanul ült fel. Kagome kifejezéstelen szemekkel nézett a testvérekre, s szomorú hangon megszólalt.
-Miért csináltátok ezt velem?-kérdezte a miko
-Mire gondolsz?-kérdezte Inuyasha
-Arra amit nem rég mondtatok. Miért nem hagytatok békében nyugodni?-kérdezte ismét Kagome
-Ne-nem akartalak örökre elveszíteni.-suttogta maga elé Inuyasha
Kagome döbbenten nézett Inuyashára, s nem akart hinni a fülének. Kissé szomorkásan nézett rá, majd halkan és bűntudatosan megszólalt.
-Értem, de sajnos így is elvesztettél.-mondta a miko
-Tudom, de legalább életben vagy és csak ez számít.-suttogta Inuyasha
-Értem, de ha megszületik a baba én visszamegyek a saját világomba hacsak nem jön közbe valami.-mondta határozottan a lány
-Előtte még lenne egy kérésem hozzátok.-mondta Sesshoumaru töprengő hangon
-Mi lenne az?-kérdezte rosszat sejtve a hanyou
-Utálom, hogy ezt kell mondanom, de szükségem van a segítségedre hogy visszaszerezzük apánk területeit.-válaszolta hidegen a youkai
Inuyasha döbbenten nézett bátyjára, majd halványan bólintott hogy hajlandó segíteni neki. Kagome mosolyogva nézett a két fiúra, majd lassan felállt és megpróbált kisétálni a kunyhóból a fiúk mellett. A hanyou szomorúan nézett a mellette elhaladó mikora, de nem tett semmit amivel marasztalni tudná a lányt. Kagome épp Sesshoumaru mellett haladt el, amikor megérezte a csuklójára kulcsolódó kezet. Kérdőn nézett a youkaira, aki viszonozta a lány pillantását.
-Hova mész?-kérdezte fagyos hangon a youkai, de szeme másról árulkodott
-Csak sétálni akarok egy kicsit.-válaszolta nyugodtan a lány
-Rendben, de Miharu elkísér.-mondta Sesshoumaru, majd szúrósan nézett a lányra
-Oké, oké. Megyek már.-mondta a youkai lány és csatlakozott a mikohoz
Ahogy kiléptek az ajtón a fiúk még egy darabig hallgatagon ültek egymással szemben, s egyenlőre csak méregették egymást. A csendet végül a hanyou törte meg.
-Szer-szereted Kagomét?-kérdezte enyhén elcsukló hangon Inuyasha
-Hogy érted ezt öcsém?-kérdezte komor hangon a youkai
-Hogy hogy értem?-kérdezte és keserűen felnevetett, majd megválaszolta saját kérdését-Arra vagyok kíváncsi hogy szerelmes vagy-e Kagoméba vagy sem?
-Nem igazán tudom mi köze van ennek a dolognak Nyugathoz, s hogy a kérdésedre válaszoljak nem igazán tudom mit is értesz szerelem alatt.-mondta nyugodtan az idősebb fivér
-Ne köntör falazz már, hanem válaszolj normálisan.-morogta Inuyasha
-Igazán tudni akarod?-kérdezte a youkai, mire a hanyou bólintott és folytatta-Nem vagyok belé szerelmes, de mint nő vonz engem. S mióta velünk utazik egyre közelebb került hozzám. Talán úgy fogalmaznék, hogy aggódok érte és félek hogy történik vele valami.
-Gratulálok tesó! Elmondhatod magadról, hogy szerelmes vagy.-mondta Inuyasha
Sesshoumeru morrant egyet és ejtette ezt a számára kényes kérdést, s Inuyasha is jobnak látta ha nem firtatja tovább a dolgot. Eközben kint Kagome és Miharu nagyon jól elbeszélgetett, s hamarosan szóba került a mindkettejük számára fontos téma.
-Tényleg Kagome. Milyen érzés hogy egy apró lény növekszik benned?-kérdezte kicsit félénken Miharu
-Őszintén szólva, nagyon jó érzés. De miért kérdezed?-dobta vissza a labdát a miko
-Szóval Ryuuval szeretnénk minél előbb szülők lenni, de sajnos nem tudom hogy fogadná ezt a hírt Sesshoumaru.-mondta töprengve a youkai lány
-Nyugodj meg előbb-utóbb elfogadja, hogy családot alapítasz azzal akit szeretsz.-mondta Kagome
-És te szereted a bátyám vagy inkább Inuyashát?-kérdezte Miharu
-Nem tudom.-kezdte sóhajtva a miko-Inuyashát szerettem, de ő mindig csak egy tárgynak tekintett s ráadásul emlékeztettem egykori szerelmére is. Sesshoumaru iránt nem tudom mit érzek. Talán szeretem, de inkább csak egy nagyon jó barát akire mindig számíthatok.-mondta töprengve Kagome
-Értem, de legalább tudom hogy a batyámnak van még esélye nálad.-válaszolta mosolyogva Miharu
-Ugyan Miharu. Komolyan mondtam hogy ha meg lesz a baba haza megyek vele és nem hiszem hogy valaha is visszajövök ide, hacsak mást nem tartogat számomra az élet.-mondta letörve a youkai lány lelkesedését
Lassan visszafordultak a kunyhó irányába, miközben tovább beszélgettek különféle dolgokról. Néhány perc múlva már a kunyhó ajtaja előtt áltak és egymás után besétáltak. A kunyhóban elég nagy volt a csend s a fiúk egymással szemben ülve meredtek maguk elé, s néhány percbe beletelt mire a lányokra néztek. Majd a csendet megunva Kagome szólalt meg először.
-Mikor indulunk?-kérdezte nyugodtan a miko
-Amikor visszaérnek az öcsém barátai.-mondta enyhe gúnnyal a youkai
Inuyasha csak egy vicsorral jelezte hogy nem tetszik neki a bátyja kijelentése, majd figyelmét ismét a lányokra fordította.
-Sesshoumaru te mondod el vagy én mondjam el Inuyashának az igazságot?-kérdezte a youkai lány
-Miről beszélsz? Milyen igazságot?-kérdezte Inuyasha
-Nem hiszem hogy ennyire rossz orrod van öcsém.-kezdte Sesshoumaru-Miharu a nővéred, s az én húgom.
-Mi??? És ezt miért most mondod el nekem?-kérdezte dühösen a hanyou
-Hogy korekt legyek veled, meg Miharu már elakarta mondani.-mondta hanyagul a youkai
-Korekt? Ezt nevezed te korektnek?-kérdezte egyre dühösebben Inuyasha
-Ne veszekedjetek már megint. Inuyasha inkább örülj hogy egyáltalán megismerhetted Miharut.-mondta Kagome nyugodtan és leült
Inuyasha hitetlenkedve nézett a lányra, majd megadóan sóhajtott. Közben Miharu a vacsorát készítette, s magában mosolyogva hallgatta testvérei vitáját. Mosolya még szélesebb lett mikor arra gondolt, hogy hamarosan nagynéni lesz. Annyira elmerült a gondolataiban hogy észre sem vette mikor Inuyasha besétált a kis konyhába.
-Min mosolyogsz?-kérdezte kedvesen a hanyou
-Jézusom, megijesztettél.-mondta Miharu kicsit összerándulva a váratlan hangtól
-Bocsi nem volt szándékos.-mentegetőzött Inuyasha
-Semmi baj. A kérdésedre a válasz az hogy örülök hogy hamarosan nagynéni leszek, s lehet hogy hamarosan anya is hacsak Sesshoumaru nem fog megint összeveszni Ryuuval.-mondta enyhe gúnnyal a youkai lány az utolsó szavakat
-Ugyan miért veszne vele össze?-kérdezte értetlenül a hanyou
-Fogalmazzunk úgy hogy szerinte Ryuu egy gyík, aki nem érdemel meg.-felelte cinikusan Miharu
-Gyík? Miért mondod ezt?-tette fel a következő kérdést Inuyasha
-Tudod Ryuu egy vörös sárkány szellem és ez feletébb idegesíti Sesshoumarut.-mondta nevetve a youkai lány
Inuyasha értetlenül nézett rá, majd vállat vonva tovább beszélgettek, míg a másik szobában Sesshoumaru és Kagome egymással szemben csendben ültek. A néma csendet végül a youkai törte meg.
-Visszamész az öcsémhez?-kérdezte halkan, de érthetően Sesshoumaru
-Nem.-mondta határozottan Kagome
-Akkor mihez akarsz kezdeni?-kérdezte a youkai
-Ha minden jól megy haza fogok menni miután megszületett a baba.-mondta nyugodta a miko
-Értem. Tehát végleges a döntésed?-kérdezte a youkai
-Igen, de szeretném ha tudnád hogy semmit nem bántam meg.-válaszolta a lány
-A gyerekkel mit akarsz csinálni?-tette fel a mindkettejük számára lényeges kérdést Sesshoumaru
-Magammal viszem és felnevelem.-felelte Kagome
-Nem gondolod hogy ebbe nekem is van beleszólásom?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hangjában a youkai
-Kérlek gondold végig itt milyen élete lenne?-kérte a miko
-Azt hiszed nem tudnám megvédeni?-kérdezte egyre dühösebben Sesshoumaru
-Nem ezt mondtam, csak arról van szó hogy nem lehetsz mindig mellette és ezt sokan ki fogják használni hogy bántsák.-mondta Kagome, miközben Miharu és Inuyasha a konyha ajtóból figyelte őket
Sesshoumeru morgott nem tetszése kinyilvánítására, s szemei vörössen izottak fel. Inuyasha már azon volt hogy bemegy hozzájuk, de Miharu a karjára tette a kezét s nemet inetett a fejével.
-Miért nem engedsz be?-kérdezte enyhe ingerültséggel a hanyou
-Ezt kettejüknek kell tisztázni, de egyet értek Kagoméval abban hogy itt veszélyes félszellemnek lenni.-mondta enyhe keserűséggel a hangjában Miharu
-Miért lettél ilyen szomorú? Talán miattam?-kérdete félszegen Inuyasha
-Nem miattad, csak eszembe jutott egy régi barátom.-mondta szomorkásan a youkai lány
-Akarsz róla beszélni?-kérdezte a hanyou
-Nem tudom. Talán.-kezdte Miharu, majd egy keserű sóhaj után folytatta-Tudod ismertem egy félszellem lányt és szegényt néhány úgynevezett fajtársa először megalázta s miután mindannyian kiszórakozták vele magukat szinte halálra rugdosták.-mondta könnyek közt a lány
-Ki ki volt a lány?-kérdezte döbbenten a hanyou
-Ryuu húga. Jobban mondva féltestvére.-válaszolta könnyezve Miharu
-Ő nem tett semmit hogy megvédje a testvérét?-kérdezte hitetlenkedve Inuyasha
-De, de még ő is fiatal volt akárcsak Yume. Tudod, Ryuu anyja nehezen fogadta el Yumét, de végül nagyon megszerette és saját lányaként nevelte, míg az édesanyja náluk dolgozott mint szolgáló.-mondta a youkai lány
-Tudom milyen kitaszítottnak lenni.-felelte hasonló hangulatban a hanyou
-De legalább te még élsz nem úgy mint Yume, aki mindössze 16 éves volt emberi években.-mondta könnyezve Miharu
Inuyasha csak bólintott és vígasztalóan átölelte a youkai lányt, majd mindketten bementek Sesshoumaruhoz és Kagoméhoz. Mikor odaértek hozzájuk mindketten leültek, s kérdőn néztek a nem túl beszédes párra. Végül a csendet Miharu törte meg.
-Minden rendben?-kérdezte nyugodtan Miharu
-Szerinted?-kérdezett vissza Sesshoumaru mogorván
-Nyugi, nem kell leharapni a fejem egy ártatlan kérdés miatt.-válaszolta felemelt kezekkel a youkai lány
-Te és az ártatlanság? Na ne nevettes húgi! Te és az a gyík...-mondta a youkai, s folytatta volna ha nem folytják belé a szót
-Gyík!? Ryuu nem gyík, hanem sárkány! És ha arra vagy kíváncsi hogy lefeküdtem-e vele akkor a válaszom igen és nagyon élveztem.-szakította félbe Miharu dühösen
Sesshoumaru morogva nézett húga szemébe, aki dacosan viszonozta a szigorú pillantást míg Kagome próbálta visszatartani feltörő nevethetnékjét. Inuyasha eközben értetlenül nézett testvéreire, s enyhe pírral hallgatta nővére kifakadását. Kagome lassan felállt és kisétált a kunyhóból még azelőtt hogy kitört volna belőle a nevetés. A miko a kunyhó mögötti tisztásra sétált, s egy nagyobb kőre leülve nézett maga elé, míg egy forgószél fel nem riasztotta töprengéséből. Inuyasha a kunyhóban hirtelen erőteljesen morogni kezdett, majd halkan szitkozódva felállt.
-Mi a fenét keres itt az az átkozott bolha fészek?-kérdezte dühösen magát a hanyou
-Kiről beszélsz Inuyasha?-kérdezte Miharu
-Kougárol a farkasok vezéréről.-morogta vissza, miközben kirohant
Miharu kíváncsian követte Inuyashát a kunyhója mögötti tisztásra, ahol meglátta az említett farkas szellemet, aki épp Kagoménak udvarolt.
-Kagome kedvesem, ugye jól bánik veled a pincsi?-kérdezte a farkas szellem a miko kezeit fogva
-Kouga, kérlek engedj el. S van neve is a "pincsinek" ahogy te nevezed méghozzá Inuyasha. S igen jól bánik velem főleg hogy majdnem két éve találkoztunk utoljára.-válaszolta kimérten Kagome
-De hát érzem rajtad a pincsi szagát!-mondta döbbenten Kouga
-Kit neveztél te pincsinek bolhafészek?-kérdezte dühösen az épp megérkező hanyou
-Téged pincsi. Mit csináltál az asszonyommal?-kérdezte enyhe dühvel a farkasz szellem
-Kagome nem a te asszonyod és semmi közöd hozzá bolha zsák.-kontrázott Inuyasha
Miharu a jelenet láttán elnevette magát, míg bátyja fejcsóválva nézte mögülle a két fél szócsatáját. Kagome lemondóan sóhajtott, majd könnyed léptekkel faképnél hagyta a veszekedőket s a távolabb álló két youkaihoz sétált, ahol Miharu egyből kérdésekkel bombázta.
-Ki az a fickó aki ennyire fel tudta húzni Inuyashát?-kérdezte kíváncsian a youkai lány
-A neve Kouga és egy farkas klán vezére. Egyébként Inuyashával ki nem állhatják egymást, s mindig ezt csinálták mikor találkoztak.-válaszolta a miko
-Szánalmas bolondok.-morogta az orra alatt Sesshoumaru
-Ez még nem is olyan vészes. Ennél már sokkal jobban is összeugrottak.-mondta Kagome
-Ig-igazán?-kérdezte halkan kuncogva Miharu
Sesshoumaru morrant egyet majd a vitázókhoz sétált, s könnyedén fejbe kólintotta átkozódó öccsét; mire Kouga elmosolyodott.
-Mi az pincsi már mást is felhúztál?-gúnyolódott a farkas démon
-Csend legyen ordas.-kezdte morogva Sesshoumaru, majd folytatta-Te meg öcsém intézd már el ezt a kis szájhőst.
-Szájhős? Ki vagy te hogy így beszélj velem?-kérdezte meggondolatlanul Kouga
-Fogd be ordas ha kedves az életed.-morogta Sesshoumaru villámló szemekkel
Kouga tovább akarta inegerelni az amúgy is dühös youkait, de ösztöne megállásra késztette és miután intett Kagomének eltűnt a már jól ismert forgószélben. Inuyasha még szitkozódott volna egy ideig, ha bátyja ökle nem találkozik a fejével és észhez nem téríti. Morogva nézett bátyjára, de nem tett semmit a megtorlás érdekében és némán sétált Miharuékhoz. Miharu nehezen palástolta mosolyát és inkább magára hagyta dühös öccsét és morgolódó bátyját, majd Kagoméba karolva elindult Ryuu szüleinek palotájába. A fivérek egy darabig még farkas szemet néztek egymással, majd szemeiket a lányok felé fordították, akiknek már csak a halvány körvonalait látták.
|