Érzelmek viharába

2.rész

Inuyasha először azt hitte rosszul lát, de amint meglátta bátyja hasonló tekintetét rádöbbent hogy tényleg faképnél hagyták őket. Sesshoumaru egy enyhe vállrándítással elindult Miharuék után, míg Inuyasha még néhány percig hitetlenül nézett utánuk majd gyorsan felzárkózott bátyja mellé. A hanyou kissé félve szólalt meg miközben maga elé nézett.

-Elhiszed hogy csak így itt hagytak minket?-kérdezte döbbent hangon a hanyou

Sesshoumaru válaszra sem méltatva folytatta útját, míg Inuyasha kicsit lemaradva követte miközben az orra alatt motyogott. Sesshoumaru unottan hallgatta öccse motyogását, s már közel állt hozzá hogy ismét fejbe vágja a hanyout, de mégse tette inkább csak morrant egyet hátha észhez tér. Inuyasha meghallotta a figyelmeztetést és további gondolatait megtartotta magának, miközben bátyja után kullogott. Hamarosan beérték az elmerülten beszélgető lányokat, s lassan meglátták a nem messze tőlük álló palotát is. Miharu boldogan és gyors léptekkel közeledett a palotához, miközben magával húzta a mikot is. Sesshoumaru egy pillanatra megtorpant, s a gondolataiba merült hanyou a hátának sétált és a földre huppant. Miharu kopogás nélkül ment be a palota külső kapuján, de néhány őr az útjukba állt.

-A palotába nem léphetnek be halandók.-mondta az egyik szigorúan

-Velem van és már várnak minket.-felelte hasonló hangnemben a youkai lány

Míg Miharu az őrökkel vitázott melléjük ért Sesshoumaru és Inuyasha is, mire az őr ismét megszólalt, amit a hanyou nehezményezett. A hanyou erőteljesen tiltakozott a szerinte őt ért sértés miatt, mire az egész palota kisereglett a kapuhoz.

-Mi folyik itt?-kérdezte erőteljes hangon a palota ura

-Elnézést nagyuram, de ez a félvér be akar lépni a palotába.-felelte tisztelettel az egyik őr

-Idióta. Ők a barátnőm testvérei és az egyikük asszonya a halandó nő.-mondta dühösen Ryuu

-Elnézést hercegem nem tudtam.-felelte alázatosan az őr

Miután tisztázták a dolgokat mindannyian beléptek a palotába, ahol ugyan tisztelettel bántak velük, de mindannyian érezték a megvető pillantásokat. Egy feszültségekkel teli óra múlva ismét útra keltek, s elindultak nyugat felé hogy visszaszerezzék Inu no Taishou egykori területét. Már egy ideje úton voltak, s Inuyasha egyre jobban eltávolodott Kagométól amit a lány egyáltalán nem vett zokon. Idő közben Inuyasha és Sesshoumaru egyre jobban megértette egymást, ami kicsit meglepte a társaságot hisz mindannyian tudták hogy a fivérek nem kedvelik egymást. A nyugatra vezető út aránylag nyugodtan és eseménytelenül zajlott, de egy este mikor a lányok fürödni mentek megtámadta őket egy szellem. Kagomén kívül mindenki időben félre tudott ugrani a támadás elől, de a várandós mikot oldalba kapta a szellem támadása amivel sikerült mérget juttatnia áldozata szervezetébe. A szellem már készült volna bevinni a végzetes csapást mikor egy sárga energia ostor ketté szelte s egy másik sárga fény csík végleg elporlasztotta a támadót. A csapat minden tagja az ájult és vérző miko köré gyűlt, s Sango segítségével ellátták annak súlyos oldal sebét. Miután a tayia nagyjából ellátta barátnője sebét Ryuu segítségével visszavitték táborhelyükre, s immár rendesen kimosták és bekötözték a miko oldalán tátongó sebet. Inuyasha és Sesshoumaru egész idő alatt a lányok lába alatt voltak, s mindannyian látták a fivérek aggodalmát. Végül Sango és a velük lévő lányok ismét elindultak a közeli tóhoz, s gyors ütemben rendbe rakták magukat majd visszasétáltak az ájult miko mellett üldögélő fiúkhoz. Szótlanul vacsoráztak meg majd lassan mindannyian nyugovóra tértek Inuyasha és Sesshoumaru kivételével, akik először hallgatagon ültek egymás mellett majd halkan beszélgetni kezdtek.

-Remélem túl éli.-suttogta Inuyasha

-Én is öcsi, én is.-felelte hasonló hangnemben Sesshoumaru

-Mihez kezdesz, ha még se marad életben?-kérdezte színtelen hangon a hanyou

-Ezen ráérek akkor gondolkodni, ha bekövetkezik.-válaszolta a youkai

-Értem. Őszintén szólva nem akarom megint elveszíteni őt. Pedig tudom, hogy már rég nem hozzám tartozik, hanem hozzád. De mégis ő volt az első aki elfogadott olyannak amilyen vagyok.-suttogta elcsukló hangon Inuyasha

-Tévedsz öcsi. Nem tartozik hozzám se. Tudod az a pár órás együttlét volt minden amit együtt töltöttünk, de az után minden kezdett elromlani.-mondta keserűséggel a hangjában Sesshoumaru

-Azért annyira nem lehet rossz a helyzet. Ahogy láttam Kagome ad valamelyest a véleményedre.-ütött meg biztató hangot a hanyou

-Nem hinném öcsi, ha így lenne akkor nem akarna minden áron haza menni.-mondta szkeptikusan a youkai

-Azért őt is meg lehet érteni. Csak biztonságban akarja tudni a születendő gyermekét, ami itt nem lehetséges.-mondta Inuyasha

-Meg tudom védeni őket.-mondta Sesshoumaru

-Tudom bátyó, de néha nem elég ha jót akarsz. Tudod sokan akkor bántják a másikat, mikor senki nem látja vagy csak olyanok vannak körülötte akik hasonlóan gondolkodnak.-mondta keserűen a hanyou

-Ennyire rossz gyerekkorod volt?-kérdezte halkan a youkai

-Igen. Az emberek megvetetek és le korcsoztak vagy ha anyám nem látta kővel hajigáltak, de a tiszta vérű szellemek sem voltak jobbak.-felelte keserűen Inuyasha

Sesshoumaru meglepetten nézett öccsére, aki mereven nézett maga elé majd néhány perccel később bátyjára emelte könnyektől homályos arany barna szemeit. A youkait megdöbbentette öccse keserű tekintete, s kezdte megérteni miért akar mindenáron bizonyítani mások előtt. Sóhajtva állt fel s vetett még egy pillantást a sérült mikora, majd lassan elindult nyugat felé, de egy hang megállította.

-Hova mész Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha

-Körülnézek.-válaszolta nyugodtan a youkai

-Veled megyek.-mondta a hanyou

-Maradj itt és vigyázz Kagoméra.-mondta határozottan a youkai

-Ezt Sango, Miroku és Miharu is meg tudja tenni. Egyébként meg nem akarok még egy napot egy helyben maradni.-felelte hasonló hangnemben a hanyou

-Most mit vacakoltok ezen? Menjetek mindketten és még Ryuu is veletek tart én meg vigyázok a papnőre.-motyogta álmos hangon Miharu, miközben arany szemeit dörzsölgette

-Ennyire útban lennék édes?-hallatszott Ryuu álmos hangja

-Nem csak szeretném, ha jobban megismerkednétek egymással. A másik meg hogy mi se hátráltatunk benneteket és hárman gyorsabban haladtok.-mondta bölcsen Miharu

-Igazad van Miharu.-mondta Inuyasha

-Rendben.-adta meg magát Sesshoumaru

Miharu boldogan ölelte át bátyját, majd öccsét és legvégül kedvesétől is búcsút vett, bár az utóbitól elég nehezen akart elválni. Miután elbúcsúztak a youkai lánytól útra keltek nyugat felé, de jóval gyorsabban haladtak, mintha a többiek is velük lettek volna. Inuyasha egy ideig tudta tartani a bátyja és a sárkány szellem által diktált gyors tempót, de lassan kezdett fáradni ami nem kerülte el a vele lévő youkaiok figyelmét sem. Sesshoumaru lassított kicsit majd könnyedén elkapta öccse karját és szorosan megfogta, majd fénygömbbé alakult és úgy száguldott nyugat irányába, miközben erősen tartotta Inuyashát. Ryuu is hasonlóan cselekedett csak ő nem fehér, hanem vörös fénygömbként száguldott a fivérek után. Néhány órával később megérkeztek nyugatra, s Sesshoumaru vezetésével elindultak arra amerre a palota romjainak és néhány épp szárnyának kellett lennie. Mikor odaértek az inuyoukai megtorpant s hitetlenkedve nézett az előtte álló teljesen épp nyugati palotára.

-Minden rendben Sesshoumaru?-kérdezte Inuyasha bátyja mellé lépve

-Nem tudom öcsi. Mikor utoljára erre jártam a palota még félig romokban hevert.-mondta Sesshoumaru

Inuyasha meglepetten nézett bátyjára, majd tettek néhány lépést a palota felé mikor kinyilt a kapu és kilépett rajta egy lány nyomában egy idősebb férfival. Ryuu dermedten nézett a lányra, akinek világosbarna haja volt ami könnyedén lebegett utána miközben vidáman kiszaladt a palota kapun. A lány hirtelen megtorpant s az idegenekre nézatt, majd egy könnyed mozdulattal a sárkány szellem nyakába ugrott és vidáman tekintett rá vörös szemeivel. Ryuu alig tudott szóhoz jutni döbbenetében, s néhány percig eltartott amig megtalálta a hangját.

-Yume azt hittem meghaltál.-suttogta rekedten Ryuu

-Nem haltam meg.-felelte vidáman a lány

-Yume kérlek gyere ide.-hallatszott az idősebb youkai hangja

-Megyek már Yamato.-mondta mosolyogva a lány

A férfi nyugodtan megvárta amig a lány odaér hozzá, majd elé sétált és megállt Sesshoumaruval szemben. A fiatalabb youkai kimérten végig mérte idősebb társát, akinek hosszú fekete haja, sötét barna szeme és egy pár fekete méregcsíkja volt. Yamato is hasonlóan cselekedett csak ő mindhármukat végignézte, s végül nyugodtan megszólalt.

-Kik vagytok és mit kerestek itt?-kérdezte Yamato

-Én Sesshoumaru vagyok, a félvér az öcsém Inuyasha a közelében álló gyík Ryuu.-felelte hidegen Sesshoumaru

-Nem vagyok gyík, kutya.-sziszegte Ryuu

Sesshoumaru dühösen morogva fordult Ryuu felé, aki hasonlóan paprikás hangulatban volt. Néhány pillanat múlva a két youkai egymásnak esett, majd mindketten felvették eredeti alakjukat. Inuyasha döbbenten nézett rájuk, majd sóhajtva megrázta a fejét.

-És még rám mondják, hogy meggondolatlan vagyok.-dünnyögte az orra alatt a hanyou

-Mi bajuk van egymással?-kérdezte Yamato

-Őszintén szólva fogalmam sincs. Csak annyit tudok hogy Ryuu és a nővérem Miharu együtt vannak, s ez felettébb zavarja a bátyámat.-felelte a hanyou elgondolkodva

-Értem. De miért jöttetek ide?-tette fel következő kérdését a dai-youkai

-Mert ez a terület valamikor az apámé volt.-mondta Inuyasha

-Ki volt az apád?-jött a kérdés Yamatotól

-Inu no Taishou, de csak a bátyjám ismerte apánk arcát meg valószínűleg a nővérem.-felelte enyhe keserűséggel Inuyasha

-Szóval ti Nyugat urának a fiai vagytok, akkor az én feladatom véget is ért.-mondta elgondolkodva a dai-youkai

-Miért? Mi volt a feladata?-kérdezte kíváncsian a hanyou

-Megőrizni nyugatot a jogos örököseinek.-mondta Yamato

-Értem és köszönjük-mondta Inuyasha

-Nincs mit, szívesen vigyáztam öreg barátom területére, de nem gondolod hogy abbahagyhatnák már a veszekedést?-kérdezte a dai-youkai fejével a veszekedők felé bökve

-Hát ideje lenne, de én biztos nem szólok nekik.-mondta a hanyou

Yamato elmosolyodott és tekintetét visszafordította a két youkai felé. Valahol megértette a hanyou vonakodását a közbe avatkozás említése miatt, hisz a két fél elég erős volt ahhoz hogy komoly kárt tegyen a másikban. Végül döntött és a veszekedők közzé állt eredeti alakjában, ami miatt Sesshoumaru erőteljesen morogni kezdett. Yamato egy hatalmas fekete párduc képében állt a fehér kutya és a vörös sárkány közt, akik még mindig fújtak és morogtak egymásra. Még jó darabig sakkban tartotta a két dühös és feszült youkait, miközben Inuyasha fejcsóválva sétált közelebb Yuméhoz.

-Szia!-köszönt a hanyou

-Szia! Hogy vagy?-kérdezte mosolyogva a lány

-Eddig jól voltam, de már kezdek kételkedni benne.-felelte irónikusan Inuyasha

-Ugyan miért?-kérdezte ismét Yume

-Először is a bátyjám kicsit morcos hangulatban van az utóbbi időben, másodszor pedig nem lehetek azzal akit szeretek. Bár ehhez már hozzá szoktam és csak az számít hogy életben legyen.-felelte a hanyou

-Megértelek. Én is most láttam újra a bátyám. Tudod mikor utoljára találkoztunk épp meg akart menteni néhány fiútól, de azok többen voltak és nagyon elláták a baját. Engem elhurcoltak és azt mondták a családomnak hogy meghaltam, de szerencsémre még időben rámtalált Yamato.-mondta mosolyogva Yume

-Te is félszellem vagy, mint én.-mondta döbenten Inuyasha

-Igen, de rajtam nem igen látszik hogy az vagyok.-felelte mosolyogva a hanyou lány

Még sok mindenről beszélgettek egymással, mikor végre Yamato elérte célját és sikeresen lenyugtatta a forrongó kedélyeket. Szinte mindhárman egyszerre vették vissza emberibb alakjukat, s közben Sesshoumaru és Ryuu még mindig morgott a másikra; de legalább már nem akarták kitekerni egymás nyakát. Miután tekintetüket elszakítoták a másiktól szinte egyszerre néztek Inuyasháék felé, akik vígan beszélgettek egymással. Sesshoumaru és Ryuu szóhoz se jutottak, s morogva néztek testvéreik felé míg Yamato halványan elmosolyodott majd megszólalt.

-Mi lenne ha bemennénk a palotába.-kérdezte a dai-youkai, mire a fiatalok bólintottak

A fekete párduc(leopárd) szellem bevezette vendégeiket a palotába, majd lassan és érthetően megszólalt.

-Tudom, hogy azért jöttetek hogy visszakapjátok a nyugati területeket, s joggal kérdezhetitek hogy miért rám bízta rám nyugat védelmét Inu no Taishou.-kezdte a magyarázatott Yamato, majd folytatta-Tisztában vagyok vele hogy mint kutya szellemek nam kedvelitek a fajtám, de apátokkal a sok csatározás ellenére barátok lettünk. Körülbelül 30 évvel ezelőtt kerestem fel Nyugatott, de csak a félig romokban lévő palotát találtam. Mivel megigértem Inu no Taishounak, hogy míg fiai nem lesznek elég erősek és felkészültek ahhoz hogy átvegyék Nyugat irányításást vigyázok a területre.

-Ez mind szép és jó, de apám soha nem szövetkezett volna egy párduccal.-felelte hidegen Sesshoumaru

-Igazad van, de apád is változhatott az évek alatt mint ahogy te is.-válaszolta a dai-youkai

-Öhm Sesshoumaru nem kellene már a lányokért menni? Nem mintha aggódnék értük csak szeretném még viszont látni a szerzetest, de ez ha túl sokáig maradnak távol nem biztos hogy teljesül.-mondta elgondolkodva a hanyou

-Szóval a barátaitok a közelben vannak?-kérdezte Yamato

-Hát a barát nem elég jó kifejezés. Tudja a társaink elég viccesek néha, ami nem baj ha mindegyik megússza néhány karcolással, de sajnos a társaságokban lévő szerzetes imádja a csinos nőket és nem tud a kezénak parancsonli.-mondta Inuyasha egy félmosoly kíséretében

-Értem, ha kell a rendelkezésetekre bocsátom a királyi hintót.-válaszolta a dai-youkai

-Köszönjük. Na akkor ki menjen?-kérdezte a hanyou

-A kutya.-fújta Ryuu

Sesshoumaru enyhén morogva állt fel és indult az istálók felé, ahonnan a királyi hintóval távozott. Néhány óra múlva megérkezett a csapat hátra maradt tagjaihoz, s halvány mosollyal nyugtázta hogy öccse aggodalma a szerzetes iránt nem volt alaptalan. A youkai óvatosan felemelte az eszméletlen mikot és miután mindannyian elkészültek visszaindultak nyugatra. Gyorsan haldtak, de még így is csak késő este értek vissza a palotához. Amint a hinto megállt a kapu előtt a palotában lévők kisiettek üdvözölni őket, de amint Yamato meglátta a sérült mikot Sesshoumaru ölében gyorsan intézkedett. Pár perc múlva a sérült lány már egy baldachinos ágyban feküdt, s mellette ott volt az orvos is, aki szintén a palotában lakott egy távolabbi szárnyban. Néhány óra múlva az orvos gondterhelten lépett ki a miko ajtaján.

-Minden rendben van doktor Haruka?-kérdezte nyugodtan Yamato

-Bár így lenne nagyuram, de attól tartok a lány nem biztos hogy túl éli a szülést.-sóhajtotta gondterhelten Dr.Haruka

-Mentse meg.-morogta feszülten Sesshoumaru

-Mindent megteszek érte uram, de ez a hölgytől is függ hogy mennyire akar élni.-felelte a doktor

-Elnézést doktor úr, de Kagome rosszabbul van.-sietett feléjük rémülten Sango

-Már is megyek.-mondta majd elsietett a tayiával

Ahogy belépett a szobába Haruka doktor egyből látta, hogy a lánynál megkezdődött a szülés. Gondterhelten nézett a lányra s remélte hogy csak téves riasztás, de ahogy egyre előrébb haladt az idő világossá vált az orvos számára hogy a miko szülni fog. Alig négy órával később Haruka doktor már egy csepp kislány életéért küzdött, s erőfeszítését siker kronázta igaz a baba élete még mindig hajszálon fügött. Amint a baba biztonságban volt a doktor minden figyelmét a mikora fordította, akinek légzése leállt egy pillanatra majd ismét lélegezni kezdett. A doktor melett még ott volt Sango is aki immár a kislánnyal a kezében sétált ki a folyosóra, míg az orvos barátnője életéért küzdött. Újabb órákkal később a doktor is kilépett a szobából.

-Mi van vele?-kérdezte hidegen Sesshoumaru, de a szemében tükröződő aggodalom meghazudtolta fagyos hangját

-Nem biztos hogy túl éli, de még lélegzik.-mondta gondterhelten az orvos

-Tegyen meg mindent annak érdekében hogy köztünk maradjon.-felelte fagyosan a youkai

-Azt hiszem nem értett meg uram. A lány élet és halál közt lebeg. Még az is szerencse hogy a babát sikerült megmentenem.-válaszolta dr.Haruka

-Nem érdekel a kifogása. Az a dolga hogy megmentse őket.-morogta fenyegetően Sesshoumaru

-Nyugodj meg bátyó. Hidj abban hogy nem hagy itt sem téged, sem a lányotokat.-mondta nyugtatólag Mina

Sesshoumaru morogva elsétált, s szomorúan lépett be a miko szobájába. A youkai óvatosan leült a lány ágyára, s szomorúan nézett a békésen szuszogó lányra. "Nem hiszem el, hogy halandó létedre ennyire hozzám nőttél. Csak azért vettelek magamhoz, hogy az öcsémet idegesítsem s észre se vettem mennyire az életem részévé váltál Rinnel együtt. Nem akarlak elveszíteni, de ha még is megtörténik hogy itt hagysz minket remélem boldog leszel ott ahová kerülsz."-gondolta Sesshoumaru, miközben egy könnycsepp folyt le az arcán. Óvatosan a lány mellé feküdt, majd félkönyökre támaszkodott s úgy figyelte a lány minden mozdulatát. Órákkal később kinyilt a miko szobájának ajtaja, s belépett rajta Yamata.

-Nem gondolod hogy ideje lenne enned valamit?-kérdezte kedvesen a dai-youkai

-Nem fogom itt hagyni.-mondta határozottan a fiatalabb youkai

-Megértelek. Tudod most úgy viselkedsz mint apád, mikor megismerte Izoyait.-felelte mosolyogva Yamata

Sesshoumaru fáradtan nézett az idősebb youkaira, aki megnyugtatólag a vállára rakta a kezét majd kisétált. Néhány perc múlva visszatért némi élelemmel és vele volt még a tayia is aki a kezében tartotta az újszülött kislányt, akit átadott apjának. Yamato miután lerakta az ételt kisétált a szobából, s nem sokkal később Sango is követte a youkait. A csapat elégé le volt hangolva Kagome állapota miatt, s remélték hogy barátjuk még jó darabig velük marad. Lassan teltek a hetek, de Kagome állapota még mindig nem igen javult ami egyre jobban aggasztotta a lány barátait. Sesshoumaru szinte minden idejét a mikonál töltötte, s közben néha-néha óvatosan a kezébe vette a lányát is. A youkai arcvonásai meglágyultak ahogy a kislányra nézett, kinek ezüst hajacskája és borostyán színű szemei voltak valamint arca két oldalán egy-egy halvány vörös méreg csík. Már majdnem egy hónapja hogy a kislány megszületett, de Sesshoumaru még mindig nem adott neki nevet. A youkai nem akart anélkül dönteni hogy meg ne kérdezze Kagomét a kicsi nevével kapcsolatban, de egyenlőre még mindig élet és halál között lebegett. A csapat minden nap meglátogatta a lányt. Yamato mosolyogva figyelte a fiatalokat akik élettel töltötték meg az évekig kihalt nyugati palotát, s figyelmét nem kerülte el a szeme előtt kibontakozó szerelem sem. Örült hogy nevelt lánya boldog nyugat hercegével, de az viszont aggasztotta hogy az idősebb fiú nem akar kimozdulni a miko szobájából. Ugyan megértette Sesshoumarut, de nem szerette volna ha a férfi tönkre teszi magát. A dai-youkai lassan a miko szobája felé sétált, s elhatározta hogy ha kell erőszakkal viszi ki a friss levegőre a youkait. Már majdnem a szobához ért, amikor halk hangokat hallott kiszűrődni onnan s megállt a szoba ajtajában.

-Ho-hol van a baba?-kérdezte rekedt hangon Kagome, miután magához tért

-Megijesztettél minket. A baba jól van.-mondta a youkai megkönnyebbülten

-Mi történt pontosan?-kérdezte suttogva a miko

-Megtámadt benneteket egy démon, s téged sikerült megsebeznie és megmérgeznie. Ennek már egy hónapja, s azóta nem tértél magadhoz.-felelte Sesshoumaru

-Akkor elég sokat aludtam. A babának adtál már nevet?-kérdezte mosolyogva Kagome

-Nélküled nem akartam elnevezni. De következőleg nem ajánlom hogy így rám ijessz!-mondta fenyegető hangon a youkai, mire belépett Yamato

-Ejnye Sesshoumaru. Nem lenne szabad így beszélni a hölgyel, hisz még csak most ébredt fel.-mondta mosolyogva a dai-youkai, mire Kagome kissé ijedten nézett rá

-Yamato. Apámhoz is berontottál kopogás nélkül?-kérdezte gúnyosan a youkai

-Elnézést, de ki maga?-kérdezte remegő hangon a miko

-Jelenleg nyugat helytartója vagyok, mert az örökös nem volt hajlandó elmozdulni maga mellől kedvesem.-válaszolt Yamato

-Azt akarja mondani hogy Sesshoumaru végig mellettem volt?-kérdezte döbbenten a lány

-Eltalálta kishölgy, de mit szólna hozzá ha kijönnének kicsit a friss levegőre mindhárman?-kérdezte mosolyogva Yamato

-Miért ne, de tudja van egy kis gond. Nem igazán tudom hogy fel tudok-e állni.-felelte bocsánatkérő tekintettel Kagome

Sesshoumaru elmosolyodott és óvatosan az ölébe vette a lányt, míg Yamato a babával a karjában sétált ki a szobából. Ahogy kiértek a palota kertjébe a csapat tagjai köréjük gyűltek, s boldogan meséltek el mindent a mikonak ami kimaradt az életéből az elmúlt hónapban. Kagome mosolyogva nézte amint egykori kedvese boldog egy másik lány mellett, akit ő még nem ismer. Lassan minden visszatért a régi kerékvágásba, s végre a baba is megkapta az őt megillető nevet. Bár a miko balesete nem múlt el nyomtalanul, mivel a lány nem hozhatott világra több gyermeket ami nagyon elszomorította. A kislány a Naomi nevet viselte. A miko elmosolyodott, majd az őt vivő youkaihoz fordult.

-Sesshoumaru nem értem miért maradtál mellettem, mikor nem szereted a halandókat.-jegyezte meg elgondolkodva Kagome

-Ez egszerű Kagome a bátyám...-kezdte Inuyasha, de egy oldalába fúródó könyök elhallgatatta

-Igen?-nézett rá kérdőn a miko

-Az öcsém csak azt akarja mondani hogy megkedveltelek.-mondta nyugottan a youkai

-Kedveled? Én inkább azt mondanám szereted bátyjó!-tette hozzá mosolyogva a hanyou

-Értem, tehát azért virrasztottál mellettem már egy hónapja mert megkedveltél?-nézett a youkaira kérdőn a miko

-Így is mondhatjuk.-válaszolta Sesshoumaru

-Értem. Ahhoz mit szólnál, ha azt mondanám hogy...-kezdte Kagome, majd a a youkai fülébe súgta-Én is kedvellek.

A youkai elmosolyodott a válaszon, majd mindenki előtt egy apró csókot lehelt a miko ajkára. Inuyasha elmosolyodott bátyjáék láttán, majd ő is követte fivére példáját csak ő Yumét csókolta meg. Miharu alig várta hogy kettesben legyen Ryuuval, s elbeszélgessenek néhány fontos dologról s végül úgy döntöttek hogy visszatérnek Ryuu szüleinek területére. Sesshoumaru nem igen örült húga döntésének, de végül még is áldását adta rá és a sárkány szellemre amin mindkét érintett meglepődött. Yume ismét búcsút vett testvérétől, de megigérte neki hogy amint tudja meglátogatja őket és szüleit aminek bátyja nagyon örült. Hosszas búcsúzkodás után a sárkány szellem és kedvese elhagyta nyugat területét és visszatért a fiú szüleihez. Inuyasha egyre közelebb került Yuméhoz, s a lánnyal együtt kezdett új életet. Sesshoumaru végül bevalotta Kagoménak érzéseit, s még azt sem bánta hogy a lány nem ajándékozhatja meg több gyermekkel. A miko kicsit bánatos volt amiatt hogy nem lehet több gyermeke, de hálás volt azért hogy az elmúlt évek kalandjai után végre megtalálta azt aki mellett leélheti az életét. Igaz eleinte nem pont Sesshoumarura gondolt hanem Inuyashára, de a hanyou nem igen közeledett felé. Végül Kagome örült hogy egykori kedvese megtalálta a boldogságot Yume oldalán, s ő maga szabadon megvalhatta érzéseit a youkainak. Egy érzelmileg, testileg és lelkileg megterhelő utat tudhatott maga mögött, ami tele volt különböző veszélyes helyzetekkel s nem egyszer közel állt ahhoz hogy végleg maga mögött hagyja a középkori Japán ismerős és veszélyes világát. De mégse tette meg s most már nem is fogja megtenni esetleg csak annyira megy haza hogy meglátogassa a családját, s megpróbálja kideríteni a modern világ orvosainak segítségével hogy lányának lehet-e testvére. Sajnos azonban még a modern orvos tudomány sem tudott neki segíteni, s kissé szomorúan vette tudomásul hogy egyedül csak Naomi van neki. Végre minadnnyian megtalálták a boldogságot, s még utoljára együtt vacsorázott a csapat, majd végleg elváltak útjaik. Sango és Miroku visszatértek a tayia szülő falujába és újra indították a szellemirtók képzését. Inuyasha nyugaton maradt Yuméval és a bátyjáéktól nem messze épített maguknak egy kis kunyhót, amit bátyja segítségével egy idő után kibővítettek. Yamato félre vonult és a háttérből egyengette a fiatalok útját, s a terület védelmének érdekében néha fájó döntéseket hozott, de mindig a háttérben maradt.

Vége