1. rész: A jóslat

Inuyasha és társai éppen Kaede anyó kunyhójában pihennek, mert Inuyasha és Miroku súlyosan megsérültek a Naraku elleni harcban. Kagome hazament pár napra, mert addig úgy se tudnak tovább menni míg a fiúk nem gyógyulnak meg. Kagome három nap múlva visszatért a középkori Japánba, ahol barátai örömmel fogadták; de a falusiak furcsán nézek rá.

-Mi történt Kaede anyo?-kérdezte kíváncsian Kagome

-Lányom találtunk egy jóslatot ami rólad szól.-mondta az idős miko

-Rólam? De ez hogy lehet? És mi van benne?-kérdezte kíváncsian Kagome

-Igen lányom. A jóslat így szól:

" Lesz egy lány ki a jövőből jön,

Nagy erők birtokosa ő,

Párja egy hatalmas szellem,

Ki mindentől megvédi.

Kettejük sorsa összefonódott

Mert ők ketten a mindensék.

Senki nem állhat az útjukba,

De ha valeki megteszi az halálal lakol.

Első találkozásuk hamar eljön,

De ellenségként találkoznak.

Ha az ellenségek összefognak,

Minden lehetséges lesz.

A lány és a szellem egymásra talál,

A 2. év 5. újholdján.

Akik az útjukba állnak

Azok a világot veszélyeztetik,

Hisz ők ketten a világ mindenség."

-Ez mit jelent?-kérdezte Kagome

-Nem igazán tudom lányom, de hamarosan kiderül.-mondta az anyó

-Ezt hogy érti Kaede anyó?-kérdezte Inuyasha

-Ha jól tudom ma lesz újhold.

-Igen, de nem hiszem hogy ez az ötödik új hold.-mondta a félszellem

-De Inuyasha már 2 éve ismerjük egymást és a múlt hónapban volt a 4. újhold.-mondta Kagome

-Kagoménak igaza van. Ma már ne menjünk sehova.-mondta a szerzetes

A kis csapat bement Kaede anyó kunhójába, s miután megvacsoráztak még beszélgettek egy darabig majd mindenki nyugovóra tért. Mivel Kagome nem tudott elaludni ezért elment a közeli tóhoz, hogy megfürödjön. Nem messze a falutól egy másik csapat táborozott, de se a gnóm szerű lény se a halandó kislány nem tudták miért jött ide uruk. A kis tóhoz egy fehér hajú aranysárga szemű férfi közeledett, de még ő maga sem tudta hogy mit keres ott. Amint a tóban meglátta a fürdő Kagomét ledermedt, hisz nem akarta meglesni öcse barátnőjét. A lány óvatosan hátra fordult, mert úgy érezte figyelik; de senkit nem látott ezért lassan kijött a vízből és miután megszárítkozott felöltözött. Sesshoumaru még épp időben ugrott fel a közeli fa ágara, mert a fiatal miko majdnem észre vette. Kagome visszaindult a faluba és útközben elhaladt a mellett a fa mellett amin Sesshoumaru is volt. Éjfél körül ért vissza a faluba és miután bement az anyó házába ő is nyugovóra tért. Másnap reggel Kagome egy gyönyörű fehér-ezüst mintás kimonót talált az ágya mellett, amit azonnal felpróbált. Inuyasha és a többiek is felébredtek, amikor a félszellem elkezdett morogni.

-Mi a baj Inuyasha?-kérdezte a szerzetes

-Annak az átkozott farkasnak és Sesshoumarunak is érzem a szagát.-modta a félszellem

-Biztos vagy benne?-kérdezte Sango

-Igen és Naraku is itt van nem messze.-mondta és elkezdett a falu határa felé futni

-Inuyasha várj meg minket is.-kiáltották barátai

-Ez most nem a ti ügyetek.-mondta Kaede anyó

-Miért Kaede anyó?

-Emlékeztek a jóslatra?

-Igen.

-Most jött el az idő, hogy Kagome kiválassza a védőjét.-mondta

Sango és Miroku döbbenten néztek az öreg papnőre, de az már el is indult a falu határa felé nyomában Kagoméval és a többiekkel. Amint oda értek meglátták mind három férfit. Az anyó elmagyarázta nekik hogy bal oldalt van a gonosz, jobb oldalt a barát és középen az aki a kettő közt van. Ennek megfelelően bal oldalt volt Naraku, jobb oldalt volt Kouga és középen volt Sesshoumaru. Inuyasha nem messze a hármastól eszeveszetten morgott, míg meg nem látta Kagomét aki beállt a háromszög közepére.

-Most mi van?-kérdezte a félszellem

-Majd mindjárt megtudod.-mondta az anyó, s közben Kagome közelebb ment Narakuhoz

-Naraku! Add át az ékkövet.-mondta a fiatal miko

-Most nem ezért vagyok itt, hanem amiatt az átkozott jóslat miatt.-mondta dühösen Naraku

-Mégis miért, ha úgy is tudod hogy nincs esélyed?-kérdezte Kagome

-Semmi közöd hozzá!-mondta dühösen Naraku és Kagoménak támadt, de valami megállította

-Tűnj innen.-mondta a fiatal miko, mire Narakunak hűlt helye lett-Kouga! Rég láttalak. Csak nem te is a jóslat miatt vagy itt?

-De. Na és jól bánik veled a pincsi?

-Kouga kérlek ne kezdjétek már megint. Semmi értelme, hogy folyton veszekedjetek.

-Ugyan már az a pincsi nem érdemel meg. Gyere velem és légy az asszonyom.-mondta Kouga

-Sajnálom, de te nekem csak egy jóbarát vagy ugyan úgy, mint Miroku és Sango.

-Mit eszel azon az átkozott pincsin?

-Kouga kérlek most menj el, de ha egy barátra van szügséged hozzám bármikor jöhetsz.-mondta Kagome

-Rendben. Most elmegyek, de még talákozunk.-mondta és eltünt a szemük elől

-Sesshoumaru.-mondta Kagome és közelebb lépet a szellemhez, majd adott neki egy pofont-Ezt a tegnap éjszakaiért kaptad.

-Miért?-kérdezte kíváncsian Miroku

-Elegem van abból, hogy akár hányszor elmegyünk fürdeni mindig leskelődik valaki.

-Miért mondod ezt?-kérdezte ártatlanul a szerzetes

-Miroku, tudom hogy tegnap mikor elmentunk fürdeni te és Inuyasha leskelődtetek.-mondta, mire a két fiú futásnak eredt

-Ez biztos?-kérdezte Sango

-Igen és most Sesshoumaru. Mit kerestél tegnap este a tónál?-kérdezte Kagome

-Semmi közöd hozzá!-mondta a szellem

Sesshoumaru és Kagome még sokáig farkas szemet nézett egymással, mire beburkolta őket egy fehér-ezüst és rózsaszín fény. Mindenki csodálkozva nézte mi történik, de a fénytől nem láttak semmit. A fény belsejében a két fiatal csodálkozva nézte ahogy két alak bontakozik ki a fényből. Kagome döbbenten nézte az egyik alakot, míg Sesshoumaru a másikat. Majd szinte egyszerre szólaltak meg, de ezt csak azok hallották akik a fénygömb belsejében voltak.

-A-apa?-kérdezte döbbenten a két fiatal

-Sesshoumaru, fiam te vagy az aki vigyáz erre a fiatal mikóra.-mondta az egyik szellem

-Kagome kislányom, most majd minden rajtatok múlik; mert ti vagytok a kiválasztottak.-mondta a másik szellem

-Eddig értem, de ez jogosítjí fel hogy leskelődjön.-mondta dühösen

-Na de kislányom, miért mondod ezt?-kérdezte Kagome apja

-Kérdezd meg tőle!-mutatott Sesshoumarura

-Mit csináltál fiam?-kérdezte Inu no Taishou

-Semmit csak véletlenül láttam amint tegnap éjszaka fürdik.-mondta közömbösen

-Még hogy véletlenül? Nekem ne mesélj ijeneket, mert nem hiszek neked. Inuyasha és Miroku is mindig ezzel jönnek!-mondta még mindig dühösen

-Engem ne hasonlíts a korcs öcsémhez!-mondta, miközben a két dai-yukai döbbenten hallgatta a vitát

-Elegem van a fene nagy egótokból. Te se vagy különb az öcsédnél, mindketten túl önfejűek vagytok.

-Még egy szó és véged!

-Csak rajta!

-Kagome hagyátok abba.-mondta Leon

-Apa ez most nem tartozik rád.-mondta Kagome

-Sesshoumaru. Még sokat kell tanulnod.-mondta Inu no Taishou

-Mégis mit? Nekem egy halandó se parancsoljon.-mondta, de a vita közben eloszlott a fény így az ott lévők mindent halhattak

-Kinek kell még egy önfejű testőr? Nekem biztos nem és most haza megyek. Sango?

-Igen Kagome?-kérdezte a szellemírtó

-Kölcsön adod Kirarát?

-Igen.

Kagome felült a macska démon hátára és elszálltak a kúthoz ahol Kagome beleugrott és hamarosan a világában volt. Eközben a közép kori Japánban döbbenten nézte a lány után, de Sango csak megcsóválta a fejét és lemondóan sóhajtott egyet. Lassan Inuyasha és Miroku is elő merészkedtek relytek helyükről, de sehol nem látták a fiatal mikó