Egészen reggelig beszélgettek, de amikor Kagome észre vette hogy a többiek ébredeznek elkezdte elkészíteni a reggelit; hogy utánna útra kelhessenek a szellem írtók falujába. Miután mindenki felkelt és befejezték a reggelit elindultak uticéljuk felé. Már mentek egy ideje amikor valami felkeltette Sesshoumaru figyelmét és gyorsabb haladásra össztökélte a csapatot. Mivel a levegőben gyorsabban tudtak közlekedni ezért Rin és Jaken felszált Aun hátára, Kagura a tollára míg Kagomét Sesshoumaru vitte; s így hamarabb érték el a szellemírtok faluját amit egy védőburok védet a nem kívánatos személyektől. Kagome papnő révén könnyedén át tudta törni a védöfalat, amit a faluban lévők ilyedten fogadtak és szaladtak értesíteni a falu vezetőit akik tapasztalt szellemírtók voltak. Hamarosan megjelent a kapuban Sango, Miroku és Inuyasha aki már 2 hete a szellemírtok falujában tartózkodott. Mikor kiléptek a kapun nagy meglepetésben volt részük, bár Inuyasha inkább kihagyta volna az ilyes fajta meglepetést.

-Ők mit keresnek itt?-kérdezte Inuyasha miközben a bátyára és Kagurára mutatott

-Azt látom, de hogy voltál képes összeállni velük?-kérdezte Inuyasha miközben Sango és Miroku távolabb ment a félszellemtől

-Inuyasha!-kezde Kagome vészjósló hangon-Hogy lehetsz még mindig ilyen bunkó?

-Így állunk?-kérdezte egyre nyugodtabban-Akkor FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK,FEKSZIK!

Bár Kagome már nem szerette Inuyashát,de barátként tisztelte és szerette, csak a féltékenysége zavarta; hisz mindannyian tudták hogy a félszellem Kikyót szerette és mindig is őt fogja szeretni. Sesshoumaru egyre idegesbben szemlélte az eseményeket mivel nagyon ragaszkodott Kagoméhoz, már azon volt hogy leállítja az öccsét mikor is a lány megelőzte. Inuyasha még mindig a földről próbált feltápászkodni amikor is váratlan segítsége érkezett Kagura személyében, bár nem szerette a szélboszorkányt; de az ő közelségét jobban eltűrte mint a bátyáét. Mirokuék behívták a váratlan, de kedves látogatókat a faluba; ahol mindenki gyanakodva figyelte a két szellemet és a szellemé vált mikót. Amint elhagyták a falu kapuját Kagome és Miroku együttes erővel felhúztak egy új védő pajzsott ami jóval erősebb volt mint az előző. Sango vezetésével bementek egy nagy házba ami a szellemírtó és a szerzetes közösen használt. A házban Kagome, Sango és Kagura neki láttak a vacsora elkészítésének, míg a fiúk kint beszélgettek a nappaliban bár Mirokunak elég nehéz dolga volt Inuyashával mert a félszellem minden áron neki akart menni a bátyának; aki ezt hűvös nyugalommal fogadta. A konyhában a lányok megbeszélték egymás közt az elmúlt 3 hónap eseményeit,ami nagy megdöbbenést keltett Sangoban és Kagurában amikor Kagome elmesélte találkozását Kougával majd utánna azt mesélte Sangóéknak; hogy Sesshoumaru miként mentette ki a farkas szellem karmai közzül már amire emlékezett. A fiúknál még mindig Inuyashát kellet nyugtatni, ha nem akart megint félméter mélyen a földben kikötni. Sango sejtette hogy Kagome nem mondott el valamit ami közte és Sesshoumaru között történt, bár mikor először meglátta a falu kapujában kicsit meg lepte a miko külseje. Amint meglátta elállt a lélegzete a hosszú ezüst haj és a kifejező ezüst szemek láttán valamint halvány ezüst méregcsíkok voltak az arca két oldalán Sango emlékezett arra, amit az apja mesélt neki egy történetett miszerint nagyon régen hatalmas misztikus erővel megáldott lények éltek és közüllük kettő reinkarnálódott. Hamarosan asztalhoz ültek és elfogyasztották a vacsorájukat, majd a lányok felálltak és elmentek fürödni. Miroku szivesen megleste volna őket, ha nem kell távoltartania a két testvért egymástól. A lányok eközben a fürdőben beszélgettek.

-Csak érdekelt, mert olyan furcsán viselkedik veled szemben. Mintha fontos lennél neki.

-Én is észre vettem,hogy Sesshoumaru úgy néz rád mintha az asszonya lennél.-mondta Kagura

-Öööö.-Kagome erre nem tudott mit mondani, hisz ő is tudta hogy nem közömbös a szellemnek ,ahogy a szellem sem neki-Hagyjuk ezt a témát. Sango véletlenül nem tudsz valamit a szellem fajtámról?

-Nem biztos, hogy köze van hozzád, de apa annak idején mesélte; hogy nagyon régen hatalmas misztikus erővel megálldott lények éltek és azok közzül a lények közzül csak kettő tudott reinkarnálódni. De amióta azok a lények eltüntek a föld felszinéről senki nem hallott róluk és nem látta egyik reinkarnációt sem. A legenda szerint akkor fognak visszatérni közénk mikor a legnagyobb szükségünk lesz rájuk. Még az is a legenda része volt, hogy egy miko lesz az egyik kiválasztott míg a másik egy nagy hatalmú szellem vagy démon. Apám szerint a két legerösebb sárkány reinkarnálódott ami valaha a földön élt. Az egyik közzülük egy ezüst sárkány volt, míg a másik talán egy fehér sárkány; akik hatalmas erővel bírtak és bírni fognak a reinkarnációik is.

-Nem, hacsak apa azt mondta; hogy amikor kiderül kik is a sárkányok reinkarnácioi akkor majd egy gonosz szellem próbálja megkaparintani az erejüket. De miért jöttél vissza?

-Értem. Mert nem tudtam otthon maradni. Valami történni fog és szükségem van a segítségetekre.

-Igen és ezért kerestünk benneteket, de azt hittem hogy Inuyashát nehezebb lesz megtalálni.

-Lassan két hete van itt velünk, de még mindig nem tudjuk pontosan; hogy mi történt közte és Kikyo közt. Annyit sikerült kiszedni belőle, hogy ha jól értettük a szerzetessel akkor talán ismét elárulta őt a papnő; de nem biztos.

Még beszélgettek egy darabig, majd lassan vissza mentek a fiúkhoz; s még velük is megbeszélték hogy legkésőbb két nap múlva útra kelnek. Nem is sejtették, hogy eközben Naraku a két sárkány reinkarnációját keresi hogy magába olvassza őket; mint ahogy annak idején Sesshoumaruval tervezte. A csapat tagjai nem is sejtették, hogy valaki figyelteti őket amióta tudomást szerzett a sárkányok reinkarnácioiról és arról; hogy Kagome ismét visszatért a közép kori Japánba. Míg Naraku a terveit szövögette addig kis csapatunk nyugovóra tért, s várták az indulás idejét. Már mindenki mélyen aludt amikor Kagome felriadt rémálmából, s úgy döntött hogy szív egy kis friss levegőt. " Már megint ugyanazt álmodtam. Nem értem az egészett, hisz tudom hogy Sesshoumaru soha nem kötné fel a haját; de akkor miért van az az érzésem hogy ismerem valahonnan. Na mindegy majd holnap beszélek Inuyashával és Sesshoumaruval, hátha ismerik az álmaimban szereplő szellemet. Mi ez? Csak nem Naraku figyelteti a falut? Azt hiszem holnap útra kell kelnünk, de csak Rin és Jaken nélkül; hogy ne essen semmi bajuk. Azt hiszem jobb lesz, ha megyek aludni." Kagome megérezte ugyan Naraku csatlósának jelen létét; de nem vette észre hogy a háta mögött Inuyasha és Sesshoumaru érdeklődve figyelik minden mozdulatát és kivételesen még Inuyasha sem támadt a bátyára. Kagome lassan megfordult, s majdnem szívrohamot kapott mikor meglátta a testvér párt.

-Mert arra ébredtünk fel, hogy álmodban segítséget kértél; de mire odaértünk te már nem voltál a szobában.-mondta Sesshoumaru

-Nem ismertek véletlenül egy olyan szellemet aki felkötve hordja a haját?

-De igen. Az arcán volt még két oldalt egy-egy kékes méregcsík azt hiszem. Csak ennyit láttam álmomban.

-Ez lehetetlen, hisz meghalt mikor megmentette a szánalmas életed öcsi.-mondta Sesshoumaru

-Ne veszekedjetek már! Azt hiszem meg kellene keresnünk, hisz ha az álmom nem csal akkor veszélyben van.

Mind hárman vissza mentek a házba, s ismét nyugovóra tértek, de Sessy Kagome mellet maradt ami reggel meglepte a ház lakóinak egy részét. Bár Kagome aggódott hogy a barátai is vele tartanak,de nem tudott ellene semmit sem tenni hisz ha Inuyasha és Sesshoumaru valamit elhatároz nem lehet őket megállítani. De Sesshoumaru nemcsak azt akarta megtudni, hogy tényleg él-e az apja hanem azt is hogy hol volt eddig. A csapat hajnalban útra kelt egy új kaland és egy régi ellenség felé.