-Ugyan már Akane, hisz alig két órája találkoztunk.-válaszolta kicsit megrovón az idősebb testvér

-Ez igaz. Mégis minek köszönhetem hogy ismét visszajöttél?-kérdezte Akane

-Van egy kis gondunk.-sóhajtotta gondterhelten Manami

-Mégis mi lenne az?-kérdezte Akane

-Szükségünk van Kagome, oh bocs te Kiraként ismered, segítségére.-mondta kis szünetekkel Manami

-Vedd rá Kagomét hogy ezt az egyetlen feladatot vállaja el, de ne eröltesd a dolgot ha nem muszáj.-felelte Manami

-Értem, de most nem tudom mikor jön vissza mert elment megkeresni Hanát és Hirot.-válaszolta Akane

-Rendben. És húgi bízok benned. Ez mindannyiunknak fontos, s lehetőleg ne rontsd el.-mondta Manami majd eltűnt.

Akane kicsit gondterhelten sétált be a palotába és a szolgákkal együtt elszállásolták az ott lévő nagyurakat. Miután teljesítette úrnője parancsát nővére kérésén kezdett gondolkodni, de egyenlőre még fogalma sem volt arról miként fogja végrehajtani. Közben a fa alatt álló Sesshoumaru kissé meglepetten gondolta végig a nem rég hallot beszélgetést és elindult Kagome után, hogy kérdőre vonja. Gyorsan haladt a lány nyomában, de még így is messze volt tőle és lovától. Kagome már rég a gyerekek nyomában volt s tisztán érezte illatukat, de ez nem nyugtatta meg mert a két fiatal illatába egy harmadik is keveredett amitől a hátán végig futott a hideg. Néhány órás száguldás után végre megpillantották Hirot és Hanát, akiket épp akkor akart megtámadni egy démon. A lány habozás nélkül a két fiatal védelmére kelt és támadó állásban megállt a démonnal szemben, aki csak nevetett a mikon.

-Ni csak egy újabb jó falat csatlakozott az ebédemhez?-kérdezte gúnyosan a démon

A démon csak nevetett a lány magabiztosságán és hirtelen megtámadta, ami eltalálta Kagome oldalát és egy mély vágás éktelenkedett ott. Fájdalmasan felszisszent, de nem hátrált meg és viszonozta ellenfele iménti akcióját. Időközben Hiro és Hana biztonságos távolba húzódott Sky-jal együtt és onnan nézték a lány csatáját. A démon egyre több sebet ejtett a lányon, aki egyre lassabban mozgott és egyre nehezebben tudta visszaverni a ráirányuló csapásokat. Egy újabb csapás következtében a földre került, s már nem volt ereje felállni. A démon elégedetten mosolygott és már készült végezni ellenfelével, amikor egy sárga energia ostor száguldott el a feje mellett. A démon dühösen fordult a csapás irányába, ahol egy arany sárga szemű, hosszú fehér hajú férfi állt.

-Elrontottad a szórakozásomat, ezért most megfizetsz.-mondta dühösen a démon

-Szánalmas vagy.-mondta hidegen a másik fél

A démon rátámadt új ellenfelére, de az sokkal gyorsabb volt nála és néhány igen mély sebet ejtett rajta még mielőtt végzett volna vele. Eközben Kagome még mindig a földön ült és próbált felállni, de túl sok vért vesztett ahhoz hogy saját lábán eljusson Skyhoz. A ló mintha megérezte volna gazdája tehetetlenségét odasétált hozzá és leereszkedett, hogy a lány feltudjon szállni a hátára. Amint felült Sky hátára a ló felállt és már indult volna vissza a palotába, de Sesshoumaru elállta az útjukat.

-Nem mentek innen sehova, amíg meg nem tudom amit akarok.-mondta fagyosan Sesshoumaru

-Mégis hogy akarsz megállítani?-kérdezte ugyanolyan hangnemben Kagome

-Te hogy akarsz védekezni, hisz még járni sincs erőd.-felelte hidegen a youkai

-Ebben igazad van, de nem csak a kardot tudom használni.-mondta nyugodtan Kagome, bár minden tagja fájt

-Nem hiszem hogy most tudnál védekezni.-mondta gúnyosan a férfi

"A fenébe! Teljesen igaza van."-gondolta magában, miközben szemével a két szökevényt kereste. Hiro és Hana nem sokkal Sky mögött álltak és kíváncsian néztek a nővel szemben álló férfira. Kagome morcosan nézett Sesshoumarura, majd egy pillanatra hátra fordult és megkönnyebbülten látta hogy védencei ott állnak mögötte. Nagyot sóhajtott, majd ismét a férfi felé fordult.

-Mit akarsz tudni?-kérdezte egy fáradt sóhaj kíséretében a miko

-Ki vagy te valójában?-szegezte neki hidegen

-Hogy érted ezt?-kérdezte értetlenül Kagome

-Tudod te azt nagyon jól Kagome.-mondta gúnyosan a youkai

-Honnan tudod?-kérdezte csüggedten

-A szolgádtól és egy Manami nevű nőtől hallottam, bár nem tudták hogy ott vagyok.-válaszolta Sesshoumaru

Sesshoumaru nem mondott semmit a halk megjegyzésre csak fürkészve nézett a lány szemébe, aki egykor öccse kedvese volt. Kagome sóhajtva simogatta meg Sky nyakát, aki erre az apró gesztusra lassan lépkedni kezdett a palota irányába. Hiro és Hana kicsit lemaradva követték a lovat, s közben szüleikre gondoltak. Sesshoumaru egy halk morgással követte az előte haladó három alakot, s közben Kagome megváltozott kinézetén töprengett. Kagomét egyre jobban idegesítette a youkai fürkésző tekintete, ezért Sky-jal a férfi mellé léptetett.

-Most miért bámulsz?-kérdezte idegesen Kagome

-Semmi közöd hozzá halandó.-morrantotta hidegen

-Ha elfelejtetted volna már nem vagyok halandó, hála Manaminak.-mondta keserűen Kagome

Sesshoumaru meglepődött kicsit a lány keserű hangvételén és érdeklődve nézett annak vöröses-sárga szemeibe. Kagome néhány pillanat múlva elfordult Sesshoumaruzól és makacsan előre szegezte tekintetét, miközben a youkai egyre jobban összezavarodott a lány viselkedésén. Már majdnem elérték a palotát, amikor Hana és Hiro megtorpant, majd kétségbe esve néztek Kagoméra.

-Mi a baj?-kérdezte lágy hangon Kagome

-Mi lesz anyáékkal?-kérdezte Hana szipogva

-Ne aggódj meg fogom őket keresni, csak előbb ti legyetek biztonságban.-mondta biztatóan a miko

-Igazán? De te miért nem viselkedsz úgy velünk mint a többi démon?-kérdezte naivan Hana

-Hogy érted ezt Hana?-kérdezte rosszat sejtve Kagome

-Mindenki azt mondja rám hogy korcs.-mondta sírva a lányka

-Jaj kicsim kérlek ne sírj. Én olyannak szeretlek amilyen vagy.-nyugtatgatta a zokogó lányt

Kagome nagy nehezen lecsúszott Sky hátáról és óvatosan átölelte a zokogó lányt.

-Nyugodj meg Hana. Nem lesz semmi baj. Mit szólnál hozzá, ha Sky vinne haza titeket?-kérdezte halványan mosolyogva Kagome

-Tényleg megengeded hogy Sky-on lovagoljunk Kira?-kérdezte Hana még egy kicsit szipogva

-Persze. Menjetek csak, majd nem soká én is megyek.-válaszolta biztatóan a miko

Kagome mosolyogva integetett az elügető fiatalok után, s amint eltűntek a látóhatáron Kagome összeesett a testébe nyilaló fájdalomtól. Sesshoumaru meglepetten nézett a lányra, aki minden erőfeszítése ellenére lassan kezdte elveszteni az eszméletét. A youkai még épp időben kapta el az elterülni akaró lányt, s miután felvette a karjába elindult vele a nyugati palota irányába. Nem igazán értette miért pont az apja egykori területére viszi az eszméletlen lányt, de sejtette hogy az északi palotában nem sok nyugta lenne az ott lévő démon nagyuraktól. Gyorsan haladt a palota felé, s még az est leszállta előtt megérkezett a nyugati területekre. Sóhajtva sétált be az egykori palota megmaradt épületeinek egyikébe, s lefektette a kezében tarott lányt az egyik fekvő helyre. Miután lerakta a lányt felhúzta a felsőjét, hogy megnézhesse az oldalán lévő sebet amiből még mindig szivárgott a vér. Gondterhelten nézegette a sebet, s hamarosan megérezte a lány vérébe keveredett mérget. Morogva állt fel és ment el valami használható gyógynövényt keresni, mert még sok kérdése volt öccse egykori barátnőjéhez, de ha meghal azokat nem teheti fel. Kagome eközben magához tért és érdeklődve nézett körül, de mikor megpróbált felülni ismét fájdalom nyilalt a testébe. Morcosan vette tudomásul hogy kénytelen bevetni gyógyító képességét is, ha minél előbb fel akar épülni sérüléséből. Erősen koncentrálni kezdett, s kezét hamarosan rózsaszínes fény vonta be amit az oldalán tátongó sebb fölé helyezett. A seb lassan kezdett begyógyulni, de nem volt annyi ereje hogy teljesen eltüntesse azt. Mire Sesshouamru visszaért a megfelelő növénnyel addigra Kagome már békésen aludt bár az oldalán lévő seb még mindig nem gyógyult be teljesen; de legalább már nem vérzet. A youkai közelebb sétált az alvó lányhoz, s hitetlenkedve nézte az oldalán lévő sebet, ami szinte teljesen begyógyult. Sesshoumaru nem értette ezt a gyors javulást, de valahol mélyan a tudat alatijában érezte hogy a lány még mindig veszélyben van. Kagome egészen másnap délig aludt, s úgy kelt fel mint akivel semmi sem történt előző nap. Miután nyújtózkodott egyet felállt éa kisétált a házból, s boldogan nézett a napfényben fürdő égboltra. Mosolyogva élvezte második élete minden pillanatát, s kivételesen hálás volt Manaminak azért hogy visszaadta az életét. Hamarosan halk lépteket hallott a háta mögül és mosolyogva fordult a hang irányába, ahonnan Sesshoumaru közeledett a lányhoz. Sesshoumaru ahogy a lány elé ért kérdőn felvonta szemöldökét, mire egy vidám mosolyt kapott cserébe. Az egykor halandó miko élettel telve indult vissza az északi palotába nyomában a nyugati területek örökösével. Gyorsan haladtak az északi aplota felé, s másnap estére el is érték azt. Kagome kissé megviselt ruházatával lépett be a palotába nyomában Sesshoumaruval. A lány egyből szobájába ment és miután lefürdött és felöltözött kisétált a szobájából, s útját az étkező felé vette ahol már helyet foglaltak a rangos démonok. Miután helyet foglalt az asztal főnél a jelen lévő nagyurak már alig várták, hogy közölje velük döntését.

-Uraim, ahogy látom az étel nem igen érdekli önöket.-kezdte nyugodt kimért hangon a lány-Mindannyian tudjuk iért vannak önök itt. Azt várják hogy válasszak maguk közzül valakit, akivel az Északi területeket uralom. De el kell keserítenem magukat, mert már választottam. Remélem megértik döntésemet, de nincs kedvem egy vad idegennel egybe kelni. Viszont ha már minden áron döntenem kell így közlöm önökkel hogy a választottam: Nyugat örököse és egyben ura Sesshoumaru.-fejezte be mondandóját

Az étkezőben hangos morajlással fogadták a lány választását, aki miután közölte választását hangtalanul elhagyta a termet. Ahogy kilépett fellélegzett és a kertbe ment ahol már kint játszott Hana és Hiro. Egy halvány mosollyal az arcán sétált a két fiatal felé, akik remekül elszórakoztak Sky-jal. A miko elmerülten figyelte e játszadozókat, s merengéséből egy a válára nehezedő kéz térítette magához. Hirtelen megfordult, s fellélegzett amint meglátta a vele szemben álló Sesshoumarut.

-A frászt hoztad rám.-mondta egy keserű mosoly kíséretében

-Hallottam a döntésed, de igazán felvilágosíthattál volna engem is.-mondta hidegen a youkai

-Bocsi, de nem akartam egy olyanhoz hozzá menni aki bármikor végezhet velem csak azért, hogy ő uralja az északi területeket.-mondta bűntudatosan

-Akkor minek volt ez a felhajtás?-kérdezte morogva Sesshoumaru

Kagome egy keserű sóhajjal fordult vissza a vígan játszó Han és Hiro felé, de gondolatban újra átgondolta döntése következményeit. Gondolataiból a palota felől érkező hangos szóváltás hozta vissza, s a hang forrásába kapta fejét. Dühösen indult az ajtó felé, ahonnan a döntés miatt dühös démon urak szállingóztak ki. A legtöbben beletörődtek a miko döntésébe, de volt olyan is aki végezni akart Kagoméval. Miután az összes démon nagyúr távozott Kagome fáradtan rogyott le a hozzá legközelebb eső cseresznye fa tövébe, de tudta hogy megpróbáltatásai ezzel még nem érnek véget. A területén élők egyre jobban sürgették a nászt, amivel magukat is biztonságban tudhatják. Kagome egy keserű mosoly kíséretében felállt és besétált a házba, majd utasította szolgálóit hogy készüljenek elő a két nap múlva tartandó esküvőre. Sesshoumaru végig figyelemmel kísérte a lány minden lépését és döntésést, de az még őt is meglepte mennyire elutasítja az egész esküvői előkészületet. A youkait figyelő állásából a mellette elhaladó Akane zökkentette ki, aki véletlenül neki ment a nagy úrnak.

-Elnézést.-motyogta a lány és már ment volna tovább

-Állj meg!-mondta hidegen Sesshoumaru

-Mit parancsol uram?-kérdezte Akane

-Mi folyik itt?-kérdezte szokásos hangnemben

-Az asszonyom meg kért hogy mindent készítsek elő a két nap múlva tartandó esküvőre, de ő nem hajlandó részt venni az előkészületekben.-mondta aggódva Akane

-Hogy érted ezt Akane?-kérdezte közömbösen Sesshoumaru

-Az asszonyom nem hajlandó enni és úgy viselkedik mint akinek elment az életkedve. Ráadásul még a nővérem is sürget hogy beszéljek vele.-mondta lehangoltan a lány

Sesshoumaru csak bólintott és intett a lánynak hogy elmehet, majd az imént elhagzottakon töpngett. Valahogy ez a lány nem igen emlékeztette arra a Kagoméra, aki bármire képes hogy öccsét megvédje tőle és másoktól. Sóhajtott egyet, amjd kiment a kertbe és gondolataiba búrkolózva sétált végig a palota kertjén. Gyorsan elteltek a következő napok és mind Sesshoumaru mind Kagome arra eszmélt, hogy épp az esküvői szertartás közepén járnak. Mindketten igyekeztek érthetően válaszolni és minél előbb túl lenni az egész procedúrán. A szertartást egy ebéd követte, majd a meghívott vendégek lassan elhagyták a palotát ezzel magukra hagyva az ifjú párt. Lassan teltek az évek és egyre jobban összeszoktak, de Sesshoumaru érezte hogy már nem sok idejük van már együtt. Kagome az évek során egyre jobban magába fordult és csak ritkán nyílt meg mások és Sesshoumaru előtt. Persze ezen ritka alkalmakkor rengeteg időt töltött a youkaijal, akit időközben megajándékozott két aprósággal. Egy nap Kagome épp az erdőben sétált mikor egy démon megtámadta, s miután össze csaptak a lány kénytelen volt menekülőre fogni a dolgot, mert régi énje már kezdett eltünőben lenni. Az egykor erős és céltudatos Kagome, most csak egy könnyű préda volt a démonok szemében és mindent megtettek annak érdekében hogy minél előbb megszabaduljanak a régen retteget démonok ostorától. A lányt ezen a napon utolérte végzete és mint első alkalommal most is csak egy választása volt. Egy keserű mosollyal ajkain ismét egy szakadék széléről nézett az őt követő démonra, aki már kezdte megközelíteni őt. Kagome egy megkönnyebült mosollyal belevetette magát a szakadékba és megkönnyebült a becsapódás miatt a testébe nyilaló fájdalomtól, ami hamarosan a múlté volt. Boldogan lépkedett az angyalok és halamdók világának határán. Életében hatalmas volt és minden démon rettegte, de tudta hogy ideje távoznia mert helyét át kellet adnia az új generációnak. Ismét Manami köszöntötte a lányt, aki halványan mosolyogva sétált a nő mellé.

-Nem értelek Kagome.-kezdte Manami-Még mindig élhetnél, de te inkább a halált választottad.

-Igazad van Manami a halált választottam, de ez most már végleges.-mondta határozottan Kagome

-Értem, de most nem is tudnálak visszaküldeni hisz megszületet az erőd örököse.-mondta az angyal

Kagome mosolyogva lépett át az angyalok birodalmába és amit átlépte a kaput a hátán lassan láthatóvá vált két hó fehér szárny. Eközben sesshoumaru a lány keresésére indult, de csak összezúzott testét találta meg. Elkeseredetten koncentrált és próbálta visszahozni a lányt a tenseigával, de semmi nem történt. Komoran indult vissza a palotába kezében Kagome testével,s még aznap eltemette a lányt. Csak kevesen tudták hogy az évek alatt megszerette az egykor halandó mikot, aki sok kellemes órával megajándékozta.