1.rész

A bonyodalmak kezdete

Sesshoumaru éppen a Naraku elleni csatából tart vissza társaihoz, mikor elé toppan Kikyo.

-Mit akarsz?-kérdezte fagyosan

-Visszaadom a karod, ha elteszed az útból az inkarnációmat.-mondta a halott miko

-Ugyan miért tenném?

-Mert ezzel fájdalmat okozol Inuyashának.

-Rendben, de a saját módszerem szerint csinálom.-mondta megvetően

-Ahogy akarod. Tessék itt van 4 fiola ami elveszi annak a szagát aki megissza. S most az igéretem következik.-mondta

Kikyo erősen koncentrált, s Sesshoumaru csonka karjára tette a kezét ami hamarosan visszanőt. A szellem szó nélkül elindult a táboruk felé, miután visszakapta a karját. Kikyo is elment, s várta a megfelelő pillanatot tervei megvalósítására. Úgy két nap múlva elérkezett a megfelölő alkalom, hisz a szellemírtó és a szerzetes elmentek, míg Inuyasha és Kagome egy tisztáson vertek tábort. Kikyo egyik lélekgyűjtőjét elküldte Sesshoumaruhoz, aki a közelben tartózkodott. Sesshoumaru megitta a szaktalanító italt, s társaival is megitatta hogy öccse és csapata közelében maradhassanak pár napig. Kikyo tisztában volt a veszélyekkel, de mindent jól eltervezett. Sesshoumarunak olyan szagtalanító italokat adott amik legalább egy hónapig elveszik annak szagát aki megissza. Eközben Kagome és Inuyasha mit sem sejtve készülődtek a vacsorához, ahogy megvacsoráztak Kagome elment fürödni. Amint a fiatal miko elment megjelent egy lélekgyűjtő és Inuyasha utánna ment. Sesshoumaru már elindult a közeli tó felé ahonnan Kagome illatát érezte. A lány már kijött a partra ahol a törölközőjére feküdve gondolataiba mélyedt, de nem vette észre a felé közeledő szellemet. Sesshoumaru kihasználta hogy a lány nem figyel, s egy gyors mozdulattal a lány felé térdelt és a feje felé szorította a kezeit. Kagome hirtelen felriadt gondolataiból, s döbbentében szóhoz se jutott. Sesshoumaru már szétfeszítette a lány lábát, s közzé térdelt miközben szabad kezével a döbbent lányt simogatta. Kagome nagyon megijedt és szabadulni akart a szorításból, de a szellem nem engedte el hanem egy gyors mozdulattal magáévá tette a lányt. A miko a rátörő fájdalomtól sikítani akart, de Sesshoumaru befogta a száját így nem jött ki hang a torkán. A szellem erőteljes lökésekkel folytatta, amit Kagome rongybaba módjára tűrt, s csak halk visszafolytot zokogása halatszott. Inuyasha eközben annyira el volt foglalva halott kedvesével, hogy minden rossz érzését elnyomta magában. Sesshoumaru lassan bevégezte a mikóval a dolgát, s miután az a hasára fordulva zokogott a szellem megjelölte a lány tarkóját. Sesshoumaru még finomított a jelen, s saját vérét is elkeverte a lány vérével ami a jelből szivárgott. Még nézte egy darabig a meztelen lányt, majd egy hirtelen mozdulattal egy közeli fa ágai közzé relytőzött. Kagome lassan feltápászkodott és ismét lefürdött, de most már gyorsan felöltözött. Már a felsőjét akarta felvenni, mikor hátrafordulva egy szellemmel találta szembe magát. A szellemnek hosszú ezüst(v. fehér) haja volt amit felkötve hordott, arca két oldalán egy-egy kék méregcsík húzódott. Aranysárga szemeivel érdeklődve tekintett a fiatal lányra aki zavarában megfordult, s a szellem meglátta a tarkójára vésett jelet. Halványan elmosolyodott és megszólította a történtek miatt fásult mikót.

-Hm. Érdekes ruha egy hercegnőnek.-mondta bársonyosan mély hangján

-Ezt hogy érti? Én nem vagyok hercegnő!.-mondta Kagome

-A tarkódon lévő jel másról tanúskodik, de nem lényeges. A jelet hamarosan nem lehet látni, s csak az fogja érzékelni aki rád tette.

-Ez megnyugtató hír, de én nem akarom hogy az az illető állandóan a nyomomban legyen.-mondta keserűen

-Kislány, már a Nyugati területeken uralkodó klánnak vagy a tagja. Majd elfelejtettem a tarkódon lévő jelet eltünése után nem csak az érzékeli aki rád tette, hanem annak -az illetőnek a legközelebbi családtagjai is meg fogják ismerni a jelet; ha eltünik.

-Nyugati területek?-kérdezte döbbenten, s kifeszítette ílyát.

Mire egy kis neszt halott maga mögül, s megfordulva ijedtében kilőtte nyilát.

-Hé Kagome! Le ne lőjj! Hallod!-lehetett hallani egy kissé ijedt férfi hangot

-Miroku! Hol van Sango és te meg mit keresel itt?

-Ööööö, hááát tudod volt egy kis nézet eltérésünk és visszazavart, de csak most jöttem ide mivel hallottam a hangodat.

-Értem, szóval megint hülyeséget csináltál.-állapította meg a miko

-Így is lehet mondani. De ki ez a fickó?

-A nevem még nem árulhatom el, de ha megtaláltam a másik személyt is akit keresek megtudjátok.-mondta relytéjesen

-Ööö, Kagome. Mi történt veled? Olyan más vagy, mint szoktál. Csak nem összevesztél Inuyashával?

-Nem szerzetes, nem vesztünk össze csak kicsit elgondolkodtam. Ennyi az egész.

-Értem, akkor én visszamentem a táborba.-mondta, majd eltünt a tisztás irányába

-Miért nem montad meg neki?-kérdezte a szellem

-Ugyan mit? Talán azt mondtam volna, hogy: Hé Miroku képzeld megerőszakoltak, ja és a legjobb hogy aki ezt tette az ellenségünk és néha szövetségesünk.-mondta szkeptikusan-Nem akartam, hogy aggódjon és különben sem szívesen kötöm az orrára ennek a perverz szerzetesnek hogy mi történt velem.

-Ha nem mondod el, akkor is hamarosan rájönnek a barátaid.

-Ezt hogy érti?-kérdezte Kagome

-Nem soká magad is rájösz.-jött a talányos válasz

-Apa!-hallatszott egy női hang, mire a szellem kissé hátra fordult

-Miért jöttél utánnam, Lara?-kérdezte

-Csak ide vonzott valami, de megtaláltad már a testvéreimet?-kérdezte a lány

-Értem. Még nem de tudom, hogy a közelben vannak.

Kagome döbbenten nézet a fiatal lányra akinek ezüst szürke szeme, ezüst(v. fehér) hosszú haja volt arca két oldalán egy-egy kék és ezüst színű méregcsík húzódott. A lány is érdeklődve nézett a fiatal mikóra, de megismerkedésüket egy forgószél szakította félbe amiből kilépett Kouga. Ahogy megérkezett a farkas szellem Sesshoumaru a relytekhelyéről feszülten figyelte az eseményeket. Hamarosan Inuyasha is megérkezett és a két "ellenfél" egymásnak esett, s a közelben állók arébb húzódtak. Erre a robajra még Miroku is visszament, s lemondóan csóválta a fejét a láttottak miatt.

-Már megint mi bajuk van?-kérdezte Kagomét

-Mégis mit gondolsz szerzetes?

-Inuyasha megint féltékeny, s Kouga meg direkt piszkálja.

-Ahogy mondod Miroku, csak a szokásos.

-Hé bolhafészek tünj el Kagome közeléből!-mondta Inuyasha

-Mi az pincsi csak nem féltékeny vagy?

-Én nem vagyok féltékeny.

A két rivális még veszekedett egy ideig, míg Kagome meg nem unta s jól le nem teremtette a két idiótát. Persze Inuyasha egyből Kagoméra támadt, de nem számolt azzal hogy hirtelen valaki előtte terem a semmiből. Inuyaha döbbeten nézett az előtte termő alakra aki nem volt más mint Sesshoumaru, s miután túl tette magát első döbbenetén neki támadt bátyjának.

-Mit keresel itt Sesshoumaru?-kérdezte morogva Inuyasha

-Semmi közöd hozzá öcsi.-jött a hideg válasz

-Nicsak pincsi csak nem erősítésed érkezett?-kérdezte gúnyosan Kouga

-Mégis mit képzelsz te rólam bolha fészek. Nincs szükségem segítségre ahoz hogy végezzek veled.-morogta Inuyasha

Miroku óvatosan Kagome mellé ment, s éppen kérdezni akart valamit a lánytól mikor megjelent Sango és Kirara. Eközben az idegen szellem meglepetten nézte az előtte lezajló eseményeket,s a mellette lévő lány is hasonlóan értetlenül nézte az eseményeket. Végül Lara rászánta magát, hogy megkérdezze mi folyik itt.

-Mi ez az egész?-kérdezte bizonytalanul Lara

-Hát Kouga minden áron azt akarja hogy az asszonya legyek, s ez idegesíti Inuyashát. Ja és Sesshoumaru és Inuyasha ki nem állhatják egymást, ahogy Kouga és Inuyasha sem. Ami Sesshoumarut illeti fogalmam sincs mit akar pontosan.

-Aha értem.-jött a bizonytalan válasz

-Kagome. Mi folyik itt már megint?-kérdezte Sango

-Á csak a szokásos. Megjelent Kouga és Inuyashát piszkálta mire rájuk szóltam, s erre Inuyasha szokásához híven nekem támadt volna; de Sesshoumaru elém ugrott. --Röviden ennyi.-mondta Kagome

-Hm ez most nem kellett nekünk, de mit tudjunk csinálni velük. Miroku mégis mit képzelsz te magadról?-kérdezte Sango, s egy hatalmas pofont adott a tapizó szerzetesnek

Sangoék meglepetésére a két testvér eddig még megmaradt a szó csatánál, de lassan mindannyiuk számára világossá vált hogy itt nagy csata lesz a testvérek között. Kagome elkérte Kirarát Sangotól és a levegőbe emelkedett a macska szellemmel, s a környéket és a két testvért nézte. A szó csata kezdett elmérgesedni, s Inuyasha is támadásba lendült Sesshoumaru ellen. Még Kouga is hátrébb húzódott hisz nem akart áldozatául esni a két testvér tombolásának, s meglepetésére azt vette észre hogy Inuyasha nem marad alul a csatában. Ekor az erdőből előfutott egy kislány aki Sesshoumaru felé tartott, de Kagome még időben felkapta Kirara segítségével. Ahol nem rég még Rin állt ott most egy kráter volt, s Rin annyira megilyedt hogy még levegőt is elfelejtett venni. Hamarosan megjelent Kikyo is aki amint meglátta Kagomét kilőtt rá egy nyilat, de Sesshoumaru még időben elkapta és miután kiütötte Inuyashát a halott miko felé fordult. Eközben a többiek alíg tudták követni az eseményeket, mert olyan gyorsan követték egymást.

-Miért nem ölted meg az inkarnációmat?-kérdezte dühösen Kikyo, mire mindenki nagy szemeket meresztett a két szemben állóra

-Mert nem volt szükséges.-jött a jéghideg válasz,s közben Inuyasha is kezdett magához térni

-Megegyeztünk hogy elteszed az útból.-mondta a halott miko

-De én erre azt mondtam, hogy a saját módszereim szerint csinálom.-morogta

-Most végzek vele egyszer és mindenkorra.-mondta Kikyo, s nem érdekelte ki van a közelében

-Ha megpróbálod végzek veled.-jött a válasz

Inuyasha értetlenül bámult hol Kikyóra hol Sesshoumarura, de nem akart beleavatkozni kettejük vitájába míg nem szükséges. Eközben Kagome döbbenten nézett maga elé a felismeréstől, miszerint azzal hogy Sesshoumaru megerőszakolta megmentette az életét. Inuyasha persze arról mit sem tudott hogy halott kedvese megakarja ölni Kagomét, s ez sokkolóan hatott rá.

-Kikyo miért?-kérdezte halkan a félszellem

-Mi az Inuyasha csak nem sajnálod az inkarnációmat?-kérdeztee gúnyosan a halott miko

-Miért?-ismételte meg a kérdést

-Hogy örökre velem legyél.

-Kagoméval csak barátok vagyunk.-mentegetőzött Inuyasha

-Szánalmas vagy öcsém. Nem jöttél még rá hogy csak kihasznál?-kérdezte Sesshoumaru

-Miért kellet azt tenned? Miért nem mondtad meg mit akart Kikyo? Akkor haza mentem volna, s soha többet nem látattok volna.-mondta sírva Kagome Sesshoumarunak, majd elszaladt a Csontok kútja felé

Mindenki döbbenten nézett Sesshoumarura, de senki nem merte megkérdezni mi volt ez az egész. Miroku maga elé meredve kezdte megérteni miért volt olyan furcsa Kagome alíg egy órája, de persze megérzését senkinek nem mondta el. Eközben Kagome egyre közelebb került a Csontok kútjához, s mihelyst elérte sírva beleugrott. Amint megérkezett a saját világába kimászott a kútból és elindult a ház felé, amint bement óvatosan felosont a szobájába és bezárta az ajtaját. Amint beszárkózott az ágyára dőlt és még mindig az elhagzottakon töprenget, s lassan ismét eleredtek könnyei majd álomba sírta magát. Közben a közép korban elég feszült volt a hangulat, s Kouga arra tett kisérlete hogy Kagome után menjen kudarcba fuladt néhány igen veszélyes energia ostor miatt. Kouga épp eltudott ugrani a támadások elől, de az egyik támadás így is megsebezte. Sesshoumaru anélkül hogy a farkasra nézett volna úgy támadta az energia ostorával, hogy maradásra bírja. Inuyasha mind eközben még mindig kicsit hitetlenkedve nézett halott kedvesére.

-Inuyasha szerintem Kagome után kellene menned.-mondta Sango

-Szerintem ez rossz ötlet Sango, mert Kagome nem véletlenül ment haza.

-Ti meg miről beszéltek és mi az a rózsaszín valami ott a fűben?-kérdezte Lara

-Milyen rózsaszín valamiről beszélsz?-kérdezte Sango, s Lara elindult és felszedte azt a néhány ékkő szilálnkot amit talált

-Erről, de miről beszéltetek?

-Dehát ezek Kagome ékkő szilánkjai. Hogy a kérdésedre válaszoljak: Kagome nem ebbe a korba való, ő a mondern Japánból került ide.-mondta Miroku

-Tényleg és mikor jön vissza?

-Nem fog visszajönni, ha csak nem viszi el neki valaki az ékkő szilánkokat.

-Mi?-kapta fel hirtelen a fejét Inuyasha

-Jól hallotad Inuyasha.- mondta Sango

-Szóval a kis reinkarnációm nem fog több vizet zavarni.-mondta gúnyosan Kikyo

-Miből gondolod papnő?-kérdezte fagyosan Sesshoumaru

Sesshoumaru eme kijelentését is döbbent csend, s csodálkozó tekintetek kisérték. Kikyo lassan elment a csapat Sesshoumaruékkal és Kougával kiegészülve, valamint a két idegen szellemmel elindultak Kaede anyó faluja felé. Amint odaértek letáboroztak, s megpróbálták kitalálni hogy juttasssák vissza a szilánkokat Kagoménak. Sangoék egyből Inuyashára néztek, hisz tudták hogy csak a félszellem járt a miko világában.

-Most mi van miért bámultok így rám?-kérdezte morcosan Inuyasha

-Menj és hozd vissza Kagomét.-mondta a szerzetes

-Még mit nem. Miért mindig én menjek utánna, ha valami baja van?

-Mert te ismered a világát, s mert rátudod venni hogy visszajöjjön.-mondta Sango

-Hagyjatok békén! Nem fogok utánna menni!-mondta morcosan és kisétált a kunyhóból

-Ez tovább fog tartani mint gondoltuk.-sóhajtott Sango

-Ahogy mondod Sango. Most sokkal nehezebb lesz rávenni, hogy visszahozza Kagomét.-helyeselt Miroku

-Miért akarjátok a pincsit küldeni? Akár én is visszahozhatom az asszonyom.-mondta Kouga, mire bezsebelt egy ingerült morgást Sesshoumarutól

-Tudjuk Kouga és köszönjük hogy felajánlottad hogy visszahozod Kagomét, de mivel még Inuyashán kívűl egyikünk sem járt Kagome világában így az a legegyszerűbb ha őt küldjük.-mondta Sango

Még jó darabig vitáztak a farkas szellemmel emiatt, de a végén nagy nehezen megértette a másik világban rejlő veszélyeket. Eközben Inuyasha a szent fánál a gondolataiba mélyedve bámult maga elé, míg egy csípést nem érzett a nyakán és leütötte a kellemetlenséget okozó valamit. A kilapított valami lassan a tenyerébe hullott, s akkor látta hogy Myoga az.

-Mit keresel itt Myoga?-kérdezte Inuyasha

-Inuyasha urfi. Miért szomorkodsz?-kérdezte a bolha

-Semmi közöd hozzá.-mondta és egy jól irányzott dobással elhajította a bolha szellemet

Lassan ismét a gondolataiba mélyed, s nem vette észre mennyire elrepült az idő. Már lassan négy és fél hónapja próbálták rávenni a félszellemet arra hogy Kagome után menjen, de eddig semmi sikerrel. Eközben Kagome a saját világában visszatért megszokott életéhez, de nem volt a régi önmaga. Barátnői is észre vették hogy valami történt Kagoméval, de nem mertek rákérdezni. Mióta hazajött és rendesen járt iskolába kijavította a jegyeit, s az elsők közzé került. Kagome édesanyja is aggódott a lányáért, hisz mióta hazajött megszállottan tanul és szinte alíg szólalt meg. Egy reggel Kagome sikolyára ébredtek, s azonnal a lány szobájába szaladtak ahol megdöbbnető látvány fogadta őket. A fiatal miko összegörnyedve feküdt az ágyon és zokogott, de az édesanyja egyből észre vette a lánya arcán tükröződő fájdalmat. Nem értette mi történt lányával, de gyorsan utasította fiát hogy hívja a mentőket; s addig ő a fájdalomtól összegörnyedve zokogó lánya mellett maradt. A mentők szerencsére alíg öt perc alatt megérkeztek, s hordágyra tették a mikót akit édesanyja elkísért a kórházba. Amint beértek gyorsan megviszgálták és kiderült hogy a rosszul léte minek köszönhető. A vizsgálatott végző orvos fájdalom csillapítót akart adni a lánynak, de ő nem fogadta el amivel igencsak meglepte az orvost. Hamarosan felvitték egy kórterembe, de út közben észre vették a lány véres pizsoma alsóját és a kórterem helyett egyből a műtőbe vitték. Már mindent elő készítettek a műtéthez, de nem tudtak hozzá kezdeni mert a lányt egy különös erőtér védte. Mindenki aggódott érte hisz még mindig vérzett és attól féltek hogy belefog halni a vérveszteségbe, de nem tudtak neki segíteni a védőburok miatt. Eközben a közép kori Japánban is különös események vették kezdetüket, hisz Sango és Miroku még mindig nem tudta meggyőzni Inuyashát hogy menjen Kagome után. Sango már unta az állandó kérlelést és magához véve az ékkő szilánkokat elindult a kút felé, ahol Kirarával beleugrott és egy ismeretlen helyre kerültek. Lassan kimásztak és miután körbe néztek elindultak a ház felé, ahonnan egy 8-9 éves forma kisfiú lépett ki. Souta megrémült a lánytól, de Sango gyorsan megnyugtatta.

-Szia! Az én nevem Sango és Kagome barátja vagyok. Nem tudod hol van?-kérdezte a szellemírtó

-Én Souta vagyok. Kagome nincs itthon, mert reggel kórházba került.-mondta szomorúan a fiú

-Mi történt vele?

-Nem tudjuk, csak rosszul lett.

Sango még faggatózott egy darabig, majd a kisfiú segítségével felvett egy modern ruhát és elmentek a kórházba. Miután Sango átment Kagome világába Inuyasha is visszatért a kunyhóba, s ahogy belépett a kunyhóba megcsapta az orrát a vérszag. Kutatva körbe nézett és tekintete megállapodott a bátyján aki nem nézett ki valami fényesen, s ráadásul körülötte a padlón apró vércseppek voltak ami a csulóján lévő sebből csöpögött. Sesshoumaru elég rosszul érezte magát és ráadásul felnyílt a csulóján az a vágás amit akkor ejtett magán, mikor megjelölte Kagomét. Lassan mindenki észre vette a vércseppeket, s döbbenten néztek a szellemre.

-Veled meg mi van Sesshoumaru?-kérdezte kíváncsian Inuyasha

-Semmi közöd hozzá.-morogta

-Mi lenne ha Sango után mennétek mind ketten?-kérdezte Miroku

Inuyasha nem tartotta valami jó ötletnek, de azért elindult a kúthoz Sesshoumaruval. A félszellem csodálkozott egy kicsit bátyja ingatag járásán, s a segítségére sietett. Amint a kúthoz értek megfogta Sesshoumaru kezét és maga után húzva beleugrott, s hamarosan már a kis szentélyben voltak. Ahogy kiléptek a szentéyből egyből bele botlottak a kórházba induló Sangóba és Soutába.

-Inuyasha ti mit kerestek itt?-kérdezte Sango döbbenten

-Inuyasha bátyó.-mondta örömmel Souta

-Szia kölyök. Kagome itthon van?

-A nővérem kórházban van.

Inuyasha döbbenten nézet Soutára, s megkérte hogy vigye őket Kagoméhoz. Mielőtt elindultak volna a kórházba Souta adott a két testvérnek modern ruhákat, s miután felöltöztek és Sango bekötözte Sesshoumaru csuklóját a Souta által hívott taxival elmentek a kórházba. Mrs.Higurashi aggódva állt a műtő ajtaja előtt ahol az orvosok még mindig nem tudtak a lány közelébe jutni, s arra a döntésre jutottak hogy ha nem tudnak segíteni a lányon beengedik a családot hogy búcsút vehessenek tőle. Inuyasháék épp akkor értek oda amikor az orvos Mrs.Higurashival akart beszélni.

-Asszonyom, sajnos nem tudunk a lányán segíteni; mert nem tudunk a közelébe jutni.-mondta a kezelő orvos.

-Tessék?-kérdezték döbbenten

-Önök is rokonok?-kérdezte az orvos Inuyasháékat

-Igen doktur úr. A lányom barátja és a testvére valamint egy távoli unoka hugom.-mondta Mrs.Higurashi kicsit elferdítve az igazságot

-Értem akkor kérjem kövessenek.-mondta

A kiscsapat követte az orvost a műtőbe, mert nem tudták átvinni a lányt egy kórterembe. A rövíd utón a műtőig Inuyahsa és Sango támogatta Sesshoumarut, kinek kötése már átázott pedig alíg 1 óra telt el. Ahogy beléptek a műtőbe a lányt körülvévő védőburok halványan megnyílt, de amint valaki a közelébe ment visszazáródott. Inuyasha aggódva nézett a lányra, de mire észbe kapott bátya elindult a burok felé. A félszellem megpróbálta megállítani Sesshoumarut mire a műtő falán kötött ki hála a szellemnek, aki lerázta magáról a nem kívánt társaságot. A bent lévő orvosok elindultak a félszellem felé aki igaz fájdalmasan, de felállt és csodálkozva nézett bátyára aki még legyengült állapotában is a falhoz tudta vágni. Ahogy Sesshoumaru egyre közelebb ért a burokhoz az megnyílt előtte és miután a szellem belépett ismét összezárult. Mindenki tátott szájjal bámulta az eseményeket, mire elég fura dolog történt legalábbis Inuyasha és Sango számára. Ahogy Sesshoumaru belépett a védőburokba leszedte a csuklójáról a kötést, s saját vérét a szájába véve megcsókolta az ájjult lányt. Inuyashát a látottak után a szívroham kerülgette, míg Sango és Mrs.Higurashi hitetlenkedve nézték az eseményeket. Sesshoumaru addig folytatta tevékenységét, míg a csuklóján lévő seb be nem fort. Amint ez bekövetkezet a védőburok megszünt, s Inuyashának elkellet kapnia Sesshoumarut. Az orvosok végre munkához láthattak, míg Sango és Inuyasha kitámogatták az elő térbe Sesshoumarut. A műtőben az orvosok ismét megviszgálták a lányt, s megállapították hogy spontán vetélése volt. De emiatt ki kellett kaparniuk a fiatal mikot, ha nem akarták hogy később nagyobb baja legyen. Amint végeztek a műtéttel az orvosok tájékoztatták a hozzátartozókat, kik döbbenten ültek a helyükön. Legelőször Mrs.Higurashi tért magához, s halk sírásban tört ki elvesztett unokája és lánya állapota miatt. Hamarosan mindannyian magukhoz tértek, de senki nem merte elmondani Sesshoumarunak pontosan mi történt.