Nyugat hercege

Chapter1: K�ts�gbees�s �s egy nem v�rt fordulat

Elege volt. Menek�lni akart. A k�ts�gbees�s m�r majdnem felem�sztette. K�nz� marka egyre csak szor�totta sz�v�t. Betelt a poh�r!

-         El kell mennem. – suttogta er�tlen�l.

-         Mi�rt? – k�rdezt�k a t�bbiek.

-         �n… �n… ezt nem b�rom tov�bb…

-         InuYasha miatt?

-         Mi van velem?! – k�rdezte az eml�tett.

-         Te csak hallgass! Megint elrontott�l mindent �s most Kagome hazamegy!

-         �s akkor mi van? Majd visszaj�n…

-         Hogy lehetsz ilyen �rz�ketlen? H�t nem �rted?

-         Ugyan mit kellene �rtenem?

-         Nem fontos…

Felkapta a h�tizs�kot, majd lassan elindult.

-         Ez a h�lye InuYasha! Nem �rt semmit sem! M�gis Kikyot v�lasztotta. Pedig szeretem �t… - ezeket gondolta mag�ban, mik�zben egyre t�volodott. M�g gyeng�n hallotta, amint bar�tai a f�lszellemet szapulj�k.

-         Menj m�r ut�na! K�rj t�le bocs�natot! – mondta Miroku.

-         Mi�rt? Mi rosszat tettem?

-         Megint l�tott Kikyoval igaz?  - k�rdezte csendesen a szerzetes.

-         �s ha igen? Nem tett�nk semmit… Fejezz�k m�r be ezt a t�m�t!

-          Heh, gondolom mennyire nem tettetek semmit…

-         Ugyan m�r Miroku! Nem tudom �t elfelejteni �s k�sz! Most m�r t�nyleg z�rjuk le ezt a t�m�t…

Kagome ebb�l mindent hallott. A k�nnyek f�gg�ny�n �t azt sem l�tta merre megy, csak futott vakon, ahogyan csak b�rta a l�ba. Az egyik pillanatban megbotlott egy ki�ll� gy�k�rben �s hasra esett. Ett�l kicsit mag�hoz t�rt. Azon kapta mag�t, hogy a Szent Fa alatt van. Ism�t el�nt�tt�k szem�t a k�nnyek, elm�j�t pedig az eml�kek… Itt l�tta meg �t el�sz�r. Olyan volt, mintha egy �lomba cs�ppent volna. Mennyi kalandon mentek kereszt�l egy�tt! �s az a cs�k… �desebb volt mindenn�l. InuYasha viszont m�gsem �t v�lasztotta. �gy l�tszik, nem lehet m�r boldog az �letben. Nem tudta igaz�n, hogy mit tegyen, csak egyetlen dolgot: haza semmik�pp sem akart menni. Nem akart a k�rd�sek keresztt�z�be ker�lni. Nagy nehezen fel�llt �s elindult az erd� m�lye fel�.

* * *

Sesshoumaru, Rhin �s Jaken a k�zelben t�borozott. A youkai beleszimatolt a leveg�be �s hirtelen felpattant a t�z mell�l.

-         Nagyuram! Mi t�rt�nt? – k�rdezte a kis gn�m.

-         Vigy�zz Rhinre! Majd j�v�k.

-         De nagyuram…

-         Tedd, amit mondtam!

-         Igenis!

* * *

Kagome nem is sejtette, merre viszi a v�gzet, csak ment, ment el�re. A s�r�s �s az es�s minden erej�t elvette. �gy gondolta megpihen egy fa alatt, azt�n tov�bbmegy m�snap. Hamarosan elnyomta az �lom. �szre sem vette, hogy valaki figyeli az �gak s�r�j�b�l…

* * *

   - Mit keres itt ez a haland�? Egyed�l van… Vajon hol lehet az �cs�m �s a cs�csel�k? – dohogott mag�ban a nagy�r.

   - K�nnyes a szeme… �rzem rajta a b�natot. Mi baja lehet? Miket is besz�lek! Mi�rt �rdekelne engem ennek az embernek a sorsa? – gondolkodott mag�ban a szellem. Azt�n esz�be jutott Rhin, hogy � is haland� �s m�gis a nagy Sesshoumaruval, vagyis vele utazik.

   - K�l�n�s… - s�hajtotta.

Azt�n maga sem tudta mi�rt, �l�be vette az alv� mikot �s elvitte a t�borukhoz.

-         Sesshoumaru nagy�r! H�t visszat�rt ilyen hamar? Ki ez a … Csak nem? Nagyuram! Mit keres itt ez a haland� l�ny? � nem InuYash�val utazik?

-         El�g volt Yaken! Igen, az �cs�mmel utazik. Most viszont nem volt ott vele senki. El�g legyen a tov�bbi k�rd�sekb�l!

-         Nagyuram… meddig…

-         Egy ideig vel�nk marad.

Azzal leter�tette a pr�mj�t �s r�fektette Kagom�t. A l�ny l�gz�se pillanatokon bel�l nyugodtabb lett.

-         InuYasha… - motyogta �lm�ban.

-         Na! Csak ez hi�nyzott nekem… - gondolta a nagy youkai.

* * *

M�snap reggel Kagome hirtelen �bredt. Amikor megl�tta kikkel van k�r�lv�ve, azonnal k�zbe kapta �s felajzotta �j�t.

-         F�l�sleges kap�l�znod te l�ny! Azonnal meg�ln�lek… Jaken! Rhin! Keressetek valami ennival�t! Nem kell annyira sietni…

Kagome megr�m�lt. Vajon mi�rt akar kettesben maradni vele a szellem? Mi a c�lja ezzel? Tal�n csendben akar vele v�gezni, hogy a t�bbiek ne l�ss�k? A kisl�ny �s a gn�m k�zben elt�ntek. Sesshoumaru mer�n n�zte a l�nyt �s sz� mi sz� a hatalmas inuyoukai teljesen zavarban �rezte mag�t a l�ny t�rsas�g�ban…

-         Besz�lj!

-         Mit akarsz t�lem? Meg akarsz �lni?

-         M�g nem… Csak k�v�ncsi lenn�k, hogy mi�rt vagy t�vol az �csik�mt�l?

-         Mit �rdekel az t�ged? Egyed�l akartam lenni. Elv�gre nem vagyok vele �sszen�ve…

-         Te az asszonya vagy nem? – k�rdezte egy f�rk�sz� pillant�s k�zben Sesshoumaru.

-         Mi? Te csak viccelsz ugye? Hogy �n �s az az idi�ta? De miket is besz�lek… Mi k�z�d van neked mindehhez? Mi�rt hozt�l engem ide?

-         Ne besz�lj velem ilyen hangon haland�!

-         Mert mi lesz? Tal�n meg�lsz? �llok el�be! – k�rdezte hevesen a l�ny.

-         Na j�… - motyogta a d�mon. – Megt�madott t�ged egy szellem, �s ink�bb idehoztalak. –fogalma sem volt mi�rt hazudik. V�gt�re is, csak �gy elhozta. Mi van abban?

-         �rtem. Akkor elmehetek?

-         Rhin szeretn�, ha maradn�l. Nem sok�ig, de megt�rlek magunk k�z�tt. – f�llentette ism�t.

-         Rendben van. Maradok egy kicsit, de nem sz�vesen. Csak a kisl�ny kedv��rt.

Teltek a napok. Kagome nagyon j�l kij�tt Rhinnel, �s a kicsi is �gy �rezte, mintha igazi csal�dja lenne. Maradtak a tiszt�son, a nagy�r nem akart v�ndorolni. Azt mondta, itt van jelenleg dolga a k�zelben. Milyen igaza volt… A tiszt�s mellett volt egy sz�p nagy t� is, a r�ten rengeteg vir�g. Sesshoumaru napk�zben mindig elt�nt �s csak este t�rt vissza. Igaz�b�l semmilyen dolga sem volt… Megfigyelte a k�t haland�t. Rhin folyamatosan Kagome k�r�l csicsergett. Egy�tt fontak vir�gkoszor�t, amikkel azt�n a kisl�ny Jakent �ld�zte. Este pedig Sesshoumarunak mes�lte, hogy mit csin�ltak eg�sz nap Kagom�val. Rhin, ha lehet m�g boldogabb volt, mint eddig, �s a mikorol is kezdtek elt�nni a keser�s�g jelei. Sesshoumaru nem tudta meg�llni, hogy ne n�zze �ket naphosszat. Azon kapta mag�t, hogy megkedvelte Kagom�t. Ett�l f�ggetlen�l mindig hidegen �s ellens�gesen viselkedett vele. A l�ny viszont sejtette, hogy ez a youkai m�gsem lehet olyan gonosz �s �rz�ketlen, ha megt�r maga mellett egy haland�t �s r�ad�sul �des gyermekek�nt gondoskodik r�la. Felt�telezte teh�t, hogy a rideg viselked�s akkor vele szemben sem komoly. Amikor mindenki elaludt, Sesshoumaru m�g sok�ig legeltette a szem�t Kagom�n. Egyszer�en nem tudott betelni a l�tv�nnyal, pedig egy haland�r�l volt sz�!

-         Gy�ny�r� vagy Kagome! R�szeg�t� a b�r�d illata… Ugyan miket gondolok! Az nem lehet, hogy nekem tetszik egy haland�! Az kiz�rt dolog…

Ennek ellen�re sem tudta meg�llni, hogy ne j�rjon a fej�ben Kagome. egyszerre �tfutott az agy�n, hogy t�bbet akar a l�nyb�l, mint a puszta l�tv�ny�t… Megsimogatni a haj�t, tapintani a finom b�r�t… Tal�n az�rt vonzotta ennyire egy haland�, mert az � �let�k r�vid. Sz�m�ra nem t�bb mint p�r pillanat. M�gis mennyi �lm�nyt tud felhalmozni az ember �lete sor�n… Ez�rt tisztelte az embereket. �k az �let minden egyes perc�t kihaszn�lt�k, nem �gy, mint �, a nagy Sesshoumaru… Majdnem 200 �vet vesztegetett el arra, hogy a k�ldet�s�t v�grehajtsa, m�gsem siker�lt neki. M�g nem. Odahajolt Kagom�hoz �s gyeng�den v�gigsim�totta az arc�t.

-         Sesshoumaru… - motyogta Kagome.

Az eml�tett megijedt, majd gyorsan alv�st sz�nlelt. Azonban r� kellett j�nnie, hogy a l�ny csak �lm�ban besz�lt.

-         K�l�n�s… Eddig minden �jjel az �cs�met emlegette…

Folytat�sa k�vetkezik!