A sors fintora

Inuyasha és Sesshoumaru már lassan két éve békében voltak egymással és egy közös házban éltek Kaede anyó falujának a közelében. Velük élt még Rin és Shippou, akiket örökbe fogadtak, de ott volt még Jaken a kis gnóm is. Valamint Kagome, aki jelenleg saját világában tartózkodott, mert orvosi vizsgálaton volt ugyanis első gyermekét várta Inuyashától. Már lassan egy hete hogy haza ment, s aznap akart visszatérni szerelméhez, de még nem sejtette micsoda megpróbáltatásokat kell kiállnia. Már a kilencedik hónapban járt, s ezért sürűbben kellet ellenőrzésekre járnia, de szülni a közép korban akart. Még emlékezett rá Inuyasha milyen döbbent arcot vágot mikor elmondta neki, hogy várandos. De beszélgetésüknek volt pár fültanuja is akik nagyon örültek neki, s egyből a miko nyakába ugrottak. A fültanu Shippou és Rin volt akik nagyon örültek a "kistestvér" hírének, s még Sesshoumaru is gratulált öccsének. De ez mind kilenc hónapja volt, s most Kagome épp a csontok kútjából mászott ki, ami elég megeröltető volt terjedelmes pocakjával, amint kiért a kútbol leült annak szélére pihenni. S hamarosan két kis gyermek futott hozzá nagy lendülettel, majd szeretett teljesen megölelték a mikót, s közben vigyáztak hatalmas pocakjára. Még szerencse hogy közös házuk alíg húsz percre van a kúttól, mert különben Kagoméval nem értek volna haza estig. Persze a házat teljesen üresen találták, s még Jaken se volt sehol pedig ő általában mindig otthon tartózkodik. Kagome Rin és Shippou segítségével kipakolta a magával hozott dolgokat, majd elvonult az Inyashával közös szobájukba. Eközben távol a háztól egy fehér hajú férfi sétál egy ház felé gondolataiba mélyedve, s kezében egy régi kardott tartva. Nem értette öccse döntését, hisz tudta hogy szereti Kagomét és születendő gyermeküket. Persze azt még a nagy Sesshoumaru se tudhatta hogy Inuyasha kényszerből távozott az élők közül, mivel Kikyou megfenyegette ha nem megy vele a túl világra végezni fog Kagoméval és születendő gyermekükkel. A szellem lassan elérte házuk ajtaját, s félve ment be mert nem tudta miként mondja meg a mikonak öccse halálát. Amint Rin és Shippou meghallotta az ajtó nyitódást lerohantak, s meglepetésükre egyedül csak Sesshoumaru tért haza.

-Hol van Inuyasha?-kérdezte rosszat sejtve Shippou

-Elment Kikyouval és többé nem jön vissza.-mondta fagyosan, de belül sírt hogy elvesztette öccsét

Shippou nem tudott szóhoz jutni, ahogy a kicsi Rin sem, de még mielőtt közölték volna a rossz hírt Kagoméval előtte Rin és Shippou elszaladtak Kaede anyóért a biztonság kedvéért. Sesshoumaru felóvakodott öccse volt szobája elé és óvatosan belesett az ajtón, de csak az alvó mikót látta odabent. Kicsit megnyugodott és remélte addig amíg odaér Kaede a gyerekek kíséretében nem kell semmit se mondania a mikonak, de szerencséje cserben hagyta mert alíg volt otthon húsz perce mikor halk léptekett halott lefelé haladni a konyha felé. Ő is elindult abba az irányba ahol az épp vacsorát készítő Kagomét találta, s miután halkan megköszörülte a torkát a lány felé fordult.

-Sesshoumaru, szia!-mondta vidáman, s ez most nagyon jól esett az elcsigázott szellemnek

-Szia! Mikor jöttél haza?-kérdezte halkan

-Pár órája jöttem csak meg, de nem tudod hol van Inuyasha?-kérdezte élénken Kagome

-Jobb ha leülsz.-kezdte Sesshoumaru

-De miért?

-Mert az öcsém elment egy Kikyou nevű nővel és rád hagyta a Tessaigát, de én se tudom miért csinálta ezt.-mondta szomorúan

-Inuyasha elhagyott Kikyou miatt?-kérdezte fásultan Kagome, majd sírásban rört ki

Sesshoumarunak fogalma sem volt, hogy most mit tegyen így csak átölelte a zokogó lányt és megpróbálta megvígasztalni, amikor azt vette észre hogy a karjaiban tartott lány összerándul majd ismét elernyed.

-Minden rendben?-kérdezte idegesen

-Nem egészen. Azt hiszem megindult a szülés.-nyögte egy újabb fájás közben

Sesshoumaru teljesen bepánikolt attól a tudattól, hogy neki kell segítenie a szülésnél. Hiába szaglászott még sehol nem érezte Kaede és Rinék szagát, de Kagome vajúdása egyre előrébb haladt. Nem volt más választása mint felvinni a mikót az öcsével közös szobájukba és ott lefektetni az ágyra majd visszarohanni a konyhába néhány fehér ruháért. Mikor visszaért az emeletre addigra a miko már a tolófájásoknál tartott, s alíg egy óra leforgása alatt világra jött első gyermeke, aki egy gyönyörű kisfiú lett, de ezzel még nem volt vége. Alíghogy megszületett a fiúcska alíg öt perc múlva újabb toló fájások jöttek és világra jött egy kislány is, majd nem sokkal később a méhlepény is. Sesshoumaru alíg merte megfogni a kicsiket, s tudásához mérten ellátta őket, ami elég érdekesre sikeredett. Mindkét kicsinek a köldök zsinórja egy fehér ruha foszlánnyal volt elkötve és kicsit érdekesen lettek bebugyolálva a száraz és meleg törölközőkbe. A szülést követő tíz percben megérkezett Kaede anyó és a két kicsi, de a házban nagyon-nagy volt a csönd egésszen addig a pillanatig míg egy apró baba sírást nem hallottak. Mindhárman felszaladtak a lépcsőn, de Inuyasha és Kagome szobájába csak Kaede lépett be. Mire Sesshoumaru megkönnyebbülten engedte át a többi tehendőt az idős mikonak és ő kiment a szobából a közeli patakhoz megmozsdani. Addig Kaede ellátta mind az anyát mind a kicsiket, de észre vette hogy a fiatal miko egyre lassabban lélegzik és egyre sápattabb. Mire Sesshoumaru visszaért a házba Kagome meghalt, s rá bízta a szellemre gyermekeit, aki nem akarta elhinni hogy ez megtörténhet. Mindenkit kiküldött a szobából, s megkérte az idős papnőt arra hogy viselje gondját kis ideig a piciknek, majd becsukta a szoba ajtaját és elővette a kardját.

"Tenseiga könyörgöm segíts! Könyörgöm!"-fohászkodott magában, s hamarosan meglátta az alvilág küldötteit, majd lecsapott kardjával és ketté szelte a halál hirnökeit. Hamarosan meghallott egy halk és először szabálytalan, majd egyre szabályosabb ritmust. Miután megbizonyosodott arról, hogy a miko életben van kiment a szobából és elindult szétnézni a környéken. Eközben Kaede anyo visszament a szobába kezében a két csöppséggel, hogy azok végső búcsut vehessenek anyuktól, de mielőtt kiment volna a fiatal miko megmozdult és kinyitotta gesztenye barna szemeit.

-Kaede anyo?-kérdezte suttogva, mire az öreg miko öröm könnyeket hullatott

-Hát jól vagy lányom?-kérdezte meghatottan

-Igen anyó, de mi van a kicsivel?-kérdezte feszülten

-Mindketten jól vannak. Egy gyönyörű fiad és egy gyönyörű lányod született.-mondta az anyó és Kagome kezébe adta a kicsiket

-Sziasztok kicsikéim.-köszöntötte a kicsiket

-Mi lesz a nevük, lányom?

-Inumaru és Sou a nagymamám után.

-Gyönyörű nevek lányom, de mihez kezdesz most?-kérdezte kíváncsian

-Azt hiszem haza megyek és többé nem jövök vissza.-mondta szomorkásan

Még sokáig beszélgettek, s lassan Sesshoumaru és a kicsik is bementek a szobába és ők is bekapcsolódtak a beszélgetésbe, majd közös megegyezéssel mindannyian Kagome világába költöznek, de előtte még megsemmisítik az ékkövet. Kagome szorosan két tenyere közé fogta az ékkövet és azt kívánta, hogy az ikreknek és Shipounak valamint Sesshoumarunak emberi külseje legyen. Az ékkő teljesítette Kagome kívánságát, majd egy hatalmas fény kíséretében eltünt. Még aznap átmentek a miko világába és a csontok kútját örökre lezárták.

3 év múlva

Az ikrek már három évesek voltak és ez idő alatt rengeteg mindent tanultak, s mindenki legnagyobb örömére lassan Kagome is visszanyerte élet kedvét, ami köszönhető volt Sesshoumarunak és az akrobatikának, amiben az utóbbi három évben kimagasló eredményeket ért el. Egy nap épp haza felé tartott az ikrek és Rinék társaságában, amikor az édesanyja már a kert kapuban várta őket.

-Anya mi a baj?-kérdezte Kagome

-Kicsim képzeld egy fiatal ember téged keres, mert látott tegnap este fellépni.-mondta izgatottan Mrs.Higurashi

Kagome nagyot sóhajtva lépet be a házba oldalán a gyerekekkel és az első akit megláttak az Sesshoumaru volt. Odament a szellemhez és egy puszit adott az arcára, majd bement a nappaliba nyomában Sesshoumaruval, s hamarosan megláttak egy szőke hajú kék szemű fickót.

-Üdvözlöm, Higurashi kisasszony.-mondta az idegen

-Jó napot. Ki maga?-kérdezte feszülten a miko

-A nevem Yuri Killien és a Kaleido színpad megbízásából vagyok itt.

-És mit akar tőlem?

-Szerződést akarok ajánlani magának.-mondta, majd részletesen elmondott mindent

Kagome hitetlenkedve nézett a férfira, de minél többet gondolkodott rajta, annál jobban tetszet neki az ötlet. Minél többször gondolta végig az ajánlatot annál határozottabban érezte hogy el kell fogadnia, s végül húsz perc töprengés után igent mondott, de csak egy feltétellel válalta el ha a családja vele mehet. Miután minden részletet megbeszéltak megegyeztek abban, hogy legkésőbb két nap múlva elindulnak Los Angelesbe. Hamar eltetl a két nap, s ez idő alatt Kagome beszerzet néhány hivatalos papírt, hogy magukkal vihessék Sesshoumaru kardjait. Mikor mindent elrendeztek alindultak a reptérre és hamarosan felszálltak, majd Los Angeles irányába fordultak. Hosszú és fárasztó volt a repülő út, de nem törődtek vele hisz 14 óra elteltével már az angyalok városában voltak. A vám ellenörzés kicsit nehézkesen ment, mivel minden áron leakarták foglalni a Tessaigát, a Tensseigát és a Tokijint, de miután felmutatták az engedélyeket végre kiléphettek az érkezők számára fent tartott terminálba, ahol már várta őket egy magas ezüst hajú fickó és egy lilás hajú lány. Amint kiléptek egyből integetni kezdet nekik a lilás hajú lány és örömmel üdvözölte az oldalukon ballagó Yurit is.

-Sziasztok!-hallották a lány hangját, s nem soká odaértünk hozzájuk

-Á Sora, Leon! Nem gondoltam volna hogy kijöttök elénk.-mondta Yuri

-Ugyan már Yuri! Kíváncsi voltam a társulat új tagjaira. Sziasztok! A nevem Sora Neigino.-mondta mosolyogva

-Szia! Én Kagome Higurashi vagyok, a jobb oldalomon Sesshoumaru és a bal oldalt pedig Sou, Inumaru, Rin és Shippou van.-mutatkozott be Kagome

-Induljunk.-morogta Sessh, mert kezdte feszélyezni a sok ember

Leon morcosan elindult a kijárat felé nyomában Sesshoumaruval, de előtte még magukhoz vették a csomagokat. Amint kiértek a reptérről beszáltak a rájuk várakozó kocsikba és a színpadhoz hajtottak, ajol már mindenki kíváncsi volt az új "artistákra". Mihelyst lepakoltak Leon látni akarta mire képesek, s Kagome mosolyogva belement, míg Sesshoumaru morgolódott miatta.

-Rin, Shippou vigyázzatok létszives a kicsikre.-mondta magabiztosan

-Rendben Kagome.-válaszolták egyszerre

-Akkor menjünk.-mondta Leon hidegen

-Remek még egy fagyos természet.-mondja halkan

Sesshoumaru halványan elmosolyodott a megjegyzés hallatán, maj elindult Leon nyomába a gyakorló terem felé, de vissza is fordul.

-Ez nem elég nagy.-mondja fagyosan, mire mindenki döbbenten néz rá

-M-m-miért?-kérdezik a jelenlévők

-Igazad van Sesshoumaru. Itt nem tudjuk megcsinálni a mutatványt.-mondja higgattan Kagome

Mindenki leesett állal nézi a két fiatalt, de azért megmutatják nekik a színpadot ahol minden trapézt leengednek és már a hálót húznák fel, de Sesshoumaru tiltakozása megállítja őket. Kagome csak mosolyog a jeleneten, míg a színpad tagjai döbbenten bámulnak rájuk. Ekkor Rin ment odahozzájuk egy hosszúkás bőröndel, majd Sesshoumaru kivett belőle két kardot és az egyiket a mikonak adta.

-Rin idehoznád az íjjam és a nyilaim is?-kérdezi, mire a társaság álla ismét a földet súrolja

-Mire készültök?-kérdezi kíváncsian Sora

-Mindjárt meglátjátok, de az épületben nem akarok kárt tenni.-mondja, s egyből kinyílik a színpad teteje

Hamarosan Rin tünt fel a kezében a kért tárgyakkal, majd a miko az ugró asztal segítségével felugrott a legalacsonyabban lévő trapézhoz, s Sesshoumaru is követte a példáját de ő egyhelyből rugaszkodott el, amivel ismét koppanó állakat váltot ki a nézelődőkből. Megkezdődött kettejük csatája a levegőben, s csak Rinék tudták hogy amit előadnak az tényleg megtörtént. Kagome könnyedén ugrált egyik trapézról a másikra, s mikor a nyitott tetővel szemben voltak kilőtt egy nyilat Sesshoumaru felé, aki könnyűszerrel elkapta, s megindult a miko felé. A társaság a nézőtéren elképedve nézte a gyakorlatott, s a következő percben azt látták hogy a miko zuhan. A társaság ilyedt szemekkel figyelte a zuhanó mikót, s döbbenten látták hogy alíg két méterre a földtől kapja el Sesshoumaru, s még csak meg sem rezdül az arca. Ezzel vége is volt a bemutatónak, s a társaság még mindig a színpad nézőterén ült, de Rinék odaszaladtak a párhoz.

-Kagome jól vagy?-kérdezte aggódva Shippou

-Persze. Miért?

-Hát majdnem lesetél.

-Ez elképesztő volt.-mondta Sora, s a társulat tagjai csak bólogattak

-Még is hogy csináltátok azt hogy a nyíl rózsaszínen világított?-kérdezte egy világos barna hajú lány

-Hát ö..-dadogta Kagome

-Ha akarod elmondot. Előbb vagy utóbb úgy is rájönnek maguktól.-morogta Sessh, majd távolabb ment a társaságtól

-Mire jövünk rá?-kérdezték kórusban, s még Leon is érdeklődve figyelte

-Hát mint tudjátok mi Japánból jöttünk, de mindketten különlegesek vagyunk, s egyedül csak Rin az úgymond normális ember.

-Eddig értjük, de mi volt az a fény?

-Á csak a miko képességem.-mondta kicsit pirulva

-Mi?-kérdezték páran, de Sora gyorsan kapcsolt

-Te tényleg papnő vagy?-kérdezte hitetlenkedve

-Igen és Sesshoumaru meg, hát ő...-nem tudta hogy folytassa

-Mond csak ki nyugottan, hogy szellem vagyok és utálok sokáig halandók közelében lenni.-hallatszott távolabról, majd a hang tulajdonosa felugrott az egyik trapézra és ott kényelembe helyezte magát

-Ugye ez most csak valami vicc?-kérdezték többen is

-Nem az. De Sesshoumaru gyere már le onnan. Kezdem bánni, hogy neked nem kértem egy kodama füzért.-motyogta az utolsó szavakat az orra alatt, mire közvetlenül elé ugrott le a szellem

-Nem vagyok olyan bolond mint az öcsém volt.-morogta

-Na ne mond. Olyanok voltatok mint az ovodások.-mondta hasonló hangnemben a miko

Shippou és Rin egy nagyot sóhajtott, majd a veszekedőkre néztek, akik minden edddigi sérelmüket egymás fejéhez vágták.

-Kezd hiányozni az állandó Fekszikezés.-sóhajtotta a kis róka szellem

-Nekem meg az hogy Sesshoumaru nagyúr keresztül gyalogoljon Jakenen.-mondta merengve Rin

-Ti meg miről beszéltek?-kérdezte kíváncsian Sora

Rin és Shippou mindent elmondtak a körülöttük lévőknek, s közben vetettek egy-egy unott pillantást a vezssekedőkre is. Mia teljesen fellelkesült a történet hallatán, s egy újabb darab képe kezdett megfogalmazódni benne, de a töprengésükből és a történet megemésztéséből egy hangos:

-Útállak, te magadnak való beképzelt jéghegy.

-Gyere csak vissza!-hallatszott az ingerült morgás

-Na most ki fog előbb megenyhülni?-kérddezte kicsit unottan Rin

Shippou vállat vont, s úgy nézte tovább a veszekedő párost. Bár Sesshoumaru és Kagome ritkán kapnak össze, de ha ez mégis bekövetkezett pár órába beletelt mire lenyugodtak.

-Jobb ha megyünk, mert ez eltart még egy darabig.-mondták a fiatalok unottan

-Rendben, de segítenétek nekem ebből a történetből egy darabot írni? Ja egyébként Mia vagyok.-mondta izgatottan a lány

-Persze, szívesen segítünk, de előbb szeretnénk elrakni a cucunkat és ha úgy gondolod közbe kérdezgethesz minket.

-Köszönöm.-mondja ujjongva Mia

Miután megmutatták Rinéknek a szobát ahol lakni fognak, a két fiatal neki kezdett a kipakolásnak és közben türelmesen válaszolgattak Mia kérdéseire. Valamint egyikük mindig szemmel tartotta Sout és Inumarut, hisz a két kicsi nagyon eleven volt és imádtak felfordulást okozni. Mia eközben végig gőzerővel jegyzetelt, s amint kész lett maga után vonszolva a két fiatalt az ikrekkel együtt berontott Kalos irodájába, majd becsukta maguk után az ajtót és izgatottan nézett a főnökére.

-Mi az Mia?-kérdezte Kalos

-Meg van az új darab.-hadarta izgatottan

-És mi lenne az?

-A címe: Egy démon érzései

A történet a következő:

Van két testvér akik először ki nem állhatják egymást és mindig vetélkednek, hogy ki a jobb. De akkor ott van még két lány akik testvérek és mindketten a fiatalabb fiút szeretik, de az nem tud választani közüllük és így csak hitegeti őket, míg egy nap a fiatalabb lány várandós lesz a fiútól és az ott hagyja őt nővére kedvéért, de ekkor már a testvére is mellette áll és ő vígasztalja meg a magára hagyott lányt.

-Hát röviden ennyi lenne a történet.-mondta Mia

-Hm ez jó. Rendben két hét múlva előadás lesz. Hívj mindenkit a próba terembe.

Mia kiszaladt nyomában Rinékkel és alíg tíz perc alatt mindenki a gyakorló teremben volt, ahol Mia elmondta a következő előadás forgató könyvét, majd kiosztotta a szerepeket.

-Sora te leszel Lea. Leon te vagy Alden. Ők a darab vége előtt húsz percel elmennek.

Kagome te vagy Mejime és Sesshoumaru te játszod Lamahrt.-mondta, majd még kiosztotta a kisebb szerepeket és mindenki elvonult gyakorolni

A két hét gyorsan eltelt és elérkezett a premier napja. Mindenki izgatottan várta az előadást és a nézők véleményét. Az előadás elkezdődött és a trapézokon megjelent Sora és Kagome, s neki kezdtek közös mutatványuknak. Már majdnem a végére értek mikor megjelent Leon is egy magasabban lévő trapézon, s miután a lányok befejezték a gyakorlatot színre lépett Leon és mindkét lánynak udvarolni kezdet. Majd miután Sora lement a színpadról Kagome és Leon eljátszották az együtt töltöt éjszakát és nem sokkal utánna megjelent Sesshoumaru is. De az előadás elején Sesshoumaru és Leon egy-két kard csatát is vívott, amire inkább Sesshoumaru figyelt oda nehogy megsebezze Leont, de ennek elkerülése érdekében a Tenseigát használta hogy ha mégis bekövetkezne a baleset ellenfele ne sérüljön meg. Lassan vége volt az előadásnak és a közönség őrjöngött, s a darabot éltette. Kalos gratulált a társulat minden tagjánek és még két hétig ez ment a színpadnál, majd a társulat tagjai kaptak egy hét szabit amit Mia írással töltöt. Mindeközben Sesshoumaru és Kagome néhány meghitt órát töltöttek együtt, s Leon is Sorával. Már lassan hat hónapja voltak a Kaleido színpadnál mikor Kagome és Sora egyik gyakorlatuk során elájultak és lesetek a gyakorló terem hálójába, s ezt az épp belépó Leon és Sesshoumaru is látta, majd a lányokhoz szaladtak és elvitték őket a színpad vizsgálójába. Bár a szellem már kezdett rájönni mi baja lehet a lányoknak, s ezt doktor Kate is megerősíti.

-Minden rendben dr.Kate?-kérdezte izgatottam Leon

-Persze. A lányoknak semmi bajuk csak várandósak.-mondta magabiztosan, mire Leon döbbenten nézett rá

Sesshoumaru halványan elmosolyodott és miután Kate megengedte bementek a lányokhoz Leonnal. Sora és Kagome már jól voltak és mosolyogva köszöntötték a belépő fiúkat. Leon egyből Sorához szaladt és átölelte kedvesét, majd megcsókolta. Sesshoumaru még mindig halványan mosolygot és úgy lépett kedvese ágya mellé, majd halkan beszélgetni kezdtek. Hamarosan Kalos is értesült a dologról, s megegyezet a társulat tagjaival hogy a következő lesz az utolsó előadás és utána elkezdték a színpad felújítását. A hónapok gyorsan teltek és a két lánynál megindult a szülés, s a fiúk bepánikolva rohangáltak össze-vissza a szobáikban mire mindent összeszedtek és elvitték a két kismamát a kórházba ahol már várták őket. Sesshoumaru mindenképpen bent akart lenni, s ezt az orvosok megengedték neki. Leon eközben a szülőszoba előtti folyosón járkált fel-alá és csak várta a szülésznő felbukkanását. Eközben Sesshoumaru a szülőszobán segített kedvesének, s most jobban tűrte a szülés minden pillanatát mint legutóbb. Mint legutóbb most is gyorsan lezajlott a szülés és hamarosan megszületett közös kislányuk, majd hirtelen történt valami ami miatt a miko erőssen vérezni kezdet és a szellemet kiküldték a folyosóra. A szülőszobán az orvosok mindent elkövettek hogy megmentsék a fiatl miko életét, de sehogy sem sikerült elállítani a vérzést, s a lány lassan elvérzet, de még először behivatta magához a szellemet és elbúcsúzott tőle.

-Szeretlek.-suttogta, majd örökre lecsukta a szemét

Sesshoumaru teljesen ledöbbent és tenni akart valamit, hogy a miko ismét köztük lehessen, de legutóbb is nagy szerencsére volt szüksége hogy visszatudja hozni őt az életbe. Döbbenten állt a halott miko ágya mellet, s közben az egyik nővér a kezébe adta lányát, aki kiköpött anyja volt s csak a szemét örökölte tőle. Míg Kagome életéért küzdöttek közben megszületett Sora lánya is és nagyon boldog volt Leonnal együtt egészen addig amíg meg nem tudták, hogy a miko életét vesztette a szülés után. Sesshoumaru teljesen maga alatt volt, s ezt csak nagyon kevesen látták rajta, mivel minden érzelmét palástolta s visszatért a Rinék által oly jól ismert hideg modorhoz. Rinéken kívül egyedül Soráékat engedte magához közel mindenki mással visszautasítóan viselkedett éa fellépni is csak Leonékkal volt hajlandó. Bár volt egy partnere, de még ő se tudta felolvasztani Sesshoumarut, aki úgy viselkedett mint egy jéghegy kivéve a kicsi KAgomét és Rinéket, valamint egyetlen barátait. Többé senki nem tudott a szellem közelébe férkőzni, csak a családja és pót családja. Sora és Leon mindenben támogatta a szellemet és a kis Shophie mellet segítettek neki felnevelni a kis Kagomét. A kislány kisértetiesen hasonlított az anyjára, s csak szemei voltak aranysárgák. Az ikrek is rengeteget segítettek neki bár ők is még kicsik voltak, de minden előadás után hozzábujtak és vele aludtak. Shippou és Rin már a gyerekszínpadon szerepelt és e mellet az ikrekre vigyáztak. A színpad a miko emlékére rendezett egy darabot, ami hatalmas sikert aratot és méltón tükrözte a lány életét.

Vége