4.rész

Satsu számára kemény edzéssel teli, Sesshomaru számára pedig idegőrlő neveléssel eltöltött napok következtek. Hamarosan Satsu áttért a nyafogóról az üvöltöző, Sesshomaru pedig a hűvösről a jéghideg hangnemre Inuyasha pedig egyre többet kapott a fejére. Senki nem volt elégedett a helyzettel, Inu no Taisshu kivételével, aki végre nyugodtan végezhette a dolgát a tartományban.

- Satsu- nyögte Sesshomaru egyik hajnali edzés után- Ne üvöltözz velem, ha suttogsz, akkor is tökéletesen értem.

- Elegem van belőled, meg az apádból is!

- Jó, rendben, de ezt el lehet mondani normális hangnemben is, nem?

- NEM!- üvöltötte a lány, körülbelül fél méterre Sesshomaru fülétől.

A férfi lehunyta a szemét. Nem sokon múlt, hogy nem képelte fel a lányt

- Satsu hagyd ezt abba. Üvöltözz a bátyáddal, ő eltűri, de

- Te is eltűröd!- folytatta ugyanolyan hangnemben és hangerővel.

Sesshomaru felsóhajtott.

- Nem akarlak bántani, nem éred?

- Sesshomaru nagyúr, Sesshomaru nagyúr!- sipítozott mellette Jaken, de Sesshomaru meg sem hallotta. Egy jó ideje ezt játszották bármit mondott a kis gnóm, a démon meg sem hallotta. Hogy is ne! Ez a kis görcs még ez után is volt olyan bátor, hogy Sesshomaru szemébe mondta, milyen szánalmas volt halandóként!

- Mit akarsz Jaken?- fordult oda hozzá Satsu, mikor megunta a kis démon ugrálását.

- Inu no Taisshu nagyúr szeretné tudni, mikor mikor

- Még nem!- jelentette ki szárazon Sesshomaru- Azt akarja, mikor küzdhet meg veled. Még nem.

A lány tüntetően felemelte a fejét, és teleportált. Sesshomaru azonnal megértette, és amilyen gyorsan tudta, követte.

- Most- jelentette ki fagyos hangon Satsu.

Inu no Taisshu elvigyorodott, és a pont most érkező Sesshomarura pillantott. Mit sem törődött annak dühösen villogó szemével, átváltozott hatalmas kutyadémoni alakjába. Satsu felsikoltott:

- Erről nem volt szó!

Sesshomaru rákiáltott:

- Mit gondoltál, be fogja kötni a szemét, és várja, hogy összeverd? Ha már voltál ilyen

- Tudom, hogy hülye voltam, nem kell a szemembe mondani!- üvöltött vissza a lány, és tért ki a démon egyik támadása elől.

- De legalább használd az erődet!- szólt rá Sesshomaru, de apja rárontott, tudatva vele, hogy fogja be a száját.

A lány egyre kétségbeesettebben próbált kitérni a démon elől. Hiába teleportált, úgy érezte, pontosan tudják minden lépését Sesshomaru sóhajtva telepedett le a közelben. Bosszantotta, hogy a lány mindent sablonosan csinál nem így magyarázta el neki, ő nem így tanította ha legalább átváltozna, d annyi esze sincs, hogy úgy védekezzen. A lány, mintha hallotta volna Sesshomaru gondolatait, mintegy rácáfolt erre: felemelkedett a levegőbe, s földet már sárkány alakban ért. A démon a háttérben lemondóan vállat vont. A lány még így is alig volt feleakkora, mint az apja. Esélye sincs. Kész, vége már csak abban reménykedett, hogy az apja nem látja l túlságosan a baját

Fél óra alatt, ahogy mindig, Satsu teljesen kimerült szabad préda volt. Nem mert visszaváltozni emberibb alakjába, de sárkány alakjában is egyértelmű jelzések voltak kétségbeesett sikolyai. Ezt már Sesshomaru sem hagyhatta szó nélkül, mégiscsak a menyasszonyáról volt szó. Nagyot sóhajtva lehunyta a szemét, és elkezdte az átváltozást apjának fel sem tűnt a dolog, túlzottan el volt foglalva azzal, hogy a sárkányt minél jobban összeverje. Teljesen váratlanul érintette, mikor a fiú rávetette magát, és több méterrel messzebb a földbe csapódott. Hitetlenkedve tápászkodott fel, és nézett szembe Sesshomaruval aki most, démoni alakjában jócskán nagyobb és erősebb volt nála, de nem mozdult. Várta, mit lép az apja. Ő már rég tisztában volt ezzel, hogyne a barlangban is nagyon kevesen múlt, hogy nem változott át. Tudta, hogy erősebb az apjánál, de nem akar vele annyira összeveszni, hogy megmutassa. Satsu nem mozdult. Lassan változott vissza sárkányból démoni alakjába. Sesshomaru hátra sem pillantott, anélkül is érezte, hogy nagyon súlyosan megsebesült. Inu no Taisshu sokáig csak nézte a fiát nem gondolta volna, hogy hatalmasabb lehet nála a démoni alakjában ahogy így elnézte és latolgatta esélyeit nem esett neki tudta, hogy a fiú csak erre vár. Lassú mozdulattal lehajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Nos azt hiszem, elkönyvelhetek egy vereséget - gondolta, miközben visszaváltozott. Mikor látta, hogy a fia nem tesz hasonló lépéseket elbizonytalanodott, megfordult, és elindult a palota felé.

Sesshomaru még néhány percig várt, és csak azután változott vissza. Lehajolt a még mindig eszméletlen lányhoz, felemelte, és lassan, nehogy fájdalmat okozzon neki, a szobájába vitte. Apja meghátrálása más esetben elégtétellel töltötték volna el, de most semmit sem érzett csak aggódott Satsu miatt. A lány még egy óra múlva is eszméletlen volt. A fenébe is, hamarabb kellett volna közbelépnem! - gondolta, miután ellátta a lány sebeit, és leült a földre az ágy mellett. Nem csodálkozott volna azon, ha ezután látni se akarja többet .