11. rész
- Satsu - kezdte halkan Kagome- Biztos vagy benne, hogy
- Sesshomaru idejön, és addig könyörög, míg vissza nem megyek vele a palotába? Soha nem voltam még semmiben ennyire biztos.
- És mikor?
Satsu röviden felkacagott.
- Amikor lesz rá elég bátorsága
- Mert szerinted most
- Sesshomaru? Nagyobb a büszkesége, mint bármi a világon. Ha az egoizmus fájna, akkor üvöltve fetrengene a földön!
Kagome erre elnevette magát és nem kérdezett többet.
- De végig sem engedi majd mondani azt, amit akarok - kezdte Sesshomar, de apja félbeszakította.
- Szereted?
- Persze, hogy szeretem!- fakadt ki- Ha nem szeretném, szerinted ezt csinálnám?
Inu no Taisshu elmosolyodott, és fiatalabb fiához fordult.
- Elmész Kagoméhez?
A félszellem azonnal bólintott.
Satsu messziről megérezte vőlegénye közeledését, és már előre nevetett azon, ami ezután fog következni. A démon nagyon hamar megjelent a palota kapujában, és halkan bekopogott. Lám, a nagy Sesshomaru is lehet bizonytalan! Még ilyet!
- Mit akarsz?- kérdezte Satsu unottan.
Sesshomaru lassan kinyitotta az ajtót, belépett, és ugyanilyen sebességgel csukta vissza. Végig kerülte Satsu pillantását. Sokáig nem szóltak, de a lány megelégelte a hallgatást.
- Mit akarsz?- ismételte meg a kérdést.
- Bocsánatot kérni- motyogta a férfi lehajtott fejjel.
Satsu gúnyosan felnevetett.
- És én ezzel mit csináljak?
- De én tényleg komolyan
- Nem érdekel. Ha térden állva könyörögnél, akkor sem hallgatnálak végig- állt fel kecsesen, igéző pillantást vetve a férfira.
Sesshomaru idegesen sóhajtott. Soha nem látta még ilyen gyönyörűnek a lányt. Könnyű, pókháló finomságú méregzöld selyemruhát viselt arany sárkánymintával, ami végigfutott egész alakján, vállára átlátszó selyemsálat terített, vékony arany szálain visszatükröződött a fény, nyakában igazgyöngysor, vörös haja lágyan omlott vállára. Légies, törékeny volt, szándékosan halandó alakjában maradt, nagy, zöld szeme haragosan csillogott de Sesshomaru nem tudta sokáig csodálni, mert már majdnem kilépett a teremből.
- Satsu, várj! Kérlek!
A lány még arra sem méltatta, hogy rápillantson.
- Egy perced van, Sesshomaru, és számolok.
- Satsu, kérlek, bocsáss meg, én nem tudtam, hogy ennyire megsértődsz! Én már rég megbántam, visszavonom az egészet, minden az én hibám! Én nem tudok tanítani, én vagyok a béna, és Satsu, szeretlek, kérlek
- Fél perc- mondta könyörtelenül a lány.
- Kérlek, gyere haza! Már az apám sem fog semmibe beleszólni békén hagy! Ígérem, megígérem, csak
Satsu megvonta a vállát.
- Kérhetsz bármit, én engem nem érdekel, csak gyere velem! Soha többet nem sértelek meg így!
- Nagy szavak
- Soha életemben nem fogom többet a képességeidet kritizálni. Esküszöm.
A lány elgondolkozott, majd kinyitotta az ajtót.
- Nem.
- Satsu!- kiáltott könyörgő hangon a férfi, de a lány már kiment.
Azonnal visszafordult.
- Igaz is! E az én palotám, te menj el.
Sesshomaru elsápadt. Nem fog sikerülni! Utál, nem akar velem jönni!
Hirtelen egy másik ajtón Akuryou lépett be.
- Mi az, hugi? Sesshomaru.
Amíg közelebb sétált hozzájuk jól megnézte a két démon arckifejezését.
- Szívatod a vőlegényedet?- kérdezte végül- Nem szép dolog - mosolyodott el.
Satsu ideges mozdulatot tett, de nyugalma hamar visszatért.
- Megsértett.
- Satsu, bármit kérhetsz, akármit, csak gyere haza!- könyörgött tovább a démon, kizárva gondolataiból, hogy a lány bátyja is hallja.
A lány sóhajtott.
- Bármit?
- Bármi, akármi, amit akarsz!
Satsu arcán kegyetlen mosoly jelent meg.
- Rendben van. Egy feltétellel megyek haza veled.
- Mi az!
- Nekem mostantól Sesshy vagy.
Sesshomaru arcán a megdöbbenés futott végig.
- De
- Eldöntheted. Vagy Sesshynek szólítalak, vagy
- Jó, rendben!- sóhajtott a démon, de arcán olyan grimasszal, mintha a saját halálos ítéletét írta volna alá. A bármiben minden benne volt akármi, csak csak ezt ne! - gondolta.
A lány elmosolyodott, és megízlelte a szót:
- Sesshy
- Sa Satsu
- Igen, Sesshy?- nyomta meg újra.
- Megcsókolhatlak?
- Hát nem is tudom- habozott a Satsu, és pár másodpercig fürkészte Sesshomaru arcát- Hát persze! Majd pont nemet mondok!- nevetett fel végül, ahogy megtalálta az arcon az elkeseredés első apró jeleit.
Sesshomaru sóhajtott egyet, átölelte és forró csókban forrtak össze. Mindketten elfelejtették a még mindig rajtuk mosolygó Akuryout, és észre sem vették hogy Natsuki, majd Kagome belép a terembe mindenki meghatottan nézte a párt, de ők csak csókolóztak.
AJÁNLOM AZ OLDALT
