12. rész

nuyasha sokáig csak nézte a vele szemben a kút szélén ülő lányt, de nem mert megszólalni. Tulajdonképp nem is tudta, mit mondjon neki. Nagy sokára mégis rászánta magát:

- Kagome

- Mi van?

Inuyasha nem tudta, mit is mondjon neki.

- Ne menj haza!- mondta végül.

- Miért?- kérdezte a lány.

- Mert  az ékkő

- Fekszik! Miért?

- Mert  én  nem tudom, most mit akarsz hallani?

- Fekszik!

- De Kagome! Én nem csináltam semmit, jó, mondtam pár dolgot, ami  de

- Fekszik. Nem pár dolgot mondtál, és viszlát, Inuyasha.

- Ne várj!- fogta meg a kezét, hogy megakadályozza.

- Gyorsan mondd, mit akarsz.

- Ka-Kagome  nem szeretném, ha elmennél  én  nekem

A lány elmosolyodott.

- Néhány feltétellel maradok itt.

- Mik azok?- kérdezte a fiú gyorsan.

- Békén hagysz az ékkővel, nem nyaggatod a bátyádat

- Miért? Hiszen

- Mert úgyis összever, egyébként is van éppen elég baja. Normálisan viselkedsz Shippoval, nem nyaggatsz a dobozos tésztával

- Oké!

- Még nem végeztem.

- Már így is annyi mindent felsoroltál, hogy

- Fekszik. Na, most már azt hiszem, végeztem  visszaviszel, vagy gyalog menjek?

Inuyasha a legsegítőkészebben, ahogy tudta, nyújtotta a kezét a lánynak, és szótlanul vitte vissza Nyugat Palotájába.

Végül minden rendbe jött. Sesshomaru és Satsu kibékültek, Inu no Taisshu kevesebbet nyaggatta őket, és Inuyasha is normálisabban viselkedett Kagoméval, miután egy órán keresztül győzködte a lányt, ne menjen el. Több mint két hónap telt el békében, nyugalomban  eközben Miroku és Sango is összeházasodtak. A kis szertartás után Inu no Taisshu maga után rángatta idősebbik fiát, és halkan súgta neki:

- Sesshomaru, el kell mondanod neki!

A férfi sóhajtott:

- De hát majd úgyis észreveszi

- Igen, de ha nem mondod el neki időben, akkor úti, hogy neked megy.

- De

- Jó, én csak tanácsot adtam, ha nem fogadod meg, a te bajod.

Sesshomaru idegesen sóhajtott.

- Te hogy mondanád meg neki?- kérdezte hirtelen az apját.

- Nem tudom

- Mondj valamit, bármit! Hangulatos vacsora?

- Körberöhögne, egyébként sem tudom megcsinálni  a romantikához annyi közöm van, mint

- Jó, jó hagyjuk  találj ki valamit. Ha nem mondod el neki sürgősen, akkor két dolog történhet. Az első, hogy valaki más teszi meg, a másik, hogy magától rájön  hogy melyik a rosszabb eset, azt nem tudom. Mindkét esetben megfojt  mert te nem fogod bántani, nem igaz?

Sesshomaru sóhajtott, és már azzal sem törődött, hogy apja otthagyta őt a gondolataival.

- Ja, és Sesshomaru   fordult vissza- Még mindig nem házasodhattok össze, ha nem győz le.

- Mi?- kérdezte hirtelen a férfi, mintha álmából ébresztették volna.

- Jól hallottad.

Sesshomaru szemében kiismerhetetlen fény csillogott, amiről az apja nem tudta eldönteni, hogy jó, vagy rossz. Végül nem is foglalkozott vele tovább.

Sesshomaru, ahogy apját hallótávolságon kívülre sejtette, elkáromkodta magát, és letelepedett egy közeli padra egy rózsalugasban. Maga sem tudta, hogy most mit kellene tennie. Nem állíthat oda a menyasszonya elé, hogy  belegondolni is rossz, mit tenne vele. Minimum kitekerné a nyakát  minimum. A közelben megérezte Satsu illatát. Felé közeledet  hirtelen elhatározásból állt fel a padocskáról, és tépett le egy szép fehér rózsaszálat, és a lány előtt termett. Satsu először meglepődött, de aztán hagyta, hogy a férfi a hajába tűzze a virágot.

- Köszönöm- suttogta, és megcsókolta- nem tudtam, hogy ilyet is szoktál csinálni.

- Nem tetszik?- kérdezte Sesshomaru, de mosolygott.

- De igen

- Csak lehetnék ilyen gyakrabban, igaz?

A lány felkacagott, csengő nevetése messzire elhallatszott:

- Nem tudom. Egy ilyen után nem tudok úgy tekinteni rád, mint a nagy Sesshomaru nagyúrra  most már végérvényesen Sesshy leszel.

Sesshomaru beletörődése jeléül megvonta a vállát, majd kézen fogva visszatérek a palotába.