A csapat legutóbbi kalandja óta már elég sok idő telt el. Inuyasha könyvében is már csak 3 lap maradt! Inuyasha azt akarta, hogy ne foggyanak el a lapok, mert az a könyv hozta rendbe minden kapcsolatát. De hát ő is tudta, hogy minden jónak vége szakad egyszer. A mai nap is különleges volt. Ugyanis az újholdnak első napja volt, és ilyenkor Inuyasha ember. Így most bújkálniuk kellett, nehogy kiderüljön Inuyasha titka. Habár Inuyasha akkor is harcolt volna, ha ember, Kagome féltette őt.
  Inuyasha, megfelejtkezve arról, hogy emberként nem nyithatja ki a könyvet, kinyitotta. Vissza akarta nézni, hogy milyen események történtek a múltban. De amint kinyitotta, valami furcsa történt. Mintha megváltozott volna a környezete. De nem vett észre semmi furcsaságot. Kagome szólt neki, hogy az anyja már várja haza Inuyashát. Inuyasha nem értette, hogy mit akar tőle Kagome anyja. Azt hitte, hogy csak viccel, de nem foglalkozott vele. Ezután pedig Miroku elkezdte fogdosni. Inuyasha megkérdezte Mirokut, hogy mit csinál vele, de a szerzetes nem válaszolt, így hát leütötte. Miroku visszakérdezte, hogy miért csinálta ezt. És drágámnak nevezte Inuyashát. Inuyasha arra gondolt, hogy most meg akarják őt viccelni. Ezután Sango azt mondta Kirarának, hogy támadjon rá. Ezt már Inuyasha sem hagyhatta. Elkezdett őrjöngeni, hogy mit művelnek vele. Mivel már nagyon felidegesítették őt a többiek, így hát elrohant. A többiek még csak nem is kiabáltak utána. Ő meg csak ment és ment, előre.
  Egyszercsak belebotlott Sesshoumaruba. Megkérdezte tőle, hogy hová tart meg egyebek. Sesshoumaru azt válaszolta, hogy viszi Narakunak az ékkőszilánkokat. Inuyasha nem akart hinni a fülének. Sesshoumaru Naraku szolgája, vagy estleg társak? Na jó, ezt már ő sem értette. Nem bírta tovább. Miért szórakozik vele mindenki. Nem tudta mit csináljon, így újra elindult. Nemsokára Kagurával találkozott szembe. Inuyasha meg akarta támadni, de Kagura nem volt gonosz az arca, hanem inkább kedves. Inuyasha kész volt. Úgy döntött, hogy átmegy Kagome világába, ott biztos normális emberek vannak. Abban bízott, hogy Kagome családja majd nem lesz ilyen furcsa. Inuyasha ment a kúthoz, de a kútnál Kaede anyó állta útját. Azt mondta Inuyashának, hogy nem mehet át a másik világba. Inuyasha meg csak félrelökte a félszemű, régen még kedves anyót és beleugrott a kútba. Pillanatok alatt át is ért Kagome világába. Kiment a szentélyből és bement Kagoméék házába. Az ajtónál ott volt Kagome nagyapja, aki egy szélcsengőt nyomott az arcába. Inuyasha ezt nem tartotta furcsának, mert ezt már megszokta. Bement a konyhába Kagome anyjához. Elmesélte neki, hogy a többiek milyen furcsán viselkedtek. Kagome anyja azt mondta, hogy Kagomére nem jellemző a furcsa viselkedés. Általában. Megjött Souta is. Ő szokásosan üdvözölte Inuyashát és elhívta játszani. Inuyasha örömmel látta, hogy legalább ők nem furák. Elment Soutával játszani. Valahogy most élvezte is. De lassan este lett. Inuyashának 2 választása volt. Vagy visszamegy a saját világába vagy itt marad. Ő a második lehetőséget választotta. Mivel Kagome ágya üres volt, így hát ott aludt. Kimerítő napja volt, hamar elaludt.
   Reggel, amikor felébredt, és kinyitotta a szemét, nem az odaillő képet látta. Nem Kagome szobáját, hanem egy erdőt látott. A középkori Japánban volt. De hát hogyan, kérdezte. Kagome hangját hallotta meg hirtelen. A lány elmondta neki, hogy elaludt, de nem volt szívük felkelteni őt, mert olyan szépen aludt. Inuyasha felkelt és elmondta, hogy milyen rosszat álmodott. Kagome mondta neki, hogy ne butáskodjon, hogy lehetne az álma lehetséges. Hát igen, ezzel ő is egyetértett. Felkelt, és utána azt mondta hogy induljanak útra, de csak szigorúan az erdőn keresztül, hogy még véletlenül se lássák meg.
  Már az erdő sűrűjében jártak, mikor megjelent egy pókdémon. A démon megtámadta őket, mert érezte Kagoménél a szilánkokat. Meg akarta szerezni, hogy ő legyen a leghatalmasabb. Mivel már így is volt nála egy szilánk, nagyon erős volt. Inuyasha többször is bevetette ellene a " szélbordát", de csak alig sebezte meg a démont, aki viszont pókfonalat lőtt ki, így behálózva Sangot, Shippot és Kirarát. Inuyasha szólt Mirokunak, hogy vigyázzon Kagomére, amég ő elintézi a pókdémont. A harc végkimenetele az lett, hogy már csak Inuyasha volt szabad, a pók mindenkit behálózott. Inuyasha nem tudta legyőzni. A pók elmondta, hogy napnyugtára meg fognak halni, és elment. Inuyasha szét akarta tépni a halót, de az áttörhetetlen volt. Bevetette a "Vasromboló lélekrablót" és a "Gyilkos karmokat" is, de nem ment semmire. Már késődéután volt, mikor feladta. Már könnyezett. Nagyon ki volt borulva, nem akarta elveszteni a társait. De a kimerültségtől lassacskán elaludt.
   Mikor felkelt, azt látta, hogy a többiek ott aludnak mellette. Gyorsan felkelt és odament Kagoméhez. Nem volt halott, jól látta. De vajon ezt is csak álmodta. Neki ez már magas volt. De a többiek is felkeltek. Inuyasha azt vette észre, hogy még mindig ember. Pedig tegnap is az volt. Fel sem tűnt neki, hogy nem változott vissza. Most jött rá arra a dologra, amire már 2 nappal ezelőt rá kellett volna jönnie. Vagyis emlékeznie kellett volna rá, hogy ember és nem nyithatja ki a könyvet, mert akkor rémálmai és rémképei lesznek. Ez egy időcsapda, mondta magában. Most már csak azt kellett kitalálnia, hogy menekülhet meg. Most már tudta, hogy nem hihet a szemének.
  Sok gondolkodás után megszületett a megoldás. Azt tervelte ki, hogy megszerzi az ékkő szilánkjait, összerakja, és mivel ha nála van az ékkő, kívánhat, azt kívánja, hogy lépjen ki ebből a rémálomból. Mivel most Kagome normális volt, elkérte tőle a szilánkokat. Kagome nem értette, hogy minek kellenek neki a szilánkok de odaadta. Már csak 4 darab hiányzott. Tudta, hogy ezek Narakunál vannak. Most már csak az volt a kérdés, hogy ebben az álomban Naraku jó vagy rossz. Majd kiderül, gondolta. Elindult. A többieknek csak annyit mondott, hogy majd jön.
  Már jó ideje ment, mikor ismerős szag ütötte meg az orrát. Kagura. Tudta, hogy ha követi, találkozik Narakuval. Jó sokáig kellett követnie a szélboszorkát, de meglett az eredménye. Naraku még csak nem is sejtette vagy érezte jelenlétét. Így észrevétleül bejutott Naraku búvóhelyére. Rajtaütésszerűen támadt.  Narakunak ideje sem volt védekezni. Így hát meghalt. Inuyash legalábbis azt hitte. De gyorsnak kellett lennie. Megcsillant valami a sarokban. Megtalálta a szilánkokat. Gyorsan összerakta a többivel. Egy nagy fény után a kezében volt a négy lélel ékköve. De Naraku újraéledt. Inuyasha gyorsan azt kívánta, hofgy legyen otthon. Ott is termett, ahol kinyitotta a könyvet. Gyorsan bezárta. Inuyasha megkérdezte, hogy el lehet-e pusztítani a könyvet. Kagome azt felelte, hogy nem. De volt egy mód arra, hogy ne férkőzhessen hozzá senki. Kagome elvezette Inuyashát ahhoz a fához, amelyhez Kikyo odaszegezte őt. Kagome azt mondta, hogy egy olyan nyíllal szefezi a fához a könyvet, amelyet csak ő húzhat ki. De ha odaszegezi a fához, minden eddig történt esemény semmissé válik. Inuyasha nem bánta. Kagome odanyilazta a fához a könyvet. Minden varázs megtört, kivéve egyet. Miroku és Sango nem vált szét, ők együtt maradtak.
  Inuyasha és csapata így indult a szilánkok keresésére. Ez a sok kaland örökre megmarad a fejükben. Ez volt hát a rémkönyv története...