14.rész
2008.01.18. 18:52
14.rész
Sesshomaru elgondolkozva ült a rózsalugasban, és eldöntötte, hogy mától ez a kedvenc helye. Satsu már rég lefeküdt bár a démon nem tudta megérteni, minek, hisz a lánynak sokkal kevesebb alvásra van szüksége, mint napi hét óra de nem szólt bele.
- Neked meg milyen szagod van?- hallotta közvetlen közelről az apja hangját, és úgy megijedt, hogy majdnem leesett a padról.
- Te meg
- Észre sem vetted, hogy idejöttem?- kérdezte elgondolkozva a másik démon, miután helyet foglalt fia mellett- Mennyit ittál?
Sesshomaru elvigyorodott, és nem válaszolt.
- Szóval sokat miért?
A fia megint nem válaszolt.
- Mert el kellett mondanod Satsunak?
Sesshomaru hallgatott.
- Hogy reagált? Dühös volt?
A fiatalabb démon csak megforgatta a szemeit.
- Egyáltalán miért vártál ilyen sokáig?
- Apa? Nem unod még ezt az egyirányú beszélgetést?- kérdezte Sesshomaru unott hangon, érzelemmentes arccal.
Inu no Taisshu elgondolkozott:
- Akármit kérdezek, nem válaszolsz?
Sesshomaru lehunyta a szemét, és nekidőlt a pad támlájának.
- Nem tudlak megérteni- folytatta az apja- Gondolj bele, hogy reagált volna az anyja
Sesshomaru ezt már nem hallotta. Elaludt.
- Sesshomaru
- Igen Satsu?
- Még egy szó, és véged.
A démon elmosolyodott, és békén hagyta a lányt.
- De miért nem jön elő a
- Mert nem koncentrálsz.
- Mondtam, hogy meg ne szólalj!
Kiáltotta a lány, ujjából kipattantak az energiafonalak, és vőlegénye alig bírt elugrani előlük. Sesshomaru megforgatta a szemeit.
- Ahhoz, hogy legyőzd az apámat, teljesen higgadtnak kell lenned
- Tudod mit? Nem érdekel az apád!
- De
- Sesshomaru, fogd be!
A démon leült egy fa árnyékába Rin mellé, aki épp virágkoszorúkat font. Ahogy meglátta a démont, a fejére tette az egyiket. Sesshomaru csak elmosolyodott.
- Sesshomaru-sama - szólalt meg hirtelen a kislány.
- Igen Rin?
- Olyan szép itt minden most már mindig itt maradunk?
- Szeretnéd?- kérdezte a démon. A kislány mosolyogva bólogatott- Akkor jó, mert én is
- Sesshomaru- lépett közelebb hozzájuk Satsu- Folytatjuk?
Sesshomaru megvonta a vállát:
- Tőlem
Satsu- bár látványosan fejlődött- eléggé megkeserítette Sesshomaru életét
- SESHOMARU!
- Most haragszik- súgta a démon fülébe az apja.
- Tudom, nem Sesshynek szólított Megyek már!- tette hozzá kiabálva.
- Sesshomaru
- Igen Satsu?- mosolygott rá a lányra.
- Éhes vagyok.
Sesshomaru egy pillanatra ledermedt a meglepődöttségtől, és nem sokon múlt, hogy el ne nevesse magát.
- És mit szeretnél enni?
- Cseresznyét- jelentette ki határozottan a lány.
- De még nincs cseresznye, még csak most virágzik most nem tudok.
- De én cseresznyét akarok enni!
- Honnan hozzak neked
- Bánom is én, de a te érdekedben remélem, hogy kerítesz, mert ha nem, akkor
- Jó, jó- masszírozta meg a fejét a démon, de még mindig nem volt az ég adta világon semmi ötlete
Amint hallótávolságon kívülre ért szinte könyörgött az apjának, hogy mondjon neki valamit. Akármit.
- Nézd, Sesshomaru amikor az édesanyád téged várt, akkor ő is
- Nem érdekel, de honnan szerezzek neki pont cseresznyét?
- Kagome.
Sesshomaru elgondolkozott, majd felcsillant a szeme, és elrohant.
- De Sesshomaru
- Kérlek!
Kagome idegesen felsóhajtott.
- Rendben, de ne csinálj semmi galibát, jó? Elviszlek, visszahozlak, és kész. Még valami ne ijedj meg, jó?
- Miért ijednék meg?
Sesshomaru már vitte Kagomét a Csontok kútjához, így a lány könnyen levonhatta a következtetést, hogy a cseresznye megszerzése nagyon sürgős feladta. Még a démon számára is rekordnak számított az idő, amíg megérkeztek.
- De Sesshomaru, előre szólok, nálunk minden más lesz, és
Sesshomaru vállat vont:
- Nálatok van cseresznye. Ez a lényeg.
Kagome megforgatta a szemét, de nem szólt semmit, megszorította a démon csuklóját és beleugrott a kútba.
|