Az áryharcosok területe

Sesshoumaru dühösen nézett a parton állókra, miközben Kagome óvatosan kikandikált a youkai háta mögül. A csapat tagjai zavarban voltak kivéve Inuyashát, aki megpróbálta elrejteni kárörvendő mosolyát. A hanyou még emlékezett arra, mikor bátyja meglepte őket Kiykouval s most nem tudta megállni mosolygás nélkül. Kagome eközben egyre kényelmetlenebbül érezte magát a kíváncsi tekintetek miatt, s alíg várta hogy barátai elmenjenek legalább addig míg felöltöznek.

-Na mi az bátyjó, csak nem zavarban vagy?-kérdezte Inuyasha

-Fogd be öcsi!-morogta a youkai

-Keh, most legalább visszakapod azt amikor megleptél minket Kikyouval.-mondta egy gúnyos mosoly kíséretében

-Ne várd meg míg kimegyek.-morogta egyre dühösebben Sesshoumaru

-Jobb lesz ha most elmegyünk.-mondta nyugodtan Takumi

Inuyasha még mindig vigyorogva követte kelet urának tanácsát, s mindannyian arréb sétáltak egy kicsit. Kagome amint tiszta lett a levegő gyorsan kiúszott a partra és felvette Sesshoumaru kimonó felsőjét, majd berohant a kunyhóba öltözködni. Amint beért a kimono felsőre tévedt a tekintete, amibe beledugta Shun ajándékát mielőtt fürödni ment volna. Érdeklődve kezdte bontogatni a csomagot, s hamarosan a szemei elé került egy fekete színű ezüst mintázatú anyag. A miko kíváncsian emelte fel az anyagot, s ahogy az elhagyta a csomagolást lágy esésben himbálózott a lány kezében. Kagomét elbűvölte a különleges ruha darab, s kíváncsiságból felvette hogy hogy áll rajta. A fekete kimono kiemelte kecses alkatát, míg az ezüst minták feldobták a kimono fekete egyhangúságát. Már épp leakarta venni a különleges kimonot mikor dühös morgásokat hallott kivűlről.

-Azonnal tűnj innen Inuyasha.-morogta dühösen Sesshoumaru

-Nyugi bátyó csak ezt hoztam neked.-mondta a hanyou miközben egy csomagot rakott bátyja elé-Ja és még valami bátyó enyelegni máskor is lesz időd.-tette még hozzá gúnyosan

Inuyasha miután lerakta a tó partra a bátyjának szánt csomagot visszasétált apjáékhoz. Sesshoumaru morogva úszott ki a tóbol, s a parton álló csomagra nézett majd gyors mozdulatokkal kibontotta azt. Meglepve nézett a csomagban lévő fekete kimonóra, s egy könnyed vállrándítás után felvette azt. Bár jobban szerette a világosabb színeket, most mégis örült ennek a fekete kimonónak. Épp hogy felöltözött mikor apjáék visszaértek hozzájuk, s a csapat elé sétált Shun. Az árnyharcos kutató tekintettel nézett körül a mikot keresve.

-Hol van az unokahúgom?-kérdezte feszülten Shun

-Itt.-jött a válasz a kunyhó felől, s hamarosan kilépett rajta Kagome

A lányon az árnyharcostól kapott fekete ezüst mintázatú kimono volt, s szemei barnás-zöldről smaragd zöldre váltottak. Míg haja néhány centivel hosszabb lett, s arcan és testén lassan halványan kezdtek megjelenni a zöld méreg csíkok; de egyenlőre még nem voltak feltünőek s csak akkor látta valaki ha a lány közvetlen közelében volt. Shun halványan elmosolyodott és már épp megszólalt volna mikor egy fekete fénygömb szerűség kezdett alakot ölteni előttük. Az árnyharcos mosolya egyből lehervadt, s gondterhelten nézett a fénygömbből kilépő nőre.

-Mi az Reina? Talán nem bízol bennem?-kérdezte gúnyosan Shun

-Maradj csendben kölyök. Attól hogy az unoka öcsém vagy még nincs jogod gúnyolódni velem.-mondta hidegen Reina

-Rendben nénikém.-hajolt meg gúnyosan Shun

-Elég legyen!-kezdte dühösen-Attól hogy te vagy az egyik legjobb harcos még nem biztos hogy mindenki díjazza a modorodat.

-Értettem Reina.-mondta kissé komolyabb hangon Shun

-És most hol az utódom?-kérdezte Reina

Kagome időközben odaért Sesshoumaruékhoz, s kíváncsian figyelte amint unakatestvére egy nővel beszél. Shun szemforgatva hallgatta Reina mondókáját, s közben a csapat felé fordult.

-Shun azt kérdeztem hol az utódom és hagyd abba a bohóckodást különben mész vissza a kiképző táborba.-mondta szigorúan Reina

-Már megint? Hisz most fejeztem be mielőtt visszajöttem volna.-motyogta csüggedten

-Ne vágjatok már ilyen savanyú képet, hisz olyan szép napunk van.-szólt közbe Reito

-Beszélj a saját nevedben.-mondta Shun, majd Kagoméhoz lépett

-Tűnj a közeléből kölyök.-morogta Sesshoumaru

-Nyugi nem bántom. Reina itt a lehendő utódod.-mondta Shun, miközben előrébb lépett Kagoméval

-Üdvözöllek kislány. Én Reina vagyok az árnyharcosok jelenlegi vezetője.-mondta a nő

-Örvendek.-mondta Kagome

-Tudod miért jöttem?-kérdezte Reina

-Nem engedem hogy nélkülem vidd el a lányom.-szólt közbe Takumi

-Akkor van egy ajánlatom számotokra.-kezdte Reina-Mindannyian velünk jöhettek, de nem szólhattok bele a kiképzésbe.

-K-k-k-kiképzés?-kérdezte döbbenten Kagome

-Igen, hogy idővel átvehesd a helyem át kell essél az árnyharcosok kiképzésén.-válaszolta Reina

-És ha nemet mondok?-kérdezte kíváncsian a miko

-Neked nincs választásod. Shun nem lehet a vezetőnk, s a húgom meg nem hajlandó megcsinálni a kiképzést. A lányom még nem elég érett ahhoz hogy ekkora terhet viseljen, a fiam meg túlságosan felelőtlen erre a posztra.-mondta Reina, miközben lassan megidézett egy hatalmas fekete fénygömböt

Kagome szóhoz se jutott a megdöbbenéstől, s ezzel nem volt egyedül mert a csapat többi tagja is némán állt és várt. Shun Reina mellé lépett és segített neki a fénygömb kinagyításában hogy mindannyiukat ellepje, közben reménykedett hogy a segítség nyújtással megússza az ujjabb kiképző tábort. Hamarosan mindannyian a fekete gömb belsejében álltak, s néhány perc múlva megérkeztek egy számukra ismeretlen helyre. Amint eltűnt körülöttük a fekete gömb meglátták a fogadó bizotságot, akik lassan a közelükbe sétáltak. Shun hidegen nézett a felé közeledő lány barna szemeibe. A lány amint a közelükbe ért az árnyharcos nyakába ugrott és boldogan átölelte, miközben Sango kissé féltékeny tekintettel nézett rájuk.

-Shun hát visszajöttél?-kérdezte boldog hangon a lány

-Kumiko kérlek szállj le rólam.-mondta nem túl barátságosan Shun

-Mi történt veled? Ugye nem felejtetted el hogy hamarosan egybe kelünk?-kérdezte boldogan mosolyogva Kumiko

-Bárcsak elfelejthetném.-motyogta az orra alatt Shun

Kumiko nem hallotta meg a fiú halk megjegyzését és tovább csacsogott a közeledő esküvőjükről, ami egyre jobban idegesítette Shunt és segélykérőn nézett társaira. Szerencséjére hamarosan megmentettték.

-Üdvözöllek újra itthon anyám.-mondta egy feketés-lila hajú fiú

-Takeda drágám, hát te is haza jöttél?-kérdezte halvány mosollyal Reina

-Szia anya. Kik vannak veled?-kérdezte egy barnás fekete hajú lány, miközben apró puszit lehelt anyja arcára

-Látom te is kijöttél elénk Miya. Ők a leendő utódom és barátai.-válaszolta még mindig lány hangon a nő

Takeda egy fejbólintással köszöntötte az anyjával lévőket, majd lassan elfordult tőlük és könnyed léptekkel elsétált. Reinát kicsit meglepte fia viselkedése és kérdőn nézett Miyára.

-Nem tudom mi van vele. Mióta visszajött alig látom, mert szinte állandóan a szobájában van.-válaszolta a lány a fel nem tett kérdésre

-Értem és most had mutassam be nektek Kagomét a húgom Kasuga lányát és a barátait.-mondta könnyedén Reina

Miya tisztelet tudóan köszöntötte őket, de nehezen tudta palástolni dühét hogy anyja nem őt akarja örökösének.Takumi és Inu no Taishou egyből észre vették a lány ellenszenvét bármennyire is palástolta, s lopva egymásra pillantottak. Míg a háttérben Kagome Sesshoumaruhoz, Kikyou Inuyashához és Mina Reitohoz bújt, bár az utóbbi párost nem mindenki nézte jó szemmel. Miután lenyugodtak valamelyest a kedélyek lassan besétáltak az árnyharcosok palotájába, miközben Sango egyre jobban irigyelte Kumikot aki végig Shun karjába kapaszkodott és boldogan csacsogott a fiúnak. Miya bár dühös és csalódott volt mégsem akart ellenszegülni anyjának, hisz tudta milyen kemény büntetéseket képes kiszabni amit már saját bőrén is tapasztalt egyszer. Ahogy végig nézett a társaságon szemei megakadtak Sesshoumarun, aki védelmezőleg ölelte magához Kagomét. Miya gondolatban már elhatározta hogy megszerzi magának a youkait, mégha csakegy éjszakára is. Eközben Takeda már a szobája ajtajában állt, s néhány perce töprengés után belépett majd kutatva körül nézett az üres helyiségben.

-Manami, Mikoto hol vagytok?-kérdezte halkan, de érthetően

Néhány perc feszült várakozás után előlépett két egy idős és egy forma kinézetű lány. Mindkét lánynak félhosszú világos barna haja és szintén világos barna szeme volt. Takeda megkönnyebült ahogy a két lány előbújt a szobával szomszédos öltözőből. Manami és Mikoto amint meglátták a fiút örömmel ugrottak annak nyakába. Takeda örömmel és mosolyogva ölelte magához a két lányt, de hamarosan hangos kopogás zavarta meg őket.

-Ki az?-kérdezte hidegen Takeda

-Csak én vagyok az, Kasuga.-hallatszott egy lágy női hang, mire Takeda megkönnyebült

-Gyere be nénikém.-kiálltotta ki, mire belépett egy hosszú fekete hajú, zöld szemű nő

-Szia Takeda! Rég láttalak és ki ez a két hölgy a társaságodban?-kérdezte lágyan Kasuga, miközben megölelte a fiút

-Ők a védenceim és jó lenne ha anyám nem tudna róluk. Egyébként Mikotonak és Manaminak hívják őket.-mutatta be a két lányt, miközben visszaölelte a nőt

-És hogy-hogy idehoztad őket? Hisz tudod még engem se nagyon kedvelnek, pedig részben árnyharcos is vagyok. De ez a két lányka nagyobb veszélyben van ha nem vagy a közelükben.-mondta bölcsen a nő

-Tudom, de remélem számíthatok a segítségedre. Egyébként egy szellemtől mentettem meg őket, s a családjukat nem sokkal előttük végezték ki, amit mindketten végignéztek.-mondta Takeda komoran, miközben megnyugtatóan végig simított a két lány fején

-Bízd csak rám őket nyugodtan. Attól hogy nem vagyok tiszta vérű árnyharcos még tisztelnek, s így nyugodtan kimozdulhatnak velem.-mondta megtatóan a nő

-Köszönöm nénikém.-mondta Takeda, mikor ismét kopogtak az ajtón

Miya meg sem várta hogy bátyja beengedje a szobájába, hanem kopogás után egyből berontott. Amint körbe nézett lába a földbe gyökerezett a két halandó lány láttán, s nem túlzottan kedvelt nagynénje miatt. Kasuga észre vette unokahúga ferde pillantásait, s miután elköszönt unokaöccsétől kézen fogta a két riadt lánykát és kisétált velük a fiú szobájából.

-Na mi az? Már halandókkal szórakozol?-kérdezte gúnyosan Miya

-Mit akarsz tőlem Miya?-kérdezte hasonló hangnemben Takeda

-Segíts nekem megszerezni valakit különben beszámolok anyának a kis szeretőidről.-mondta magabiztosan a lány

Takeda dühösen nézett húgára, de egyenlőre nem tudott vele mint kezdeni; pedig a legszívesebben kitekerte volna a nyakát. Tudta ha nem segít húgának azzal csak magának árt, bár már egyszer végig csinálta vele ezt a procedúrát s akkor se lett jó vége. Nem igazán tudta most kit akar elcsábítani és az ujja köré csavarni, de abban biztos volt hogy most nem fog neki teljes erejéből segíteni. "A fenébe, már megint kit akar kikészíteni? Az előző áldozatát is szépen tönkre tette, bár akkor segítettem neki s én is hozzájárultam ahhoz hogy mindenkivel gúnyosan viselkedjen."-gondolta, miközben húga csacsogását hallgatta. Csak kevesen ismerték Takeda igazi énjét, s még az anyja se tudta hogy fia tuladonképpen sokkal felelősség teljesebb mint ahogy mutatja. Gondolataiból húga rántotta vissza, miután kézen ragadta és maga után húzta.

-Most hova viszel, Miya?-kérdezte Takeda nem túl lelkesen

-Az ebédlőbe, mert ha jól sejtem anyáék már ott vannak.-magyarázta Miya

"Remek!"-gondolta Takeda, de ellenkezés nélkül követte húgát, s hamarosan a palota ebédlőjében voltak. Ahogy beléptek minden szem rájuk szegeződött.

-Örülök hogy végre ideértetetek.-mondta Reina

-Elnézést a késésért anya, de volt egy kis megbeszélni valónk.-válaszolta magabiztosan Miya

-Itt valami nem stimmel.-suttogta Inuyasha bátyjának

-Ahogy mondod öcsi, de várjuk ki a végét.-válaszolta szintén halkan a youkai

-Terítve van.-hallatszott az egyik szolgáló hangja

Lassan mindannyian helyet foglaltak az asztal körül, s kezdetét vette az ebéd. Inuyasha igyekezett úgy helyezkedni hogy Mina és Reito közt legyen, de lehetőleg ne legyen túl messze Kikyoutól se. Miya próbált úgy helyezkedett el hogy Sesshoumaru közelébe kerüljön, amit bátyja nem nézett jó szemmel; de most nem tehetett semmit míg nem beszélt anyjával. "A fenébe már megint olyannal akar kezdeni aki foglalt."-gondolta Takeda keserűen, s őszintén sajnálta a youkait; mivel annak fogalma sem volt arról hogy húga mire készül. Egyenlőre nem tehetett semmit a youkaiért csak annyit hogy megpróbálja húgát megakadályozni tervében, ami saját belátása szerint is öngyilkosságnak tűnt. De legalább Manami és Mikoto már biztonságban van nagynénje mellett, aki csak ritkán jelent meg a közös étkezések alatt mint ahogy most sem volt jelen. Mint befejezték az ebédet Reina felállt és csendre intette a mozgolódó társaságot.

-Figyelem! Holnaptól elkezdjük Kagome edzését.-kezdte Reina-Az edző partnere először Takeda és Shun lesz, hogy megtanítsák neki az alapokat.-fejezte be mondandóját

-Elnézést Reina, de szeretném én is és a társaim is edzeni a lányom.-állt fel Takumi

-Rendben, hisz jobb ha minden képességét rendesen megtanulja uralni.-mondta beleegyezően Reina

Kagome dermedten ült Sesshoumaru mellett, s szóhoz se jutott a hallottaktól; de ellenkezni nem volt ereje. Így inkább lassan felállt s nyomában a youkaijal kisétált az ebédlőből, aminek következtében hamar eltévedt a palota szövevényes folyosóin. Ahogy Kagome távozott az ebédlőből Sesshoumaruval nem sokkal később Takeda is követte őket, de ő igyekezett hogy mihamarabb a védencei mellett legyen. Bízott Kasugában, de kezdtek hiányozni neki a lányok hisz már közel egy éve együtt voltak persze erről anyja mit sem tudott és húga is csak ma jött rá a titkára. Gondterhelten folytatta útját nagynénjéhez, mikor belebotlott a folyosón tanácstalanul ácsorgó Kagoméba és Sesshoumaruba.

-Eltévedtetek?-kérdezte semmit mondó hangon Takeda

-Hát egy kicsit igen.-válaszolta zavarban Kagome

-Gyertek megmutatom a szobátokat, hisz holnap nehéz napunk lesz.-mondta Takeda

Kagome és Sesshoumaru ellenkezés nélkül követték az árnyharcost, aki néhány forduló után elvezette őket a szobájukba; majd visszaindult Kasuga szobája felé. "Úgy látszik anya nem csak engem akar büntetni ezzel az egész kiképzéssel, hanem Shunt is. Bár megértem ha rám haragszik hisz majdnem másfél éve hallott rólam utoljára"-gondolta, miközben bekopogott Kasuga szobájába. Amint bement örömmel látta hogy Mikoto és Manami remekül elvan Kasugával, aki különböző történetekkel szórakoztatta a lányokat s amint meglátta az őket figyelő Takedád elmosolyodott és befejezte a mesélést. A lányok megértették a néma kérést s mindhárman elindultak a fiú szobájába, majd lepihentek hogy másnap újra élvezzék Kasuga társaságát.

Folytatás következik...