A kiképzés kezdete és egy váratlan fordulat

Miután mindenki nyugovóra tért és a palota teljesen elcsendesedett egy árny suhant végig a folyosók hadán, s céltudatosan haladt célja felé. Lassan kibontakozott az árny alakja, amint megállt egy szoba előtt. Miya már majdnem belépett Sesshoumaru szobájába, amikor egy a válára nehezedő kéz megállította. Dühösen fordult hátra, s meglepetten nézett farkas szemet bátyja dühös és elszánt tekintetével.

-Miért állítottál meg Takeda?-kérdezte dühösen Miya

-Mert semmi keresni valód itt húgi, és most menj vissza a szobádba.-válaszolta hasonló hangnemben Takeda, majd visszaindult szobájába

Miya dühösen vonult el a szoba elől és mivel dühe nem csillapodott kicsörtetett a másnapi gyakorló térre.

-Mit képzel magáról Takeda, hogy megmondja mit csináljak?-kérdezte dühösen-Nem az apám hogy beleszóljon a dolgaimba! Idióta!-folytatta tovább bátyja szidását, miközben jó pár szalmabábut széttört

Miután kiadta dühét visszasétált szobájába és nyugovóra tért, miközben agya azon járt hogy tudna túl járni bátyja éberségén. "Szóval sikerült keresztbe tennem neked húgi. Hm vajon miért olyan férfit szemelsz ki magadnak aki már foglalt?"-kérdezte magától Takeda, miközben szája egy keserű mosolyra húzódott. Lassan hátat fordított a kiképző bábuk összetört testének, s visszasétált szobájába ahol védencei mélyen aludtak. Halvány mosollyal nézett a két alvó lányra, majd ő is nyugovóra tért. Hamar eltelt az éjszaka hátra lévő része, s a csapat tagjait hangos kopogtatással ébresztették. Szinte mindenki az első kopogásra felébredt s gyorsan felöltöztek, majd mindannyian az étkezőben találkoztak. Ott ismét Reina köszöntötte őket, majd kiadta a feladatokat.

-Jó reggelt mindenkinek.-kezdte a nő

-Még hogy jó?! Szerintem inkább pocsék.-szúrta közbe Reito álmos hangon, mire egy csilkos pillantás "boldog" tulajdonosa lett

-Szóval a délelőtt folyamán Shun és a fiam Takeda fogja edzeni Kagomét az elkövetkező hetekben, majd délután a csapat társaié.-mondta hatásozottan Reina

-Rendben Reina.-felelte határozottan kelet ura

Mindannyian leültek, majd megreggeliztek s az imént említett sorrend szerint elkezdték az edzést. Shun ment elől nyomában Kagoméval, míg Takeda egy kis kitérő után követte őket. Shun végig mérte unoka húgát, majd egy lemondó sóhaj kíséretében megszólalt.

-Azt hiszem az alapoktól kell kezdenünk.-mondta lemondóan az árnyharcos

-Rendben és mit kell csinálnom?-kérdezte bizonytalanul a miko

Shun vett egy mély levegőt és mindent elmagyarázott a lánynak, s mire befejezte a magyarázkodást Takeda is megérkezett. A fiú kíváncsian nézett a lányra, kinek arcán a halvány méregcsíkok most már messzebbről is kivehetőek voltak.

-Akkor kezdhetjük?-kérdezte komoran Takeda

-Persze, de mit kell csinálnom?-kérdezte ismét Kagome

-Először koncentrálj, s próbáld meg "megfogni" a körülötted örvénylő homályt.-kezdte az oktatást Takeda

-Rendben.-válaszolta Kagome, s erősen koncentrálni kezdett

Először semmi nem történt, de alig néhány perc múlva az árnyak örvényleni kezdtek a miko körül; amin mind a két fiú meglepődött. Kagome lassan kinyitotta smaragd zöld szemeit, s meglepetten nézett maga elé. Soha nem gondolta volna hogy ilyen könnyedén irányítása alá tudja vonni az árnyakat.

-Rendben. Akkor most próbálj egy kardot formálni a kezedbe.-jött a következő utasítás immár Shuntól

Kagome követte a parancsot és ismét koncentrálni kezdett, mire néhány perc múlva az árnyak egy kecses kardot formáltak a lány kezében.

-Hm, nagyon jó! Most támadj meg vele.-adta ki a parancsot Takeda

-Biztos?-kérdezte bizonytalanul a miko, mire egy bólintás volt a válasz

Ismét teljesítette a kérérst s Takedára támadt, aki könnyű szerrel leszerelte a kard forgatásban tapasztalatlan lányt. Kagome elvesztette uralmát az árnykard felett s az semmivé lett, de a következő pillanatban megjelent a kezében egy íj. Ezen mind Takeda mind Shun meglepődött, főleg mikor a lány célba vette a tőlük közel húszméterre álló fát, s egy könnyed mozdulattal kilőtte az árnynyilat ami így is kapott némi papnői erőt. A nyíl sebesen száguldott a fa felé, ami majdnem ketté hasadt mikor a nyíl becsapódott a törzsébe. Shun és Takeda elismerően néztek a lányra.

-Ez szép volt, de most nem ez volt a feladatod.-mondta elismerően Takeda

-Értettem.-mondta Kagome, majd ismét megidézte a kardot

Egész délelőtt a kard forgatást tanulták több-kevesebb sikerrel. Eközben a palotaudvarának távolabbi részén épp Inuyasha és Sesshoumaru gyakorolt szorgalmasan, s próbáltak minél kevesebb kárt okozni a másiknak több-kevesebb sikerrel. Egyikük se vette észre hogy figyelik őket, mert annyira el voltak foglalva egymással. A fivérek élvezettel szócsatáztak és közben össze-összecsaptak egymással. Miyát teljesen lefoglalta a fiúk heves vitája, s teljesen megdöbbent mikor tőle alig pár méterre csapódott be egy piros kimonós alak. Inuyasha egy fájdalmas, de gúnyos mosollyal nézett az előtte álló bátyjára.

-Eltunyultál bátyó.-mondta gúnyosan a hanyou

-Igazán így látod öcsi?-kérdezett vissza hasonló hangnemben a youkai

-Naná bátyjó! Nem tett neked jót a sok enyelgés.-ingerelte tovább bátyját Inuyasha

-Ahogy neked se tesó. Túl sok energiát vesztegettél el az enyelgéssel.-dobta vissza a labdát Sesshoumaru

A külső szemlélő számára a testvérek harca komolynak tűnt, s azt hihették hogy semmi közük egymáshoz. Miya teljesen ledermedt a harc hevessége láttán, s nehezen tudta elhinni hogy ők ketten testvérek. Mire feleszmélt töprengéséből a két fiú már messze járt s igen látványos ösvényt hagytak maguk után. Miya néhány perces késéssel elindult az ösvényen a fiúk után, akik már időközben beestek Kagome kiképzésébe. Mind a két árnyharcos mind Kagoem meglepetten ugrott félre az éppen becsapódni készülő hanyou elől, s néhány pillanat múlva már Sesshoumaru alakja is kivehető volt. Kagome első döbbenete hamar elszállt, s dühösen fordult a fiúk felé.

-Ti meg mi az ördögöt csináltok itt?-kérdezte a lány, miközben szeme villámokat szórt

-Csak gyakoroltunk.-válaszolták ártatlan képpel a testvérek

Kagome lemondóan sóhajtott egyett ahogy végig nézett a két fiú megtépázott öltözékén, s megállapította hogy nem egyszerűen gyakoroltak hanem megint egymás torkának estek. Már épp kérdőre vonta volna őket, amikor egy szolgáló és a nyomában Miya jelent meg.

-Elnézést a zavarásért Takeda nagyúr, de Inuyasha úrfit várja Kikyou papnő.-hajolt meg a szolga, majd elsietett

Inuyasha nyomban követte a szolgáló pédáját s kedvese kérésének eleget téve bement a palotába, persze előtte még kapott néhány csípős megjegyzést.

-Mi az öcsi? Csak nem egy nő parancsol neked?-kérdezte gúnyosan fivére

Inuyasha ahelyett hogy bátyjára támadt volna egy horkantás kíséretében folytatta útját a palota felé. Miya élvezte hogy terve első fele sikerült, bár idegesítette bátyja komor tekintete. A lány nem sokat teketóriázott s karon fogta Sesshoumarut, s gyorsan eltűnt vele. Takeda a legszívesebben húga után ment volna, de még nem tehette. Shun dermedten nézett Miya és Sesshoumaru után, s még jó néhány persig képtelen volt megmozdulni. Hiába ő volt az egyik legjobb harcos most mégis gyökeret ereszetett az ismerős jelenet láttán, s tétovázását Kagome és Takeda is észre vette.

-Sajnálom hogy annak idején ártottam neked.-mondta búnbánóan Takeda

-Ugyan nem a te hibád volt. Sajnos a húgod nem tudja mikor kivel kezdhet.-válaszolta keserűen Shun

-Ti meg miről beszéltek?-kérdezte kíváncsian Kagome

-Ez egy régi és elég kellemetlen történet.-válaszolta komoran Shun

-Értem, akkor nem kérdeztem semmit.-mondta Kagome komolyan

-Ugyan semmi baj húgi, csak kicsit kellemetlen erről beszélnem s ha jól sejtem nem csak nekem.-felelte Shun miközben Takedára nézett

-Ez igaz bár lehet hogy jobb lenne ha valakivel beszélni tudnánk róla.-sóhajtotta a másik fiú

-Igazad lehet, de ne feledd most gyakorolnunk kellene.-motyogta nem túl lelkesen Shun, miközben leült

-Ez igaz, de ahhoz képest hogy Kagome kezdő nagyon jól halad.-válaszolta Takeda, s ő is leült

-Akkor most gyakorlunk vagy nem?-kérdezte teljesen összezavarodva a miko

-Ülj le húgi!-parancsolt rá Shun, mire Kagome habozás nélkül engedelmeskedett

-És most?-kérdezte a lány

-Ha még kíváncsi vagy, hogy miről beszéltünk Takedával elmondjuk neked.-mondta Shun, s körül nézett nem e hallgatják ki őket

-Igen kíváncsi vagyok rá, de nem akarom eröltetni ha nem akartok róla beszélni.-válaszolta Kagome

-Semmi gond. Arról van szó hogy Miya egyszer engem is behúzott a csőbe, s ezt azóta se bocsátottam meg neki.-mondta komoran Shun

-Sajnos ebben én is segítettem a húgomnak, aki sikeresen megrengette Shun bizalmát.-folytatta szomorkásan Takeda

-Értem. Mégis mit csinált, ha szabad kérdeznem?-tette fel a kérdést Kagome

-Mondjuk úgy hogy rávett arra, hogy veletöltsek néhány éjszakát.-felelte komoran Shun

-De hát ti nem vagytok rokonok?-kérdezte döbbenten a miko

-De azok vagyunk, de ez nem gátolta abban hogy átverjen.-válaszolta egy keserű mosoly kíséretében a zöld szemű fiú

Kagome teljesen megdermedt a hallottaktól, s jó darabig szóhoz se jutott csak az elhangzottak jártak a fejében. "A saját unokahúga képes volt törbe csalni? Ez ez hihetetlen"-gondolta döbbenten. Gondolataiból egy kiáltás hozta vissza.

-Takeda nagyúr!-hallották egy lány hangját, aki futva közeledett feléjük

-Manami? Mit keresel te itt?-kérdezte döbbenten a lányt

-M-m-most láttam, ahogy az a néni aki tegnap "betört" hozzád egy bácsit húz maga után.-lihegte Manami

-Értem, Manami. Láttál még mást is?-kérdezte feszülten a barna szemű fiú

-Csak még annyit, ahogy a bácsi dühösen elmegy.-válaszolta ártatlanul

-Köszönöm Manami, de most menj vissza Mikotohoz és a nénikémhez.-kérte kedvesen a lánytól

-Rendben Takeda nagyúr.-válaszolta csillogó szemekkel a lány, majd miután egy puszit adott a férfinak elszaladt

-Mi az már kislányokkal kezdesz?-kérdezte Shun

-Hülye vagy tesó, ő a fogadott lányom.-mondta egy mély sóhaj után

-Gondoltam, hogy nem kezdesz ki gyerekekkel.-felelte nyugodtan társa

-Ö fiúk. Bocs hogy ezt kérdezem, de most mit csinálunk?-kérdezte zavartan a miko

-Pihenünk és nem tud érdekelni, ha ezért visszakerülök a kezdőkhöz.-mondta magabiztosan Shun és elnyúlt a füvön

-Ezzel egyet értek. Anyám úgy is azt hiszi rólam hogy felelőtlen vagyok, akkor most lesz oka rá.-mondta cinikusan Takeda és ő is követte Shun példáját

-Biztos nem lesz ebből baj?-kérdezte aggódva a miko, mire Shun a kezénél fogva maguk közzé húzta

-Nyugi elviszem a balhét, csak pihenj.-mondta nem törődöm hangon a zöld szemű fiú

Kagome nem igazán ellenkezett a pihenő ellen, s gondolatai visszatértek a nem rég hallottakhoz, miközben szemei Shunt fürkészték. Az árnyharcos tűrte egy darabig a kutató szemeket, majd kifakadt.

-Mit akarsz kérdezni?-tette fel a kérdést kissé ingerülten

-Semmit csak nehéz elhinnem amit mondtatok.-felelte lesütött szemekkel

-Ha bizonyítékot akarsz, akkor várj meg itt.-felelte Takeda nyugodtan, amivel Shunt is meglepte

Kagome csak bólintott az elsétáló fiú felé, majd gondolatai visszatértek saját családjához. Eközben Takeda elmerült gondolataiban. "Rajtam és anyámon kívűl senki nem tudja, hogy a drága húgomnak van egy lánya Shuntól. Még szegény Shun se tud róla pedig az ő lánya is."-gondolta keserűen. Hamarosan megérkezett a palota egyik lezárt részéhez, ahova anyján és húgán kívűl más nem igen léphetett be. Lassan besétált s egy nagy előtérbe ért ahonnan csak egyetlen ajtó nyílt. Óvatosan kinyitotta és besétált rajta, ahol egy fiatal lány kuporgott magányosan bár luxus körülmények között. A lány a váratlan látogató felé kapta fejét, s zöld szemébe némi rémület vegyült. Takeda sajnálta alányt, hisz tudta hogy eddig nem igen hagyhatta el a szobáját; amit Miyának köszönhetett. A lánynak rövíd fekete haja és zöld szeme volt, s a szemei tele voltak keserűséggel és fájdalommal. A hátán az árnyharcosokra oly jellemző fekete szárnyak voltak, ami korához képest elég kicsi volt. Takeda óvatosan kinyújtotta felé a kezét, s a lány bizonytalanul és félve elfogadta. Kézen fogva kisétáltak a szobából és kimentek a kertbe, majd útjukat a fa alatt pihenő Kagome és Shun felé vették. Nem sokára odaértek,s a fűben fekvő árnyharcost teljesen megdöbbentette a lány kinézete.

-Hadd mutassam be nektek Nimikot, de a többit elmondom a szobámban.-mondta megelőzve a kérdéseket Takeda