Kagome és Shun szótlanul követte Takedát a szobájába s útközben összefutottak Takumiékkal, akik kérdőn néztek a kis csapatra. Takeda egy apró bólintással jelezte nekik hogy kövessék őket, s maga sem tudta miért de érezte hogy megbízik bennük. Gondolataiba merülve mutatta társainak az utat. "Eddig Kasugán kívül senki nem ismerte az igazi énem. Még Shunnak se mondtam el mindent pedig őt tényleg a barátomnak mondhatom, még annak ellenére is hogy csúnyán átvertem a húgommal együtt. Igaz hogy vannak barátaim, de egyikben sem tudok megbízni s még Shun se tud mindent."-gondolta keserűen, mert most érezte igazán hiányát az igaz barátoknak. Időközben megérkeztek a szobája elé, s mindannyian bementek majd leültek. Amint mindannyian helyet foglaltak Takeda újra bemutatta a mellette álló zöld szemű lányt.

-Szeretném bemutatni Nimikot azoknak, akik még nem ismerik.-mondta Takeda, miközben maga elé tolta a riadt lányt

-Mégis ki ez? És mi minek jöttünk ide?-kérdezte morcosan Inuyasha, mivel nővére ismét Reitoval flörtölt

-Mindjárt rátérek a lényegre, de ehhez szükségem van Shun beleegyezésére is.-válaszolta nyugodtan Takeda és jelentőség teljesen az említettre nézett

-Csak nyugodtan tesó, elvégre családban marad.-válaszolta Shun enyhe keserűséggel, mire mindenki ránézett kivéve Kagomét

-Rendben tesó, de szólj ha abbahagyjam. Elvégre a te múltadról van szó.-mondta a barna szemű fiú

-Megegyeztünk, de most térjünk rá a lényegre.-kezdte komoran Shun-Mint tudjátok Kagome az unokahúgom, de nem csak vele vagyok rokonságban hanem Takedával és a húgával is. Bár Kagoméval ellentétben velük szinte együt nőttem fel, de ez nem akadályozta meg Miyát abban hogy rászedjen.-mondta és szünetett tartott

-Ahogy mondod, de ebben én is a segítségére voltam s egyáltalán nem vagyok büszke magamra emiatt. Na már most anyám és Kasuga a nagynéném csak fél testvérek.-tette hozzá Takeda, mire mindenki döbbenten nézett rá

-Na igen, de ezt Reina ügyesen titkolja. Csak az édesanyjuk közös, s Kasugával ellentétben Reina egy árnyharcos lánya és ő inkább az apjára ütött. Meglepő fordulat nem igaz?-kérdezte Shun, mire mindenki bólintott

-Szóval ott tartottunk, hogy a húgom átverte Shunt az én segítségemmel. A lényeg hogy sikerült rávennie Shunt arra, hogy néhány éjszakát együtt töltsenek.-kezdte, majd némi szünet után folytatta-De arról még Shun se tud, hogy azoknak az éjszakáknak következménye lett.-fejezte be, mire mindenki felhördült

-Ezzel arra akarsz célozni, hogy Nimiko Shun lánya?-kérdezte döbbenettel a hangjában Kagome

-Pontosan húgi és örülök hogy megismerhettelek, bár jobb lett volna más körülmények közt.-mondta egy keserű mosoly kíséretében Takeda

Shun dermedten ült a helyén, míg a szoba döbbent csendjébe egy kopogás nem hasított. Takeda idegesen szólt ki.

-Ki az?-kérdezte a szoba gazdája

-Engedj be bátyjó beszélnem kell veled.-hallatszott Miya hangja

Takeda még válaszolni sem tudott, mivel Shun hirtelen az ajtónál termet és kilépett rajta majd karon ragadta Miyát és maga után húzva kiment vele az udvarra. A bent lévők még egy darabig döbbenten néztek a kiviharzó Shun után, majd Kagome lassan felállt és a fiú után ment; amivel kivívta Sesshoumaru féltékeny pillantását. A miko egy apró csókot lehelt morcos kedvese ajkaira, majd kisétált a szobából. Néhány perccel később Sango és Kikyou is követte őt. Kikyou előbb ért ki az udvarra mint Sango, mivel a tayia még elment átöltözni. Az idősebb miko szemei elé szörnyű látvány tárult, ahogy az egyik gyakorló térhez ért. Kagome a földön feküdt és körülötte egyre növekvő vértócsa volt, míg az árnyharcos előtte térdelt de már ő is több sebből vérzett. Kikyou igyekezett segíteni nekik, de őt is támadás érte. Miya volt az aki a segíteni akaró mikora támadt, s őt is sikerült súlyosan megsebeznie. Mire Sango odaért, addigra már mind Kikyou mind Kagome mind Shun a földön feküdt, s Miya az új ellenfél láttán ismét támadásba lendült. Sangonak még épp időben sikerült eldobnia a csonttörőt amivel megállította a rátámadó Miyát. A csata zajára Reina is előjött, s megdöbbenve látta amint lánya próbálja megtámadni a szellemirtót. A nő döbbneten nézett lányára, aki kissé elborult szemekkel nézett a tayiara és az előtte fekvőkre. Ismét le akart csapni, de ezt már anyja akadályozta meg egy hatalmas pofonnal.

-Mit műveltél már megint!?-kérdezte dühösen

-Anya én nem... Shun megakart ölni.-suttogta zavart tekintettel Miya

Reina hidegen nézett a felállni próbáló árnyharcosra, aki ráemelte fájdalommal teli zöld tekintetét.

-Ugyan már nénikém csak nem hiszel neki?-kérdezte a fiú egy fájdalmas grimasz kíséretében

-Miért ne hinnék?-kérdezett vissza Reina

-Egyet akartam megtudni, hogy mi jogon titkolta el előlem hogy van egy lányom.-kezdte Shun keserűen-De amint feltettem neki a kérdést nekem támadt.-fejezte be

Reina nem igen hitt neki s tekintetét visszafordította lányára, ki zavarosan és összefüggéstelenül motyogott maga elé. A nő hirtelen megértette hogy lánya nem beszámítható, s népe érdekében be kell őt zárnia. Eközben Takeda szobájában már kezdték hiányolni a lányokat, s mindannyian a keresésükre indultak. Amint kiértek az udvarra a két dai-youkai riadtan nézett a másik szemébe, s gyors léptekkel megindult Reináék felé. A csapat többi tagja csak néhány perccel később ért oda, s az ő lábuk is földbe gyökerezett. Miközben Nimiko remegő térdekkel bújt el Takeda mögött, hisz senkinek nem vallotta volna be hogy halálosan retteg anyjától. Takumi lassan lánya felé lépett,s egyre vörösödő tekintettel nézett Reinára.

-Mit műveltél vele?-kérdezte visszafolytott dühvel

-Én semmit.-felelte Reina

-Elnézést Takumi nagyúr.-kezdte Sango-De Reina úrnőnek köszönhetjük hogy mind a négyen élve megúsztuk.-tette hozzá tisztelettel a tayia

Takumi csak bólintott, majd lányához sétált és óvatosan az ölébe vette az épp hogy lélegző mikot. Inuyasha hasonlóan cselekedett csak ő Kikyout vette az ölébe, míg Takeda Shunnak segített. Sesshoumaru döbbenten állt apja mellett s mozdulni is alig tudott, de lassan erőt vett magán és Takumihoz sétált; aki megértette a néma kérést és óvatosan a youkai kezébe fektette ájult lányát. A három sérültett egy egymásból nyíló szobába vitték, ahol mindhárman külön szobában voltak ugyan de könnyen szemmel tudták őket tartani. Sango önként válalta a sérültek ellátátsát s a segítségére volt még Mina is. A két lány szinte éjt nappallá téve vigyázta a sérültek állapotát, de csak Kikyou és Shun állapota kezdett javulni egy hét intenzív ápolás után. Kagome még mindig nem tért magához és az oldalán illetve mellkasán lévő seb sem akart begyógyulni, s a két lány kezdett attól félni hogy a miko hamarosan meghal. Mintha ezt Yume is megérezte volna-aki eddig a háttérben volt-izgatottan repkedni kezdett gazdája élettelennek tűnő teste felett, s néha leszált a lány vállára egy kis időre s utána újult erővel folytatta a repkedést. Sesshoumaru szinte állandóan a miko mellett volt, s csak akkor volt hajlandó magára hagyni mikor apja parancsolt rá. Bár a két dai-youkai is aggódott a két mikoért és egy kicsit Shunért is, de tudták hogy nem hagyhatják el magukat a sérültek érdekében. Sesshoumaru ismét Kagome ágya mellett virrasztott, mikor belépett a szobába Takumi és kissé morcosan nézett a kialvatlan youkaira.

-Sesshoumaru ezzel nem használsz a lányomnak.-mondta szigorúan a dai-youkai

-Tudom, de nem akarom magára hagyni.-mondta tőle szokatlanul szomorú hangon Sesshoumaru

Takumi bólintott egyet majd a karjánál fogva kihúzta a szabadba a tiltakozó Sesshoumarut, míg bent Yume újra repkedni kezdett és néhány tollpihe a mikora hullott. A tollpihék lassan beleolvadtak a sebekbe és pár pillanat alatt begyógyították azokat, de Kagome még ezek után se tért magához. Kasuga lépett be a sérültek szobájának előterébe, s először Shunt nézte meg aki épp ki akart szálni az ágyából.

-Te meg mit csinálsz?-kérdezte Kasuga

-Felakarok kellni.-mondta tömören a fiú

-Még nem kellhetsz fel! Most azonnal feküdj vissza.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon Kasuga

Shun egy fáradt sóhajjal engedelmeskedett, s hamarosan újra álomba merült. A nő csak mosolygott rajta, hisz tudta milyen makacs tud lenni a fiú; de most látszott rajta hogy még mindig nem jött teljesen rendben. Lassan kisétált az alvó fiútól és Kagome szobája felé vette az irányt. Óvatosan belépett a szobába s leült a lány ágya mellé, majd mesélni kezdett neki. Már jó ideje ott volt, mikor léptekett hallott közeledni de nem foglalkozott vele. Hamarosan belépett a szobába Takumi, aki amint meglátta a bent lévő nőt lába gyökeret eresztett. Kasuga lassan az ajtóra emelte zöld szemeit, s meglepetten nézett az ajtóban álló férfira. Takumi egy lépéssel a nő mellett termet és szorosan átölelte, amikor érezte hogy valaki húzkodja a kimonóját.

-Apa ugye rendbe jön Kagome?-kérdezte sírós szemekkel Souta

-Nem lesz semmi baja erős lány, hisz tudod.-gugolt le a fiúhoz, miután elengedte Kasugát

-Ki ez a fiú?-kérdezte kíváncsian a nő

-Ő a fiam Souta.-mondta enyhe bűntudattal Takumi

-Igazán? És miért nem szóltál róla?-kérdezte Kasuga nyugodtan

-Mert azt hittem halott vagy.-válaszolta a férfi, miközben Souta oda-visszakapkodta a fejét köztük

Jó néhány percig néztek farkas szemet egymással végül Kasuga elmosolyodott és Takumi nyakába ugrott, miközben Souta értetlenül nézett rájuk.

-Hiányoztál.-mondta boldogan a nő

-Te is nekem, de mi történt?-kérdezte kelet ura

-Miután Kagoméval elmentetek néhány árnyharcos jött a keleti palotába, hogy magukkal hozzák Kagomét ide az ő területükre.-magyarázta kicsit komoran a nő

-Értem. Utána mi történt?-jött az újabb kérdés

-Mi történt volna velük jöttem, hogy titeket békén hagyjanak.-mondta egyszerűen a nő

Takumi csak nézte egykori kedvesét, akit még most több év elteltével is szeretett; de nem mintha Souta anyját nem szerette volna pont ellenkezőleg. Ismét elmosolyodott és ismét átölelte a nőt, miközben egyik kezével közelebb húzta magukhoz Soutát. Egyikük sem vette észre az ajtónak támaszkodó Shunt s az ébredező Kagomét, amig az árnyharcos meg nem szólalt.

-Milyen megható családi jelenet.-mondta kicsit gúnyosan a fiú

-Shun ha még egyszer gúnyolódsz velem saját kezűleg látom al a bajod.-mondta viccesen Kasuga

-Oké-oké, csak vicceltem nénikém.-motyogta

-Pedig nem volt vicces.-hallatszott egy halk erőtlen hang

-Kagome! Nővérkém jobban vagy?-"ugrott" a nyakába Souta

-Persze öcsi, de még mindig fáj az oldalam.-mondta nyugodtan

-Mióta vagy fent?-kérdezte leplezetlen megdöbbenéssel a dai-youkai

-Elég régóta.-kezdte, miközben megpróbált felülni-És azt is hallottam, amit ti beszéltetek.

-Értem.-válaszolta kelet ura

Shun még mindig az ajtóban állva vigyorgott az immár ülő Kagoméra, aki kislányosan kinyújtotta az árnyharcosra a nyelvét. A bent lévők megrőkönyödve nézték a két fiatalt akik egymásra öltögették a nyelvüket, amig be nem lépett hozzájuk Takeda és Sesshoumaru valamint Mikoto, Manami és Nimiko.

-Itt meg mi folyik?-kérdezte vigyorogva Takeda

-Ö-ö-ö-ö-ö semmi.-válaszolta egyszerre Shun és Kagome, miközben elpirultak

-Úgy látom már mindketten jól vagytok.-mondta még mindig vigyorogva Takeda

Még jó darabig beszélgettek és viccelődtek, s közben egyre többen lettek. Kagoméék az együt átélt kalandjaikal szórakoztatták az ott lévőket, míg Shun és Takeda gyermek csínjeiket mesélték el; de mindenki ügyelt arra hogy ki ne ejtsék Miya nevét. Inu no Taishou, Takumi és Kasuga csak mosolyogva hallgatta a fiatalok élmény beszámolóját, s egy egy résznél együt nevettek velük. Remekül telt az éjszaka és lassan mindannyian elfáradtak, s miután elköszöntek egymástól mindenki visszament a saját szobájába illetve csak majdnem mindenki. Sesshoumaru az éjszakát Kagome mellett töltötte s szorosan magához ölelte a lányt, aki boldogan bújt az ölelő karok biztonságába; míg Inuyasha Kikyounál volt mint az elmúlt héten minden éjszaka. Kagome felébredt az éjszaka közepén, s mivel nem tudott visszaaludni óvatosan kimászott az ölelő karok börtönéből; majd halkan kisétált a közös nappaliba. Leült és csak nézett maga elé, míg egy kezett nem érzett a vállán.

-Miért nem alszol?-hallotta Shun kedves kérédsét

-Nem tudok.-mondta a miko

-Ugyan kislány pihenned kellene.-mondta az árnyharcos

-Hé ne nevezz kislánynak és egyébként neked is pihenned kéne.-mondta kissé morcosabban mint ahogy akarta a miko

Shun csak elmosolyodott és játékosan vállon ütötte a mikot, aki erre enyhén "megrázzta" a fiút. Egy darabig kergetőztek míg valaki be nem lépett a szobába, s kissé idétlen képett vágott a bent látott jelenet miatt.

-Hé gyerekek ezt nem itt kéne elintézni.-hallották meg Takeda hangját

-Mit is mondtál tesó?-kérdezte huncut mosollyal Shun

-Meg ne próbált! Hallod Shun! Ha megteszed esküszöm, hogy megbánod!-mondta a barna szemű fiú, miközben egyre csak hátrált

-Miért is jöttél Takeda?-kérdezte kissé lihegve Kagome

-Csak szólni akartam, hogy anyám négy napot adott hogy formába hozzunk és utána le akar tesztelni.-mondta komoly hangon Takeda

A szobára hirtelen csend ült, s mindhárman a gondolataikba merültek majd lassan elköszöntek egymástól és ismét nyugovóra tértek. Kagome tudta hogy másnap újra kezdik az edzéseket, de érezte hogy sebei még nem gyógyultak be rendesen; de nem tehetett mást mint hogy részt vesz rajtuk. A másik szobában Shun is hasonló gondolatokkal küszködött, s lassan mindketten álomba merültek hisz másnap nehéz napjuk lesz. Másnap reggel korán keltek s reggeli után egyből a gyakorló térre siettek, s egész nap megállás nélkül gyakoroltak. A következő néhány napban keményen gyakoroltak, s a nap közbeni edzéseket megtoldották néhány éjszakai gyakorlással. Hamarosan elérkezett a felmérés napja, s Reina már korán reggel kint várta Kagomét. A miko pár perc múlva megjelent és megállt Reina előtt, majd tisztelettel meghajolt felé.

-Akkor kezdjük.-mondta hidegen a nő

Kagome csak bólintott és felkészült a harcra. Reina nem habozott és a mikonak támadt, aki ügyesen védekezett, de egyre jobban belehasított az oldalába a fájdalom. Kagome még épp kitudta védeni a felé irányuló csapást, s egyből vissza is támadt. Reina meglepetten ugrott félre a csapás elől s oldalát fogva újra a lányra támadt, aki nem tudta időben megállítani a támadást és az megsebezte az oldalán. A miko fájdalmasan felszisszent és próbált felállni, de az oldalán lévő seb megadásra kényszerítette.

-Minden elismerésem kislány.-mondta büszkén Reina

-Kösz.-nyögte Kagome, majd az oldalára szorította a kezét

Az eddig háttérben álló csapat döbbenete lassan feloldódott, s a két nőhöz sétált.

-Ez szép volt, de nem gondoljátok hogy óvatosabban is bánhatnátok egymással?-kérdezte Kasuga komoly hangon

-Igazad van húgom, de ezt te is végig csinálhatnád.-válaszolta Reina

-Ugyan engem rá nem veszel ilyen hülyeségekre, akkor inkább légy te az uralkodó.-mondta nyugodtan Kasuga

A két nő még egy darabig ugratta egymást, amikor Inuyasha és Sesshoumaru halkan morogni kezdett. Sango kérdőn nézett a testvérekre s lassan ő is megérezte a feléjük közeledő gonosz aurát. A még mindig térdelő Kagome szemei elkerekedtek döbbenetében, ahogy megérezte az egyre közeledő majdnem teljes szent ékkövet.

Folytatás következik....