16.fejezet

- Sesshomaru! SESSHOMARU!!!! Csak kerülj elő, megfojtalak!

Inu no Taisshu megadóan sóhajtott és letett arról a tervéről, hogy lenyugtassa Satsut. A lány azóta üvöltözött, hogy rájött, Sesshomaru nincs a palotában a palota közelében a tartományban a középkorban, egyszóval vele. A démon apja- miután a lány majdnem megölte- jobbnak látta csendben maradni, és inkább elgondolkozni azon, hogy most legyőzték, vagy nem úgy döntött, mivel abbahagyta a lány macerálását, ezt elkönyvelheti vereségnek már csak el kell mondania Sesshomarunak, hogy ő bizony nem szól bele öbbet!

- Én ide be nem megyek!- mutatott a villamos ajtajára.

- Mi van? Félsz?- kérdezte és besétált az ajtón.

Sesshomaru mérgesen követte és valami olyasmit súgott a lánynak, hogy ő nem fél semmitől de ezt a következő néhány perc erősen megcáfolta. A démon olyan erősen kapaszkodott, mintha az élete múlna rajta, szemét behunyta, és teljesen elsápadt. A villamos elindult. Kagome elgondolkozott azon, hogy talán jobb ötlet lett volna, ha gyalog jönnek

- Kagome!- hallotta ahogy valaki a nevét kiáltja. Ahogy körbenézett megpillantotta az egyik ülésről felpattanó Hoyout.

- Szia!- mosolygott rá.

- Szia Kagome, nem ülsz le? Meggyógyultál? Nem fáj a lábad az álldogálástól? Nagypapád azt mondta, hogy

- Most már sokkal jobban vagyok, köszönöm!- ült le a lány, és magában elképzelte, mit tenne legszívesebben a nagyapjával. Gyors pillantást váltott Sesshomaruval azaz csak ránézett, mert a démon épp Hoyout méregette.

- Épp hozzátok tartottam  hoztam neked valamit!- mondta a fiú, miközben elkezdett kotorászni a táskájában, és elpirult- Tessék!- adott a lány kezébe egy kis csomagot.

- Mi ez?- kérdezte Kagome mosolyogva, de nem nyitotta ki.

- Talpbetét, hogy hogy ne fájjon a lábad

Sesshomaru néhány lépésre tőlük majdnem felnevetett.

- Egyébként merre mész? Elkísérhetlek?- váltott témát a fiú.

- Vásárolni megyek vele- mutatott Kagome Sesshomarura- Sesshomaru, ő itt Hoyou, Hoyou, ő itt Sesshomaru.

- A barátod?- kérdezte a fiú, miután végigmérte a másikat, és kissé elkedvtelenedett.

Kagome értetlenül pislogott.

- Menyasszonya van - motyogta végül, mire a fiú arca felderült.

Kagome gyors pillantást váltott a férfival, aki nyilvánvalóan nemet intett a fejével, de a lény mégis ezt mondta:

Hoyou udvariasan, mosolyogva segítette fel a lányt, és indultak lefelé a villamosról. Sesshomaru elhúzta a száját, de azért követte őket.

Sokáig sétáltak. Sesshomaru komor arckifejezéssel követte a fiatalokat, akik már teljesen elmerültek a beszélgetésben, megfeledkezve a férfiról.

- Igen?- nézett rá a lány csillogó szemeivel.

A fiú nyelt egyet, és halkan megkérdezte:

Kagome gondolkozott egy percig.

- Ne aggódj, hozok neked

- Persze elmegyek, nem kell hozni semmit- válaszolt gyorsan, nehogy megint a háttámlával jöjjön Hoyou.

A fiú elmosolyodott és megfogta a lány kezét. Úgy mentek tovább. Az egyik bolt mellett végül is megálltak és bementek.

Sesshomarunak egyre kellemetlenebb volt a társaság, de nem akarta megzavarni az idillt. A gyümölcsös pultnál a kosárba dobott két doboz cseresznyét és köhintett egyet.

De Kagome nem reagál épp a fiúval nevetett valamin.

- Igen?- fordult meg hirtelen, mintha álomból ébredne.

- Elég lesz?- mutatott a kosárba.

A lány pár másodpercig értetlenül nézte teljesen megfeledkezett arról, hogy miért is jöttek erre.

- Persze - motyogta végül.

Kagome könyörgő szemekkel nézett a démonra, de az sürgetően nézett rá:

- Kagome, fogd fel, ezt a cseresznyét sürgősen el kell vinnem a menyasszonyomnak különben szétszed apró darabokra.

Sesshomaru vállat vont, Kagome meg újra Hoyouhoz fordult.

- Most mennünk kell, majd holnap találkozunk.

- Nem, sietünk- válaszolt Kagoménél gyorsabban Sesshomaru- vegyük meg a cseresznyét és menjünk!

Kagome lemondóan sóhajtott:

- Tényleg igyekeznünk kell

- Akkor holnap mit szólnál az öt órához?- kérdezte mosolyogva a fiú.

Köszöntek el. Sesshomaru is morgott valamit az orra alatt.

Gyorsan kifizették a cseresznyét és hazaindultak. Kagom egy ideig némán figyelte a démon arckifejezését, amiről semmit nem tudott leolvasni végül megkérdezte, amire kíváncsi volt:

- Mi a véleményed Hoyouról?

Sesshomaru sokáig nem szólt, de egyszer hirtelen megállt és szembefordult a lánnyal:

- Az egy szentimentális ökör. Neked tényleg ez hiányzik?

Kagome kissé megszeppenve nézett a démonra:

Sesshomaru vállat vont.

- A véleményemen nem változtat. Egy virágcsokor az még elmegy de már megbocsáss, talpbetét!

- Kagome, azt láttad, milyen pillantást vetett rám? Ahogy végigmért? Ismerem az emberek reakcióit. Tudod mit sugallt minden mozdulata? Bocs, de én egy vesztes vagyok! Esélyem sincs nálad, Kagome, de próbálkozni szabad.

- Ez nem igaz! Hoyou kedves fiú!- kiabálta a lány, de mikor észrevette, hogy mindenki őt bámulja gyorsan elhallgatott.

Sesshomaru elvigyorodott:

- Igen kedves de akkor is egy örök vesztes. Bocsáss meg, Kagome, hogy a lelkedbe gázolok, de annál a kölyöknél még az én éretlen öcsém is jobb.

- Szóval ide akartál kilyukadni!

- Sehová sem akartam kilyukadni, Kagome. Tudod, hogy nem vagyok túl jóban az öcsémmel, mégis azt kell mondanom, ennél a szerencsétlennél ő is többet ér az lehet, hogy kedves ez a fiú, de hogy soha semmit nem tudnál vele kezdeni, az is biztos.

- Itt nincsenek démonok, akiktől meg kellene engem védeni, nincs szükségem Inuyashára! Neki sincs szüksége rám! Annyiszor elmondta.

- Az öcsém egy hétpróbás ökör! Amikor elmentél, teljesen összeverette magát, csak hogy utánad jöhessen ide, ahol semmi keresnivalója nincs, és nekem se! Vigyél haza, és hadd adjam oda Satsunak ezt a cseresznyét. Így is nekem fog esni!

Kagome lehajtotta a fejét. Soha nem hitte volna, hogy pont Sesshomaruval fogja ezt megbeszélni. Pont itt!

- Sesshomaru - próbált újra beszélgetni, de a démon nem szólt többet, amíg haza nem értek. Otthon is csak ennyit mondott a lánynak:

- A te döntésed. Menj el vele vacsorázni és aztán döntsd el, hogy ezt akarod-e.