A múlt egy újabb titkolt darabkája

Másnap reggel szinte mindenki korán kellt kivéve Sesshoumarut és Kagomét, akik néhány órával később csatlakoztak társaikhoz. Inuyasha nehezen állta meg hogy ne tegyen valami csípős megjegyzést bátyjára aki nem rég sétált be hozzájuk az oldalán Kagoméval, de kivételesen uralkodott magán amiért egy mosolyt és egy apró csókot kapott kedvesétől. Amint mindenki elfoglalta a helyét az azstal mellettt elkezdték felszolgálni a reggelit, s hamarosan már mindannyian a finomabbnál-finomabb étkeket fogyasztották, amikor belépett az ajtón Reina nyomában Takedával.

-Mindenkinek jó étvágyat kívánok.-kezdte az árnyharcosok vezetője, majd pár pillanat múlva folytatta-A fiamtól hallottam, hogy szeretnétek már ma útra kelni.

-Igen nővérem, de remélem nem bánod.-mondta Kasuga

-Semmi baj, húgom.Tudtam hogy előbb-utóbb visszatérsz a keleti tartományok urához.-felelte egy halvány mosollyal Reina

-Anya kérlek mond el nekik is hogy mit derítettél ki.-kérte Takeda, miközben Manamihoz és Mikotohoz sétált

-Rendben fiam. Arról van szó hogy sikerült némi információt gyűjtenem arról a félszellemről, aki itt járt.-mondta a nő

-Mit tudtál meg róla?-kérdezte Shun

-Ez a Naraku egy Onigumo nevű halandóból jött létre, s rögeszmélyévé vált a Shikon no Tama megszerzése.A kémeim azt is kiderítették hogy megszeretné szerezni magának Kagomét, de gondolom ezeket már ti is tudjátok.-mondta Reina

-Keh, van valami amit még nem tudunk?-kérdezte feszülten Inuyasha

-Talán igen. Nos sikerült azt is megtudnom, hogy ez a korcs a területünkhöz közeli hegyekben húzta meg magát, de még az is a tudomásomra jutott hogy megtalálta az egyetlen kitaszítottunk sírját. A nő vagy inkább lány neve Saeko és úgy nevezett fényharcos, de ő is közzénk tartozott csak éppen szárnyai fekete helyett fehéren tündököltek s most annak a Narakunak a szövetségese és bosszút akar állni az árnyharcosok népén.-mondta Reina

-Csak nem arról a Saekoról van szó, akit anya próbált megvédeni apám segítségével?-kérdezte Kasuga, mire Reina bólintott

-Elnézést, de ki ez a Saeko? S miköze van hozzátok, nénikém?-tette fel a mindenkit foglalkoztató kérdést Kagome

-Szóval Saekoról szeretnétek hallani?-kérdezte Kasuga

-Igen.-jött az egyöntetű válasz

-Saeko mindig is különleges lány volt, s nem csak fehér szárnyai tették azzá. Már csecsemőként érezhető volt az ereje, s ahogy teltek az évek egyre jobban kibontakozott. Anyám vette pártfogásba miután szülei lemondtak róla, s még csecsemőként magára hagyták. Akkor vette kezdetét Saeko kirekesztése mikor én betöltöttem-emberi években-a 14-et. Szóval anyámat választás elé állították vagy önként eltaszítja magától Saekot, vagy vele együtt elhagyja a területünket és engem hátra hagy apámnál.-tartott szünetett Reina

-Ez, ez szörnyű. Azért kitagadni valakit mert más.-suttogták döbbenten a lányok

-Igen, de ez még csak a kezdett volt. Miután anyám nem akarta magára hagyni Saekot vele együtt száműzték, s engem elválasztottak tőle. Igaz eltiltottak anyámtól, de amikor tudtam meglátogattam őket Saekoval. Talán harmadjára járhattam náluk mikor anyám bemutatta nekem a húgom Kasuga apját. Mondhatom hideg zuhanyként ért a dolog, hisz megvoltam győződve arról hogy egyszer mind anyám, mind Saeko visszatérhet hozzánk.-mondta egy keserű mosoly kíséretében Reina

Még néhány dolgot megosztott a csapattal, majd ellátta őket élellemmel és kicsit szomorkás hangon búcsúzott el tőlük. Mindannyian a gondolataikba mélyedve hagyták maguk mögöt az árnyharcosok területét, s folytatták útjukat Naraku felé. Már egy jó ideje úton voltak, s mivel későn indultak el így már kezdett esteledni. Még mentek néhány kilómétert, s végül egy tisztáson vertek tábort. A lányok gyorsan összeütöttek némi vacsorát a Reinától kapott élelemből, majd maguk mögött hagyva a fiúkat elmentek fürödni. A közeli tóhoz mentek, majd miután belegázoltak a vízbe beszélgetni kezdtek.

-Mond csak Mina, ugye te és Reito együtt vagytok vagy csak Inuyashát akarod idegesíteni?-kérdezte Kagome

-Őszintén szólva Reitoval már a közös jövőnket tervezgetjük, s arról nem tehetek hogy az öcsém ennyire féltékeny.-mondta egy halvány mosollyal Mina

-Na és veled mi a helyzet kicsim? Ahogy láttam nagyon közel kerültél nyugat örököséhez.-mondta Kasuga

-Hát ööö, tudod anya én és Sesshoumaru nagyon ked-kedveljük egymást.-csuklott el egy kicsit a hangja a mikonak

-Ugyan nem kell pirulni Kagome, hisz tudjuk mi történt köztetek.-mondta mosolyogva Sango

-Óh igazán? És te véletlenül nem vetettél szemet az unoka bátyámra?-kérdezte hasonló hangnemben Kagome

Sango a feje búbjáig elvörösödött s megszólalni sem tudott, hisz barátnője az elevenébe tapintott. Még jó darabig beszélgettek, de lassan mindannyian kezdtek álmosak lenni így kiszáltak a vízből és visszasétáltak a táborba; ahol a fiúk már várták őket. Lassan mindannyian álomba merültek, s nyugodtan aludtak másnap hajnalig. Másnap reggel a fiúk voltak fent előbb, s halkan beszélgetni kezdtek; de néhány perc múlva már a lányok is fent voltak. Kivételesen nem Kagome készítette a reggelit, hanem Kasuga és Mina. Miután megreggeliztek felkerekedtek és folytatták útjukat a közeli hegyek felé, amerre Naraku búvóhelyét sejtették. Már jó ideje úton voltak mikor a távolban feltűnt egy baljóslatú fekete felleg, s néhány perccel később alakot öltött előtük maga Naraku. Inuyasha és Sesshoumaru egyszerre kezdtek morogni a velük szemben álló Narakura, akinek a hátamögül halvány szárny szerű körvonal látszódott ki.

-Üdv néktek barátaim. Rég találkoztunk.-mondta gúnyosan Naraku

-Naraku mit akarsz már megint?-kérdezte Inuyasha feszülten

-Inuyasha, Inuyasha hogy te milyen türelmetlen vagy. Hogy a kérdésedre válaszoljak Kagoméért jöttünk na és persze az ékkő szilánkokért.-válaszolta mézes-mázos hangon Naraku

-Jöttünk? Talán Kagurára céloztál?-kérdezte a hanyou

-Kagura most nincs velem, mert meg kellett büntetnem az engedetlensége miatt.-mondta nyugodtan a gonosz félvér

-Ha nem Kagura van veled akkor ki?-kérdezte kíváncsian Kikyou

-Én vagyok. A nevem Saeko.-lépett elő Naraku mögül egy hosszú lila hajú, rubin szemű lány

-Ssssaeko?-kérdezte döbbenten Kasuga és néhány lépést tett a lány felé

-Igen, de te ki vagy?-kérdezte minden érdeklődés nélkül a rubin szemű fehér szárnyú lány

-Kasuga vagyok, s az anyám vigyázott rád.-felelte a nagy részt kutya démon nő

Saeko nem tudta hogy hihet-e a zöld szemű, fekete hajú és kutya fülű nőnek. A csapat mintha megérezte volna a lány habozását, kérdésekkel kezdték bombázni őket.

-Egyet árulj el nekem Naraku. Miért csókoltál meg?-kérdezte Kagome hidegen

-Nem jöttél rá, édes?-kérdezte Naraku és hirtelen a miko előtt termett

-Ne nevezz édesnek, mert nem vagyok a barátnőd.-morogta összeszorított fogakkal kelet hercegnője

-Ezen könnyen változtathatunk.-kezdte Naraku, majd suttogva folytatta hogy csak Kagome hallja-Ha életben akarod tudni a barátaid akkor velem jössz.

Kagome morgott és szeme méregzölden csillogott dühében, de nyugodtan lépett Naraku mellé. A hanyou gonoszan elmosolyodott, majd a két lánnyal együtt köddé vált. Inuyasháék döbbenten néztek az eltünő Naraku hült helyére és nem akarták elhinni hogy Kagome is vele ment. A döbbent csendnek halk szárny suhogás vetett véget, majd előtűnt egy nem túl nagy, de annál dühösebben víjjogó madárka. A csapat többségének elkerekedett a szeme a madár láttán, aki egyenesen Takumihoz repült és leszállt a férfi karjára.

-Szia Yume! Örülök hogy végre visszatértél.-mondta nyugodtan a férfi

-Ddde Nnnaraku vvégzett vele.-dadogta döbbenten Inuyasha

-Ez igaz, de a főnixek képesek feltámadni a hamvaikból. Bár Yuménak kicsit tovább tartott a szokásosnál.-válaszolta Takumi

-Értem, de most ideje Naraku után mennünk.-morogta enyhe dühvel a hanyou

-Igazad van öcsém.-kezdte Sesshoumaru, majd halkan folytatta-Jobb lenne ha a nőket itt hagynánk a gyerekekkel.

A lányok felhorkantak, de a szigorú pillantás elnémította őket s megadóan letáboroztak. A két dai-youkai nem szívesen hagyta magukra a lányokat, ezért Reitot bízták meg a védésükkel; ami egyáltalán nem tetszett Inuyashának.

-Miért pont ő marad itt?-kérdezte morogva

-Mert Reito az egyik legjobb harcos és rád szükség van.-mondta határozottan Inu no Taishou

-Rendben, de akkor maradjon itt vele Ishigami. Nem bízok benne.-morrantotta Inuyasha

-Elég legyen Inuyasha és induljunk.-mondta dühösen Sesshoumaru, mire a hanyou ismét morogni kezdett

A lányokat, Reitot és Ishigamit hátra hagyva sebesen haladtak abba az irányba amerre Naraku szagát érezték, s már majdnem elérték a hanyou kastélyát, mikor előttük termet Kagura nem túl lelkesen.

-Nem mehettek tovább.-monta unott hangon a szélboszorkány

-Ha még jó ideig köztünk akarsz maradni félre állsz az utamból.-mondta fenyegetően Sesshoumaru

-Szívesen megtenném, de sajnos még Naraku rendelkezik az életemmel.-mondta Kagura

-Már nem sokáig, ha nem állsz félre az utunkból.-morogta Inuyasha is

-Bár megtehetném. Egy üzenetet hoztam nektek. Naraku azt üzeni, hogy Sesshoumarun és Shunon kívül más nem léphet be a palotába.-mondta sóhajtva a szélboszorka

Shun és Sesshoumaru bólintott, majd követték az előtük haladó Kagurát. Takeda halkan követni kezdte őket, s még saját társai sem vették észre akcióját. Hamarosan Kaguraék elérték Naraku palotájának ajtaját, s miután a szélboszorkány kinyitotta az ajtót mindhárman besétáltak rajta s a nyomukban ott volt Takeda is. Néhány per múlva már Naraku szobája előtt álltak, s miután Kagura bekopogott mindhárman beléptek nyomukban a rejtőző Takedával. Amint beléptek a két "vendégnek" földbe gyökerezett a lába a benti látványtól. Kagomén egy lehelet vékony köntös volt s morogva térdelt a hanyou előtt, aki egy gonosz mosollyal nézett farkasszemet Shunnal és Sesshoumaruval. Eközben Takeda láthatatlanul Naraku mögé került, mire Kagome abbahagyta a morgást.

-Isten hozott benneteket a palotámban.-üdvözölte őket Naraku

-Mit akarsz tőlünk?-kérdezte kimérten Shun

-Mit is? Hm, hadd gondolkodjak egy kicsit.-kezdte Naraku, mire Seshoumaruból egy halk morgás tört fel-Csak nem ideges vagy Sesshoumaru nagyúr? Ne aggódj nem fogom bántani, s csak azt akartam hogy lássátok miként teszem Kagomét a szolgámmá és ágyasommá.-mondta egy gúnyos nevetés közben a hanyou

Sesshoumaru egyre erőteljesebben morgot míg Shun nyugodtan és gúnyos szemekkel nézett Narakura, aki lassan hozzá kezdett tervei megvalósításához.

Folytatás következik....