3.fejezet: A végső csata

Az esküvő után egy héttel a csapat ismét útra kelt, de Hirokot a palotában akarták hagyni, ami vitákhoz vezetett és a végén mégis velük tartott. Sintaot aggasztotta ugyan Hiroko döntése, de elfogadta és örült hogy felesége a közelében lesz. Sesshoumaru már kevésbé volt olyan megértő mint Sintao, de nem szólt bele lánya életébe, hisz most már a férje volt érte a felelős. Már egy ideje ismét úton voltak, s közben Kagome fontos bejelentésre készült, ami nagy valószínűséggel meg fogja rázni mind a családját mind a barátait.

-Egy kis figyelmet kérnék.-kiáltotta

-Mi az anyu?-kérdezték az ikrek

-Van egy kis meglepetésem a számotokra.

-Mi lenne az?-kérdezte kissé hidegen Sesshoumaru

-Jobb ha leülsz...-kezdte

-Ch, nyögd már ki.-mondta Inuyasha feszülten

-Inuyasha maradj csendben és figyelj.

-Grrrrrrrrrrrrrrrr.-morogta

-Anya mond már!-sürgette Hiroko

-Szóval, nem biztos hogy örülni fogtok a hírnek.

-Ugyan még is milyen hírnek?-kérdezte érdeklődve Takeo

-Ha jól számoltam kb. 7-8 hónap múlva kis tesótok lesz.-mondta gyermekeinek

A hír hallatán mindenki ledöbbent, de a gyerekek örömmel fogadták a hírt. Sesshoumaru annyira meglepődött hogy néhány percig meg se tudott szólalni és mozdulni se bírt. Gwen kissé furcsálta a dolgot, de kezdett benne is megérlelődni a vágy egy saját gyermek iránt. Inuyasha kissé vigyorogva veregette hátba megkövült bátyját, aki végre valamelyest magához tért. A youkai nehezen emésztette meg lánya bejelentését és most a felesége is közli vele hogy várandós. A hír után ismét útra keltek, s tovább keresték Narakut aki még mindig palotája rejtekében szövögette terveit. A gonosz félszellem egy újabb tervet eszelt ki Kagome elrablására, amit Kagurának kellene végre hajtania.

-Kagura, Kanna, Lium, Kohaku!-kiáltotta

-Mit akarsz Naraku?-kérdezte Kagura

-Kohaku, Lium ti elterelitek Inuyasháék figyelmét Kannával, addig Kagura idehozza a mikot.-mondta Naraku

-Rendben.-jött a válasz

Kagura és társai útra keltek Inuyasháék felé, hogy végre hajtsák Naraku tervét. Eközben hőseinknél még egy kicsit feszült volt a hangulat, de lassan visszatértek a régi kerékvágásba. Lassan Gwen is beilleszkedett a csapatba, s most már ritkábban bosszantott fel másokat és ellenségei sora is csökkent valamelyeset. Bár már magának beismerte hogy a félszellem nagyon is tetszik neki és talán szereti is, de ezt soha nem vallotta volna be a hanyounak. Inuyasha is hasonló gondolatokkal küzdött, hisz a szellemnő lassan de biztosan belopta magát a félszellem szívébe. Sango és Miroku is egyre közelebb kerültek egymáshoz, de a szerzetes tapizása miatt még mindig voltak köztük nézet eltérések. Lassan két hete úton voltak, ez idő alatt Kagura végig a nyomukban volt. A csapat már visszatért a régi kerékvágásba, de a két kismamát szinte mindenhova elkísérte valaki a csapatból. Kagura az elmúlt két hét alatt kidolgozta Kagome elrablásának tervét. Ez alatt az idő alatt észre vette hogy egy fiatal lány mindig a miko közelében van. Türelmes várakozása lassan meghozta gyümölcsét, s kezdetét vette a terv, amihez szüksége volt Lium és Kohaku segítségére. Az egyik pokol darazsat elküldte társaihoz, s közben ő elindult Reiko nyomában, aki a közeli tóhoz sietett. A fiatal szellem lány nem figyelt eléggé környezetére, s ezzel megkönnyítette Kagura dolgát, aki egy gyors mozdulattal mögé került és fogságba ejtette. A táborban csak egy hangos sikolyt, majd egyre halkuló morgást hallottak, s Kagome minden teketória nélkül elindult a hang irányába Sesshoumaruval a nyomában. Társaik is utánuk akartak menni, de még mielőtt utolérték volna az előttük haladó mikot és youkait megtámadták őket. Legelőszőr Kagome ért a tóhoz, ahol meglátta Kagurát aki lányát tartotta fogva. Sesshoumaru alig egy perc múlva érte be a mikot és egyenlőre egy fa árnyékából figyelte az eseményeket.

-Csak hogy ideértél.-mondta Kagura

-Mit akarsz Kagura?-kérdezte

-Téged, hogy elvigyelek Narakuhoz.

-Hm hadd gondolkodjak egy kicsit.-mondta töprengve - A válaszom nem és jobb ha elengeded a lányt.-mondta

-Akkor búcsúzz el a lánytól.-mondta Kagura

-Engedd el.

Sesshoumaru már azon volt hogy közbe lépjen amikor azt látta, hogy a felesége megindul a másik nő felé és Reiko pedig egy könnyed mozdulattal kiszabadul a szorításból. Gyorsan előlépett rejtekéből és lánya felé indult hogy biztonságba helyezze, de Reiko morogva nézett a szélboszorkányra és megindult felé még mielőtt apja megállíthatta volna. Kagura csak gyors reagálásának köszönhette hogy megúszta néhány karcolással, s már a levegőből szólt vissza a mikonak.

-Még találkozunk.-mondta, de még megvárta ellenfele válaszát és utána eltűnt

-Mond meg Narakunak hogy ha annyira akar akkor jöjjön el ő maga értem.-mondta nyugodtan, majd lányához ment

Hármasban indultak vissza társaikhoz, akik már végeztek a rájuk támadó szellemekkel és akarva-akaratlan elfogták Kohakut és Liumot. Amint visszaértek a táborba Kagome gondolkodás nélkül ellátta barátai sebeit, majd miután mindenki nyugovóra tért elindult gyógynövényeket keresni, de még nem is sejtette hogy mi vár rá. Gondolataiba merülve keresgélt s egyre távolabb került a táboruktól, miután miden növényt összeszedett visszaindult a táborukba, de alig tett meg pár lépést mikor erős ütést érzett a tarkóján s ájultan esett össze. Másnap dél tájt tért magához, de még mindig sajgott a feje a tarkójára mért ütéstől. Ahogy körül nézett meglepetten látta hogy társai nincsenek mellette. Eközben a táborban hangos kiabálásra ébredtek, s a társaság morgolódva tápászkodott fel ideiglenes fekvő helyéről.

-Mi a fene van már megint?-kérdezte morogva Inuyasha

-Anya!! Anya eltűnt.-kiabálta izgatottan Takeo

-Miket beszélsz itt össze-vissza, öcsi?-kérdezte Hiroko

-Talán süket vagy nővérkém?-kérdezte gúnyosan morogva

-Mit mondtál tökmag?-jött az ingerült válasz

-Hagyjátok abba!-morogta Sesshoumaru, mire mindenki elcsendesedett

Mindenki a morgó youkaira nézett, s Takeo lassan mindent elmondott apjának és a társaiknak. A csapat döbbenten nézett az ideges Takeora, majd elindultak Kagome keresésére, de nem igen találták a lány nyomait. Közben Naraku palotájának egyik cellájából dühös kiabálás hallatszott, ami egyre jobban idegesítette a palota urát. Naraku dühöngve mászkált sötét szobájában, s egyre jobban morgott a cellából hangzó kiabálás miatt. Lassan kezdte megőrjíteni s hogy egy kis csendben legyen része leküldte a fogolyhoz Kagurát, hogy szórakoztassa el míg nem lesz rá szükség. Kagura örömmel teljesítette a parancsot bár nem egészen olyan okból, mint azt Naraku szerette volna. A szélboszorkány remélte hogy Kagome segít neki megszabadulni a gonosz hanyoutól és végre szabadon szállhat mint a szél. Gondolataiba merülve sétált le a cellákhoz és lassan de biztosan besétált a mikohoz.

-Mit akarsz Kagura?-kérdezte idegesen

-Csak megnéztem mit csinálsz, s ha már itt vagyok szórakozhatunk kicsit.-mondta

A szélboszorkány mondatát tett követte, s néhány pengével megsebezte Kagomét, amivel tudtán kívül a lány társainak segített. Kagome minden egyes vágás szó nélkül tűrt s közben a szabadulásán törte a fejét. Eközben Sesshoumaruék egyre közelebb értek Naraku palotájához, ahol már a palota ura feszülten várta őket. Eközben a cellában Kagura tovább „szórakoztatta” a mikot, aki mindent egy hang nélkül tűrt s lassan elmosolyodott. Kagura meglepetten nézett a fogolyra, s egy pillanatig végig futott a hátán a hideg a lány mosolyától. A szélboszorkány kihátráált a cellából és visszaindult Narakuhoz, aki már ellenfelei kiiktatásán töprengett. Közben a cellában Kagome sebei hamar begyógyultak, s csak mosolygott Kagurán, de érezte hogy a szélboszorkány nem véletlenül vágta meg a pengéivel. Töprengéséből hangos robaj szakította ki, s hamarosan megérezte társai auráját. Naraku kicsit összerezzent a váratlan zaj hallatán, de gyorsan összeszedte magát és kiment „üdvözölni” vendégeit s „megkérte” Kagurát hogy hozza fel foglyukat a cellából. Kagura engedelmeskedett a parancsnak, s pár perc múlva már ismét Naraku mellett állt Kagoméval az oldalán, aki rendületlenül mosolygott. Narakut egyre jobban idegesítette a lány mosolya, s még magának is nehezen vallotta be hogy fél a mikotól. Ahogy Kagome meglátta családját és barátait mosolya még szélesebb lett, s észre se vette hogy szemei halvány vörösen izzanak. Társai nem figyeltek teljes mértékben rá, mert azzal voltak elfoglalva hogy visszatartsák a morgó és vicsorító Sesshoumarut, aki minden áron végezni akart Narakuval.

-Csak nem ideges vagy Sesshoumaru nagyúr?-kérdezte gúnyosan Naraku

-Ha egy újjal is hozzájuk nyúltál nem éled meg a holnapot.-felelte egyre vörösebb szemekkel

-Hozzájuk? Ezt hogy értetted hogy hozzájuk nyúltam?-kérdezte kicsit döbbenten a valamikori hanyou

-Semmi közöd hozzá korcs! Ők hozzám tartoznak!!-morogta

Naraku még mindig értetlenül nézett Sesshoumarura, aki meg-megeresztett egy-egy aggódó pillantást a várandós miko felé. Közben a csapat többi tagja azon volt hogy nehogy elszólják magukat és leleplezzék barátjukat, de igyekezetük hogy eltitkolják Kagome várandósságát fordítva sült el és Naraku is tudomást szerzett; amit ellenségesen fogadott és a lányra támadt. Kagome épp hogy ki tudott térni a támadás elől és egy gyors ellencsapást indított ellenfelére, de csak éppen megkarcolta Naraku karját. Sesshoumarut már nem tudták tovább visszatartani és Narakura támadt, hogy védje feleségét és meg nem született gyermeküket. Naraku könnyedén kitért a youkai támadása elől és újból a mikot vette célba, akit sikerült megsebeznie az oldalán. Kagome az oldalához kapott és felszisszent a hirtelen az oldalába nyíl aló fájdalomtól, de néhány pillanat múlva felegyenesedett és vörös szemekkel meredt Narakura.

-Naraku ezt még nagyon megbánod.-morogta

-Nagyon félek.-válaszolta gúnyosan a gonosz szellem

Kagome nem válaszolt csak ellenfelére támadt, akit sikerült meglepnie, de nem tudott neki súlyos sérüléseket okozni. A csatába lassan bekapcsolódtak a többiek is, s Naraku egyre nehezebben tudta kivédeni a csapásaikat. Lassan a csapat is fáradni kezdett és így egyre könnyebb célpontot nyújtottak Narakunak, aki ki is használta az alkalmat és rövid időn belül kiütötte a csapat tagjait. Miután Naraku Takeot és Reikot is kiütötte Kagome dühösen neki rontott és néhány igen mély sebet ejtett ellenfelén, miközben testét ismét körül vette a rózsaszín-arany és ezüst színű aura, amitől még Naraku is megrémült. A csapat tagjai lassan magukhoz tértek, de nem igen tudtak megmozdulni és így könnyű célpontot nyújtottak a valamikori hanyounak. Még mielőtt Naraku célba vehette volna a sebesülteket azelőtt Kagome egy jól irányzott szent nyílvesszővel eltalálta és súlyosan megsebesítette a gonosz youkait. Eközben Kagura a távolból figyelte amint teremtőjét lassan, de biztosan a halálba küldi s ő is megeresztett egy-egy szélpengét Naraku felé. Naraku egyre gyengébb lett s lassan teljesen elhagyta ereje és ezzel együtt a testébe olvasztott több ezer szellem is. Amint a szellemek elhagyták a testét csak por és hamu maradt belőle, míg a szellemeket néhány perc alatt elintézték, s ezzel végre vége volt legnagyobb ellenségüknek, aki mindenkinek rengeteg szenvedést okozott. Kagura örömmel fogadta a szabadságát és miután megköszönte a csapat segítségét útra kelt és szabadon szárnyalt a széllel. A győzelem után a csapat visszaindult a nyugati területekre, ahol már nagyon várták őket. Néhány hetes gyaloglás után ismét elérték nyugat határát és amint a palota felé mentek jó pár kóbor szellem támadt rájuk, de ezeket könnyű szerrel elintézték és alig három nap alatt ismét a palota kapuja előtt álltak. A palota és a területek ura már türelmetlenül járkált a kapu előtt amikor meglátta a csapatot és örömmel üdvözölte őket. Bár némi változás történt a csapatban, hisz Hiroko és Kagome hasa már látható volt, ami felkeltette a dai-youkai kíváncsiságát.

-Végre megjöttetek. De mi történt?-kérdezte boldogan és kíváncsian

-Nagypapa!-kiáltotta egyszerre Reiko és Takeo, majd nagyapjuk nyakába ugrottak

A day-youkai örömmel ölelte magához az unokáit és kíváncsian nézett fiaira, akik egymás mellett álltak. Inuyasha gondolataiba mélyedve bámult maga elé, s keze lassan felcsúszott Gwen derekára, akit kicsit meglepett a fiú gesztusa de örömmel a karjába simult. Inuyasha halványan elpirult, de nem engedte el a nő derekát. Közben Sesshoumaru is hasonlóan cselekedett csak ő hátulról ölelte át Kagomét, aki belesimult a férfi karjaiba és teljes biztonságban érezte magát. Hiroko mosolyogva nézett szüleire és nagybátyjára, de mosolya hamarosan leolvadt és kétségbe esetten nézett körül, amit mindannyian észre vettek.

-Mi a baj, drágám?-kérdezte aggódva Sintao

-N-n-n-nem tudom.-mondta rémülten

Mindenki Hiroko felé fordult aki görcsösen kapaszkodott Sintao kezébe és közben szaporán lélegzett. Sintao teljesen megrémült szerelme viselkedése miatt és közben persze iszonyúan aggódott is érte. Kagome már sejtette hogy miért viselkedik furcsán a lánya, s ezt meg is említette Sesshoumarunak, aki hitetlenkedve nézett feleségére, majd izgatottan járkálni kezdett. Eközben Sintao már az ölében tartotta ifjú feleségét és a dai-youkait követve bevitte az egyik közeli szobába, s már a bábáért is elküldtek. Míg várták hogy megérkezzen a bába, addig Kagome segédkezett lánya mellet valamint a szellemirtó Sango. Hiroko közben egyre közelebb került ahhoz hogy világra hozza gyermekét, s még a bába megérkezése előtt elkezdődtek a tolófájásai és alig tíz perc múlva már meg is született a lánya, akinek zöld szemecskéje és hosszú kékes-fehér hajacskája volt. Még mielőtt Kagome kimehetett volna szólni Sintaonak és a többi fiúnak-akik kint várakoztak a szülés alatt-hogy világra jött az unokája, aki egy gyönyörű kislány. Már majdnem kilépett az ajtón mikor érezte hogy valami meleg folyik végig a combján, s lassan elkezdett először a dereka, majd a hasa alja is görcsölni. Amikor érezte a meleget a lábán végig folyni már tudta hogy hamarosan világra hozza gyermekét, aki így egyidős lesz az unokájával. Lassan visszasétált a szobába és Sangot kiküldve értesítette a kint várókat a fejleményekről, mikor a szobába belépett egy idősödő hölgy. Amint a bába felmérte a helyzetet egyből neki készült, de még előtte ellátta a kislányt akit Hiroko hozott világra.

-Mi lesz a neve, asszonyom?-kérdezte a bába

-Souvonkeo lesz a neve. Szia kicsi Sou.-mondta egy halvány mosoly kíséretében Hiroko

Miután a bába rendbe rakta őket visszafordult a vajúdó Kagoméhoz, s egy „válasz fallal” elkülönítette az anyát a lányától. Néhány órával később felhangzott egy újabb gyermek sírás, mire a kint állók szinte egyszerre akartak berontani a szobába, de útjukat állta Sango. Miután a bába Kagomét és a babát is rendbe rakta beengedték a kint várakozó fiúkat. Amint a fiúk beléptek Sintao egyből Hirokohoz sietett aki egy tündéri kislányt tartott a kezében, s csak néhány perccel később vette észre a másik babát, akinek hosszú fekete haja, két pár fekete méregcsíkja és aranybarna szemecskéi vannak. A társaság boldog volt és örült a két kis jövevénynek, de volt akit sokkoltak a látottak. Sesshoumarut teljesen ledöbbentette hogy fia és unokája egy napon születtek, s nem igazán tudott megszólalni a meghatottságtól. Bár eleinte teljesen megrémítette a gondolat hogy saját gyermeke és unokája körülbelül egy idősek lesznek, de most még is örült a két csöppségnek, akiket azonnal a karjaiba vett. Teljesen elmerült az aprócska arcok csodálásában, s hamarosan két apró bár különböző színű szempárral nézett szembe. A fia arany barna szeme mellett egy kis zöld szemecske is ránézett, s mind két csöppség megeresztett egy önkéntelen mosolyt a szellemre. Az immár két fővel kibővült család végre nyugodtan élhette életét, s csak nagyon ritkán kellett szembenézniük egy erősebb szellemmel. Inuyasha és Gwen lassan, de biztosan egyre közelebb kerültek egymáshoz. Sango és Miroku nem sokkal a babák születése után elhagyták a nyugati palotát és egy közeli faluban telepedtek le, ahol a falusiakat megtanították néhány szelleműző fortélyra de kihangsúlyozták hogy mikor kell bevetni őket.

Vége