Majdnem teljes volt a s�t�ts�g. A cella ablak�n csak minim�lis f�ny sz�r�d�tt be. Sajnos arra sem volt el�g, hogy t�zetesebben megn�zze a b�rt�n�n k�v�li vil�got.

-         Remek! Itt vagyok bez�rva, j� t�vol azokt�l, akiket szeretek. Vajon InuYasha �letben van? �s a jegyesem?

Ezeken a dolgokon t�prengett, amikor ism�t elnyomta az �lom. Mostan�ban sokszor fordult el�, hogy b�nat�ban elaludt. Egy s�t�t, nyirkos, sz�k cell�ba volt bez�rva m�r hossz�, hossz� ideje. A var�zslat, mely a sz�k�s�t volt hivatott megakad�lyozni m�g mindig nem gyeng�lt. Naponta h�romszor �telt cs�sztattak be neki az ajt� alatt, de fogalma sem volt arr�l, ezt a feladatot ki v�gzi. Nyers h�st kapott. Ut�lta. Undorodott t�le! Csak fiatal kor�ban volt nagy szenved�lye ez az eledel… Azonban, mikor megismerte �t… felhagyott vele. Amit kapott, musz�j volt megennie, ha �letben akart maradni. Ha be akarta teljes�teni a bossz�j�t… Az ellen fogadta mindezt, aki bez�rta ide.

-         Karomaru… - mormogta �lm�ban.

Teh�t Karomaru foglya volt. Egy id� ut�n azonban a szellem m�r nem l�togatta meg �t. Pedig minden alkalmat kihaszn�lt, hogy felszak�tsa a r�gi sebeket, hogy eml�keztesse arra a sz�rny� napra. Tal�n jobb is �gy, hogy nem j�n, aki k�nozta, de a sz�rny�s�ges eml�keket nem lehetett ennyivel kit�r�lni.

-         Izayoi. – motyogta ism�t. Egy k�nnycsepp csillant meg a szeme sark�ban, ahogyan �jra �s �jra v�gig�lmodta �lete legcsod�latosabb, �s legsz�rny�bb id�szak�t….

Ver�f�nyes tavaszi nap volt, amikor vad�szni indultam. M�r r�g nem akadt megfelel� pr�da a karmaim k�z�, nagyon ki voltam �hezve. Mindig ap�m szavai jutottak eszembe: „Fiam, ne hagyd, hogy az emberh�s �ze elragadjon! Nem az lenne a f� t�pl�l�kunk…!” Ahogy haladtam kifel� az erd�b�l, egyszer csak megl�ttam �t! Ezt a l�nyt egyszer�en nem tudtam b�ntani. Soha sem tudtam volna. F�ldbe gy�kerezett a l�bam, amikor a szemembe n�zett. Nem sikoltott, nem is futott el, csak �rdekl�dve n�zte, mi�rt b�mulom annyira. Az emberek t�bbs�ge egy nyulat is megsz�gyen�t� siets�ggel t�vozott a k�zelemb�l, ha megl�ttak. Szerintem annyira nem ijeszt� a k�ls�m. Nem is a k�ls�mmel lehet a baj, hanem azzal, hogy szellem vagyok. Az inuyoukai-ok kl�nj�nak vezet�je.

A n� m�g mindig engem figyelt. Felvetem a szellem alakomat, de ez sem r�m�tette meg. Unottan megvonta a v�ll�t, �s folytatta tov�bb a dolg�t. Vir�gokb�l font koszor�t. Gondolom a k�zelben j�tszadoz� gyerekeknek k�sz�tette…   K�l�nleges n� volt. K�zeledtem fel�, hallottam – mivel kutyaszellem l�v�n igen kifinomult eme �rz�kem-, ahogyan a pulzusa hirtelen a dupl�j�ra n�tt. Oda�lltam el�, v�gigm�rtem, �s � is engem. Megk�rdeztem a nev�t. Sajnos okosabb k�rd�s nem jutott eszembe…

- Izayoi. Ha a pr�d�dnak gondolsz, ne hidd, hogy k�nny� dolgod lesz!

Tetszett a b�tors�ga, talpraesett volt. Sz� mi sz�, gy�ny�r� is! Furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba, �s nem tudtam magam kontroll�lni. �gy vonzott, mint egy m�gnes. Ahogyan kih�v� tekintet�t r�m emelte, m�r t�nyleg nem tudtam magamnak parancsolni. Lehajoltam hozz�, �s megcs�koltam. Nem ellenkezett, �s ez nagyon felb�tor�tott.

-         Legy�l az asszonyom! – mondtam neki hevesen.

-         �s vajon mi�rt kellene neked az �n r�vid �letem?

-         �hm, ha l�tezik ilyen �n… �n…. �gy �rzem bel�d szerettem! – ez igaz is volt. Egyszer�en megbabon�zott az a m�ly barna tekintet �s a kecses idomok. – Feles�get keresek magamnak! – f�ztem tov�bb a sz�t.

-         Nem tal�lt�l szellemasszonyt? – v�gta oda nekem. Egy apr�, alig �szrevehet� cinikus mosoly j�tszott az ajk�n. Sejtettem, hogy sz�rakozik velem.

-         �ppens�ggel, m�r volt egy szellemasszony, akit feles�g�l vettem, de r�j�ttem, hogy rossz v�laszt�s volt.

-         Mi�rt? – k�rdezte �rdekl�dve. El sem hittem, hogy egy �gymond idegen embernek besz�lek a mag�n�letemr�l…

-         Sajnos a feles�gem… teljesen elment az esze! – csattantam fel d�h�sen. – Az emberek gy�l�let�n k�v�l nem ismert semmi m�st. Egyetlen c�lja mindig is az volt, hogy kiirtsa az emberis�get. P�r h�nappal ezel�tt r�m t�madt, mert �n egy�ltal�n nem gy�l�l�m az embereket. Sajnos a csat�nk a hal�l�val v�gz�d�tt. A saj�t fi�t is k�pes lett volna meg�lni, ez�rt nem tehettem m�st. A fiam, m�g ha az anyja term�szet�t is �r�k�lte, akkor is az �n fiam…. 

-         �, sz�val m�r van egy fiad. Csak nem Sesshoumaru?

-         Tal�n ismered?

-         A k�zeli falvakat meg szokta t�madni n�hanapj�n. Szerencs�re hozz�nk m�g nem jutott el. Hallottam, hogy hatalmas ereje van. Az egyik asszony elmond�sa alapj�n hasonl�totok egym�sra.

Igaz�n meglepett, hogy mennyi mindent k�rdezett. Nem tudtam tov�bb v�rni, meg kellett k�rdeznem ism�t. Majd kiugrott a sz�vem a hely�r�l, m�g a v�lasz�ra v�rtam. T�preng� arcot v�gott, v�gigm�rt t�bbsz�r is, �n meg �gy �lltam ott, mint valami tizen�ves k�ly�k… V�g�l elmosolyodott:

-         Tetszel nekem szellem! Nem vagy olyan, mint a t�bbi… Viszont, am�g nem �rulod el a neved, nem �llok veled sz�ba.

-         A nevem InuTaisho. – mondtam, majd l�gy cs�kot adtam ajkaira. Legnagyobb b�natomra kellemetlen t�rsas�got kaptunk pillanatokon bel�l.

-         Ez igen, ap�m! �ssze�llt�l egy ilyen semmirekell�vel azok ut�n, hogy any�mat meg�lted?

-         Jobb lett volna, ha � �l meg t�ged? Gondolkozz, fiam! K�l�nben meg vigy�zz a sz�dra, ha a jegyesemr�l besz�lsz!

-         T����nyleeeeg? – k�rdezte undorodva. – Ink�bb t�pl�l�knak n�zem.

-         Sesshoumaru, fejezd be!

-         K�l�nben mi lesz? Meg fogsz �lni, mint any�mat? – a cinizmust tiszt�n lehetett hallani a hangj�ban. Nem akartam kegyetlen�l lem�sz�rolni, pedig a viselked�se miatt meg�rdemelte volna. Kital�ltam neki valami jobbat… 

-         Nem, nem foglak b�ntani. M�s m�don is meg tudlak leck�ztetni.

-         Ahelyett, hogy egy haland�val enyelegsz, ink�bb megadhatn�d a jogos tulajdonomat, a Tetsusaig�t! De ha az neked jobban kell, akkor add ide a puszt�t� kardot, a Shoun’gat!

-         Elhiheted fiacsk�m, hogy egyiket sem fogod megkapni! A Tensuseig�t sz�ntam neked. A v�rm�rs�kleted miatt meg kell tanulnod tisztelni az �letet. Sokat tanulhatn�l az emberekt�l, ahelyett, hogy irtod �ket.

-         Mit tanulhatn�k t�l�k? Te is gyilkolod �ket, ha �hes vagy, arr�l nem mes�lt�l a haland� bar�tn�dnek?

-         Csak nem mindegy, hogy kiket… Legt�bbsz�r a halottakb�l t�pl�lkoztam!

-         Ugyan m�r ap�m, mire k�pesek az emberek? Tudnak szeretni? �s mire k�pes a szeretet? Abb�l nem lesz hatalom, �s dics�s�g! Nekem csak arra kell majd asszony, hogy ut�dom legyen! M�g hogy szerelem…

-         Majd r�j�ssz, hogy mire is k�pes! A szavaidat pedig ne feledd el sohasem, mert egyszer m�g sz�mon k�rem rajtad, fiam. Most pedig t�nj innen!!!

�gy is t�rt�nt. Sesshoumaru s�rt�d�tten elvonult, mi pedig v�gre kettesben maradtunk. Izayoit nem zavarta a m�ltam, sem a csal�dom. Csod�s �jszak�t t�lt�tt�nk el egy�tt, �s p�r h�nappal k�s�bb fiunk sz�letett. InuYash�nak nevezt�k el. Er�s fi�cska volt f�lszellem mivolta ellen�re is. A falu sz�l�n �ll� h�z b�ven el�g volt h�rmunknak, boldogan �lt�nk. N�ha elt�ntem p�r napra, amikor a birodalom �gyeit kellett int�zni, Izayoi nem is sz�lt semmit. M�g szerencse, hogy a legjobb bar�tom, Karomaru sokat seg�tett nek�nk. Izayoit �s a kicsit nem akartam m�g a palot�mba vinni, nehogy gy�l�lk�d�sek keresztt�z�be ker�ljenek. El�bb ki akartam der�teni, hogy az alattval�im k�z�l sokan gy�l�lik e az embereket…. Karomaru napi rendszeress�ggel j�tt hozz�nk. J�tszott a kis InuYash�val, �s n�ha m�g a h�z k�r�li munk�kba is beseg�tett. Kicsit furcs�lltam… Egy id� ut�n v�rszemet kapott. Meg akarta kaparintani a feles�gemet. Amikor visszat�rtem Nyugatr�l, este Izayoi panaszkodott, hogy Karomaru mindig k�r�l�tte legyeskedik, teszi neki a sz�pet, pr�b�lja elcs�b�tani. Amikor mindezt megtudtam, m�snap hatalmas vita kerekedett k�ztem �s a k�z�tt a szem�t k�z�tt.

-         Beleszerettem a feles�gedbe. �s akkor mi van? �gy is csak egy ember! Add ide nekem is egy kicsit, hadd �lvezzem a t�rsas�g�t!

-         Nem! Ezt nem engedem! Szeretem ezt a n�t, �s soha sem lesz a ti�d!

-         Azt majd megl�tjuk. Harcoljunk �rte!

Kiment�nk az erd�be. Hozz� kell tennem a t�rt�nethez, hogy Karomaru ereje vetekedett az eny�mmel. Aznap d�lel�tt m�g optimist�n �lltam a dolgokhoz, �gy gondoltam legy�zhetem. Nagyon nagyot t�vedtem! A harc elkezd�d�tt. Az energiaostorok nem b�rtak egym�ssal, csak �gy sik�tott a sz�l, mik�zben futottunk egym�s fel�. El�kaptam a Tetsusaig�t, �s az ellenhull�mmal gyorsan visszavertem Karomaru energiag�mbj�t. �ppen, hogy siker�lt. Nagyon megijedtem. Mikor lett ez a szellem ilyen er�s? Hiszen amikor gyakoroltunk egy�tt, mindig � maradt alul… �gy vettem �szre, annyira kell neki Izayoi, hogy b�rmire k�pes �rte.

-         Most figyelj InuTaisho! Elpusztulsz, ha a term�szet er�it is seg�ts�g�l h�vom! – r�h�g�tt, mint egy eszel�s. �n csak azon agyaltam, hogy milyen t�mad�st ind�that majd ellenem. – Tudod, honnan tettem szert erre az �j er�re? Elloptam az egyik �si med�lt a kast�lyb�l! – na itt elszakadt a c�rn�m.

Nem el�g, hogy akit a legjobb bar�tomnak hittem, k�pes lenne egy ilyen apr�s�g miatt meg�lni, m�g meg is lopott!

Azt vettem �szre, hogy a f�k, a f� �s a vir�gok, kezdenek elsz�radni k�r�l�tt�nk, a napf�ny egyre halv�nyabb lett, a f�ld is kirepedezett, a patakban beszennyez�d�tt a v�z. V�gre meg�rtettem mit �rt a term�szet er�i alatt… El tudja sz�vni az energi�t az �l�kb�l �s ez�ltal tett szert ekkora hatalomra. A f�ldre ker�ltem. �reztem a sz�mban a por undor�t� �z�t, azt�n hallottam, hogy s�t�ni kacaj s�v�t fel m�g�ttem.

-         Itt fogsz megrohadni InuTaisho! – �v�lt�tte a cell�m el�tt. – Izayoi az eny�m lesz, �s te �leted v�g�ig b�nh�dni fogsz, ami�rt nem engedted �t nekem sz�p sz�val! Ha ellenkezik a dr�ga, akkor meghal a f�lv�r k�ly�kkel egy�tt!

-         Nee! Engedj el, nem hallod? – ord�tottam �n is de nem �rdekelte. Ez a rohad�k meg fogja �lni a csal�domat. Tudom, hogy a kedvesem nem fog k�t�lnek �llni.

Elment. Otthagyott egyed�l a sz�k cell�ban, ami var�zslatokkal volt lez�rva. Tehetetlen voltam. Sok�ig kiab�ltam kil�t�stalan helyzetem miatt, v�g�l elaludtam. A s�lyos sebek is k�zrej�tszhattak ebben amiket a harc sor�n szerezetem… Fogalmam sincs, meddig tart�zkodtam az �lmok vil�g�ban, de egyszer csak arra �bredtem, hogy valaki kegyetlen er�vel oldalba r�g. Rettenetesen f�jt, f�k�nt, hogy pont azt az oldalamat t�pte meg a m�rgez� karmaival Karomaru.

-         Szenvedj te kutya! – rivallt r�m a fogva tart�m. – Mondok neked jobbat is InuTaisho! Meg�ltem azt a haland� szuk�t, a v�re itt sz�radt a kezemen! Na ez hogy tetszik?

-         Te szem�t! Ezt m�g megkeser�l�d!

-         Azt hiszed? Hogyan �llhatn�l bossz�t, amikor �leted v�g�ig bez�rva foglak tartani?

-         InuYasha. – lihegtem az �jabb �t�sek ut�n. – Mi lett InuYash�val?

-         A kis korcs? Sajnos elfutott. Egy szerencs�je van, hogy m�r nem csecsem�. De ne agg�dj, megtal�lom, �s sz�tt�pem, mint az anyj�t.

-         Mi az, hogy m�r nem csecsem�?

-         Kedves bar�tom – mondta a lehet� legt�bb g�nnyal a hangj�ban- szerinted mennyi ideig tartott, m�g azokat a s�r�l�seket begy�gy�tottad? Cafatokban l�gott rajtad a h�s…

-         Te j� �g! Eltelt t�z �v… - suttogtam magam el�. – Izayoi meddig b�rta melletted te f�reg?

-         H�rom napig.

-         Mivel kellett megfenyegetned?

-         Mivel �gy tudta, hogy te meghalt�l, maradt a gyerek. Miut�n a kis korcs elfutott, m�r nem sz�m�tott neki semmi.

�gy t�rt�nt h�t, hogy be lettem z�rva, �s az�ta is mardos a b�ntudat, hogy nem tudtam megv�deni �ket. Lehet, hogy m�r InuYasha is meghalt az �ta. Ki tudja? Itt �lek ebben a koszos cell�ban �s azt sem tudom m�r, hogy mennyi ideje. Azt sem tudom, mi�ta nem hagyta el hang az ajkam… Igaz�b�l m�r nem is a cella a b�rt�n�m, hanem a saj�t elm�m. Minden nap eszembe jut, hogy mi van, ha Karomaru hazudott? Mi van, ha csak megunta Izayoi ellenkez�s�t �s csak �gy otthagyta? Tudom, hogy sajnos nem �gy t�rt�nt, de m�gis…   A rem�ny hal meg utolj�ra.