A szülés megpróbáltatásai és a végső csata

A fiatal fiú miután végzett a szélboszorkánnyal visszaindult nevelőszülei házához, de egész úton azon gondolkodott amit Kagura mondott neki. Amint hazaért elment lefürödni, majd úgy döntött hogy másnap végére jár a nő szavainak. Eközben "kis" csapatunknál javában zajlottak az események igaz a fiúk számára nem sok érdekesség történt. A miko testébe zárt szellem szörnyen érezte magát, mióta megkezdődtek a fájások egy perc nyugta nem volt. Az elejét könnyen átvészelte, hisz a fájások először 20-25 percenként jelentkeztek, de ahogy egyre előrébb haladt az éjszaka a fájások egyre sűrűsödtek. Már kezdett fáradni, de érezte hogy messze még a vége. A szellem testébe zárt miko fel-alá mászkált tehetetlenségében, s közben magát szidta a helyzet miatt. Lassan hajnalodni kezdett, de a baba még mindig nem akart megszületni. A fájások 4-5 percesek voltak, s csak lassan akartak sűrűsödni. Sango minden második órában megvizsgálta Kagomét, de még nem volt rendesen kitágulva. Eközben a fiúk pihentek 1-2 órát, s utána újult erővel figyeltek az ikrekre. A hajnal lassan reggelbe fordult, s Kagome még mindig vajúdott de lassan megkezdődtek a toló fájások. Mire a nap elérte delelő pontját hosszú vajúdás után világra jött egy ráncos kis csöppség, de legnagyobb döbbenetükre az első csöppséget 5 perc múlva még egy követte aki kiköpött mása volt testvérének. Amint a lepény is távozott Kagomét egy rózsa szín míg Sesshoumarut egy kék fény burkolta be, s miután találkoztak a két fél visszakapta a testét míg a többiek döbbenten bámultak rájuk, de hamar túltették magukat rajta. Sango odaadta a két kicsit Kagoménak.

-Gratulálok két gyönyörű lányod van.-mondta Sango

-Mi lesz a nevük?-kérdezték kíváncsian a többiek

-Mejime és Lemien.-mondta mosolyogva

-Szép nevek, de most pihenj addig mi Larával rendbe tesszük a kicsiket.-mondta Sango

Kagome mosolyogva bólintott, majd kényelmesen elhelyezkedett és lehunyta a szemét. Sesshoumaru úgy érezte magát mint aki ezer éve nem aludt, ezért a miko mellé telepedett és ő is álomba merült. Sango és Lara úgy 1 óra múlva visszaértek a két kis lánnyal, majd a csapat fiú tagjai Sesshoumaru kivételével köréjük gyülekezett. A legbüszkébb talán Inu no Taishou és Inuyasha volt a két kis jövevényre, de Inuyasha ugyan olyan büszke volt Hidemire és Masaora is mint a két kislányra. Náluk már csak Sesshoumaru volt büszkébb Mejimére és Lemienre. Eközben a fiatal fiú-aki végzett Kagurával-már készülődött az indulásra, de nevelő anyja megállította.

-Hová mész Hiro?-kérdezte kicsit szigorúan

-Van egy kis elintézni valóm.-mondta hidegen, majd fénygömbé alakult és eltűnt az asszony szeme elől

Már egy ideje haladt célja felé, s közben maga elé révedt. Hamarosan megérezte a bátyja szagát és nem messze a csapat táborától felvette emberi alakját, majd nyugodtan besétál hozzájuk. Inuyasha és Hiku vették legelőször észre az idegent, de a csapat többi tagja is hamarosan csatlakozott hozzájuk. Mindenki védekezően állt meg Kagome és az ikrek előtt, de az idegen nem őket akarta. Hiku előrébb lépett és az idegen fiú előtt megállt, miközben kezét katanáira helyezte.

-Mit akarsz itt kölyök?-kérdezte fenyegetően

-Ni csak milyen nagy a szád bátyám.-válaszolta gúnyosan

-Nekem nincs öcsém.-morogta fenyegetően

-Szánalmas vagy bátyám. Egy félvért tartasz apádnak ez kiábrándító.-mondta jéghidegen

Hiku egyre jobban morgott és megindult Hiro felé, aki felkészült a harcra és ő is elindult bátyja felé. A testvérek teljes erejükből egymásra támadtak, s mindketten kitűnően bántak fegyverükkel. Hiro támadt először, amit Hiku könnyedén hárított kardjaival majd visszatámadt. A harc egyre komolyabbá vált köztük, s hamarosan Hiro a földön kötött ki egy karddal a torkánál. Ekkor előre lépett Inu no Taishou és még mielőtt Hiku végezhetett volna az öccsével közbe lépett és leállította őket.

-Elég legyen!-hallatszott a dai-youkai dühös hangja

Hiku hátrébb lépett hogy Hiro felállhasson, de fegyvereit még mindig maga előtt tartotta a biztonság kedvéért. Hiro feltápászkodott és Hikura morgott, miközben magához vette fegyverét. A testvérek újabb összecsapásának egy nem várt személy vetett véget, akit Sesshoumaru és Inuyasha morogva üdvözölt.

-Lám, lám. Csak nem családi összejövetelbe csöppentem?-kérdezte gúnyosan

-Naraku! Mit akarsz itt?-kérdezte morogva Inuyasha

-Inuyasha, rég találkoztunk. Az ékkő szilánkokat akarom, de nem mutatsz be a barátaidnak?-kérdezte gúnyosan

-Rég láttalak, "apám"!-morogta Hiku és az utolsó szót szinte köpte

-Nahát, te is itt vagy "fiam"?-kérdezte gúnyosan

-Nem vagyok a fiad.-morogta Hiku és megindult nevelő apja felé

Naraku nevetve nézett nevelt fiára, s még mielőtt támadhatott volna felhúzta jellegzetes védő pajzsát. Hiro is kezdte elveszíteni türelmét, s bátyját félre lökve ő is Narakura támadt. Lassan megjelentek Naraku szellemei, de még épp időben menekítette ki a tisztásról Sesshoumaru és Lara Kagomét és Sangot a gyerekekkel együtt. Eközben a tisztáson már javában dúlt a harc, s Hiku és Hiro kivételével mindenki a szellemeket ritkította. Naraku figyelmesen végignézett a csapaton és feltűnt neki hogy nincs ott Kagome, Sango és Sesshoumaru, ezért utánuk küldte Kannát és Hakudoshit néhány szellem kíséretében, míg ő a csapat többi tagjával foglalkozott. Inuyasha és társai már majdnem minden szellemmel végeztek, s most már figyelmüket Naraku felé fordíthatták aki még mindig Hiro és Hiku támadásait hárította. Hamarosan Inuyasha is csatlakozott a két testvérhez, de ők még mindig egymást félre lökve támadtak Narakura. Miután Inuyasha megunta a két testvér rivalizálását kezébe vette a dolgokat, s elindította legerősebb csapását Naraku felé, de csak reménykedhetett hogy ismét hatásosak lesznek a gyémánt lándzsák. Mire a csapás telibe találta Narakut, addigra már a többiek is végeztek az utolsó szellemekkel és minden maradék energiájukat Narakura összpontosították. Mint az előző pár alkalommal-mikor Inu bevetette a gyémánt lándzsa csapást-az most is áthaladt Naraku pajzsán és telibe találta a gonosz félszellemet, de még korántsem volt vége az összecsapásnak. Eközben messzebb kis csapatunktól Sesshoumaru és Lara épp biztonságba helyezné Kagoméékat, de ekkor megjelenik néhány szellem egy kis lány kiséretében, aki egy tükröt tartott a kezében. Kagome és Sango rémülten néztek egymásra, s a miko bár még gyenge volt, de már magához vette az ijját és nyilait, majd a kislány tükrére célozva kilőtte azt. Kanna hitetlenkedve nézett a felé száguldó nyílra, s még mielőtt kitérhetett volna előle az eltalálta a tükrét ami darabokra tört. Kanna a tükör széttörése után pár percel holtan esett össze, s a vele lévő szellemek a csapatra támadtak Hakudoshival az élen. Seshoumaru és Lara támadásba lendültek, s még Sango és Kagome is besegítettek nekik, míg Kirara vigyázott a négy kicsire. A kis társaság gyorsan végzett a szellemekkel és már csak Hakudoshi volt hátra aki Sesshoumaruval kezdett el párharcot vívni, de nem volt sok esélye a szellem ellen, hisz ő tapasztaltabb volt Naraku inkarnációjánál, s csatájába még a lányok is be-be segítettek. Hakudoshi is hamarosan életét vesztette, s Sesshoumaru visszaindult a volt táboruk felé ahol a csapat többi tagja még mindig Naraku ellen küzdött. Amint Inuyasha meglátta bátyját elmosolyodott és újból Narakura támadt, s nem sokkal később Sesshoumaru is csatlakozott hozzá, de előtte félre állították Hikut és Hirot. Miután a két testvért félre állították elkezdték ismét támadni Narakut, de csapásaikat megpróbálták összehangolni, ami néhány sikertelen kísérlet után sikerült is. Az Inuyasháék által Narakura küldött csapás telibe találta Narakut és porrá változtatta, miközben még utoljára a testvéreket átkozta. Miután Naraku végleg elltünk és a helyén csak az ékkő maradt Sesshoumaru elindult a lányokhoz hogy vissza hozza őket és a kicsiket. Hamarosan mindannyian ismét együtt voltak és beszélgettek egészen addig, amíg Hiro meg nem jegyzett valamit, ami Hikunak nem tetszett.

-Most veszem csak észre milyen csinoska ez a Lara. Remélem csakis az én asszonyom lesz – elindult feléje, de Hiku megállította-, Mi van tesó?

-MIT MONDTÁL? – vörösödött a feje a dühtől.

-Hogy remélem az enyém lesz, miért csak nem féltékeny valaki?

-Ha tudni akarod… Igen féltékeny vagyok!

Lara csak nézte a két fiú közt lejátszódó jelentet, és amikor Hiku mondta, hogy féltékeny akkor teljesen elámult. Hiku lassan közeledett Lara felé, majd a szemébe nézett.

-Lara őszinte leszek! Én… én szer… szere… szeretlek.-nyögte nagy nehezen

Lara még mindig nem tudott szóhoz jutni, s amit Hiku az imént mondott neki még jobban elnémította a szellemlányt. A társaság többi tagja árgus szemekkel figyelte Lara válaszát, de eddig még nem történt semmi, ugyanis a lány teljesen megnémult. Miután megunták, hogy Lara nem mond semmit mindenki arrébb vonult, s így néhány kisebb csoportot alkottak. Inuyasha és Sirena Masao és Hidemi mellé mentek és örömmel foglalkoztak a két kicsivel, s remekül elbeszélgettek a szellem irtóval és a szerzetessel is. A két kis örökmozgó hamarosan ásítozni kezdett, s Hidemi Sango míg Masao Inuyasha ölébe telepedett és ott kényelmesen elhelyezkedtek, majd lassan elaludtak. Sirena mosolyogva nézett kedvesére, aki fia fejét simogatta és közben közelebb vonta magához a tigris szellemet. Eközben Sesshoumaru és Kagome is félrevonultak megbeszélni a dolgaikat, de közben remekül szórakoztak Shippou és Rin kísérletein akik Jakent akarták "feldíszíteni". A kis gnóm rémülten szaladt a két gyerek elől körbe-körbe gazdája és a miko körül. Hiro kissé morcosan vonult félre és irígykedő pillantásokat küldött bátyja felé, aki még mindig Larát figyelte. Miután mindenki elfordult Lara elrohant, s egy tóparton állt meg és elgondolkodott az előbb megtudott dolgokon. Annyira elmerült a gondolataiban hogy észre se vette Hiku jelenlétét, aki óvatosan Lara mögé lopakodott, majd megcsókolta a meglepett lányt. A lány először meglepődött, de viszonozta a csókot. Már egy jó ideje csókolóztak mikor odaértek a többiek. Mindenki csodálkozott a látottakon, de senki se lepődött meg. A pár még mindig élvezte a csókot, amikor Hiro köhintett egyet és végre észre vették a köréjük gyülemlett kis csapatot.

-Öööö… Micsak…-kezdte a magyarázkodást Hiku.

-Ugyan bátyó, itt nincs mit megmagyarázni. Szereted és kész.

Lara aki teljesen belepirult a dolgokba jobban látta ha nem magyarázkodik, mivel sose lesz jó vége ha letagadják az igazságot. Végül ők is összejöttek és nagyon boldogok voltak. Ami Hirot illeti ő is megtalálta élete szerelmét egy tigrisdémon társaságába.