-                Egy szamur�j h�z�ba l�pett be uram, �gy a tisztess�g megk�veteli, hogy szamur�j m�dj�ra fogadhassa �nt a hercegn�! – Kiri-san fejet hajtva v�laszolt, majd elt�nt imm�ron v�gleg a h�zban.

-                K�s� van m�r a l�togat�shoz! – Seya szemei v�szesen �sszesz�k�ltek, mik�zben balk�zbe vette a h�velybe z�rt peng�t – Tal�n bocs�natot k�rni j�tt�l?

-                Kedvesem, a mag�n�gyeinket majd n�gyszemk�zt megbesz�lj�k a palot�ban… Most nem hozz�d j�ttem!

Fesz�lt csend lett, mit csak halk fegyvercs�rg�s t�rt meg. Sesshoumaru lel�pett a gangr�l, majd a l�ny el�tt meg�llt. Zadei form�lisan biccentett, mire ugyanezt megtette a kutyad�mon is.

-                Nem akarok v�ront�st Sesshoumaru-san. Az�rt j�ttem, hogy megk�rjelek, ne maradj itt �jszak�ra. Ny�lv�n meg�rted hogyan �rzek, hiszen jegyesem h�z�ban t�lten�d �gy az �jjelt, egyed�li f�rfik�nt.

-                A hercegn��rt nem kell agg�dnod. T�k�letes biztons�gban lesz, hiszen egyed�li f�rfik�nt is k�pes vagyok megv�deni… - az inuyoukai ugyanolyan �lkedves, form�lis hangon v�laszolt.

-                F�lre�rtesz Sesshoumaru-san – mindenkinek felt�nt hogy Zadei nem a nagy�r megsz�l�t�st haszn�lja, csup�n a k�telez� tisztelet jel�t ragasztja a kutyaszellem neve m�g� - �n csup�n azt nem szeretn�m, hogy jegyesemnek becs�let�n csorba essen…

-                Tal�n akkor meg tanulhatn�d t�rt�ztetni magad Zadei-san!

Az eddig szinte bar�ts�gosnak t�n� besz�lget�s azonnal vadabb� v�ltott.

-                Semmi k�z�d hozz� Sesshoumaru, a saj�t asszonyoddal k�ne foglalkoznod! Most pedig hagyd el Seya Hime h�z�t!

-                Felejtsd el! A hercegn� h�vott meg, nem b�nthatom meg azzal hogy elutas�tom! – a d�mon akaratlanul megengedett mag�nak egy vigyort – Sajn�lom, hogy hi�ba f�radt�l…

Zadei el�re lend�lt, minek k�vetkezt�ben minden t�vols�g megsz�nt a k�t f�rfi k�z�tt. A kvant�i a t�le telhet� leghalkabban sziszegte vet�lyt�rsa arc�ba.

-                Tudom, mit akarsz, de nem engedem, hogy egy ujjal is a hercegn�mh�z �rj!

-                Majd pont egy magadfajta mondja meg mit csin�ljak! – az arany szemp�r fenyeget�en �sszesz�k�lt, mire Zadei h�tr�bb l�pett kett�t.

-                Lehet, hogy Suwatari k�pes szemet hunyni ez felett… Tal�n t�l gy�va �s ez�rt. De �n nem f�lek t�led, �s hidegv�rrel meg�llek ha m�g egyszer a menyasszonyom k�zel�ben l�tlak! – h�rtelen rep�ltek el� h�vely�kb�l a szabj�k.

-                Ak�r most r�gt�n elkezdheted! – Sesshoumaru v�laszul a Toukijint vonta el�.

-                El�g! –Seya akkor�t ord�tott amekkora a tork�n kif�rt majd a k�t f�rfi k�z� l�pett – Ha olyan ostob�k vagytok, hogy minden�ron �sszeakarj�tok verni egym�st h�t tegy�tek. De nem az �n h�zamban, nem az �n udvarom, nem az �n telkemen! – csak egy villan�s volt a k�t szabja z�r�gve hullott f�ldre odakint az utc�n, a Toukijin pedig egy k�nnyed mozdulattal elt�nt a h�zban.

Ez kev�snek bizonyult, a k�t d�mon m�g mindig morogva egym�st figyelte, szinte �gyet sem vetve a l�nyra vagy fegyvereik elt�n�s�re.

-                Nem hagylak Seya Hime k�zel�be, hogy bemocskold �t!

-                A magad nev�ben besz�lj, �n soha nem tenn�k vele olyant amit nem akar… Veled ellent�tben!

-                � is akarta volna… De ez m�r t�bb a sokn�l, most v�ged!

-                Csak a sz�d j�r baka, puszta k�zzel sosem mern�l nekem t�madni. �gyhogy itt az ideje, hogy visszamenj a palot�ba. Nem hagyom, hogy elrontsd Seya utols� est�j�t… hiszen az elk�vetkez�ket �gy is elfogod…

Egy pillanatra csend lett. A k�t d�mon kitart�an egym�st n�zte, Aiko �s Kiri az egyik ajt� m�g�l k�mlelt ki, Seya csup�n d�h�sen v�rta a k�vetkez� l�p�st.

-                Gy�ny�r� n� igaz? – Zadei k�rd�se egy m�sodpercre elt�ntette a magabiztoss�got az inuyoukai arc�r�l – Gy�ny�r� n� ugye? Szebb, mint a fajt�nkb�l b�rmelyik asszony. Legal�bb is mi �gy l�tjuk… Te is magadnak akarod, �s �n is… De a sors nekem rendelte. Fogadd el Sesshoumaru te sosem ker�lhetsz a k�zel�be! – a d�mon kiegyenesedett, majd a hat�s kedv��rt m�g a tekintet�t is elford�totta.

Erre a kutyaszellem is kiegyenesedett, maga el�tt �sszefonta karjait, majd figyelte mikor n�z �jra r� a m�sik. Zadei a nagy cs�ndre v�g�l visszafordult, mire egy el�gedett mosollyal tal�lta szembe mag�t.

-                Hidd el, m�r k�zelebb ker�ltem hozz�, mint amennyire te valaha is szeretn�l…

A leveg� �jra szikr�zni kezdett, de m�g mindig nem ugrottak egym�snak. Seya kez�b�l m�g a kard is kid�lt, ezzel egy�tt hihetetlen�l szellemes arckifejez�s �lt ki arc�ra. „�gy veszekednek, mint k�t kisgyerek! �pp hogy csak a nyelv�ket nem �lt�getik egym�sra!” – �m mire �sszeszedve mag�t feln�zett, a csata v�ratlanul elkezd�d�tt. 

V�rpiros karomt�mad�s szelte a leveg�t, de m�g pislognia sem maradt ideje azonnal j�tt a v�lasz.

-                Dokkasou!

-                Iie!!! – Seya �ppen az utols� pillanatban l�pett k�zbe.

F�l�ton h�rtelen k�k f�nyfal jelent meg a csat�z�k k�z�tt, ami gond n�lk�l elnyelte mint a k�t t�mad�st. Sesshoumaru m�rgesen pillantott a l�nyra, �m d�he azonnal saj�t mag�ra ir�nyult. „Nem lehet! Megint az erej�t haszn�lja! Baka… baka! H�t nem ez ellen k�ne tennem ink�bb valamit?”– szisszenve fordult el, ahogy a n� test�t k�r�lvev� k�k aura egyre er�sebb� �s vak�t�bb� v�lt. Seya nyak�n teljes ragyog�s�val �gett a jegy: Istenn�.

-                Mondtam, ma itt nem fogtok harcolni! Nyugalomban akarom elt�lteni ezt az �jszak�t!

A k�t f�rfi csup�n annyit �rzett, sz�mukra lek�zdhetetlen er� ragadja meg test�ket, mik�zben az er�s f�nyt�l elvakulnak. Mire ism�t �tvette a hely�t az �jszakai s�t�ts�g m�r senki nem volt az udvaron.

-                Mit csin�lt�l? – k�rdezte Sesshoumaru, mikor visszanyerve l�t�s�t a szob�ban megtal�lta Seya alakj�t.

-                Mit csin�ltam volna? Visszak�ldtem a palot�ba. – a n� neki h�ttal �llt – Ez lesz a szob�d. Most pedig menj f�r�dni…

A hercegn� kil�pett a nyitott shoujin �m a d�mon ut�na iramodott �s visszah�zta. Ahogy egyik kez�vel a csukl�j�t m�sikkal a l�ny derek�t elkapta m�r �rezte milyen gyenge is val�j�ban.

- Engedj el! – a l�ny f�radt hangon tiltakozott, �m h�tra t�ntorodott.

Szerencs�j�re egy val�di falnak �gy az megtartotta s�ly�t.

-                Ne haszn�ld t�bbet az er�d! L�tod mit tesz a testeddel! – Sesshoumaru m�r a l�ny mindk�t csukl�j�t fogta. Mintha csak szavait igazolni akarn� Seya h�rtelen k�h�gni kezdett, amit alig tudott elnyomni.

-                Ugyan… nem te fogod megmondani, mit csin�ljak! Csak legyeng�lt az �leter�m ennyi az eg�sz. Hagyjuk ezt.

-                �gy besz�lsz, mintha ez semmis�g lenne!

Seya �jra k�h�g� rohamot kapott, de hamar �rr� lett rajta.

-                Mert az. Nagyj�b�l �rtem m�r a k�pess�geim, ugyanis az �jjeli harc el�tt a Goshinbokun�l medit�ltam. Tudom, hogy f�lig isten vagyok �s azt is tudom mivel j�r ez! Vigy�znom kell az �leter� szintemre k�l�nben…

-                Olyan ostoba vagy! – a youkai mag�hoz akarta �lelni a l�nyt, �m � nem engedte.

-                Most eressz el. Elegem van bel�led is…

-                De…

-                Elegem van abb�l, hogy te �s Zadei �gy veszekedtek rajtam, mintha csak egy darabka t�rgy lenn�k. �s igaza van, nem k�ne itt lenned! �s f�leg nem k�ne minden ostobas�got besz�lned!

-                Seya?

-                Nem vagyok a te tulajdonod sem, �s semmivel sincs t�bb k�z�d hozz�m, mint neki! – a l�ny k�s�rletet tett arra, hogy ism�t elhagyja a szob�t.

-                Ez nem �gy van! – a n� h�ta kem�nyen koppant a falon – Nem �rdekel, ha r�j�tt�l, hogy nem ezt akarod, de akkor mond azt! De te is tudod, hogy ez nem �gy van! Az eny�m vagy az�ta a nap �ta, hogy odaadtad magad nekem 15 �ve!

A d�mon felemelte a hangj�t mikor besz�lt, �gy a be�ll� csend m�g er�sebb lett. Az �ll�l�mpa f�ny�ben figyelt�k egym�s arc�t.

- T�vedsz! �n nem az a l�ny vagyok. �n nem vagyok a ti�d… - Seya lassan m�rgesedni kezdett, el akarta l�kni a d�mont, �m az el�bbi akci�z�sa �s k�t el� test p�rhuzamos mozgat�sa teljesen kif�rasztotta. Most valahogy m�g sem r�m�lt meg, ism�t k�s�rletet tett, arra hogy kicsusszan a fog�sb�l, de ism�t csak h�ta csap�dott neki nagy er�vel a falnak.

- Akkor lenn�l az eny�m, amikor csak akarom! �s te nem tiltakozn�l! – a szellem elsz�ntan n�zett a szikr�z� k�k szemekbe, majd v�laszul a l�ny �jabb szabadul�si k�s�rlet�re k�ny�rtelen�l sz�jon cs�kolta �t.

A hercegn� vadul pr�b�lt szabadulni, de a f�rfi sokkal er�sebb volt n�la. Csukl�it a feje mellett a falhoz nyomta, mik�zben test�vel is el�llta az �tj�t. A cs�k, amit kapott k�vetel�z� �s f�ktelen volt, k�zd�tt ellene de legsz�rny�bb r�m�let�re teste egyre ink�bb feladta a harcot. Lassan �lvezni kezdet az eg�szet. Ak�rmennyire is k�zd�tt lassan viszonozni kezdte, de ahogy erre r�j�tt ism�t szabadulni kezdett. Egy pillanatra �gy t�nt a f�rfi elengedi, �m a k�vetkez� pillanatban m�g akaratosabban k�vetelte mag�nak, s egyik karj�t elengedve keze lassan becs�szott a selyem yukata al�.

- Seya-san a f�rd�… - Aiko k�v� dermedten �llt meg a f�lig nyitott ajt�ban.

Kellett egy pillanat mire felfogt�k a l�ny jelenl�t�t, s a d�mon csak akkor v�lt el a hercegn� ajkait�l kiss� lehajtott fejjel. Egy gyors mozdulattal visszah�zta a n� v�ll�ra az addigra leh�zott ruh�t, de m�st nem mozdult. Hossz� ez�st haja eltakarta elford�tott arc�t �gy nem lehetett tudni � mit gondol. K�nos hossz� csend lett. A l�ny csak b�multa �ket. B�multa szeretett Sey�j�t, ahogy a zih�lva, elgyeng�lten a falnak t�maszkodva, zavart tekintettel esdekl�en r�pillant. A k�p mag��rt besz�lt. Aiko rettent�en megr�m�lt, nem igaz�n �rtette, hogy mi t�rt�nt.

Sesshoumaru lassan elengedte a l�ny kez�t, majd ell�pett t�le. A hercegn� �sszeszedte von�sait, majd er�tlen�l a l�nyra mosolygott.

-                Aiko k�rlek… Sesshoumaru mindj�rt megy f�rdeni!

Aiko m�g mindig r�m�lettel szemeiben b�lintott, majd kirohant az ajt�n.

Vad csattan�s visszhangzott a szoba csendj�ben, �m a d�mon nem mozdult. �rezte, hogy ezt a pofont meg�rdemelte. Szemeit lehunyta, nem n�zett a l�nyra, kinek jobbja m�g mindig az arc�n pihent. V�rta a szidalmakat, melyeket Seya jogosan a nyak�ba fog z�d�tani. De ez nem k�vetkezett be, a jelent�ktelen kis f�jdalom cs�p� �rz�s�t, hamarosan �des bizserg�s v�ltotta fel, ahogy a l�ny lassan v�gigsim�totta a szellem arc�t. Erre m�r � is feln�zett.

-                Olyan bolond vagy… Tudom m�rt akartad… de ne agg�dj �rtem, magamt�l is rendbe j�v�k… - a l�ny megfordult �s kil�pett a helys�gb�l.