20.fejezet
2008.02.09. 16:34
- Csak fél percet várjatok, jó? Megkérdezem az apámat, hogy
- Tudom, tudom, hogy milyen hangulata van Satsunak. Csak menj!- mosolygott rá biztatóan Kagome.
Souta csillogó szemekkel nézett körbe a hatalmas palota napfényben úszó udvarán, Kagome édesanyja szelíden követte tekintetével az egyre messzebb sétáló démont, a nagypapa viszont gyanakvóan nézett körbe.
Sesshomaru beleszagolt a levegőbe, de nem nyugtatta meg, amit érzett. Inu no Taisshut hamar megtalálta, azonnal érezte, merre keresse, de apja megnyugtató szaga mellett mást is érett ami nagyon elbizonytalanította. Vért.
- Sesshomaru!- kiáltott fel a démon, amikor a fia belépett a szobába. Az ágyon feküdt, félig eszméletlenül, és dühösen villogtatta fogait a belépőre- Ugye azt látod, hogy most nem csak a büszkeségem sérült meg!
- Ezt Satsu csinálta?- kérdezte Sesshomaru nem kis megrökönyödéssel.
- Nem, az anyád! Persze, hogy ő volt! És ha nem hagyom ott, akkor még jobban szétszed. Egy egy a menyasszonyod úgy legyőzött, mint - dühösen ült fel az ágyban, de vissza is esett a párnára.
- De
- Egy szót se szólj, Sesshomaru! Azt sem mondtad, hogy ennyit fejlődött mostanában!
- Mert nem tudtam róla, szerintem csak nagyon dühös volt
- Miért nem tudtál jobban igyekezni! Amíg te a jövőben lófráltál, addig
Sesshomaru könyörgő szemekkel nézett az apjára.
- Mit csináljak?- kérdezte csendesen- Nem akartam, hogy ez legyen szerinted
- Szétszed. Apró darabokra ha védekezel, akkor még kisebbekre
- És ha
- És ha nem, akkor gyávának titulál. Tudod mit mondott nekem? Hogy nem merem megütni pedig pedig hidd el, igyekeztem!
Sesshomaru idegesen dörzsölte meg a homlokát.
- De nyugi- folytatta az apja- Ezt még egy párszor el akarja majd játszani veled, ezért nem fog teljesen megölni ha mégis megteszi, ott a Tensaiga, vissza tudlak
- APA!- kiáltott fel Sesshomaru rémülten- Ugye ezt most nem mondtad komolyan?
- Hogy nagy valószínűséggel megöl? De hisz tudtad, nem?
Sesshomaru leroskadt az ágyra és megvonta a vállát:
- Mit kellett volna csinálnom? Meg se hallani, hogy cseresznyét akar?
- Hoztál? Mert akkor reménykedetsz, hogy
- Persze, hogy hoztam!
- Miért nem jöttél korábban? Nem hiszem, hogy ennyi ideig tartott
- Kagome randizott, és jaj, el ne felejtsem! Ugye Inuyasha még nincs a közelben?
- Nincs, de mit tervezel?
Sesshomaru vázlatosan összefoglalta a tervet. Apja- sértettségét félretéve, miszerint egy nő legyőzte- csillogó szemekkel figyelte.
- Zseni vagy- állapította meg.
- Tudom
- De
- Kagome, kérlek, öltözz át!- könyörgött Inu no Taisshu is.
- Minek?- kérdezte a lány a kiabálás szélén.
- Csak- morogta a két férfi.
Inu no Taisshut sebek borították, de amikor meghallotta, hogy Sesshomaru terve veszélyben van, felkelt és segített, amiben tudott.
Kagome dühösen sóhajtott, és amikor édesanyja, nagyapja és öccse is kérlelni kezdte, dühösen magára kapkodta, amiket Sesshomaru percek óta nem tudott ráerőltetni. A démon győztesen vigyorgott, még akkor is, amikor a lány nem engedte hozzá nyúlni a hajához.
- És most megkeresem Satsut azt hiszem - motyogta, de Kagome édesanyja megszólalt:
- Mehetünk mi is? Csak hogy találkozzunk vele és köszönjünk
Ssshomaru megkönnyebbülten sóhajtott. Pontosan ezt akarta kérni minden sokkal egyszerűbben ment eddig, mint gondolta. Gyorsan felkapta az asztalról a kis doboz cseresznyét és kiviharzott az ajtón.
Kagome édesanyja tanácstalanul nézett Inu no Taisshura.
- Mi is menjünk, vagy
A démon elmosolyodott, és bólintott. Miért emlékeztet rá? - remegett meg, de szótlenul követte az ajtón kilépőket.
Satsu, ahogy meglátta a felé közeledő Sesshomarut dühösen felpattant a kerti padról és egy ugrással előtte termett. A démon tett egy lépést hátra, de ennél messzebb nem mehetett, mert a lány egy gyors mozdulattal megszorította a torkát.
- HOL JÁRTÁL?!- üvöltötte, ujjai szilárdan fonódtak vőlegénye nyakára. Sesshomaru nyelt egyet, de nem válaszolt. Megkönnyebbült, amikor meglátta Kagome most érkező családját- Jó napot, sziasztok!- fordult feléjük a lány, Inu no Taisshuval váltott egy gyors, dühös pillantást, majd újra a démonhoz fordult. Kicsit jobban megszorította a torkát- VÁROM A MAGYARÁZATODAT! MOST!!!
Sesshomaru alig hallhatóan suttogta.
- Hoztam cseresznyét!- majd elvigyorodott, kiérdemelve ezzel a lány megvető pillantását. A démon finoman megfogta menyasszonya csuklóját, és mosolyogva simította végig a kezét.
- Nem is haragszol annyira, igaz?- de a lány még erősebben szorította a nyakát, már alig kapott levegőt.
- DE IGEN!
- Bocsáss meg- motyogta alig hallatóan.
- NEM!
- A picik
- NEM RÁD TARTOZIK!
Sesshomaru halkan felnevetett.
- Elengeded a nyakam?- kérdezte suttogva, mégis mindenki jól hallotta.
- NEM!- üvöltötte a lány, de szorításán mégis enyhített egy kicsit.
- Itt a cseresznye - emelte fel a férfi a dobozt, mire a lány szabad kezével elvette tőle, és a fejére borította.
Sesshomaru idegesen elmosolyodott, és halkan megkérdezte:
- Ugye ennyivel megúsztam
Satsu gondolkozni látszott, de utána felkiáltott:
- NEM!- majd hátralökte a vőlegényét, aki a földön ülve kötött ki, de még mindig mosolygott. A lány a vendégekhez fordult, akik kissé megrökönyödve nézték végig a jelenetet, majd csendesen megszólalt:
- Azt hiszem, hamarosan elkészül az ebéd egy kicsit megsürgetem őket, és kész, addig teázunk?
Sesshomaru felugrott a földről:
- Ó, nem kell őket sürgetni hidd el, olyan gyorsan kész lesznek
- Nem szedem le a fejüket, de ha még egyszer megszólalsz, előfordulhat, hogy a tiedet igen.
A közelből Rin és Shippou szaladt oda hozzájuk Inuyasha elől.
- Gyertek vissza, ti ti
Sesshomaru mosolyogva lépett a két kölyök elé, mikor azok mögötte kerestek menedéket, de már felesleges volt Inuyasha megdermedt, és tátott szájjal bámult Kagoméra, aki ettől füle tövéig elpirult.
- Szép vagy- suttogta, amikor közelebb ment.
Egy-null - állapította meg Sesshomaru elégedetten. Lám, az öcsém mégsem olyan idióta, mint amilyennek látszik
- K-köszönöm- suttogta a lány.
- Nem, te te tényleg gyönyörű vagy, Kagome - suttogta Inuyasha és csillogó szemekkel közelebb lépett hozzá.
Na, most állj le, öcsi, mert elszúrod - gondolta Sesshomaru és gyors pillantást váltott az apjával. A lány nem tudott megszólalni, ijedten kereste szemével az édesanyját, de az csak biztatóan mosolygott.
Inuyasha gyorsan körbenézett, és mindenkinek köszönt, próbált természetesen viselkedni, de folyamatosan Kagomét nézte.
- Bemegyünk?- kérdezte végül Satsu.
Mindenki egyetértett. A lány megállt az ajtóban, mindenkit betessékelt, egyeseket erővel (Inu no Taisshunak meggyőződése volt, hogy egy nő nem engedheti előre, de miután fejbe vágta, morogva belépett a terembe.), bevágta a vőlegénye orra előtt az ajtót.
Sesshomaru nyelt egyet és letörölte a hajáról a rajta maradt cseresznyét. Kinyitotta az ajtót, de a lány ismét bevágta nem próbálkozott többet. Felnézett az égre. Érezte, ahogy az első esőcsepp hűvösen az arcára hullik. Remek addig, amíg bőrig nem ázok, nem fog beengedni - gondolta és letelepedett az ajtó
mellett, elfeledkezve a palota többi ajtajáról.
|