Földre döntő meglepetések

Shun és Takeda gyorsan elindultak teljesíteni Kasuga kéréseit, míg Takumi és Inu no Taishou közelebb ment a két fiatalhoz. Kagome lassan ébredezni kezdett, s gondterhelten nézett maga elé. A youkai miko szemeit könnyek homályosították el bűntudatában, majd halk és szomorú hangon megszólalt.

-Sajnálom amit veled tettem Sesshoumaru.-suttogta elcsukló hangon a lány

-Nem a te hibád volt.-mondta csukott szemekkel a youkai

-Meg is ölhettelek volna benneteket.-felelte színtelen hangon Kagome

-De nem tetted.-mondta Sesshoumaru

-Ez az, de egyet meg kell hagyni élvezetes előadás volt.-tette hozzá Shun egy vigyor kíséretében, miközben átadta nagynénjének a kért vizet

Kasuga dühösen nézett unokaöccsére, aki megszeppenten viszonozta nagynénje tekintetét. Távolabb Takeda elvigyorodott, miközben a még mindig a dühöngő hanyout tartotta. A mellettük állók lemondóan megcsóválták a fejüket, majd egy mosoly kíséretében Kagoméhoz és Sesshoumaruhoz sétáltak. A youkai lány bűntudatosan nézett barátaira, s közben mindannyian hallgathatták Inuyasha szűnni nem akaró szitkozódását. Végül Kikyou könyörögve nézett az immár fehér és néhol fekete hajú és zöld szemű Kagoméra, aki megértette a néma kérést.

-Takeda, kérlek engedd el Inuyashát és állj hátrébb.-kérte a youkai lány, majd folytatta-Inuyasha fekszik!

A hanyou azonnal a földbe csapódott, ami általános derültséget és megkönnyebülést okozott. A halott miko megkönnyebbült, hogy kedvese legalább néhány percre nyugton marad, míg Kagome feszülten nézett maga elé.

-Minden rendben húgi?-kérdezte aggódva Takeda

-Azt hiszem igen. De nem szedné ki valaki a bennem lévő ékkő szilánkot?-kérdezte reménykedve Kagome

-Milyen szilánkot és hogy került beléd?-kérdezte értetlenül Inuyasha, miután feltápászkodott a földről

A lány lemondóan sóhajtott, majd mindent elmondott ami a társait érdekelte s beszámolóját még Takeda, Shun és Sesshoumaru is kiegészítette Kagurával és Saekoval együtt. Miután befejezték a történetett Kikyou Kasuga segítségével kiszedte a Kagome hátába ágyazott ékkő szilánkot, s a halott miko a biztonság kedvéért újra megtisztította anélkül hogy megnézte volna mekkora is a nála lévő szilánk. Nem sokkal később szétnyitotta kezeit, s megdöbbenve nézett a benne lévő ékkő darabra ami immár tiszta rózsaszínben ragyogott. Kikyou a tenyerében tartott nagy darabb ékkő szilánkot óvatosan átnyujtotta egykori riválisának, amit Kagome is hitetlenkedve nézett.

-Húha. Naraku nagyon kitett magáért, hogy uraljon húgi.-mondta gúnyosan Shun

-Szerintem ez a Naraku szimplán hülye lehet ha veszni hagyja a dolgait.-gondolkodott hangosan Reito

-A kígyónak teljesen igaza van. Naraku most ténxleg hülye volt, de ennek köszönhetem a szabadságom.-adott igazat a kígyó szellemnek Kagura

-Nem gondoltam volna, hogy így vélekedsz a teremtődről.-kapcsolódott be a beszélgetésbe Saeko is

-Örülj hogy megszabadultál attól a féregtől még azelőtt hogy tönkre tett volna.-mondta komoran a szélboszorka

-Abban mindannyian egyetértünk, hogy Naraku nem a kegyelméről és együt érzéséről híres.-tette hozzá Kikyou

-Azt se nevezném teljesen normálisnak, aki képes vagy képes volt szövetkezni azzal a féreggel.-mondta Inuyasha, mire bátyja szikrázó szemekkel nézett rá

-Ezzel rám célzol öcsi!?-kérdezte vészjósló hangon Sesshoumaru

-Talán igen, talán nem.-felelte talányosan a hanyou, mire a youkai orrba vágta

A csapat még fel sem eszmélt teljesen, mikor a két fiú teljes erejéből a másiknak esett. A testvérek minden edigi sértést, visszafolytott indulatot és keserűséget a másik nyakába zúdítottak, s közben össze-összecsaptak egymással. Inu no Taishou már indult volna szétválasztani marakodó fiait, de egy a karjára nehezedő kéz megállította. Lassan a kéz tulajdonosára emelte arany tekintetét, majd komor hangon megszólalt.

-Miért állítottál meg Kagome?-kérdezte komoran a dai-youkai

-Most hagynunk kell őket Inu no Taishou.-mondta Kagome

-Nem tehetem Kagome. Mi lesz ha a végén megölik egymást?-kérdezte aggódva Inu no Taishou

-Nem fogják, de most hagynunk kell hogy kitombolják magukat.-válaszolta a korához képest bölcsen a lány

Inu no Taishou felsóhajtott és aggódva nézett a fiaira, akik még mindig egymással csatáztak. Ishigami megkövülten nézte marakodó bátyjait, s nehezen tudta palástolni döbbenetét is. Mina is hasonlóan érzett a testvérei csatáját látva, de tekintete megakadt a marakodóktól messzebb lévő apró ponton. A youkai lány egyre kitartóbban nézte a közeledő pontot, s amint felismerte az alakot gyorsan megindult felé és könnyek közt átölelte.

-Azt hittem meghaltál, anya.-suttogta Mina a könnyein keresztül

-Nem haltam meg csak szükségem volt némi időre, hogy megemésszem apád tettét.-mondta lágy hangon a nő

-Hiányoztál anya.-mondta szipogva a youkai lány

-Te is hiányoztál Mina és a bátyád is.-felelte a nő kedvesen

Mina még sok mindent szeretett volna kérdezni rég látott édesanyjától, de a melléjük becsapódó öccse beléfolytotta a kérdéseit.Tekintetét a megviselt hanyoura emelte, aki megpróbált felállni de már fáradt volt és tele volt sebekkel. A youkai lány mellet lévő nő enyhén felvonta szemöldökét, s kérdőn nézett lányára aki épp a hanyout próbálta talpra állítani. Közben Ishigami észre vette a nővére mellett álló idegen nőt, s óvatosan felhívta rá apja figyelmét is. A dai-youkai lassan elindult lányáék felé s nyomában ott volt Ishigami és Kikyou is, aki aggódva nézett sérült kedvesére. Inu no Taishou fagyosan nézett a lánya melleti fehér hajú és arany sárga szemű nőre, majd fagyosan megszólalt.

-Seiya, minek köszönhetjük a látogatásod?-kérdezte fagyosan Inu no Taishou

-Beszélnem kell veled Inu no Taishou, ha lehet négy szemközt.-mondta hasonló hangnemben Seiya

-Rendben. Mina kérlek lássátok el Inuyasha és Sesshoumaru sebeit. Valamint ha lehet ne engedjétek hogy újra egymásnak essenek.-mondta a dai-youkai

-Rendben apa. Remélem még maradsz egy darabig anya.-mondta Mina, majd nézte távozó szüleit

Mina aggódva nézett vissza szüleire, de egyenlőre azonban öccse támogatása kötötte le a figyelmét. Miután a két dai-youkai hallótávolságon kívülre ért halkan beszélgetni kezdtek.

-Miért jöttél?-kérdezte komor hangon Inu no Taishou

-Látni akartam Minát és Sesshoumarut. Valamint kíváncsi voltam a fiam jegyesére is.-felelte Seiya

-Nem fogom engedni hogy tönkre tedd az életüket. Beszélj velük aztán tűnj el.-morogta a dai-youkai

-Ki mondta hogy tönkre akarom tenni a fiam életét? S egyébként is nem tilthatsz el tőlük.-felelte hasonló hangnemben a nő

-Akkor mit akarsz pontosan?-kérdezte ingerülten a férfi

-Gondoltam szólok hogy nyugat veszélyben van.-mondta nyugodtan a nő

Inu no Taishou döbbenten nézett egykori kedvesére, s nem igen akarta elhinni amit mond. Döbbenetéből fiai veszekedése térítette magához, akik a tetlegességet szó csatára cserélték. Még Seiya is odakapta a fejét, s döbbenten hallgatta fia beszólásait, amit a nem messze tőle lévő hanyou visszaadott. A dai-youkai lemondóan felsóhajtott és Seiyával az oldalán a veszekedőkhöz sétáltak, akiket Kagome és Kikyou próbált lenyugtatni.

-Mi az már megint?-kérdezte ingerülten Inu no Taishou

-Ez az ütődött azt hiszi Naraku oldalán állok.-morogta Sesshoumaru, miközben öccse felé bökött a fejével

-Fejezzétek már be ezt az értelmetlen vitát.-mondta fásultan Kagome

-De nem én kezdtem.-mondta felháborodva Inuyasha

-Még hogy nem te kezdted korcs!?-kérdezte hasonló hangnemben a youkai

-Most már aztán elég! Kérjetek szépen bocsánatot egymástól.-mondta egyszerre Kagome és Kikyou

-Nem fogok megalázkodni egy félvér előtt.-morogta Sesshoumaru

-Na jó most már elég volt fiúk! Úgy viselkedtek mint az óvodások, akik összevesztek egy játékon.-mondta unottan Kagome

A két fiú csak morgott, ami kezdte untatni a körülöttük lévőket. Kikyou neheztelt kicsit kedvesére ahogy Kagome is Sesshoumarura, de mindketten tudták hogy most nem tudják őket kibékíteni, mert ahhoz túl makacsak. Végül Kikyou gondolt egyet és megszólalt.

-Kérlek Inuyasha, csak fogjatok kezet.-nézett könyörgőn kedvesére a halott miko

-Keh, nem hiszem hogy ez most jó ötlet.-morogta a hanyou

-A kedvünkért igazán kibékülhetnétek.-folytatta a kérlelést Kikyou

-Mond egy jó okot hogy mért béküljek ki ezzel a szeméttel?-kérdezte dühösen Inuyasha

-Mert hamarosan szükségünk lesz a többiek segítségére.-felelte talányosan a miko

-Miért?-kérdezte kíváncsian a hanyou

-Mert pár hónap múlva nem csak mi ketten leszünk.-mondta még mindig ködösen Kikyou

-Mond már mit akarsz ezzel mondani.-türelmetlenkedett Inuyasha

-Ennyire idióta nem lehetsz öcsém.-jegyezte meg Sesshoumaru

-Ha olyan okos vagy akkor mond már el mit akar mondani Kikyou!?-kérdezte egyre ingerültebben a hanyou

-Én mondjam meg hogy mit akar mondani neked? Hát jól van. A szavaiból itélve hamarosan apa leszel, ütődött.-morogta Sesshoumaru

Inuyasha és a körülöttük állók szóhoz se jutottak a döbbenettől, amit a kicsit érdekesre sikeredett bejelentés okozott nekik.

Folytatás következik....