A megment�

Igaz�b�l mindig is szerettem az erd�ket, a f�kat �s a term�szetet. Kisl�nykoromban rengeteget j�tszottam a falunk melletti rengetegben. Im�dtam hallgatni a madarakat �s a k�l�nb�z� apr� �llatk�k neszeit. De most....

- A j� �letbe! - nem b�rtam tov�bb. Duzzogva �ltem le egy far�nkre, miut�n vagy huszadszor botlottam megy egy ki�ll� gy�k�rben vagy egy alattomosan el�m gurul� k�darabban. Egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez az erd� ut�l engem. B�r az igazs�ghoz az is hozz�tartozik, hogy ez nem volt az �n napom. M�r reggel �ta talpon vagyok, nem akartam feleslegesen id�t pocs�kolni arra, hogy meg�llok pihenni. �pp emiatt mostanra m�r borzaszt�an elf�radtam. Hatalmasat s�hajtottam �s levettem a h�tamr�l im�dott botomat, Hotorit. A t�rdeimre fektettem �s ujjaimmal gyeng�den v�gigsim�tottam. A f�k �gain besz�r�d� holdf�nyben krist�lyb�l k�sz�lt alakja feh�ren ragyogott. Elmosolyodtam: m�ris jobban �rzem magam. A puszta jelenl�te k�pes b�rmikor megnyugtatni. Eg�sz �letemben mellettem volt. M�g csecsem�koromban aj�nd�kozta ap�mnak egy id�s papn�. Azt mondta neki, hogy ez a bot az �n sorsom. A sz�leim egyszer� emberek voltak, nem �rtett�k, mire c�loz a miko. De az�rt a botot megtartott�k....Azt�n egy nap a falunkat megt�madta egy nagy erej� d�mon. �n m�g csak 5 �ves voltam akkor �s nem is igaz�n �rtettem, mi t�rt�nt. Mindenki fejvesztve pr�b�lt menek�lni �s a sz�leim elszakadtak t�lem. S�rtam, kiab�ltam, pr�b�ltam �ket megtal�lni. De nem siker�lt. Ott �lltam egyed�l a l�ngokban �ll� falu k�zep�n �s k�r�l�ttem mindenki rohant. Azt�n a sz�rny �szrevett �s fel�m indult. Eml�kszem, nagyon f�ltem, de Hotori akkor is ott volt velem. R� n�ztem �s akkor el�sz�r l�ttam, hogy k�l�n�s, feh�r f�nnyel vil�g�t. A d�mon m�r majdnem oda�rt hozz�m, de miel�tt elkaphatott volna �n �szt�n�sen felemeltem Hotorit. A bot v�g�b�l feh�r f�ny t�rt el� �s c�lba vette a sz�rnyet, aki p�r pillanat alatt semmiv� lett. Az emberek sz�jt�tva b�multak r�m �s nekem fogalmam sem volt, mit csin�ltam. M�snap megjelent az �reg miko, aki any�m�knak aj�nd�kozta a botot. B�r m�g nagyon kicsi voltam eml�kszem minden egyes szav�ra:

"J�l figyeljetek r�m. R�gen, nagyon r�gen �n voltam a falutok papn�je. A bot, amit �tadtam nektek az �n birtokomban volt. Az volt a feladatom, hogy megv�djem a falut �s a Szent erekly�t a d�monokt�l. Mikor meg�regedtem csak arra v�rtam, hogy a bot megmutassa nekem azt az embert, akinek �tadhatom. De nem tette, nem tal�lta meg az �r�k�s�met. �s az �n id�m lej�rt, an�lk�l, hogy m�sra b�zhattam volna a falut. Azonban a lelkem 5 �ve felt�madt, jelezve, hogy a bot megtal�lta �j gazd�j�t: a ti l�nyotokat. Mostant�l az �n sorsom lesz az � sorsa is." Azt�n csak �gy elt�nt� �s �n att�l a napt�l a falu v�delmez�je vagyok. Nem mondom, hogy k�nny� volt hozz�szokni a gondolathoz, hogy emberek �lete f�gg t�lem, de siker�lt. Rengeteg d�monnal harcoltam m�r �s lassan a falusiak is elfogadtak. A sz�leim pedig b�szk�k, rettent�en b�szk�k. Any�m m�g egy miko ruh�t is r�m er�szakolt, pedig �n foggal-k�r�mmel ellenkeztem.

- Anya! �n nem vagyok papn�!

- Kisl�nyom. A falusiak tisztelnek. Meg�rdemled ezt az �lt�z�ket.

L�tva any�m b�szke tekintet�t nem volt sz�vem nemet mondani. De m�r ezerszer megb�ntam, hogy nem voltam er�lyesebb. Ugyanis a hossz� miko-ruha cseppet sem k�nny�tette meg a dolgomat a gy�kerekkel �s k�vekkel v�vott csat�ban. Gyan�tom, hogy ez nagyban el�seg�tette �gyetlen botladoz�somat. Pedig igaz�n nincs id�m szerencs�tlenkedni, a falum vesz�lyben van. Az ut�bbi id�ben a szok�sosn�l j�val t�bb szellem t�madt r�nk. Persze csak a b�n�bb fajt�b�l, de az�rt sikeresen megszomor�tott�k az �letemet. Mind kiab�lt valami, miel�tt Hotorival elint�zt�k volna. Ah�ny volt, annyi f�l�t �v�lt�tt, de a mondanival�ja mindnek ugyanaz volt: "Nemsok�ra elj�n Naraku �s akkor m�r ez a szemtelen kisl�ny sem menthet meg titeket!" Rendszerint a "szemtelen kisl�nyn�l" elvesztettem a fejem �s tov�bbi ord�toz�sukat m�r nem �rtettem, de gondolom ez volt a l�nyeg. Hallottam m�r Narakur�l �s biztos voltam benne, hogy ezek a szerencs�tlenek nem az � parancs�ra vannak itt. De ak�rki is az, aki a falumra k�ldte �ket , meg akarja szerezni a birtokunkban l�v� Szent erekly�t. Ez az ereklye m�r �sid�k �ta a falunk birtok�ban van �s �gy tartj�k egy k�l�n�sen nagy erej� miko lelk�t tartalmazza. Igaz�b�l �n nem hiszek ebben �s a faluban �l� emberek is k�telkednek benne, de ezt a d�monoknak nem lehet megmagyar�zni. �s ennek a mostaninak k�l�n�sen fontos lehet, ha ennyi szellemet �sszeszedett, hogy megszerezze. Azt ugyan nem �rtem mi�rt v�rt eddig, de ez tal�n nem is olyan fontos. Az �n dolgom, az hogy megv�djem a falut. �gy miel�tt val�ban elj�nne, ink�bb �n indultam �tnak, hogy megtal�ljam �s v�gezzek vele. Csak rem�lni tudom, hogy a falum addig k�pes megv�deni mag�t� M�r majdnem elaludtam, amikor Hotori izzani kezdett. Csak akkor vil�g�t, ha haszn�lom...vagy ha d�mon van a k�zelben. El�g halv�ny volt a f�nye �gy arra k�vetkeztettem csak egy gyenge szellem, akire nem �rdemes id�t pocs�kolni. Azt�n hirtelen egy sik�t�st hallottam. Felt�p�szkodtam �s a hang ir�ny�ba rohantam. Egy kis tiszt�shoz �rtem �s el�g furcsa l�tv�ny t�rult a szemem el�: n�h�ny gy�kszellem harcolt egy fura z�ld iz�vel, meg egy s�rk�nyl�val. El�g abszurd volt, amint a kis z�ld alak ide-oda rohang�l �s a botj�b�l el�t�r� l�ngcs�v�val pr�b�lja t�vol tartani a gy�kokat, mik�zben veszett�l kiab�l valamit, amit nem �rtettem. Tal�n r�m? Nem annak semmi �rtelme. �s ki sik�tott? Mert az biztos, hogy nem � �s m�g csak nem is a s�rk�nyl�. Azt�n megint hallottam a sik�t�st �s most m�r azt is l�ttam, kit�l sz�rmazik. Egy r�m�lt kisl�ny menek�lt egy undorm�ny el�l. Meglep�dni nem volt id�m, mert a d�mon m�r majdnem utol�rte. K�t t�rsa l�that�an t�l elfoglalt volt, hogy megmentse. A z�ld valami ugyan megpr�b�lt a seg�ts�g�re sietni, de egy gy�k el�llta az �tj�t �s most az volt a legnagyobb gondja, hogy eloltsa a ruh�j�t, amit akkor gy�jtott meg v�letlen�l mikor az a gy�k elg�ncsolta. Sz�val nem gondolkodtam: kirohantam a f�k k�z�l �s Hotorival c�lba vettem a l�nyra t�mad� szellemet. P�r pillanat alatt el is int�ztem. Mikor feln�ztem, l�ttam, hogy a z�ldik�nek siker�lt eloltania a k�peny�t, de a gy�k m�g mindig ott �ll mellette. Val�sz�n�leg � is meglep�d�tt ezen a gy�jtogat�si akci�n �s �gy sejtem csak ez�rt nem �lte m�g meg azt a kis alakot, mert nem t�rt mag�hoz a d�bbenett�l. De most hogy ellenfele m�r nem l�ngolt, felemelte karmos mancs�t �s �pp lecsapni k�sz�lt:

- Vigy�zz! - azzal odaugrottam �s dr�ga botom egyetlen suhint�s�val le�t�ttem a gy�kot. Az ilyen gyenge alakokra nem vesztegetem Hotori erej�t. El�g volt csak hozz�juk �rnem �s elt�ntek. Most is �gy t�rt�nt. El�gedetten n�ztem k�rbe, �gy t�nt minden rendben, a gy�kokat sikeresen leszerelt�k. Az egyetlen, amelyik m�g �letben volt fejvesztve pr�b�lt menek�lni, de pech�re a s�rk�nyl� gyorsabb volt. Na igen: a szerencse forgand�.

- Jaken mester! � a kisl�ny eszeveszett iramban rohant fel�nk �s pillanatokon bel�l a kis gn�m nyak�ban l�gott. � Nincs semmi bajod?

- Nincs- morogta az, v�lem�nyem szerint nem t�l kedvesen. � J�l van! Sz�llj m�r le r�lam! �s a nagy�rnak err�l egy sz�t se! Meg�rtetted Rin?! � Nagyon �gy t�nik, senki sem foglalkozik velem, mintha itt sem lenn�k. Vagy id�k�zben siker�lt l�thatatlann� v�lnom? Ezt er�sen k�tlem. Tal�n le k�ne l�pnem? Hirtelen egy feh�r, f�nyl� g�mb cik�zott �t a f�k k�z�tt, majd meg�llt p�r m�terre t�l�nk �s testet �lt�tt. �n el�sz�r megijedtem, azt�n meglep�dtem �s v�g�l majdnem el�jultam. Egy d�mon volt. Na persze ez �nmag�ban m�g nem el�g ok az �jul�sra, hiszen l�ttam m�r bel�l�k eleget. De hozz� hasonl�t m�g soha: magas, m�lt�s�gteljes �s gy�ny�r� - annak ellen�re, hogy hi�nyzik az egyik karja. Ez a sz�ps�ghiba valahogy csak m�g vonz�bb� tette. A tekintete olyan tiszteletet parancsol�, hogy �nk�ntelen�l is lehajtottam a fejem.

- Mi t�rt�nt itt? � n�zett szigor�an a kis alakra, majd r�m szegezte a tekintet�t. A hangja hallat�n borzong�s futott v�gig a testemen. De ez j�fajta borzong�s, olyan amir�l eddig nem is tudtam , hogy l�tezik. Mi�ta meg�rkezett csak �t b�multam, ami megl�t�som szerint kezdett kicsit k�noss� v�lni, �gy ink�bb elford�tottam a tekintetem �s a megsz�l�tott fel� n�ztem. Az megsemmis�lten, szinte f�ldig hajolt a d�mon el�tt, de nem v�laszolt. Mintha azt latolgatn�, vajon milyen es�lyei vannak az �letben marad�sra. Miel�tt b�rmit is mondhatott volna, a kisl�ny odarohant a d�monhoz �s boldogan �lelte �t a l�b�t. V�rjunk csak! Mi folyik itt? Ez a nyilv�nval�an hatalmas szellem elt�ri, hogy egy haland� kisl�ny �lelgesse? �s m�g csak nem is d�h�s, olyan term�szetess�ggel fogadta a kisl�ny kirohan�s�t, mintha ez mindennapos dolog lenne. Ez m�r nekem is sok!

- Jaken! - mondta er�teljesebben �s m�g mindig a tekintetembe f�rta azokat az aranys�rga szemeket. Milyen gy�ny�r� szemek! ���! Mi van velem?! J� lenne m�r megsz�lalni. M�r �pp nyitottam volna a sz�mat, amikor a kisl�ny besz�lni kezdett:

- K�pzeld nagy�r! M�g nem volt�l itt megt�madtak minket azok a rusnya gy�kok. M�r majdnem legy�zt�k Jaken mestert �s Aunt, amikor j�tt ez a l�ny �s megmentett. � r�m emelte kedves, barna szemeit �s h�l�san mosolygott. � K�sz�n�m, hogy megmentett�l. A nevem Rin.

- Szia Rin! Ayumi vagyok. � na v�gre: megsz�laltam. B�r a hangom furcs�n t�volinak t�nt.

- Jaken! � a nagy�r v�gre elszak�totta t�lem a tekintet�t �s szolg�j�ra n�zett. Az m�g jobban �sszeh�zta mag�t, l�that�an nagyon f�lt. �n azonban megk�nnyebb�ltem, hogy azok az aranyl� szemek v�gre nem engem n�znek. Olyan furcs�n �reztem magam, mintha ismern� minden gondolatomat.

- I�igen nagyuram. � a Jakennek nevezett alak v�gre felemelte a fej�t. � Va�val�ba �gy t�rt�nt. T�t�l sokan voltak �s �n nem tudtam megv�deni Rint. Annyira sajn�lom nagy�r! � a hangja kezdett hiszt�rikuss� v�lni. �n k�zben megpr�b�ltam �sszerakni a dolgokat: sz�val �k n�gyen egy�tt vannak �s a z�ldike feladata megv�deni a kisl�nyt, ha a d�mon nincs vel�k. H�! Sok mindent l�ttam m�r �letemben, de ilyen fura t�rsas�got m�g nem.

- De az a haland� � b�k�tt fel�m hirtelen Jaken � seg�tett. � Egy pillanat! Most �n vagyok h�lye vagy azt a �haland�t� t�nyleg lesajn�l�an mondta? Nem az el�bb mentettem meg az �let�t? �gy sz�m�tson az ember egy d�mon h�l�j�ra. D�h�sen n�ztem r�, de � mintha �szre sem vette volna, t�ntet�leg elfordult, �gy h�t feladtam, hogy r�ijesszek.

- Ayumi vagyok. � zavartan mosolyogtam a nagy�rra, azt�n meg is b�ntam, hogy megsz�laltam, mert �gy megint engem n�zett. Jaj azok a szemek! Egyre furcs�bban viselkedem. M�skor nem vagyok ilyen zavarban. Most mi van?

- Nem k�rdeztem haland�. � H�! Ez f�jt. �gy t�nik amilyen j�k�p�, olyan tusk� is. Egy�ltal�n nem vagyok hozz�szokva, hogy �gy besz�ljenek velem. Az utols� f�rfi, aki megpr�b�lta r�vid �ton egy k�zeli fa �g�n tal�lta mag�t, fejjel lefel� l�gva. Sajnos ebben az esetben ez elvetend� �tlet, ugyanis er�s a gyan�m, hogy ellene nem lenne semmi es�lyem. De az�rt megpr�b�ltam cs�ny�n n�zni r�, ami val�sz�n�leg nem siker�lt t�l f�lelmetesre, mert a szeme sem rebbent. Na ja. M�gis mit v�rtam? Hogy majd elfut a f�lelmetes �s vesz�lyes haland� l�ny el�l?

- Mit keresel errefel�, haland�? � nocsak hirtelen m�gis �rdeklem? Vajon megmondjam neki az igazat? V�g�lis, mi�rt ne? Azt nem hinn�m, hogy � az a szellem, akit keresek.

- Egy szellemet. �gy tudom valahol a k�zeli hegy m�g�tt rejt�zik. Meg akarja t�madni a falumat. Narakunak nevezi mag�t. � Jaken akkor�ra t�totta a sz�j�t, hogy komolyan kezdtem agg�dni, ki fog esni rajt. Ura azonban azon k�v�l, hogy a szeme kiss� �sszesz�k�lt nem reag�lt a hallottakra. Majd kis id� m�lva megsz�lalt:

- Akkor feleslegesen vagy itt. Naraku nem foglalkozik a te jelent�ktelen faluddal. � megint s�rteget! � �s biztosan tudom, hogy nincs a k�zelben.

- Erre �n is r�j�ttem. � h�ztam el a sz�mat, ami minden bizonnyal nagyon nem tetszett neki, mert szeme d�h�sen felvillant. De nem sz�lt semmit�egyenl�re. J� lesz, ha vigy�zok arra a nagy sz�mra, mert m�g megj�rhatom. � El�g sok d�monnal harcoltam m�r �s ez alatt az id� alatt siker�lt kiismernem �ket�Na nem mind! � tettem hozz� gyorsan, mert l�ttam, hogy egyre d�h�sebb lesz. Hogy mondhattam ilyet? Nem az el�bb jegyeztem meg, hogy vigy�zzak a sz�mra?! � is egy d�mon �s �n �gy viselkedem, mintha minden titk�t tudn�m. Na mindegy, most m�r folytatnom kell: lesz, ami lesz.

- ����Sz�val, hallottam m�r Narakur�l �s �n is tiszt�ban vagyok vele, hogy az �n falum az � sz�m�ra csak egy a sok k�z�l. Azonban van egy m�sik d�mon, aki el�g ostoba ahhoz, hogy Naraku nev�t haszn�lva pr�b�lja kirabolni a falumat. �s ez nekem nagyon nem tetszik. De �gy l�tom, Naraku nem k�z�mb�s a sz�motokra. � n�ztem a m�g mindig t�tott sz�jjal pislog� Jaken fel�.

- Semmi k�z�d hozz�, mi dolgom Narakuval, haland�!

- Ez igaz. � vontam meg a v�llam. Tulajdonk�ppen nem is �rdekel, mi k�ze ennek az arrog�ns alaknak Narakuhoz. Ha szerencs�m van, tal�lkoznak �s Naraku v�gez vele. Nagy sz�vess�get tenne a vil�gnak. Kezdeti csod�latom ez ir�nt a fick� ir�nt vill�mgyorsan v�ltott �t ellenszenvv� minden egyes �lehaland�z�ssal�. M�r csak az az egyetlen v�gyam, hogy v�gre alhassak egy kicsit. Megfordultam �s indulni k�sz�ltem, amikor Rin elkapta a karom.

- Maradj vel�nk �jszak�ra! Nagyon vesz�lyes ez az erd�!

- K�sz�n�m Rin, de meg tudom v�deni magam. � n�ztem jelent�s�gteljesen a d�monra.

- K�rlek! Akkor mes�lhetn�l nekem. Ugye maradhat Sesshoumaru �sama?

- Sesshoumaru? Inutaisho fia, a Nyugati ter�letek �r�k�se? L�m csak: egy igazi herceg.

- Nem vagyok herceg. � morogta � De te ki vagy haland�?

- Mondtam m�r: Ayumi.

- Nem ezt k�rdeztem ostoba! � jaj, egyre idegesebb. Tartsd a sz�d Ayumi!

- Nyugi! � ennyi er�vel egy v�rszomjas v�rebnek is mondhattam volna. � Mondtam m�r, hogy rengeteg szellemmel harcoltam. �s az ember hall ezt-azt. K�l�nben is: ha meg akarom v�deni a falumat, ismernem kell minden nagyerej� d�mon nev�t. � �s ez igaz is. A falum mikoja kicsi korom �ta ezzel t�mi a fejem. Persze ez eddig semmire sem volt j� �s �gy t�nik most is csak arra tudtam haszn�lni, hogy felbosszantsam Sesshoumarut. De ahelyett, hogy nekem esett volna, ahogy v�rtam, csak megfordult �s sz� n�lk�l elindult.

- De..akkor maradhat. � �gy t�nik Rin, egy kicsit �sszezavarodott. Mellesleg �n is.

- Semmi k�z�m hozz�, mit csin�l ez a haland�! Ha akarod, veled maradhat. � Egy pillanat! �s ha �n nem akarok maradni? �gy t�nik ez senkit sem �rdekel. Rin boldogan �lelt �t �s amikor a szem�be n�ztem, nem volt er�m nemet mondani. Lemond�an s�hajtottam �s elindultam Rin mellett a nagy�r �s Jaken nyom�ban. A t�borhely�k szerencs�re nem volt messze, �gy viszonylag j� ar�nyban meg�sztam a hasraes�seket. Mikor oda�rt�nk le�ltem Rin mell� a t�zh�z. Yaken elfek�dt �s p�r perc m�lva m�r hallottuk a horkol�s�t. Sesshoumaru valamivel messzebb egy fa t�v�be telepedett �s behunyta a szem�t. Persze, majd elhiszem, hogy alszik!

- Nah�t! Milyen sz�p a botod! � ki�ltotta hirtelen Rin, amit Jaken egy haragos horkant�ssal jutalmazott. Leemeltem a h�tamr�l Hotorit, hogy k�zelebbr�l is megn�zhesse�akkor l�ttam, hogy sz�ntelen�l vil�g�t olyan ragyog� feh�r f�nnyel, amit eddig m�g sosem l�ttam t�le. Elgondolkozva n�ztem Sesshoumarura. Val�ban hatalmas ereje lehet, ahogy azt mondj�k. �s milyen k�l�nleges! M�g nem tal�lkoztam olyan d�monnal, aki l�tt�n elfogott volna a tisztelet. De ��milyen nagyszer� nagy�r lehet. H�! Miket besz�lek? Hiszen az el�bb m�g majdnem meg�lt.

- Megn�zhetem?

- Hogy? Ja igen, persze. � �tadtam Rinnek Hotorit �s � csillog� szemmel n�zte meg, minden centim�ter�t. Elmosolyodtam. A gyerekekb�l gyakran v�ltott ki ilyesfajta csod�latot. Azt hiszik valami hatalmas, legy�zhetetlen fegyver.

- � Hotori.

- Neve is van?

- Term�szetesen. Ugyanis � a legjobb bar�tom. Akarod hallani a t�rt�net�t?

- Igen! � ism�t egy boldog ki�lt�s Rint�l �s egy haragos horkant�s Jakent�l. Rin az �lembe telepedett �s v�rakoz�an tekintett r�m nagy, barna szemeivel. �s �n belekezdtem a mes�l�sbe, de mik�zben mondtam, egyre ink�bb az volt az �rz�sem, hogy nem is Rinnek mes�lek, hanem Sesshoumarunak. Mintha meg akarn�m vele �rtetni, ki vagyok. Mire a t�rt�netem v�g�re �rtem �s Rin is feltette sz�mtalan k�rd�s�t, m�r t�nyleg nagyon kimer�ltem. Letelepedtem a t�z mell� �s behunytam a szemem. Azonban egy pillanat m�lva ki is nyitottam a meglepet�st�l: Rin odafek�dt mell�m �s kicsi kez�t az eny�mbe cs�sztatta. R�mosolyogtam �s �t�leltem. Azt�n p�r perc m�lva m�r aludtam is. �m m�g az �brenl�t �s az �lom hat�r�n azon gondolkoztam � mint minden egyes �jszak�n, mi�ta elindultam otthonr�l � hogy mit teszek, ha megtal�lom azt a szellemet. Mert egy dologban biztos vagyok: ahhoz nem vagyok el�g er�s, hogy siker�lj�n egyed�l legy�zn�m�