23.fejezet

Sesshomaru összeszorított fogakkal ült az alacsony asztalnál a tea mellett, feleségével szemben, és próbálta nem kimutatni, mennyire irritálja, hogy Tetsutsume Satsu mellett foglalt helyet. Szeméből így is sütött a nyilvánvaló utálat. Gépies mozdulatokkal töltötte ki a teákat a csészékbe, de amikor a macskadémon átölelte a felesége vállát kicsin múlt, hogy nem forrázta le magát. Azt se vette észre, hogy Rin sokatmondó pillantást vet rá, majd a kardjára, ami- rendellenes módon- még mindig békében nyugodott a démon oldalán. Inuyasha szótlanul figyelte a bátyja arcát, és megállapította, ez így nem lesz jó� nagyon nem. Mindenki észrevette Sesshomaru feszült arcát és villámló szemét, csak az nem, akinek alapesetben szólt volna: Tetsutsume�
Szemrebbenés nélkül ölelte át Satsut és sugdosott a fülébe. Mindenki hallgatott. Inuyasha szólalt meg először nagyon halkan:
- Nagyon hűvös lett idebent- majd megborzongott, ahogy rávillant bátyja tekintete és nem szólt többet.
Inu no Taisshu nem is volt hajlandó az asztal mellé ülni, kicsit hátrébb foglalt helyet egy széken, hogy mindent jól lásson. Az ő figyelmét sem kerülte el Sesshomaru dühe és most egyet is értett vele.
Sango és Miroku kissé értetlenül álltak az eset előtt, csak azt látták, hogy a fiatal feleséget egy most érkezett férfi ölelgeti.
Sesshomaru a teázás alatt megpróbálta türtőztetni magát és valamennyire sikerült is, de amikor Tetsutsume elkezdte megosztani a társasággal élettörténetét, nagy szerepet adva annak, hogy egyszer legyőzte Sesshomarut� ekkor Inuyasha felállt és halkan megkérte a macskadémont, hogy hadd váltson vele néhány szót� azonnal!
- Mit akarsz, ostoba félszellem?- sziszegte a démon, amikor kiértek a kertbe, de Inuyasha már kivont karddal állt előtte.
- Beszélni.
- És ehhez kell a kard�
Inuyasha elvigyorodott:
- Csak miheztartás végett. A lényeg, hogy szállj le a bátyám feleségéről.
Tetsutsume szeme elkerekedett:
- Nekem senki nem mondhatja meg, hogy mit csináljak, és legkevésbé nem egy ilyen korcs, mint te!
Inuyasha felmordult:
- Én akkor is megmondom. Hagyd békén. Sesshomaru jelenleg normális. Fogalmam sincs, milyen lenne Satsu nélkül, de az biztos, hogy sokkal rosszabb.
Tetsutume felnevetett:
- Először is: Sesshomarunak semmi köze nem lehet Satsuhoz.
Inuyasha pislogott:
- Mi van? De hát a felesége!
- Ja, igen! El is felejtettem mondani, hogy Satsu születésétől az én menyasszonyom. Ó, úgy látom, Natsuki elfelejtkezett erről az apróságról, pedig ő adta nekem.
Inuyasha leesett állal, döbbenten állt a macskadémon előtt, kezében leeresztette a kardot:
- Tessék? És erről tud valamelyik? Mármint Satsu vagy Sesshomaru?
Tatsutsume megvonta a vállát:
- Satsu biztos tud róla� Sesshomaru meg csak akkor, ha elmondta neki- a macskadémon arcán ragadozómosoly jelent meg és kivillantotta tűhegyes fogait Inuyashára- De nem érdekel. Satsu úgyis az enyém lesz. Ha kell megölöm a bátyádat is és az apádat is� és ha az utamban vagy, téged is. Ne hidd, hogy szívfájdalmat okozna nekem, hogy el kell pusztítanom egy korcs fél szellemet!
Inuyasha döbbenten meredt a semmibe, ahol az előbb még a macska állt. Tetsutsume pedig visszament a terembe és letelepedett Satsu mellett. Sesshomaru remegett a kirobbanni készülő dühtől. Mindent hallott az öccse és a macskadémon beszélgetéséből. Satsu idegesen figyelte férje egyre komorabb arcát és szikrázó szemét, és próbálta lerázni magáról Tetsutsume karját, de az erősen szorította magához. Amikor a macskadémon elkezdte simogatni a felesége arcát, Sesshomaru kezében megremegett a csésze, majd egy reccsenéssel összetört. Tetsutsume felkacagott:
- Valami baj van, Sesshomaru?
A démon nem válaszolt csak lehunyta a szemét és nagy levegőt vett. �Satsu a menyasszonya? De én erről miért nem tudok? Vagy nem akarta elmondani? De hát akkor� most mi lesz? És pont most kellett megjelennie? Az esküvőm napján? És��- és még ezer kérdés villant át Sesshomaru agyán. Arra riadt fel gondolataiból, hogy Satsu felszisszen. Amikor kinyitotta a szemét megdöbbentő jelente tárult a szeme elé. Tetsutsume a földön feküdt, Satsu pedig a torkának szegezte a Tokijint. �Hogy került ez��- csak lassan döbbent rá, hogy a lány a saját kardját tartja a kezében� nem a Sesshomaruét. Régen látta a fegyvert, el is felejtkezett a tulajdonságairól� meglepődött, hogy még így, az ékkőszilánk nélkül is képes más kardokat utánozni. Most is kékesen derengett. Satsu fenyegetően hajolt a macska fölé:
- Túl messzire mész! Tisztában vagy azzal, hogy ma van az esküvőm? És nem fogdoshatsz ott, ahol akarsz! Ha még egyszer megpróbálod, akkor rövidebb leszel egy fejjel!
Sesshomaru még mindig bosszúsan nézett a feleségével és csak a szeme villanásával intett, hogy beszélni akar vele. Satsu bólintott és szó nélkül kiment az ajtón. Férje is követte. Sokáig csak némán mentek egymás mellett. Sesshomaru szólalt meg először:
- Nézd�
- Nem. Nincs semmi- morogta a lány- Ez egy tapló. Rendben? Ne is foglalkozz vele. Úgyis elmegy, ha rájön, nincs esélye.
Sesshomaru vállat vont de aztán hozzáfűzte:
- Vagy valami ökörséget csinál, de akkor megölöm.
Satsu felnevetett:
- Ugyan már, egy rokonnal több, vagy kevesebb, nekem nem számít. Utálatos alak. De mit tehetek?
Sesshomaru elmosolyodott:
- Esetleg betörhetnéd az orrát.
Mindketten nevetni kezdtek, de aztán a férfi elkomorodott:
- Miért nem beszéltél róla soha?
- Kellett volna?- kérdezett vissza a lány.
Sesshomaru megrázta a fejét és behunyta a szemét.
- Nem erről van szó, csak jó lett volna tudni, hogy menyasszony vagy. Főleg hogy pont� pont az ő menyasszonya.
- Simán le tudnád győzni, miért nem teszed meg. Akkor legalább befogná végre.
Sesshomaru felesége szemébe nézett:
- Nem lehet. Ezt te is nagyon jól tudod. Most béke van a tartományok közt� ha ellátnám a baját, akkor én sérteném meg a szerződést, és annak súlyos következményei lehetnek. Nem� ezt nem tehetem.
Satsu bólintott és megkérdezte:
- Mi legyen vele?
- Hát� nem zavarhatjuk el. Fogalmam sincs, de amit az apámmal csinált, azt�- rövid időre elhallgatott és így fejezte be- Még nem lehet esküszegésnek tekinteni. Kár� pedig szívesen elválasztanám a fejét a testétől. Szerintem sokkal kellemesebb lenne úgy a társasága, nem?
Satsu nevetett majd megcsókolta a férjét.
- Ne aggódj. Ha én ölöm meg, akkor nem�
- A feleségem vagy, tehát az se lenne jó.
A lány mérgesen fújt.
- Ha véletlen�
- Nincs véletlen�
- Baleset?
- Véletlenül leesik a toronyból.
- Ja, igaz� macska. Vízbe fullad?
Sesshomaru megrázta a fejét.
- Hagyjuk a halálnemeket jó? Nem ölhetjük meg, és kész. De� azt azért ne hagyd, hogy rád másszon, mert nagyon zavar�
- Engem is� egyébként mi ez a szerződés?
Sesshomaru megforgatta a szemeit, de csak ennyit mondott:
- Az a lényeg, hogy nem támadhatjuk meg egymást. Ennyi.
Satsu átölelte férje vállát és halkan megkérdezte:
- Visszamenjünk?
Sesshomaru rámosolygott, és elindultak az ellentétes irányba.